Atomerőmű, 1997 (20. évfolyam, 2-12. szám)

1997-03-01 / 3. szám

1997. március Atomerőmű 7. oldal Gondolatok a túrázásról Nemrégiben megjelent egy írás az ASE-nél működő sza­badidősport csoportokról. Ott írta le a szerző, hogy a termé­szetjárók vezetője elégedett lehet a szakosztály tavalyi működésével. Nos, kérem szépen nem vagyok elégedett. Nem lehe­tek elégedett, amikor két tú­ránk is elmaradt érdektelen­ség miatt. És akkor sem töltött el a boldogság, amikor alig néhányan lézengtek a buszon. Igaz, ők remekül érezték ma­gukat, de egy szakosztályt nem néhány ember kedvéért működtetünk. Különösen bosszantó, hogy egyik elma­radt utunk közkívánatra került a tervbe. Az éves műsor összeállítá­sánál igyekezünk minden igényt kielégíteni. A családi kirándulásoktól a keményebb, „mászós” túrákig mindenfélét tervezünk. Füzetünket, meg­jelenése után gyorsan szét­hordják. Lelkesen dicsérik, hogy hű de jó! Ez is érdekel, oda is elmegyek, szóval nagy a lelkesedés. Aztán valahogy alábbhagy. Néha toborozni kell a társaságot. Na, gyere már el! Meglátod, jó lesz! Vajon mi lehet az oka? Ta­lán elkényelmesedett a csa­pat? Vagy nem kínálunk elég vonzó programot? Talán a külföldi üdülés után a Ba­konyban sétálni már snassz? Remélem nincs igazam. Az emberek nagy része még mindig nem érti a túrázás lé­nyegét. Hogy a túra értékét nem az határozza meg, mi­lyen messze mentünk és mennyiért, hanem hogyan éreztük magunkat. Mit adott nekünk? Ahhoz, hogy kike­rüljünk a hétköznapok egy­hangúságából, kitisztuljon a fejünk, a tüdőnk, hogy feltöl­tődjünk, ökörködjünk .egyet a jó társaságban, nem kell vi­lággá menni. Elég a legköze­lebbi túrára. Az egynaposra nem kell nagy készülődés. Két szendvics, csoki, ter­moszban tea, váltócipő és le­het indulni. Csak rá kell szánni magunkat. És nem ki­fogásokat keresni. Az otthoni meló úgyis megvár. Nem kell izgulni, senki sem csinálja meg helyettünk. Azt pedig tu­dom, egy kellemesen eltöltött nap, vagy hétvége után más szemmel nézünk az elmaradt dolgokra. Némelyik már nem is lesz olyan fontos. Azt hiszem, társaságunk többsége sajnos nem tudja ér­tékelni a szakosztály helyze­tét. Változó világunkban sok nagy egyesület versenyszak­osztályokat zár be. Nagy múltú szakosztályok néhány ezer forintos alapítványi pén­zekért kuncsorognak. Nem egy évre, de a jövő hónapra sem tervezhetnek, tagjaik kemény pénzeket fizetnek azért, hogy sportolhassanak. Mi pedig, az ASE védőszár­nyai alatt, terített asztalnál ül­hetünk, a buszt is a fenekünk alá tolják. Sporikáim! Becsüljük hát meg amink van! Használjuk ki addig, amíg lehet! Nagy István Zenés torna hölgyeknek Az ASE Csarnokban heti há­rom alkalommal, kedden, csü­törtökön és vasárnap este fél nyolckor kezdődik a kondici­onáló toma, ahol ritmikus, vi­dám zenére hajlonganak a lá­nyok, az asszonyok. Az ASE ezen tömegsport szervezése igen csak sikeresnek mond­ható, hiszen a „csúcsnapo­kon”, kedden és csütörtökön átlagosan 80 körüli a létszám, de vasárnap is meghaladja a 40-et a résztvevők száma. A korosztály igen sokrétű, szé­les. A fiatalok és idősebbek egyaránt nagy számban van­nak jelen, ezért a gyakorlatok kiválasztásánál meg kell ta­lálni a helyes középutat, hogy mindenkinek megfeleljen, mindenkinek a kedvére le­gyen. A tornát Klementné Matus Matild, a 661. sz. Szakmunkásképző Iskola testnevelő tanára vezeti: — Igyekszem erősebb gyakorlatokat végeztetni, mert úgy gondolom, hogy akinek kedve van hozzá és hítja, annak legyen meg a le­hetősége a fejlődésre, de bárki bármikor abbahagyhatja a gyakorlatot, vagy lassabban és kevesebbet végezhet. Min­denki csak annyit csinál, amennyi jólesik. Bemelegítéssel kezdünk, ami vagy fej-, váll-, törzs-, lábgyakorlatokból vagy lépe­­getésből áll. Ezután sorban, felülről lefelé végeztetem a gyakorlatokat, tehát a fej, a váll, a törzs és a láb megdol­­goztatása követi egymást. Azért ebben a sorrendben, mert a láb az, aminél sokkal többet elidőzünk. A nőknél a has, a csípő és a fenék a kritikus pont, ezért el­sősorban ezekre irányuló gyakorlatokat választok. Eb­ből a háromból valamelyiket mindig többször csináljuk. Én ezekre hangsúlyozottan kité­rek, de a többi testrészt is megmozgatjuk. Rendszeresen felkészülök az aznapi tornára, átgondolom, hogy mi legyen az, amit jobban megdolgo­zunk. Mindig viszonyítok az előző napon végrehajtott fel­adatokhoz, mozgásokhoz és ez alapján állítom össze a kö­vetkező napot. Régebben töb­bet szökdeltünk, de az új irányzatoknak megfelelően abbahagytuk, mert terheli az ízületeket, árt a bokának. An­nak ellenére, hogy most keve­sebb a szökdelés, a lábat ugyanúgy terhelem. Itt is a fokozatosságon van a hang­súly. Lépegetéssel kezdünk, majd magasba emeljük a lá­bat, minél erősebb, intenzí­vebb gyakorlatokat végzünk. A hasizom gyakorlatoknál is többféle feladatot végzünk, a hasizom mindegyik részét igyekszem dolgoztatni. A há­tizom gyakorlatoknál a hátra­felé hajlítást a derékfájás mi­att kerüljük. A hasonfekvés­­ben végzett feladatoknál ezért mindig hangsúlyozom, hogy lefelé kell nézni, nem szabad homorítani, nem szabad a ge­rincet terhelni. Amilyen testrészt megdol­goztattunk, azt nyújtással, la­zítással ellensúlyozzuk, ezért nincs izomláz és így jut idő egy kis pihenésre is. A csuk­lós súlyzógyakorlatok nagyon hatékonyak. A mell- és karizmok erősítésében na­gyon előnyös. A tornát a le­vezetés zátja. Az aránylag nagy terhelés után szükséges, hogy szépen, fokozatosan áll­jon vissza a szervezet. Ekkor végezzük a nyújtásokat, laza szökdeléseket. Megpróbálom zenével is kellemesebbé tenni a test­mozgást, tornáztunk már Bíró Ica és Cindy Crawford kazet­tára is. Igyekszem mindig új könyveket, új kazettákat be­szerezni, hogy változatos, új gyakorlatokkal, új zenével még kedveltebb legyen a toma a lányok, asszonyok számára, de szívesen váijuk a mozgást kedvelő fiúkat, férfi­akat is. Lovászi Zoltánná Tömegek sportja „Meghalt a tömegsport, éljen a szabadidősport! - vezette be mondandóját Volf Ernő, a Tö­megsport Bizottság titkára az Atomerőmű SE-nél működő csoportok és szakcsoportok ve­zetőinek tanácskozásán, a hiva­talos terminológiát követve, miszerint a jövőben a tömeg­sport helyett a szabadidősport megnevezés használatos. E bevezetőt követően Nagy István elnök vette át a szót, aki a szabadidősportok helyzetéről, az anyagi erőforrások racioná­lisabb felhasználásáról beszélt, majd az 1997. évi költségvetés került napirendre. Volf Ernő elmondta, az anyagiak tekinte­tében nincs különösebb ok a panaszra, hiszen az előző esz­tendőben szabadidősportra for­dított pénznél az idén 10 száza­lékkal többet szánhatnak a szakcsoportokra. Hogy mely csopor­tok számíthatnak 1997-ben támoga­tásra? A legnagyobb létszámmal - 412 fő -, és ennek megfe­lelő támogatással a természetjárók szá­molhatnak. A Nagy István vezetésével működő természet­­járók elmúlt évi tel­jesítménye számok­ban kifejezve: „1116 km-t tettünk meg gyalog, 1435 km-t kerékpáron és 366 km-t vizen”. A több, mint 100 tagot számláló vitor­lás szakcsoportot Nagy Jenő „fogja össze”, ők már javában készü­lődnek a május 17-19 között rendezendő balatonfüredi nyíltvízi sportnapokra, vala­mint az évek óta sikerrel zajló gyermektáborokra, amelyekhez mi mást is kívánhatnánk szá­mukra, mint jó szelet. Ocsovai Zsuzsa, a kerékpá­rosok vezetője 40 tagról, a tú­rákon, versenyeken 140-150 résztvevőről számolt be. A pénzügyi lehetőségek 1997-ben is biztosítottak számukra, a közkedvelté vált Paksi Nagydíj megrendezésére. Az idényük befejezéséhez érkezett a 90 fős sí szakcsoport jó évet zárt. Ve­zetőjük, Stiglincz Gábor el­mondta, a jövőben is a nagy lét­számú túrák támogatását látják célszerűnek, míg terveik között szerepel a paksi terepviszo­nyoknak megfelelő sífutás meghonosítása. Míg ä síelők le­tették sportszereiket, addig a szörfösök lassan „élesítik” deszkáikat. Petróczy Ferenc vezetésével minden érdeklődőt várnak a nyáron Domboriba. A tavaszi bajnokság befeje­zéséhez közelednek az asztali­teniszezők, számolt be Riszter Margit. A kis létszámú, lelkes csapat igazán szép eredménye­ket ért el az elmúlt évben. — Bár az edzések látoga­tottságában némi visszaesés mutatkozott, a versenyeredmé­nyeink viszont minden várako­zásunkat felülmúlták - jelen­tette ki Krasznai Tamás, a kyo­­kushin karate szakcsoport kép­viseletében. Suplicz Sándor csoportve­zető a tekézők nehézségeiről szólt, az edzéslehetőségeik javí­tásában kérte a vezetés támoga­tását. A több, mint 100 fős öregfiúk kosaraso­kat Nagy János képvi­selte. Elmondta, gazdag program elé néznek: városi és megyebajnok­ság, Street-ball torna és öregfiúk torna május­ban. Szó esett az öregfiúk labdarúgókról is, akik Patkós István vezetésé­vel rendszeresen edze­nek és sorozatban szál­lítják a jó eredménye­ket. A tanácskozás vé­gére csak annyit tud je­lezni a krónikás: „Ha az étvágy a régi, a válasz­tékban sem lehet idén hiány!” Sipos László Körséta a paksi fodpályákon A felkészülés finisében, néhány nappal a bajnoki nyitány előtt néztünk szét, hol tartanak a paksi labdarúgó csapatok, milyen sze­mélyi változások történtek, a szakvezetők kikből állíthatják majd össze a pályára lépő csapa­tokat. Először az NB Il-es gárda háza táján jártunk, ahol háromhetes téli pihenőt követően január 6-tól Reszeli Soós István vezetőedző irányításával kezdték a felkészü­lést a tavaszi nagy menetelésre. Az ősszel szerepeltek közül öten hiányoznak az ASE-ből. Gubucz Kecskemétre, Kádár Kaposvárra igazolt, Major és Répási pedig egyoldalúan szerződést bontott a paksiakkal. Hiába keresnénk Osztermájert is, aki megkezdte katonai szolgálatát Sárbogárdon - ahová egyesülete vonultatta be -, de a játékos saját kérésére áthe­lyeztette magát Kecskemétre, így egy évig a KSC RSC labdarúgója lesz. Az érkezők listáján eddig há­rom név szerepel. Ketten - a 120 NB I-es mérkőzéssel rendelkező, jobboldali középpályás 26 éves Tóth, valamint a nyolc első osztá­lyú meccset játszó támadó Soós -Siófokról érkeztek az atomvá­rosba. A harmadik újonc Molnár, aki a szlovák élvonalban játszó Dunaszerdahely együtteséből jött, posztja baloldali középpá­lyás. A felkészülés során jó néhány játékost is teszteltek Pakson. A sort két szlovák labdarúgó nyi­totta, majd a bajai B. Szabó és Csemák következett. A Veszp­rém elleni előkészületi mérkőzé­sen kipróbálták a stadleros Szentmártonit és a siófoki Fesse­­ast, majd a szlovák Trungelt, de egyikük sem nyerte el a szakve­zetés tetszését. A fehérvári első osztályú Dnyepr Mogiljevtől ér­kezett 26 éves gólerős csatárt, Barabást három héten át tesztel­ték, a benyomások alapján szíve­sen marasztalták is, de a játékos menedzsere túl sokat kért érte, így nem jött létre az üzlet. Ifjúsági játékosokkal is kiegé­szült az SE felnőtt kerete, ugyanis Ledneczki Viktor és Majsai Balázs a „nagyokkal” ké­szül. A keret heti kilenc edzéssel kezdte a munkát, ami hét­ről—hétre két-három gyakorlással nőtt. Február 3-tól kéthetes bala­tonfüredi edzőtáborozáson vett részt a csapat, ahol több előké­születi mérkőzést játszottak. Pá­lyára léptek többek között a Kis­pest, a Videoton, a Stadler, a Sió­fok, a Komló és a PVSK ellen is. Az NB Ill-as együttes január 20-án kezdte a felkészülést, heti öt edzéssel. Részt vettek az ESZI és a Renimpex teremtornáján, ti­zenegy hazai edzőmérkőzés sze­repelt programjukban, különböző erősségű ellenfelekkel. Február 17-től egy hetet ők is Balatonfü­­reden töltöttek, ahol megmérkőz­tek a Tapolca, az Ajka és a Bala­­tonfüred gárdájával. Az NB III-as csapatnál nem történtek lényeges változások, mindössze a nyáron igazolt Beke távozott, családi okok miatt. Új szerzemény a Pakson jól ismert, magasabb osztályt és külföldet is megjárt Szendrei, valamint a Györkönyből hazatért Kiss Lajos és a Bonyhádról igazolt Mágocsi. Hogy a két együttesnél elvég­zett téli munka, az edzőmérkőzé­seken mutatottak mire lesznek elegendőek, arra a választ majd a bajnoki rajt adja meg, amelynek időpontja az NB II-ben március 2., míg egy osztállyal lejjebb március 16. Zerza József A közös cél: Sydney 2000 Két esztendővel ezelőtt Gallov Rezsőnek, az OTSH akkori elnö­kének kezdeményezésére életre hívta az OTSH és a MOB az úgynevezett Sydney 2000 olim­piai tehetséggondozó programot, amely az évezred fordulóját cé­lozta meg. E program első két évét zárták és értékelték február 21-én a Testnevelési Egyetemen ünnepély és egyben tudományos konferencia keretében. Az ese­ményen a magyar sportélet leg­felsőbb vezetése mellett jelen voltak napjaink, a múlt, és a re­mények szerint a jövő neves sportolói is. Dr. Schmitt Pál, a MOB elnöke a hallgatóság sorai­ban helyet foglaló sportolókat szólította meg, azokat, akik vár­hatóan 2000-ben az olimpián kapnak majd főszerepet, akiktől a magyar sport hagyományainak továbbvitelét reméli a sportveze­tés. Elmondta, hogy a fiatalok felkészülésük során maguk mö­gött érezhetik a magyar sport hi­hetetlenül gazdag szellemi kapa­citását, s hogy ők ebbe a prog­ramba bekerülhettek, már bi­zonnyal azt jelenti, nem kallód­hatnak el, „rajtuk az ország szeme”. Az esemény végén előbb Kő­bán Rita az atlantai olimpikonok nevében adott személyes jó taná­csokat, majd a kiemelkedő tehet­ségek és edzőik vehettek át jel­képes jutalmakat. A szólítottak között találhattuk az Atomerőmű SE két kiválóságát is. Till Bar­bara cselgáncsos, valamint Koz­máim György kenus edzőjükkel, Hangyási Lászlóval, illetve Szik­­lenka Lászlóval közösen vehet­ték át a jelképes, ugyanakkor cél­­zatos ajándékot: a versenyzők egy fotóalbumot, benne Sydney látképével, valamint az atlantai bajnokok fotóival, a mesterek pedig egy fényképezőgépet. Ez történt... Cselgáncs: Az ausztriai Leonding adott ott­hont annak az A kategóriás nem­zetközi versenynek, amelyen 37 or­szág 175 versenyzője között részt vettek az ASE dzsúdósai is. A 48 kg-os Kiss Andrea, valamint a 71 kg-os Braun Ákos szereplését nem kísérte szerencse, helyezetlenül vé­geztek. Eredményesebb volt Till Barbara, aki három győzelem mel­lett két vereséget gyűjtött, ez pedig az 52 kg-os súlycsoportban a hete­dik helyet jelentette számára. Február elején Országos Rangsor Versenyen léptek tatamira az ASE cselgáncsozói, előbb a juniorok Debrecenben, majd pedig a felnőt­tek Tatán csatároztak a helyezése­kért. A fiataloknál a lányok között az 52 kg-ban Till Regina, míg a fiúknál a 71 kg-ban Braun Ákos diadalmaskodott, Péri Balázs pedig az 5. helyen végzett ugyancsak a 71 kg-osok versenyében. A felnőtteknél Till Barbara egy súlycsoporttal feljebb, az 56 kg-ban rajtolt, de itt sem talált legyőzőre. Húga, Regina a felnőtteknél is ta­tamira lépett és a második helyet szerezte meg az 52 kg-ban. A fér­fiak között a 65 kg-os Zsobrák Já­nos a hetedik, a 71 kg-os Braun Ákos és a 78 kg-os Kanczler István egyaránt második helyezéssel vég­zett. Kosárlabda: Febr. 8. ASE - Szolnoki Olaj KK 85-78 (45-35). Ld.: Gulyás 34/9, Visockas 15, Buzelis 12/3, Monok 11/6. Febr. 11. Marc-Kör­­mend - ASE 74-52 (30-31). Ld.: Visockas 26, Gulyás 21/3. Febr. 15. Albacomp - ASE 97-85 (54-48). Ld.: Gulyás 30, Monok 15/9, Vi­sockas 15. Febr. 18. Magyar kupa nyolcaddöntő visszavágó: Nagykő­rösi KK - ASE 79-103 (52-46). Ld.: Visockas 26, Buzeüs 22/6, Mihály 17, Monok 16/6. Idegenbeli győzelmével a Gulyás és Muntean nélkül felálló ASE 214-163-as ösz­­szesítéssel jutott tovább. Márc. 1. Magyar kupa negyeddöntő: Hód­mezővásárhelyi KK - ASE 97-105 (46-50). Ld.: Visockas 39, Monok 19/3. Márc. 3. ASE - Hódmezővá­sárhelyi KK 77-72 (35-44). Ld.: Visockas 25, Monok 15/6. Az ASE 182-169 arányban a négyes dön­tőbejutott. Sakk: Az NB I/B csapatbajnokság 6. fordulójában az élmezőnyhöz tar­tozó Keszthelyhez látogatott az ASE együttese, és biztos győzelmet szerzett. Az első táblán eddig száz­­százalékos teljesítményt nyújtó Ács Péter ezúttal is teljes pontot szer­zett, mellette Gosztola, Molnár B., Tóth A., Vámos, Berkes, valamint Tancsa és Princz is győztes mérkő­zést vívott, míg Kis J. döntetlennel járult hozzá a 8,5-3,5 arányú paksi sikerhez. Idegenbeli győzelme után az Atomerőmű SE továbbra is ma­gabiztosan őrzi vezető pozícióját a tabellán, előnye nyolc pont az őt követő Fabulon SK-val szemben. E SZI-kupa Lezárult a hónapok óta zajló küzdelemsorozat, február végén győztest avattak a VI. ESZI- kupa labdarúgó teremtornán. A finálé előtt nagy közönségsikert aratott a Pakson első ízben pá­lyára lépő magyar teremlabda­rúgó válogatott és az ESZI-kupa legjobbjainak összecsapása, amelyen a vendégek nyertek egyetlen góllal, majd következ­tek a helyosztó mérkőzések. A harmadik helyért vívott talál­kozón a Györköny alaposan visszavágott (14—4) korábbi ve­reségéért a Limex Juniornak. Az ESZI-kupa sorsát a Paksi SE - Piakész derbi döntötte el. Végig szoros mérkőzésen 3-2- re nyert az NB in-as együttes, így egy évig ők őrizhetik az ESZI-kupát. A toma különdíjai: legjobb kapus: Homyák László (Györköny) és Szlanyinka Pál (Aranynád), legjobb játékos: Benedeczki Ferenc (PSE), gól­király: Szendrei József (Borsi söröző).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom