Atomerőmű, 1997 (20. évfolyam, 2-12. szám)

1997-10-01 / 10. szám

4. oldal Atomerőmű 1997. október Nyugdíjba mentek... Az 1980-as évek elején, amikor még a Paksi Atomerőmű Vállalat az ország egyik legfiatalabb vállalata volt, nap mint nap új kollégákkal találkoztunk. A vállalat dolgozóinak át­lag életkora alig érte el a harminc évet. Másfél évtized eltel­tével nem csak a blokkok, de az emberek fölött is eljárt az idő. Minden évben egyre gyakrabban halljuk, hogy a régi kollégák közül kik mennek nyugdíjba. Siemens: „Hagyomány és megújulás” Az idei 1997-es jubileumi év a Siemens­­konszern életében a globalizáció és a minőség jegyében telik. „Nemcsak a vi­lág számos országában, hanem Magyar­­ország technikai fejlődésében is kulcsz­­szerepet töltött be a mai Siemens őse, a 150 éve alapított Siemens távíróépítő vállalat, a Telegraphen-Bau-Anstalt von Siemens és Halske. Magyarországon a századvégi nagy fellendülés idején Wer­ner von Siemens jelentősen hozzájárult Budapest világvárosi rangra emelkedé­séhez. 1887-ben építette meg az első kí­sérleti villamosvasút vonalat a Nyugati pályaudvar és a Király utca között...” - olvasható dr. Fazakas Szabolcs ipari, ke­reskedelmi és idegenforgalmi miniszter köszöntő levelében. Szeptember 29. és október 4. között a Budapesti Műszaki Egyetem központi épületének aulájában technika-történeti kiállítást rendeztek a Siemens cég alapításának 150. és első hazai cégbejegyzésének 110. évfordu­lója alkalmából. A kettős jubileum alkalmából meg­rendezett kiállítás felidézte a távolabbi és közelmúlt technikai fejlődését, bemu­tatva annak jó néhány jellegzetes Sie­mens-vonatkozású tárgyi emlékét és do­kumentumát. Megtekinthettük a cég­alapító Wemer von Siemens két legfon­tosabb találmányát, a mutatós távírót, amely a távírászat elterjedésének nagy lendületet adott a múlt század közepén, valamint az „ős-dinamót”, amely az erősáramú elektrotechnikának, a villa­mos energia széleskörű használatának lehetőségét alapozta meg. A kiállítási tárgyak között volt egy cégjegyzés má­solat: 1887-ben jegyezték be a budapesti cégbíróságon a Közúti Villamos Vállala­tot, amelynek három tagja közül az egyik a Siemens és Halske Társaság volt. A Millenniumi Földalatti Vasút megépítéséhez is a Siemens és Halske szállította a villamos berendezéseket. A mai emberek tapasztalatát hűen tükrözi egy Gyöngyösön feladott levél, melyben egy nyugdíjas tanár megköszöni a Sie­mens vezetőinek, hogy 55 éve biztonsá­gosan és megbízhatóan működik laká­sukban a Siemens 442 VGR tip. lemez­játszós rádiókészüléke és a Siemens Schuckert Protos tip. porszívókészüléke. A „Hagyomány és megújulás” címet viselő kiállításon az elmúlt évtizedek jel­lemző elektromos használati tárgyai mellett a jelen kor professzionális eszkö­zeit is láthattuk. A kommunikáció terüle­tén a Siemens Newbridge együttműkö­dés legújabb eredményét - a Com Net '97 kiállítás első díjas termékét - az 1000 Gb/s-os szabványos ATM kapcsolót mu­tatták be az érdeklődőknek. A nyilvános és magánhálózatok kapcsolás- és átvitel­­technikájában, valamint a végkészülékek piacán méltán népszerűek a Siemens termékek. Magyarországon több mint egymillió előfizető Siemens telefonköz­ponthoz van bekötve. Több mint 3 ezer telefonalközpont - köztük a Paksi Atomerőmű Rt. négy HICOM 300-as berendezése - több mint 100 ezer mel­lékállomást szolgál ki. Az Energia feliratú kiállítási rész alatt büszkén hirdeti a Siemens, hogy a Paksi Atomerőmű reaktorvédelmi berendezé­seinek felújításán dolgozik. A kiállítási tárgyak között bemutattak egy újdonsá­got, a Rotec típusú három fázisú 37 kW- os kompakt aszinkron motort, ami a kontrasztként kihelyezett hagyományos villanymotor súlyának felét sem éri el, ötven százalékkal magasabb teljesít­mény mellett. Az energiaelosztás eszkö­zei közül egy korszerű vákuummegsza­kítót és elektronikus teljesítménymérőt mutattak be a Siemens szakemberei. Hetényi Pétertől, a magyar Siemens Rt. elnökétől megtudtam, hogy a Sie­mens-konszern a világ első számú fővál­lalkozó rendszerintegrátora. Évi 7 milli­árd márkát költenek kutatás-fejlesztésre, a jövőjük építésére, az alapító Wemer von Siemens szellemében. A harmadik évezred küszöbén megszívlelendőek az alapító tanulságos gondolatai: „Hamaro­san világos lett számomra, hogy a fo­lyamatosan terjeszkedő cég csak akkor fejleszthető megelégedésre, ha... bizto­sítjuk, hogy minden alkalmazott derűsen és hatékonyan együttműködjék.” (S) Szinergizmus az informatikában Azt, hogy ki hogyan éli meg, embere válogatja. Ki fáradtan, ki szomorúan. Van aki örömmel, mondván „megértem erőben, egészségben a nyugdíjas kort”. Egy biztos, nem könnyű ez az időszak. Amikor eljön az idő, nem könnyű a kollégáktól elkö­szönni. Elfogy a levegő, elcsuklik a hang. Otthagyni a munkahelyet, a munkát, amit évtizedeken ke­resztül becsülettel, több-keve­sebb sikerrel végeztek. Nem csö­rög az ébresztőóra, nem kell ro­hanni a buszhoz. Következnek a csendes napok, remélhetőleg örömmel vegyítve. Aztán egy idő után hiányozni kezdenek a kollé­gák, a munkahelyi légkör, a munka, a sikerélmények. A munka közben elhangzott ugratá­sok, viccek. A nyugdíjba készü­lődő kollégák közül két régi is­merősömet kerestem fel azzal a szándékkal, hogy tőlük kérdez­zem meg, hogyan tovább? Ho­gyan tervezik a nyugdíjas életet? Visszatekintve a kezdetre, ho­gyan látják az elmúlt évtizede­ket? Mit üzennek a kollégáknak búcsúzóul? Herbák Vince munkavé­delmi főelőadó (57 éves): 35 éves munkaviszony után, egészségi okok miatt kértem a nyugdíjba vonulási lehetőséget. Szívesen tekintek vissza a kez­detre, amikor 1962-ben kézhez kaptam a bányász-aknász techni­kusi oklevelet. Első munkahe­lyem a Borsodi szénbánya volt. 1963-tól munkavédelemmel fog­lalkozom. Az első perctől kezdve komoly, felelősségteljes feladat­nak tekintettem a beosztásomat. Hivatásszerűen szerettem a mun­kámat. Mindig is szerettem em­berekkel foglalkozni. Húsz év után munkahelyet változtattam, amikor 1982-ben a Paksi Atom­erőmű Vállalathoz jöttem, mun­kavédelmi előadói beosztásba. Az épülő atomerőmű számtalan­szor komoly szakmai feladatok elé állított, amit meg kellett ol­dani. Mind a négy blokk indítá­sának előkészületi munkáiban részt vettem. Volt olyan időszak, hogy nem számított az idő, nem számított, hogy hétköznap vagy ünnep van. Egy volt, a feladat, amit meg kellett oldani és a má­sik a határidő. Kihívás volt vala­mennyiünk számára. Emberpró­báló, szakmailag és fizikailag egyaránt. Szakmai felkészültség­gel, jól összeszokott kollektívá­val nem lehetett akadály. Az egyéni és a közösségi siker soha nem maradt el. Talán ennek kö-Szakszervezeti hír szönhető, hogy 1986-ban a IH-as blokk indításának előkészületi munkájáért Dicsérő Oklevelet kaptam. Szakmai elismerésnek értékelem azt is, hogy 1995-ben Herbák Vince megkaptam a Zeusz-díjat. Vitat­hatatlan, hogy mindkét elismerés nagyon jól esett. Erre mindenkor szívesen emlékszem vissza, kissé elérzékenyülve. Az elmúlt tizenöt évben mindvégig ugyanabban a beosztásban dolgoztam. A Biz­tonságtechnikai Osztályból Munka és Tűzvédelmi Osztály lett. Öt alkalommal költözött az osztályunk más helyre. Életem végéig szeretettel gondolok az itt eltöltött évekre. Büszke vagyok arra, hogy a Paksi Atomerőmű dolgozója voltam. Búcsúzóul a kollégáknak csak egyet kívánok: hogy minél kevesebb munkájuk legyen. Akkor dolgoznak jól, ha nincs baleset. A fő hangsúlyt a megelőzésre kell fektetni. A többi PA Rt-os kollégától meg azt kérem, hogy ne vegyék rossz néven, ha a volt munkatársaim el­lenőrzéskor szóvá teszik, ha va­lamilyen szabálytalanságot ész­lelnek. Hiszen azért teszik, hogy ne legyen belőle baleset. Vala­mennyien ezt akaijuk. Ne feled­jék, a gyerekek, a család haza­várja a kenyérkereső édesanyát, édesapát. Csakis az lehet a cé­lunk, hogy mindenki - ha fárad­tan is - sérülésmentesen, egész­ségesen érjen haza otthonába a szeretteihez. Hogyan tovább? A feleségemmel együtt, akivel több, mint harminc éve boldog házasságban élünk, aki jóban­rosszban kitartott mellettem, úgy döntöttünk, hogy továbbra is Pakson maradunk. Megszerettük ezt a várost, itt vannak a barátok, ismerősök. Szeretnénk még na­gyon sokáig örülni két felnőtt lá­nyunk sikereinek. Szeretnénk örömünket lelni (egyelőre még egy) kis unokánkban. Németh Bálint dozimetrikus (59 éves): 1954-től vagyok kenyérkereső, Komlón mint bányász kezdtem Németh Bálint dolgozni. 1957-ben költöztünk Paksra. A konzervgyárban dol­goztam, majd onnan kerültem a Volánhoz. 1985-ben nyertem fel­vételt a Paksi Atomerőmű Válla­lathoz. Rövid ideig mint pv. technikus dolgoztam, majd a su­gárvédelmi osztályra kerültem dozimetrikusi beosztásba. Nem­sokára hátgerincműtéten estem át. A műtétek után szerencsére olyan rehabilitációs kezelésben részesültem, hogy viszonylag hamar meggyógyultam. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a cégemnek milyen sokat köszön­hetek, mert olyan kezelésben ré­szesültem, ami a gyógyulásomat elősegítette. Az életemben a sport mindenkor jelentős szerepet töl­tött be. Tizenöt éven keresztül az NB I-es csapatban fociztam. Ma már sajnos minden megkopott. Ezért is döntöttem úgy, hogy 43 éves munkaviszony után elme­gyek nyugdíjba. Az éjszakázás egyre jobban megviselt fizikai­lag, főleg azért, mert nappal nem tudtam aludni. A mesterséges vi­lágítás szintén nagyon megviselte a szemeimet. Többször kellett szemüveget cserélni. Koromhoz képest fiatal PA Rt-os vagyok. Ennek ellenére a III-as és a IV-es blokk indításának előkészületi munkáiban részt vettem. Minden munkának megvan a maga szép­sége, felelőssége. Mi a legértéke­sebbre vigyáztunk, az emberek egészségére. Komoly odafigye­léssel kellett a munkánkat vé­gezni. Nem volt szabad téved­nünk. Jó kollektívában jó volt együtt dolgozni. Különös elisme­résben, kitüntetésben nem volt részem. Mégis úgy éreztem, hogy a főnökeim a munkámmal meg voltak elégedve. Magatartási problémáim sem voltak senkivel. Talán ez volt a lényeg, hogy mindenkor szembe tudjak nézni önmagámmal. Nehéz szívvel kö­szönök el mindenkitől. Véget ért egy szakasz életemben. Őszintén megvallva nagyon jó lesz pi­henni, nyugodtan végigaludni minden éjszakát. Két felnőtt gyermekünk van. Sajnos mind­kettőjüknél elkél az anyagi segít­ség. Örülünk az unokáinknak, örülünk a gyermekeink sikerei­nek. Feleségemmel együtt sze­retnénk még nagyon sokáig a sze­retteinkkel együtt élni erőben, egészségben. Mi már teljesen paksiaknak számítunk, hisz mint említettem negyven éve, hogy itt élünk. Mindig hálás szívvel gon­dolok a munkatársaimra, főnöke­imre. Mindig segítettek, ha kel­lett. Igaz, én is ugyanezt tettem. Az aktív kollégáknak, minden ismerősnek azt kívánom, hogy ők is éljék meg erőben, egészségben a nyugdíjas kort, hogy élvezhes­sék a megérdemelt pihenést. 1997-ben harminckét fő ment nyugdíjba a Paksi Atomerőmű Részvénytársaságtól. Valameny­­nyien férfi munkavállalók voltak. Hosszú éveket töltöttek el az erőműben. Most a pihenés évei következnek. Mit is lehet - most már nyugdíjasként - búcsúzóul kívánni a volt kollégáinknak? Hosszú, boldog éveket, boldog­ságot, örömet, egészséget! Külön köszönöm a két volt kol­légának, hogy elmondták a dolgos éveik jelentős eseményeit, hogy be­tekinthettünk életük történéseibe. Az elmúlt évtizedeket nem lehet ki­törölni az életünkből. A jót, a rosz­­szat nem lehet elfelejteni. Velük együtt a munkatársakat sem. Ha ők nem felejtenek el bennünket, akkor mi sem feledkezünk meg róluk. Ke­ressük egymást, főleg ha tudjuk, hogy baj van. Segítsünk, könnyít­­sünk, ami telik az erőnkből. A kol­lektíva ereje sok mindenre képes. Tegyük ezt, mert el fog jönni az az időszak, amikor már rajtunk kell segíteni a fiatalabb generációnak. Ha jó példával járunk előttük, ak­kor ők is azt fogják tenni, amit lát­nak tőlünk. Sohasem az anyagi se­gítség a legfontosabb. A lelki segít­ség, csakis az adhat erőt az ember­nek. Ezt kell tenni, mert a becsület ezt kívánja. Fogjuk meg a rászoruló ember kezét, adjunk neki erőt. Ad­junk bátorságot, biztatást. Ugye megtesszük, ha kell? MJ. Kiállítás Baky Péter képeiből nyílt kiál­lítás az ESZI-galériában, mely november végéig tekinthető meg. A festőművész 1985 óta él és dolgozik Szekszárdon, a Művészetek Háza igazgatója. (1950-ben született Budapes­ten, 1977-ben végzett a Kép­zőművészeti Akadémián, majd ugyanitt tanított 1981-ig) Számos hazai és külföldi (pl. New York, Bécs, Honolulu) rendezvényen mutatkozott be alkotásaival. Mostani kiállítá­sának szervezője, Szabó Ernő így vall művészetéről: „Baky Péter képei meditációk az élet értelméről. Rafinált korunk egyik festője, aki mer - gyer­meki tisztasággal - ceruzával rajzolni. Minket pedig megör­vendeztet egy kéz, egy tekin­tet, egy madár, egy női test, egy mozdulat, egy álom aján­dékával.” LZné Az év elején Synergon Informa­tika Rt néven - az Optotrans Kommunikációs Rt és a Rolitron Informatika Rt. egyesülésével - a legnagyobb magyar rendszerin­tegrátor vállalkozás alakult meg. A számítástechnikai rendszerfej­lesztésekkel foglalkozó Rolitron és az adatátviteli, kommuniká­ciós hálózatokat építő Optotrans a tervek szerint ez év végéig ösz­­szeolvad. Az új névvel a tulajdo­nosok a tervezett szinergizmusra - a különféle, egymást segítő, erősítő hatásokat - célozták meg, ahol az 1+1= több mint kettő té­tel sem elérhetetlen. Az elmúlt évek során mindkét cég komoly megbecsülést vívott ki magának az összetett vásárlói igények eredményes kielégítésé­vel. A Rolitron Rosytext nevű szövegszerkesztője és az Optot­rans optikai gerinchálózata nem ismeretlen az atomerőmű terüle­tén a felhasználók, valamint a szakemberek körében. Impozáns a Synergon Rt. küldetése: A leg­jobb informatikai cég kíván lenni Magyarországon. Hagyományait folytatva a vállalkozás innovatív technológiákat nyújtó, magas minőségi elvárásoknak megfe­lelő cég kíván maradni. Az elkö­telezett munkatársakra támasz­kodva alacsony fluktuáció mel­lett szeretne dolgozni. Lapos, de­­regulált szervezetet kialakítva fo­lyamatosan képzi munkatársait. A folyamatos növekedés mellett a kulcsterületeken vezető sze­repre törekszik. Stabil és nyere­séges cégként az ügyfelek meg­bízható partnere kíván maradni. Ezekhez a látványos stratégiai célokhoz „három dolog” feltétle­nül szükséges: Pénz, pénz és pénz! így nem ért váratlanul a szeptember 16-i sajtótájékozta­tón bejelentett hír: a Synergon Rt. végrehajtott egy zártkörű tő­keemelést. Ötmillió dollárért az Advent International és az Equi­nox Ltd. alkotta befektető cso­porté lett a részvények 26 száza­léka. A mintegy egymilliárd fo­rintos tőkeinjekciót a Synergon vállalati infrastruktúrájának megerősítésére, új üzletágak indí­tására kívánja fordítani. Az érin­tett felek az alábbiakat tartották fontosnak kiemelni a sajtótájé­koztatón. Gyurós Tibor (elnök, Syner­gon Rt): - „Ezen esemény a Ma­gyarországon működő legna­gyobb nemzetközi informatikai cégekkel teszi összemérhetővé a céget. Ezentúl képesek vagyunk a legbonyolultabb kihívást je­lentő hazai iparvállalatok, kor­mányzati intézmények informa­tikai problémáinak megoldására és a finanszírozására is.” Szalóczy Zsolt (vezérigazgató, Synergon Rt): - „Az egyedülálló pénzügyi háttér lehetővé teszi a Synergonnak, hogy dinamikus cég- és piacépítő terveit megva­lósíthassa.” Joanna James (igazgató, Ad­vent International): - „Úgy gon­doljuk, hogy a Synergon a ma­gyar piac sikeres cége, amely rendkívül erős technológiát és vásárlói elégedettséget kiemelő szemlélettel nyújt informatikai szolgáltatásokat. Kövér József (ügyvezető, Equinox): - „Különösen fontos­nak tartjuk, hogy olyan sikeres hazai vállalkozókat támogatha­tunk, amelyek saját erőből voltak képesek néhány év alatt az or­szág egyik legjelentősebb infor­matikai cégét létrehozni.” Számomra az új cég vezetői­nek első nyilatkozata igazolja azt a tételt, hogy a növekedést csak az erőforrások egyesítésével tud­juk elérni. Megbízható, jó minő­ségű és stabil informatikai vál­lalkozásokra van szükség a ma­gyar piacon és a szinergizmus megvalósítása során csökkenhet lemaradásunk a világpiacon. Együttműködési megállapodás A Paksi Atomerőműnél működő alulírott szakszervezetek - mint együttműködő felek - a munkavállalók hatékonyabb ér­dekvédelmének megvalósítása érdekében az alábbi megállapo­dást kötik: A megállapodás célja: A szakszervezetek álláspontjának összehangolása, az egysé­ges fellépés lehetőségének megteremtése, a munkáltatóval tör­ténő tárgyalások stratégiájának és taktikájának kialakítása. A célok megvalósítása érdekében a megállapodó felek Koordiná­ciós Tanácsot hoznak létre. A megállapodás tartama: Az aláíró felek kötelezik magukat, hogy a munkavállalók ér­dekeit érintő minden álláspontjukat a nyilvánosságra hozatal és a munkáltatóval történő tárgyalás előtt a Koordinációs Tanács elé teijesztik. A Koordinációs Tanácsban a résztvevő felek az egységes ál­láspont kialakítására törekszenek. Amennyiben a konszenzus nem jön létre, úgy a felek jogosultak kisebbségi álláspontjuk képviseletére. Az együttműködés zavartalansága azonban megköveteli, hogy az így fennmaradó kisebbségi álláspontját a többi résztvevő szervezettel közölje és tájékoztassa őket a to­vábbi lépéseiről. A többségben lévő szervezetek pedig kötele­zik magukat, hogy tiszteletben tartják a kisebbségi véleményt. Az együttműködő felek kötelezik magukat, hogy egymás bel­­ügyeibe nem avatkoznak be, és tevékenységüket nem egymás kárára gyakorolják, valamint tartózkodnak egymás bírálatától és minősítésétől. Koordinációs Tanács: A Koordinációs Tanácsba minden aláíró fél két-két fő - erre a feladatra felhatalmazott - képviselőt küld. A szervezeteket képviselő személyek, szervezetük nevében teljes felelősséggel nyilatkoznak és képviselik szervezetüket. A Koordinációs Ta­nács minden hónap első hétfőjén 9,00-tól tartja ülését. A rend­szeres üléseken kívül bármelyik fél jogosult a Tanács összehí­vásának kezdeményezésére. A soros levezető elnök a kezde­ményezésre köteles a Tanácsot összehívni a kezdeményezéstől számított harmadik napra, sürgős esetben a kezdeményezést követő napra. A Koordinációs Tanács levezető elnökét rotációs elven, négy hónaponkénti váltással az aláíró felek adják. Az első, levezető elnök személyéről és az azt követő sorrendről az aláíráskor a felek megállapodása dönt. A levezető elnök feladata:- a Tanács üléseire a felek összehívása,- a tárgyalásra szánt témák összegyűjtése, a napirend kialakí­tása,- a tárgyalt témákhoz kapcsolódó írásos anyagok meglétének ellenőrzése és gondoskodás arról, hogy minden szervezet azo­nos anyagokkal rendelkezzen,- a tárgyalás technikai feltételeinek biztosítása,- a tárgyalás vezetése. A Koordinációs Tanács üléseinek helyét a levezető elnök ha­tározza meg. A fenti megállapodás az aláíró felek egyező akaratából jött létre és mindaddig érvényben marad, míg azt a felek fel nem mondják. PADOSZ MÉSZ ATISZ Munkástanács

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom