Atomerőmű, 1997 (20. évfolyam, 2-12. szám)
1997-10-01 / 10. szám
1997. október Atomerőmű 3. oldal Nukleáris hírek a nagyvilágból A nukleáris óriás dicsérete A Chooz B két új típusú blokkjának, amelyek közül a második is közel van a teljes teljesítményen való üzemeléshez, egy USA-beli műszaki zsűri odaítélte „A világ legfejlettebb atomerőműve ’97” kitüntető címet. A blokk egyébként 1450 MW reaktorteljesítményével is a világ legnagyobbja, de a technika csúcsát jelenti irányítástechnikájának számítógépesítési fokával, a primerkör technikai tökéletesítéseivel, valamint „kompakt és jó hatásfokú” turbinarendszerével. A cím odaítélésében szerepet játszott a blokk viszonylag alacsony létesítési költsége is. India igényli a szakmai segítséget India a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséghez fordult, hogy kéije az Ügynökség szakértői teamjének vizsgálatát új 500 MW-os erőművének biztonsága tárgyában. Az ügynökség kifejezte készségét a kérés teljesítésére, hisz egyik szerepe éppen az, hogy bárhol a világon működő atomerőműveket egyformán biztonságosan, egyformán magas szintű üzemeltetési kultúrával működtessék. Nukleáris szóvivő támadja a Greenpeace-t A német Atomfórum elnöke támadja Greenpeace szervezetet, amiért azok televízión keresztül támadják a La Hague-i reprocesszáló művet, mondván, hogy nukleárisan veszélyezteti a környezetet és a sugárártalomnak köszönhető, hogy környezetében „megnövekedett a leukémiás megbetegedések száma”. A valóság az, hogy 4 megbetegedés történt ott, ahol statisztikailag 1,4 lett volna várható. Az elnök kijelentette, hogy az esemény fájdalmas az érintetteknek, de a számok oly kicsinyek, hogy oksági összefüggésre semmiként nem lehet következtetni. Az elnök szerint a nukleáris energia alkalmazása megköveteli a hulladékok rendszeres elhelyezését. A Greenpeace pedig akadályozza a hulladékelhelyezést és akadályozza a reprocesszálást is. Mindebből úgy tűnik, hogy a szervezetet csak az érdekli, hogy aláássa az atomenergetikát, nem pedig a környezet védelme, amelynek eszköze a nukleáris hulladékok megfelelő elhelyezése is. Tajvan hulladéka Koreába megy Tajvan megerősítette, hogy kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékát Észak-Koreába fogja szállítani végső elhelyezésre. Tajvan hulladéktemetője 14 évi üzemelés után megtelt, és — egyébként is helyszűkében lévén - igen nehezen találnak helyet radioaktív hulladékuk számára. A tervet mind Dél-Korea, mind az USA szakkörei erősen ellenzik, az érintett régió környezetvédelmi aktivistáival együtt. A világon egyébként mára egységesen elfogadott elv, hogy „Azé a hulladék, aki megtermeli” vagyis, hogy minden ország köteles hulladékának saját területén való elhelyezéséről gondoskodni. A legutóbbi időkig Magyarország volt az egyetlen a világon, amelynek lehetősége volt, hogy a kiégett nukleáris fűtőelemeket másik országba (Oroszországba) szállítsa vissza feldolgozásra/tárolásra. A fentiek ismeretében ne csodálkozzunk, hogy ez a „szerzett jog” a gyakorlatban egyre nehezebben volt érvényesíthető. (Lásd 1. oldalon lévő írásunkat - a szerk.) A tajvani hatóságok kijelentették, hogy továbbra is intenzív erőfeszítéseket tesznek, hogy saját területükön megfelelő helyszínt találjanak a hulladékelhelyezésre. (Vinnay István) Amerikai törekvések a nagy aktivitású radioaktív hulladékok kezelése terén Az USA-ban a villamosenergia-termelés kb. 20 %-át biztosítják atomerőművek. Jelenleg több mint 28.0001 kiégett fűtőelemet tárolnak átmenetileg 34 állam 76 telephelyén. 2000-re kb. 40.000 t nagy aktivitású radioaktív hulladék felhalmozódásával számolnak. 2015- re - feltételezve az atomipar tevékenységének jelenlegi szintjét - a világon a kiégett fűtőelemekből kb. 2.000 t plutónium gyűlik össze, és ebből kb. 5001 az USA-ban lesz fellelhető. Az USA jelenlegi politikája szerint a „nyitott” üzemanyagciklus stratégiáját kívánják alkalmazni, vagyis a kiégett fűtőelemeket hulladéknak minősítik és közvetlenül geológiai tárolókba tervezik szállítani. Ennek megfelelően a hosszútávú kutatások egyik fő iránya megfelelő geológiai befogadó kőzettest felkutatása és a tároló műszaki megoldásának kimunkálása. Az 1970-es évek elején Lyons és Kansas környékét jelölték ki lehetséges telephelyül. Ezek elutasítását követően 36 államban folytattak regionális kutatásokat alkalmas földtani objektumot keresve. Később 9, majd pedig 3 telephely vizsgálatát célozták meg, míg végül 1987-ben a Kongresszus - az új Nukleáris Hulladék Politika elfogadásával - úgy döntött, hogy a kutatásokat egyetlen heíyre, a Nevadában lévő Yucca hegységre összpontosítja. Ez a terület egy szeizmikusán nyugodt, sivatagi szárazságú (az évi csapadék kevesebb, mint 25 cm) vulkánikus eredetű vidék. Az alkalmasnak tűnő kőzettest a felszín alatt 200-400 m-re található, a regionális talajvízszint felett. A Yucca hegység felszín alatti kutatási munkái 1994. szeptember 20-án kezdődtek. 1997. április 20-ra készültek el a felszín alatt 300 m-re kialakított mintegy 8 km hosszú, 7,6 m átmérőjű alagúttal, melyből oldalirányba vágatokat és vizsgálati üregeket képeznek ki. Ebben a föld alatti laboratóriumban (ESF) végzik el majd mindazon vizsgálatokat, melyek alapján eldönthető lesz, hogy a kőzettest, illetve a telephely alkalmas-e nagy aktivitású radioaktív hulladékok befogadására. Tervek szerint - amennyiben alkalmasnak bizonyul a befogadó - a kb. 250 km hosszú alagútrendszerben 12.000 hulladékcsomagot helyeznek el, mely összesen 70.000 t nagy aktivitású hulladékot tartalmaz. A mély geológiai elhelyezés koncepciójának és részleteinek kidolgozásán túl az utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet szentelnek olyan módszerek kifejlesztésére, melyek segítségével a nagyon hosszú élettartamú radioaktív hulladékokat úgy alakítják át, hogy a maradék elhelyezést követően csak jóval rövidebb idejű felügyeletre legyen szükség. Az egyik ígéretes eljárás a transzmutáció, melynek az amerikai Los Alamosban vizsgált megoldási lehetősége a gyorsítóval működő hulladék transzmutáció (ATW). Az ATW koncepciója egy olyan potenciális alternatívát biztosít az USA és más országok számára, ahol lényegében ki lehet vonni, illetve át lehet alakítani a hulladékban lévő plutóniumot, a transzuránokat és a környezetre veszélyes hoszszú élettartamú hasadási termékeket még mielőtt azokat a végső tárolóban elhelyeznénk. Az ATW iránt világviszonylatban növekszik az érdeklődés és fontos komponense lehet annak a nemzetközi nukleáris anyaggazdálkodási stratégiának - amelyet az USA-ban az elnök Tudományos Tanácsadó Testületé kulcsfontosságúnak minősített. Az ATW egy olyan berendezés, melyben nukleáris magreakcióval átalakítják a kiégett fűtőelem plutónium tartalmát, a transzuránok és a hosszú élettartamú hasadási termékek jelentős részét. Ez a folyamat ellentétes a jelenlegi gyakorlattal, ahol is vizes reprocesszálással nagy tisztaságú plutóniumot lehet nyerni, amit azután friss, kevert oxid-alapú fűtőelem (MOX) készítésére használnak és könnyűvizes reaktorban alkalmaznak. Az ATW végterméke egy sokkal „kedvezőbb” tulajdonságú hasadási termékeket tartalmazó hulladék, ráadásul melléktermékként a folyamat közben villamos áram is termelhető. Az előállított villamos áram és a lényegesen egyszerűsíthető végső tároló csökkent költségei ellensúlyozzák az ATW berendezésre fordítandó magas kiadásokat. Az elektrokémiai szeparálás során viszszamaradt uránt kivonják a rendszerből (pl. reciklálják), így az ATW berendezés biztosítja, hogy az átalakítás alatt ne keletkezzen új hasadó anyag. A fő hulladék áramban marad a végleges tárolásra szánt megtisztított-hulladék. A nagy teljesítményű gyorsító, amely hasonló a trícium szaporítókhoz, számos szubkritikus égetőt tad egyidejűleg működtetni, ahol a transzuránok és a hasadási termékek átalakulnak. Az ATW szubkritikus égető előnye a szokásos reaktorral szemben, hogy az ATW érzéketlen a hulladék eredetére vagy összetételére. Mint ismeretes, reaktorokban csak csereszabatos fűtőrudakaí lehet alkalmazni. Az ATW hulladéktisztítóban keletkezett hulladék három részre különíthető, un. aktív fémek, nemes fémek és lantanidák. Az ATW rendszer külön kezeli ezeket a komponenseket: az aktív fémek, konténerbe zárásával, a lantanidák üvegezésével, a nemes fémek önteccsé alakításával, beleértve a kiégett fűtőelem-rudak burkoló anyagából származó zirkóniumot is. Az ATW eljárás alkalmazása után egy tonna tüzelőanyagból átlag 40 kg hasadó anyag marad vissza, aminek a döntő többsége 300 éven belül lebomük. Hosszú élettartamú hasadási termék csupán nyomnyi mennyiségben marad, így pl. 100 ppm plutónium és más komponensek. Ami az ATW villamosenergia termelését illeti, az alacsony nyomású, magas hőmérsékletű folyékony ólom technikával - valamint 38 % konverziós hatásfokkal számolva - 5200 MW hálózatra köthető villamos kapacitás nyerhető, a mintegy 400 MW kapacitást lekötő önfogyasztáson túlmenően. Ami még talán ennél is fontosabb, a kampány végén csupán 3000 tonna hulladék maradna tárolásra. Természetesen számos tényezőt kell még gondosan áttanulmányozni a hosszú idejű működtetés gazdasági mérlegének elkészítéséhez. (O. P.) Gondok vannak a kanadai atomerőműveknél Rövid hírek: 1997. augusztus 12-én lemondott a kanadai Ontario Hydro cég elnöke. Az igazgatótanács kilátásba helyezte, hogy a cég tizenkilenc üzemelő atomerőművi blokkja közül hetet néhány évre leállítanak. Súlyos tények ezek. Vajon mi van mögöttük? Miért kell nekünk törődni az ottani eseményekkel, amikor Kanada egy másik földrészen van? Személyes élményekkel kezdem. Amikor 1988-ban Amerikában jártam, Kanadában alkalmam nyílt két atomerőművet is meglátogatni. Az egyik az Atlanti-óceán partján üzemelő Point Lepreau volt a maga egy blokkjával. A másik az akkori világ legnagyobb atomerőműve, a Bruce, egy telephelyén 9 blokkal, nehézvíz gyárral, radioaktív hulladéktárolóval, oktatóközponttal együtt. Amit láttam, nagyon tetszett és minden jel szerint akkor a világ élvonalába tartozott. Az út során érdekes volt párhuzamot vonni az Egyesült Államok és Kanada között is. Az USA-ban úgy láttam, hogy az atomerőművekben, a nukleáris iparban túlnyomó többségében férfiak dolgoztak, közülük jelentős számban olyanok, akik korábban a hadiflottától, atommeghajtású tengeralattjárókról szereltek le. Ez már első benyomásra egy keményebb, előírások szerint működő, de szürke világ képét mutatta. Ä nagy országot, a közvéleményt nem hatotta meg a nukleáris ipar léte. Csak akkor törődtek az atomerőművekkel, ha valaki a saját lakókörnyezetükben ezt időszerűvé tette. A közhangulat az atomenergiával szemben alapvetően semleges volt. Kanadában egészen mást tapasztaltam. Ott egy saját reaktortípust (CANDU) fejlesztettek ki és üzemeltettek, ami a nemzeti büszkeség középpontjában állt. Az erőművekben, a cégeknél egy szimpatikus, nyitott, színes, vidám, de olajozottan működő csapat tette profi módon a dolgát, amelyben a férfiak mellett feltűnően sok hölgy is volt. A kanadai állami tulajdonban lévő hatalmas villamosenergia társaság, az Ontario Hydro sok más erőmű (pl. vízerőművek - innen a cég nevében a ,Jiidro” szó is) mellett idén nyáron 19 CANDU típusú atomerőművi blokkot üzemeltetett. Mutatóik alapján a kilencvenes évek elejéig ezek a világ legjobbjai között voltak, utóbb azonban számos blokk teljesítménye jelentősen romlott. A kanadai nukleáris hatóság azt mondja: rövid távon biztonságosan üzemeltethetőek, de ők is észlelték az elmúlt időszakban, hogy a cég működtetését egyre több probléma terhelte. Az „Atomerőmű” c. lap előző száma tudósított arról, hogy az Atomerőműveket Üzemeltetők Világszövetsége (WANO) a prágai ülésén májusban elnökévé választotta a kanadai dr. Allan Kupcist. Akkor ő már évek óta az Ontario Hydro elnöke volt. Látva cégén belül a lassú, fokozatos romlás jeleit, 1996 őszén határozott lépésekre szánta el magát. Független amerikai szakértőkből egy tanácsadó csoportot alakított és őszinte, feltáró vizsgálattal bízta meg őket. A csoport 1997. júliusában készült el jelentésével, amelybe tapasztalatait és javaslatait foglalta. A vizsgálat a vártnál is roszszabb képet festett. Az üzemeltetés hanyatlásába torkolló komoly hiányosságokat mutatott ki a cég vezetési módszereiben és munkakultúrájában. A társaság igazgató tanácsa augusztus 12-én tárgyalta meg a kialakult helyzetet. Elhatározták, hogy hét blokkot egy időre leállítanak, amíg úrrá lesznek a problémákon. A vizsgálatot kezdeményező Kupcis pedig - átérezve saját vezetői felelősségét az elmúlt évekért - lemondott Egész Kanada közvéleménye és az ottani sajtó hetekig visszhangzott az eseményektől, a hullámverések máig sem csitultak. Ugyanígy háborgásban van a teljes szakma is. Az Ontario Hydro Internet lapján példás gyorsasággal már a döntés után pár nappal megjelent a bizottság jelentése (http://www.hydro.on.ca/ohwebsite/2f42.htm). A több, mint 50 oldalas szövegből érthető okokból csak egy valami hiányzik: az atomerőművi telephelyek őrzés-védelemre vonatkozó részt titkosították. Nehéz az előzményeket röviden összefoglalni, de különféle források alapján a következők rajzolódnak ki. Kezdeti éveiben az Ontario Hydro mozgékony és a világra kitekintő szervezet volt, kereste a világban a legjobb eljárásokat és gyakorlatot. A CANDU erőművek első nemzedéke a villamos áramot messze olcsóbban fejlesztette a többi energiatermelési formánál. A nyolcvanas évek elejére a Pickering és Bruce atomerőművek A sorozatának 4-4 blokkja után ugyanezeken telephelyeken megépült a B sorozat további 4-4 blokkal. A személyzetet az A sorozat blokkjain képezték. Amikor a B sorozatot üzembe vették, az A sorozat személyzete 30%-kal csökkent. A betanult munkaerőt nem pótolták elég gyorsan, ami létszámhiányt okozott. Később a cég kiteijesztette tevékenységi körét, amely már nemcsak erőmű építést és üzemeltetést foglalt magába, hanem a tervezést is. így a szervezet túlméretezetté vált és súlyában csökkent a világos, összefogott üzemeltetési és karbantartási'tevékenység. A nyolcvanas évek végén az is nyilvánvalóvá vált, hogy éppen az üzemeltetés és karbantartás minősége nincs összhangban a nukleáris iparágban elvárható magas színvonallal. Erre a válasz minőség-fejlesztési program beindítása és a létszám 1100 fős növelése volt. Egy-két évente követték egymást az önvizsgálati-, átszervezési-, műszaki és oktatási, decentralizációs-, létszám-leépítési, kedvező előnyugdíjazási programok, az erőművek független üzleti egységként és profitorientáltan való működtetése. A létszámgondokat egyrészt fokozta a Darlington atomerőmű 4 új blokkjának egymás utáni belépése, másrészt a pénzügyi célok leépítést kényszerítettek ki. Mindez súlyos munkaügyi problémák forrása lett. Az átszervezések miatt nem volt kellő javulás az üzemvitelben és a teljesítményben, és a hatóság is kénytelen volt egyre több figyelmet fordítani a blokkokra. Számos gond forrásai voltak a karbantartási hibák vagy a helytelen üzemviteli eljárások. Például a karbantartók a Bruce 2. blokk gőzfejlesztőjében ólomtakarót felejtettek, ami feszültségkorróziós repedésekhez vezetett a gőzfejlesztő csöveknél, emiatt a blokkot tartósan le kellett állítani. A Bruce erőmű legutóbbi gőzfejlesztő problémái pedig a helytelen vízvegyészeti üzem eredményei. A jelentés szerint a szervezeti hatékonyság és a vezetői teljesítmény összeomlásának tényezői:- következetlenül vagy gyengén meghatározott feladatú szervezetek, hiányzó funkciók, beosztások,- rosszul kialakított felelősségi és hatáskörök, nem csak a függőleges kapcsolatokban, hanem a vízszintes (szervezetközi) munkakapcsolatokban is,- ellentmondásmentes és kipróbált vezetési módszerek hiánya,- nem megfelelő képzés és előmeneteli programok az összes vezetési szinten,- homályos vagy gyakran változó célok a cég egészére és az egyes telephelyekre nézve,-jól kezelt teljesítménymutató rendszer hiánya,- a tapasztalatok és a jó módszerek nem teijednek a telephelyek, szervezetek és a központi szolgálatok között, és nem is követelik meg ezt,- a Kollektív Szerződés gyakran változó alkalmazása. Bárki kérdezheti: Amerika messze van, miért kell ezzel nekünk foglalkoznunk? Azért, mert Csernobil után minden nagyobb esemény, amely az atomenergetikában bárhol történik, kihatással van az egész nukleáris szakmára. A biztonság, a gazdaságosság, a világszínvonalú üzemelés érdekében nem szégyen, hanem kötelesség mások példáján tanulni. Gondosan tanulmányozni kell az eredményeket és a kudarcokat. Át kell tekinteni, ebből mi érint bennünket is, ennek nyomán mit lehet nálunk is javítani és azt hogyan kell tenni. Több ilyen munkát sikeresen elvégzett már a Paksi Atomerőmű is. A kilencvenes évek elején például az egyik nukleáris biztonsággal foglalkozó német intézet, a Gesellschaft für Reaktor und Anlagensicherheit (GRS) részletes műszaki-biztonsági elemzést készített a megszűnő NDK atomerőműveiről. Majdnem egy évig tételesen vizsgáltuk, hogy a megállapításokból mi vonatkozik ránk is, mi a vitatható, milyen súlyúak a gondok, mit kell tenni megoldásukra. Amit ekkor elhatároztunk, jórészt mára végre is hajtottuk. Bízom benne, hogy most is így lesz. A műszaki kérdéseknél persze sokkal nehezebben foghatók meg az emberi viszonyok, a szervezet, vezetés színvonala. A kanadai vizsgálat a szervezet teljesítménycsökkenésének okát az emberi oldalon találta meg. Az is világos azonban, hogy kellő vezetői elszántsággal, tudományos igényű elemzésekkel itt is lehet valós következtetésekre jutni és jobbító lépéseket tenni. A paksi 1-2. blokkra közelmúltban végrehajtott átfogó biztonságtechnikai felülvizsgálat megmutatta, hogy az elmúlt 12 év távlatában nincs nekünk szégyenkezni valónk ezen a téren sem (az ördög viszont éppen a részletekben szokott megbújni). Az atomerőmű vezetése egyetértve a szakszervezetekkel 1996 folyamán megbízott egy szakértő céget, a STÁDIUM '31 Humánerőforrásfejlesztő Kft—t. A kft. több száz személyt kikérdezve 1997. februárjában tette le jelentését: „Humán diagnózis a Paksi Atomerőmű szervezeti és emberi viszonyairól” címmel. A jelentés az elmúlt évekre nézve eloszlatott néhány téveszmét, de legalább ugyanennyi tanulságot, megszívlelendő tanácsot is tartalmazott. Február óta folyik a feldolgozása. Biztos vagyok benne, hogy az Ontario Hydro-nál történtek hatására ez a munka új lendületet kap. Végezetül egy sajátos hír. Bejelentették, hogy a leállítani szándékozott hét atomerőművi blokk termelését elsősorban széntüzelésű erőművekkel pótolják. Lett is erre felzúdulás a kanadai zöldek között. Mi lesz a szép Ontario tartomány levegőjével? Megnövekszik a széndioxid kibocsátás, a szűrők után is kéntartalmú füst meg nitrogénoxidok rombolják a természetet! Hát igen, odajutottunk, hogy ilyenkor a zöldek is kénytelenek elismerni: az atomenergetikának nem csak veszélyei vannak, hanem viszonylagos környezetkímélő hatásai is. Cserháti András i
