Atomerőmű, 1997 (20. évfolyam, 2-12. szám)
1997-03-01 / 3. szám
8. oldal Atomerőmű 1997. március Húsvéti szokások Mexikóban Teoatihuacan kb. 30 km-re fekszik Mexico Citytől. Az aztékok ezen a helyen mutatták be emeberáldozataikat a Napistennek Mexikói vagyok. Szeretem szülőhazám és örvendek, hogy érdeklődsz hagyományaink, kultúránk iránt. Előre láthatóan több évig Magyarországon tartózkodom, és bármikor szívesen mesélek a ma is elevenen élő ősi indián kultúránkról - mondja Teresa Estrada Del Tedesco, a jelenleg Pakson dolgozó, francia érdekeltségű GEC Alsthom Delas cég egyik munkatársának felesége. Mexikó mai vallási kultúrájának gyökerei a spanyol hódítást megelőző időre nyúlnak vissza. Az azték és a maya kultúra arról árulkodik, hogy az őslakók hittek a természeti erők és az istenek között létező belső kapcsolatban. Az indiánok hétköznapi élete, társadalmi berendezkedése. művészete, a piramisok építése, ünnepeik rituáléja vallási érzületből táplálkozott, ez az élő mozgatórugó civilizációjuk állandó fejlődését eredményezte. A spanyol hódítás azonban új, egyetemes vallási világnézetet követelt. Az ősi piramisok maradványaira - sőt azok köveiből - templomok épültek. A kereszténység térhódítása arra késztette az őslakosokat, hogy megőrizve saját vallási hagyományaikat, fogadják be a keresztény kultúra új elemeit, hangulatát. Létrejön egy úgynevezett „vallási kereszteződés”. Az emberáldozatot bemutató ősi kultúra szelleme azonos lesz Krisztus önfeláldozásával. A vér színe a szenvedés, a bűnbánat és a vezeklés színévé válik. Húsvét szent hetének színe a vörös. A szent hét kezdetekor az emberek művészien összefont pálmafa ágakkal vonulnak a misére, a megszentelt ágakat az elkövetkező húsvétig otthonaikban őrzik. Nagycsütörtökön a keresztény egyház hagyományainak megfelelően a templomok oltárait gyertyákkal, virágokkal díszítik. Mint Krisztus annak idején, mindenki magához veszi az utolsó vacsorát, egy kis darab szentelt kenyeret és egy szál kamilla virágot. Minden családnak hét templomot kell végigjárnia és elvégeznie a rítust. Megrendítően szép az utcán hömpölygő emberáradat, ahogy templomról-templomra járnak. Júdásnak el kell égnie, mert elárulta Krisztust - így tartják ezt számos indián faluban. Óriási bábut készítenek, emberi test formával, de állati fejjel. Teletömik a bábut petárdákkal, és egész éjjel durrogtatják azokat. Más indián falvakban az őslakók maguk készítik el az óriási Jézus szobrot, tövis koronával. A látszólag megostorozott, meggyötört, vérző testet behelyezik egy faágakból öszszerakott cellába, majd az emberek egész éjjel ott maradnak, mintegy együtt érezve a szoborral. Nagypénteken maga az utca adja a díszletet a keretjátékhoz. Valaki végigvonul az utcán Krisztusként, fején töviskoronával, vállán súlyos fakereszttel, eltűrve az emberek ostorütéseit, amelyek a hevületben, akár reális ütések is lehetnek. Az emberek sokasága hajdani öltözetben mögötte halad, majd a szegény szenvedőt teátrálisan egy másik csoport keresztre feszíti. IXTAPALAPA az a város, mely a turisták tömegét vonzza a különösképpen vezeklők látványával, ezek igen kemény, durva jelenetek. A bűnbánók - eltakarva arcukat - csupasz vállukra óriási kaktuszokat tesznek, melyeknek vastag, hegyes tövisei behatolnak bőrbe, a húsba. Testükön patakokban folyik a vér. A POZOS nevű kisváros egyedi hagyományáról híres. A település lakói különböző nagyságú és díszítésű feszülettel vonulnak végig az utcákon, egy kis zenekar kíséretében. Elhaladva a házak előtt, az ott lakók hozzájuk csatlakoznak, mindenki magával cipeli a színpompás virágfüzéres, maga készítette fakeresztet. A kereszt nagysága anyagi helyzetükről árulkodik. A templom elé érve várják a percet, amikor a pap megszenteli a feszületet. POTOSÍ városban, városnegyedenként az emberek más-más színű ruhába öltözve, fejükön csuklyával egy-egy főút mentén helyezkednek el, várva, hogy csatlakozhassanak a bűnbocsánati ceremóniához. Egy 10-12 főből álló csoport különböző vallási jeleneteket ábrázoló szobrokat cipel. A tömeg felzárkózik e kis csoport mögé. A menetelés ritmusát a dobok és trombiták hangja diktálja. Lélegzetelállítóan félelmetes a hömpölygő tömeg látványa. A lassú vonaglás több órán keresztül tart. A nagyszombat a locsolkodás napja. Legtöbb helyen vízzel locsolnak. Ez a játék nagyon kellemes, húsvét táján Mexikóban ugyanis már jó meleg az idő. A húsvéti szentmisét szombat éjjel celebrálják. A pap egy izzó hasábbal meggyújtja a gyertyákat, majd megszenteli a vízzel telt edényeket, amelyeket a hívek magukkal hoztak. A szenteltvizet az emberek szétosztják maguk között. Mexikóban az élet, az ünnep az utcán zajlik, ott, ahol a napfény, a holdfény egyformán mindenkié. Topor Magdolna Védett növényeink Tarka sáfrány (Crocus reticulatus STEV.) FOTÓ: farkas A takra sáfrány egyike legkorábban nyíló vadvirágainknak. A tél végi, langyos napsugarak hatására első virágai gyakran már február közepén - néha még hófoltok között - megjelennek, de legszebb nyílásával, termőhelyén az egyszerre nyíló legnagyobb virágmennyiséggel február végétől március közepéig találkozhatunk. A nősziromfélék családjába tartozó krókusz növénynemzetség neve a görög .Jcroké”, azaz fonal szóból származik, mely a virágok fonalszerűen 3 ágú bibéjére utal. Sárgát jelentő sáfrány szavunk pedig arab eredetű, s ez szintén a bibére, illetve ennek sárga (sokszor vöröses narancssárga) színére vonatkozik. A jóféle sáfrányt még századunk elején is termesztették, bibéje leves színezőként valamint görcsoldóul szolgált. A nemzetség fajainak zöme a mediterránumban él. Hazánkban vadon mindössze 4 faj fordul elő, s ezek 10 000 Ft/tő természetvédelmi értékkel védettek. A tarka sáfrány kis termetű, mindössze 5-10 cm-es hagymás növény. Hegyesedő lepellevelei a fehértől a lilásig változó színűek. A 3 külső lepel háti oldalán 3 sötét csíkot láthatunk, amely jól elkülöníti vadon termő és kerti kultúrába vett rokonaitól is. Levelei fűneműek, csak néhány mm szélesek és a nemzetségre jellemzően fehéres középerűek. Laza, humuszos, homokos-löszös altalajú tölgyesekben, gyepekben, sztyeplejtőkön, valamint az ide telepített akácosokban él. Hazánkban éri el elterjedésének ÉNy-i határát. Előfordulásait a Mezőfóld és a Duna-Tisza köze déli részének néhány pontjáról, valamint Debrecen környékéről ismerjük. Védelmére megyénkben Szedres mellett közel 60 hektáron országos jelentőségű természetvédelmi terület jött létre 1987-ben. A Paks hegyes-pusztai - országos viszonylatban is talán a legjelentősebb. legnagyobb egyedszámú - populáció területi védelme a születőben lévő Délmezőfóldi Tájvédelmi Körzet létrejöttével várható. Farkas Sándor Édesanyám mondta mindig, még legőszintébb fogadkozásaim hallatán is: édes fiam, ezek csak szavak. S mert minden nőben őt is találom, most tétova férfiszeméremmel rejtem zsebembe a vásárolt virágot, s keresem a „csak szavak” között azt a néhányat, amely nemcsak okát, de jogát is adja a köszöntésnek. Mert van okom a köszöntésre: adósságom a jóért, az életért, ölelésért, simogatásért és gyermekeim mosolyáért, de jogom, míg nőnap van - kevés. Igen, hiszen a naptári hétköznap közel 100 éve: figyelmeztetés. Lelkiismeretébresztő, virágokkal tűzdelt, azokból épített és azokkal leplezett felkiáltójel. Tudom, változnak az idők, változik tartalmuk a korral, a társadalommal. De változhatott-e annyit, hogy mára minden március nyolcadikánk szeretetünneppé váljon? S aztán az ünnep után - leróva minden „bűnünk és adósságunk” néhány szál virággal - úgy lépünk tovább, hogy gyakran feledjük egy nappal korábbi „csak szavakká” váló ígéreteinket. A nőnapi virág láttán lányaink büszke boldogsággal hozzák a vázát. Tudom, örömük annak szól, hogy nőnapon nőként köszöntjük őket, s nem tudják - honnan tudnák hogy az ibolya szirmaiban ott a fogadalom és az ígéret amiből minden lehet. S hogy asszonyaink bölcs köszönő mosolyában ott a tudás, hogy a háztartás minden gondja az ünnepen is az övék, hát szégyenkezünk. Tudjuk, hogy sok nőnappal ezelőtt ők is kapták az ígéretet az ibolya szirmaival, s lám életük mégis úgy teljesedett ki, hogy vállalták a boldogságteremtés mindennapi „főzős-mosós-vasalós” terheit. Tétova a köszöntés, mert az egyenjogúság nemcsak az egyenlőséget jelenti, hanem ma még azt is, hogy annyira Szavak egyenlő, amennyire mi engedjük, mi férfiak, vagy amennyire ők, a nők vállalják. Március nyolcadikán mindenütt az országban nőnapi ünnepség van. És virágok és szép szavak. S aztán az ünnepség után ki-ki megtér otthonába, az ünnepeltek is. Várja őket otthon az éhes család, s gondolom néhány szál virág. Vigyáznunk kell ünnepi szavainkra, hogy a lehulló szirmoknál tovább tartsanak. A nők többen vannak, mint mi férfiak és tovább is élnek nálunk. Kibújnak a fontoskodva felcímkézett nagyképű állítások érvénye alól, kitérnek az enyhe kényszerpályák elől. Elnőiesedő szakmákról panaszkodunk, de szerencsére már nem késztetjük őket, hogy felmásszanak a traktorok vezetőülésébe, s egyre ritkább, hogy kicsorbult vázával vagy színehagyott műanyag tálcákkal köszöntsük őket a nőnapon. Ünnepeljük őket csendesen, időnként valami penitenciaféle csinnadrattával, komolytalanul, közben komolyan véve persze önmagunk. Próbáljuk őket megfejteni teljesen felesleges igyekezettel, olykor sértően földhözragadt módon, vagy elkeseredett nagyképűséggel általánosítva. Semmitmondó jelzőkkel próbálunk esetlenül bókolni szánalmas erőfeszítéssel, sután leplezve elfogódottságunkat. Enyhén szorongva próbáljuk megfejteni a nőt mi férfiak minden nap. Fölényeskedünk, hogy az izgatottságot leplezzük, szenvtelenek maradunk éppen amikor szeretetünket bizonygatjuk és erőnket fitogtatjuk, amikor gyengédségre volna szükség. Mi férfiak ilyenek vagyunk, s hisszük, hogy azt is tudjuk milyen a nő. De mert hisszük, hogy pont olyan, amilyennek látni szeretnénk, nem vesszük észre: valójában olyanok amilyennek látjuk őket. Az év asszonyát legszívesebben mosolygósnak látnám, ha nem volna valóságérzékem. Feladatul adnám mindazoknak a nőknek, akik reggel átveszik tőle a gyerekét, az üzletben kiszolgálják, felveszik a megrendelést, az ügyeit intézik - mert a nők nagy részének az a munkája, hogy emberekkel foglalkozzék -: legyenek készségesek. Vele, a férjével, mindenkivel. Feladatul adnám a női emberi szolidaritás gyakorlatát, ha nem volna valóságérzékem. Mert a ráncolt homlokok hamarább kisimulnak, mint a gyűrött emberi viszonyok, így csak annyit ajánlhatok március nyolcadikán a nőknek, hogy őrizzék meg a mosolyra, a nevetésre való készségüket. őrizzék meg a humorérzéküket. És vegyék tudomásul, hogy igaz amivel gyerekkorukban ijesztgették őket: ha ráncolják a homlokukat, az bizony úgy marad. Haza pedig ne vigyék rossz hangulatukat, mert az árt a házasságuknak — és komoran, kelletlenül nem lehet gyereket nevelni. Akinek pedig többre telik erejéből, az alakítsa ki és ápolja más jóakaratú emberrel egyetemben a szolidaritást a munkahelyeken és az öntevékeny emberi közösségekben. Legyünk optimisták és most tervezzünk boldog családi életet? Hát igen. Ez lenne a szép és természetes, de nehéz előre tervezni, hisz napjainkban nem úgy történnek a dolgok, ahogy tervezzük. Meggyőződésem, hogy bennünk még rengeteg energia van. Gyűjtsük már össze ezt az energiát, s ne engedjük elherdálni, mert ez az egyetlen esélyünk a felemelkedésre! Nőnapon és az év minden más napján. Benedeczky Ferenc KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET! Házi feladat Meseszerű fogalmazást kell írni! Fiam megoldotta a feladatot, idézem. „Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek volt egy fia. A fiú olyan lusta volt, hogy soha nem csinált semmit. Ha valamit csinált volna, az én mesém is tovább tartott volna. Ez a szegény ember az apukám.” Kemi »OBSERVER« OBSERVER BUDAPEST MÉDIAFIGYELŐ KFT ATOMERŐMŰ A Paksi Atomerőmű Részvénytársaság havilapja Az Rt. vezérigazgatója: Szabó József A lapot szerkeszti a részvénytársaság szerkesztőbizottsága. Főszerkesztő Czinege Mária Szerkesztőség: Paksi Atomerőmű Rt. Tájékoztató és Látogató Központ, Paks, Pf. 71. 7031 Telefon: 75/317-919 Telefax: 155-72-80 InterNet: http://www.npp.hu Kiadja az ASM Tolna Megyei Irodája Irodavezető: Dr. Murzsa András Levélcím: Szekszárd Pf. 71. 7101 Nyomás: Déli Nyomda Kft. 7630 Pécs, Engel János u. 8. Felelős vezető: Futó Imre
