Atomerőmű, 1997 (20. évfolyam, 2-12. szám)
1997-05-01 / 5. szám
6. oldal Atomerőmű 1997. május Május, május virágdús... Az idei majálison is több ezren vettek részt A szervezésről Doma Árpádnét kérdeztük — Mikor kezeltétek el szervezni az idei majálist? — Már januárban összeültünk és, fölvázoltuk, hogy milyen programokat kellene öszszehozni. Februárra már az is tisztázódott, hogy nem rendezünk utcabált. Mindig rizikós volt, hogy milyen az időjárás, ez egy utcai rendezvénynél nem mellőzhető szempont. Ezért úgy döntöttünk, hogy nívósabb, egész napos műsort rendezünk, nevesebb színészeket, művészeket hívunk, az esti bál pedig elmarad. Azonban az ASE tömegsport szervezete egy sportbált szeretett volna rendezni, így összehoztuk a két dolgot, a bál sem marad el, és egész nap színvonalas rendezvények lesznek. Sokan szóvá tették, hogy miért van belépő - a tömegsport szervezet rendezte az asztalfoglalásos batyusbált, ez az oka. Elég hamar összeállt a műsor, még önként jelentkezők is voltak. A németkéri néptánc csoport is úgy gondolta, hogy remek alkalom lenne számukra, ha itt is népszerűsíthetnék magukat. Mi pedig azért örültünk, mert színesebbé vált a paletta. A délutáni programban fellép a PMB Blues Band együttes, ők is ilyen önkéntes jelentkezők. A kisgyermekeknek is színvonalas programot szerettünk volna adni, így döntöttünk a HOLLÓ együttes mellett, akiket jól ismerünk és kedvelünk, mert tartalmas zenét játszanak. Minden rendezvénynek van egy „nagyágyú” programja, ebben idén az a döntés született, hogy a Pa-dö—dö együttest hívjuk meg. Több műsorszervezőnél érdeklődtünk, és jó ideig úgy tűnt, hogy ez nem jön össze. Végülis egy budapesti műsorszervező iroda segítségével összejött ez is. Egy kicsit félresikerült a dolog, mert tegnap este felhívtak telefonon, hogy döntsük eljöjjenek vagy ne jöjjenek, ugyanis a Mariann megbetegedett, kórházba került és nem tud fellépni. Egyébként az egész stáb eljön szívesen, de csak Mariann nélkül. Végülis úgy döntöttünk, hogy jöjjenek, a programban benne vannak és várják őket. Fél nappal a rendezvény előtt egyébként is lehetetlen lett volna bárkit helyettesíteni. A másik nagyágyú paksi, a Tűzvirág Táncegyüttes. Remélem sikerül az elképzelésük, a színpadot megnézték, talán el tudják táncolni a nagysikerű ír táncukat is. — Nem érzed úgy, hogy kicsit sokat vállaltál a program szervezéséből? — Lehet, hogy így van, de ami a kezemben van, azt tudom tartani. Amikor másra kell rákérdezni ötször-hatszor, az nem jó, nem biztos. De természetesen a Lőrincz Laci és a Benedeczky Feri is jócskán kivette a részét munkából. Ám azt azért megjegyzem, tegnap szóltak, hogy nekem kell megmondani, hogy hol lesz az erősítés, az én felelősségem, hogy milyen lesz az időjárás, esik-e az eső vagy nem. Reggel még úgy indultam el, hogy beköltözünk a sportcsarnokba. Felhős volt az ég, biztos voltam benne, hogy eső lesz. Amikor kijöttem, mindenki azt mondta, hogy nem lesz eső. Törtem a fejem: a térzene csak kint térzene, ki kell, hogy jöjjön. A reggeli néptáncot sem látják sokan, ha bent rendezzük meg, azoknak is kint kellene fellépni. Próbáljuk meg, szereljünk fel idekint és majd meglátjuk. Úgy néz ki, hogy a természet mellénk állt. — Kik voltak a segítői a kulturális bizottságnak? — Bent az erőműben az építészek járultak hozzá ahhoz, hogy ez a színpad elkészüljön. A villamosok segítettek abban, hogy a „delej” idekerüljön. A színpadot ide kellett szállítani, a fuvarozást az Atomtransz végezte. Az ASE csarnok személyzete pedig az összes munkában segített a székcipeléstől a kistraktoros szállításig. Segítőkészséget találtunk mindenhol. A probléma az - én úgy érzem -, hogy ezeknek a rendezvényeknek egyáltalán nem vált hasznára a kft-sítés. Borzasztó nehéz a szervezés, mert mindenhol annyira kell figyelni az anyagi oldalt. Mindehol kevés az ember, külsősöket is be kell vonni a munkába, azokat pedig ki kell fizetni. Emiatt a kulturális bizottság pénztára idén nagyon megcsappant. — Úgy tűnik, hogy az érdeklődés évről-évre fokozódik. Jól látom? — A kft-sítések nyomán az ember azt várná, hogy mindig kevesebben igénylik a részvételt, ám ennek pontosan az ellenkezője történik. Egyre többen érzik úgy, hogy érdemes elindulni a főzőversenyen, idén már 110 csapat adta le a nevezését. — Hogyan történik az alapanyag beszerzése és szétosztása? — A krumplit, a kenyeret és a húst a PADOSZ szervezi a Lavina kft-n keresztül. Az alapanyag szétosztása úgy történik, hogy reggel hat órára idejövünk a PADOSZ gárdájával, szépen sorba rakunk mindent és ahogy jönnek a csapatok, kiosztjuk számukra az igényelt mennyiségű húst, krumplit, kenyeret egy-másfél óra alatt. Érdekesség az idén, hogy három csapat a Reálprotektor kft-től külön a mai napon nevezett be a versenyre, ők maguknak hozták az alapanyagot. — A főzőverseny sikere idén különösen szembetűnő, hiszen az összes létező helyszínen rotyog a bográcsokban az étel. Hány kilogramm alapanyagot osztottatok szét ma ? — 1411 kilogramm húst (30 dkg fejenként), kenyeret 474,5 kilogrammot (10 dkg fejenként), burgonyát pedig 931,5 kilogrammot (20 dkg fejenként). Két kategóriában lehet elindulni a versenyen, az egyik a pörkölt-kategória, ahol három helyezést osztunk ki, a másik pedig a külön kategória, Az egyik szervező: Doma Árpádné ahol egy helyezést adunk. Tehát összesen négy díj van. Úgy döntöttünk, hogy egyforma ajándékokat adunk, az első helyezett pedig megkapja ráadásul a vándorkupát, amit egy évig őriz. Remélem, a nyertesek örülni fognak, mert praktikusan a közös főzéshez választottunk ajándékokat: hatos késkészletet és kerti grillsütőt. — Kikből áll a szűri? — A zsűri elnöke Kováts Balázs, aki most a Tolna Megyei Gasztronómiai Társaság egyik alapító tagjaként ízlelgeti az ételeket, Lovas László, a tavalyi győztes Munkástanács csapatának szakácsa, és Bencze Gyula, az erőmű konyha vezető munkatársa. A főzőverseny helyezettjei: pörkölt kategória: 1. KGYK, szakács: Nagy Kollár Gyula, 2. ACSO, szakács: Lőjek Józsefné, 3. Armatúra osztály, szakács: Éberling János. Egyéb kategória: Szoc. pol. osztály, szakács: Benedeczky Ferenc. (c.M.) Mi a véleménye — a majálisról? Kern László Kern László Amióta megrendezik a majálist, mindig itt vagyok. A külső technológiai osztály szolgáltató egységénél dolgozom, most is együtt főzünk. Minden évben együtt vagyunk, közösen főzünk. A főszakácsunk a Honty László, ő irányítja a munkát, mi csak besegítünk. A menü: idén először sütünk flekként és természetesen pörköltet főzünk a bográcsban. A legemlékezetesebb majális a három évvel ezelőtti volt, mert itt volt az egész csapat családostól. Most is hamarosan csatlakoznak hozzánk a többiek. A felvonulás nekem személy szerint hiányzik. Annak volt egy sajátos hangulata. Főzni ugyan nem tudtunk, de mindenki készülődött és igazi jó hangulata volt a dolognak. Huszák Zoltán Régebben a szüleimmel is részt vettünk a május elsejei rendezvényeken. Jól utána kell gondolnom, hogy hányadik majális ez az idei. Ha nem csal az emlékezetem, akkor a tizedik. Három éve dolgozom átrakósként a reaktor osztályon, azóta együtt vagyunk itt május elsején és mondhatom, hogy nagyon emlékezetesek ezek a közös majálisok. Általában mindig kisüt a nap, és reméljük, hogy ez ma is így lesz. Hogy mit főzök ma? Ámit ebből az alapanyagból lehet. Még nem tudom, majd meglátjuk. Nekem nagyon hiányoznak azok a régi majálisok, amikor még felvonultunk. Isteniek voltak. A viccet félretéve, abban is volt valami jó. Szívesen emlékszem vissza arra, amikor például a segédmotoros szakkörrel motorokkal vonultunk fel. Ez szép emlék. Kovács Miklós Az idei az ötödik majális, Tóthné Németh Irén amin részt veszek. Azóta főzök itt, nagyon szeretem csinálni. Egy nagyon régi bográcsban főzök, amit még a szüleimtől örököltem. Mindig jót főzünk. Eddig még soha nem nyertünk semmit, de ez nem érdekes igazából. A legemlékezetesebb majális számomra a tavalyi volt, mert nagyon eláztunk... Zuhogott az eső. Hogy hiányoznak-e a régi majálisok, amikor még felvonultunk? Olyan is volt. Emlékszem, a Szabó Erzsébet útra kellett menni, és ott kaptunk atomerőműves nyakkendőt, azzal vonultunk. Igazából ez a mostani jobb. Összejövünk itt, közösen a szimulátor központos munkatársak és a családtagok, főzünk, beszélgetünk, nézelődünk, kikapcsolódunk. Ez sokkal jobb. Téren István Erőművön belül tizedik, amúgy szinte mindegyiken Téren István részt vettem. Az erőműves majálison a főzőverseny az elsődleges szempont, a régebbi május elsejéken pedig a felvonulás és az utána következő események voltak a fontosak. A felvonulás nem hiányzik, kirakatpolitika volt. A legemlékezetesebb majális? Számomra ezek az igaziak, amikor együtt vagyunk, főzünk, jól érezzük magunkat. A villamos üzemviteli osztály külső üzemviteli csapatáról van szó. Minden évben én vagyok a szakács, nagyon szeretem ezt csinálni, a többiek pedig ragaszkodnak is hozzá, hogy én készítsem az ételt. Az idei menü halászlé és pacal, egyébként vegyes hús az alapanyag, ebből készül valami. Még soha nem nyertünk a főzőversenyen, de nem is ez volt a cél, hanem hogy jól érezzük magunkat. Tóthné Németh Irén Az idei a tizenhatodik majá-Huszák Zoltán lis, amin részt veszek. A legemlékezetesebb a tavalyi rendezvény volt, mert a külön kategóriát megnyerte a TLK csapata. Tavaly babgulyást főztem házi csipetkével, füstölt csülökkel, most váltottunk, babgulyást főzünk házi csipetkével, füstölt csülökkel. A felvonulási ceremónia nekem nem hiányzik. Ez a mostani program sokkal jobban tetszik. FOTÓ: BÉRI Kovács Miklós
