Atomerőmű, 1997 (20. évfolyam, 2-12. szám)

1997-05-01 / 5. szám

1997. május Atomerőmű 7. oldal A mennyek kapujában és a pokol tornácán - egyidőben Átalakulóban a futballsport A legnépszerűbb magyar sport átalakulóban van. Igen, van, hiszen ennek első jele az volt, hogy az NB I-et 18 csapatosra bővítették. Ami minket paksiakat leginkább foglalkoztat már ősztől az az, hogy milyen változások várhatók az NB II, illetve az NB III háza táján. Az NB Il-es csapatunk egy gyenge ősz után (18 pont, 12. helyezés) tavaszra megerősö­dött és tíz forduló alatt 23 pon­tot szerezve jó eséllyel pályázik a húsz csapatosra tervezett NB I/B-s tagságra. Harmadosztályú csapatunk is a tabella első felé­ben tanyázik, nagy akarással és némi szerencsével akár az új rendszerű NB II-ben való indu­lást'is elérheti. Ehhez harma­diknak kell lenniük. Óriási te­hát a helyezkedés és a feszült­ség, a hátralévő egy hónap „élet-halál” kérdésében fog dönteni és csak a pillanatnyi forma és a koncentráció rang­sorolja majd a csapatokat. Lás­suk a két csapatunk edzőjének, Reszeli Soós Istvánnak és Pat­kós Istvánnak a véleményét a helyzetről és a várható jövőről. Az ő véleményüket egészíti ki a szakosztályvezető, Klement Tibor az anyagiakkal és magá­val az átszervezés tervével. — Mekkora esélyt lát arra, hogy a hátralévő öt meccsen a csapat kiharcolja az NB I/B-s tagságot? - kérdeztem az NB 11-es csapat vezetőedzőjét, Re­szeli Soós Istvánt. — Némi előnyünk van úgy pontban mint gólarányban a ri­válisainkkal szemben, de to­vábbra is fokozott figyelemre lesz szükségünk ahhoz, hogy a következő négy hétben hét pon­tot tudjunk szerezni. Azt sze­retnénk, hogy ez a csapat a le­hető legjobb eredménnyel jus­son be az első nyolcba. Ügy gondolom, csapatom elég erős ahhoz - és meg is érdemli -, hogy elérje a kitűzött célt. — A terv elérése esetén mi­lyen esélye lehet a Paksnak az NB I/B-ben? — Én elég babonás vagyok, így nem szívesen beszélek most erről. Az egy új helyzet, egy ki­emelt bajnokság lesz. A szín­vonal valószínűleg magasabb lesz, az érdeklődés megnő, hi­szen az egész országot felölelő pontvadászat indul, s így a csa­patok jobban fókuszban lehet­nek, s ez domináló tényező a jó szereplésre. Pontos helyezést azonban nem tudok most ígérni. Mi mindent meg fogunk tenni a jó szereplésért. — Erősebb csapatok vannak Ön szerint Keleten mint Nyuga­ton? — Nagyjából egyformának tartom a magyarországi má­sodvonal csapatait. Keleten egy kicsit hajtósabbak, nálunk vi­szont talán technikásabbak az együttesek. Erre a bajnokságra valószínűleg mindenki fel fogja szívni magát, s ez - mint mond­tam - színvonalemelkedést fog szerintem eredményezni. Az NB III-as csapat edzője, Patkós István: — Mi a véleménye a labda­rúgás átszervezéséről? - kezd­tem a beszélgetést az edzővel. — Felemás érzéseim van­nak ezzel kapcsolatban. Párszor már átszervezők az osztályokat, de különösebb eredménye nem volt. Pozitívuma, hogy több utánpótláscsapatot kell indítani, több gyerek kapcsolódhat be a labdarúgás vérkeringésébe. Ez fontos, mert a labdarúgónevelés is a gyerekeknél kezdődik el. A másik oldalon adódik a minő­ség kérdése. Én nem vagyok meggyőződve arról, hogy a sok csapat magasabb színvonalat eredményez. Példa erre az NB I is. Ott egyfajta hígulási folya­mat indult el. Talán egyedül az NB I/B az, amely erősebbé vál­hat az egyesítéssel. — Lát-e esélyt az NB Il-t je­lentő harmadik-negyedik hely elérésére? — Igen, reális esélyünk van az amatőr NB II-be kerülésre, annak ellenére, hogy előttünk áll öt igen nehéz meccs (e cikk még a LIMEX elleni meccs előtt íródott - a szerző). Ezek igazi hatpontos mérkőzések lesznek, ezeken kell jól szerepelnünk. A gond nálunk is a felhígulás: a huszonegyes keretből van egy jó kezdőcsapatom, de a kiegé­szítő emberek lehetnének „erő­sebbek” is. Ezzel együtt is a maximumot akarjuk nyújtani. Hogy ez mire lesz elég? Nyolc - kilenc csapatnak van esélye az első négybe kerülésre... Utolsó beszélgetőpartnerem Klement Tibor szakosztályve­zető volt. — Anyagilag mekkorák le­hetnek az NB I/B-s bajnokság plusz kiadásai Pakson? — Mindent egybevetve úgy lehet számolni, hogy ez a több­let tízmillió forintos lesz, ami azt jelenti, hogy 65-70 milliós lesz a labdarúgó-szakosztály éves költségvetése. Ebben benne van az is - és ezt hangsú­lyozom -, hogy az utánpótlásra többet szeretnénk szánni, a hát­teret minél biztosabbá tenni számukra. Vöröss Endre Fiatalok sportja Az Atomerőmű SE Tömegsport Bizottsága, a PA Rt., az ATISZ és a Szakszervezeti Ifjúsági Szövetség (SZISZ) meghívásos tavaszköszöntő sportversenyén április 18-20 között tizenöt csapat vett részt. A 16-25 év közötti fiatalok három-három fős asztalitenisz, sakk. a szabá­lyoknak megfelelő kispályás labdarúgás és 12 fős sorváltó ügyességi versenyen gyarapít­­hatták pontjaik számát. A kimentő fizikai erőpróbák mellett a szellemi vetélkedő sem maradhatott el, amelynek eredményei beleszámítottak az összetett csapatversenybe. Amint azt korábban már hírül adtuk, az elmúlt évben Fadd-Domboriban is eredmé­nyesen szerepeltek a paksi fia­talok, értékes harmadik helye­zést megszerezve. Firkó János, a SZISZ elnöke lyezni a hangsúlyt, ez jó hatás­sal van a fiatalokra is. Néber Tibor ATISZ elnökkel különö­sen jó a kapcsolatunk, így kü­lön is öröm számunkra, hogy itt lehetünk Pakson A verseny eredményeiről Volf Ernő, az ASE Tömegsport Bizottság titkára számolt be. Labdarúgásban a tizenöt csapat közül Szombathely, Sellye és Ajka sorrend alakult ki. Az asz­talitenisz versenyeken Riszter Margit és Novák Lajos irányí­tásával három fős együttesek küzdöttek. Itt a Hódmezővásár­hely bizonyult a legjobbnak, megelőzve Tiszakeszit és Já­noshalmát. A paksi csapatból kiemelkedően szerepelt Kutasi Anita és Link Marianna. A sak­kozók csatározásait Gosztola István, az ESZI tanára fogja össze. Máté Ritának köszönhe­tően - aki egyéniben második paksi barátait kérte fel az idei első, több mint kétszáz főt mozgósító verseny megrende­zésére. A focipálya mellett, az izgalmas csatározásokat fi­gyelve szólaltattuk meg a SZISZ elnökét, aki a komlói szénbánya csapatával érkezett Paksra: — Az elmúlt évben csapat­­versenyeinken - a helyi és terü­leti döntőkön - közel ezeröt­száz sportolni vágyó fiatal vett részt. Nagyon örülünk, hogy ilyen jól sikerült az idei paksi verseny is, a szervezők igazán mindent flottul előkészítettek, zökkenőmentesen, jó hangulat­ban zajlanak a versenyek. Sportversenyeinken az egyéni eredmények helyett a csapatért való küzdésre igyekszünk he­lett - a paksiaknak itt bronz­érem jutott. A csapatversenyt Tiszakeszi nyerte, a második pedig Komló lett. Az ügyességi sorváltókban az első három he­lyen Hódmezővásárhely, Sellye és Ajka osztozott. Az összetett csapatversenyt ezúttal Tiszakeszi szerezte meg, az ezüstérem pedig Hód­mezővásárhelyre került, míg a rendező paksi együttes végzett a harmadik helyen. Mindent egybevetve jól sikerült az idei tavaszköszöntő rendezvény, Paks jó hírét elvitték a fiatalok az ország különböző részébe. Remélhetőleg a SZISZ-be tö­mörült ifjúsági szervezeteknek lesz erejük jövőre az értékes sportverseny folytatására. Sipos László A fele sem igaz a millióknak? Véget ért a férfi kosárlabda baj­nokság, amely a tavalyi csaló­dást okozó hatodik után egy nyolcadik helyezést hozott az Atomerőmű SE kosarasainak. Idény közben a szurkolók gyak­ran elégedetlenkedtek is a muta­tott teljesítmény láttán. A ráját­szás „harmatos” produkciója kö­zepette pedig csak olaj volt a tűzre, amikor elterjedt, a csapat legjobbja Gulyás, „mesébe illő” összeghez köti lejáró szerződé­sének meghosszabbítását. — A szerződéssel kapcsola­tosan Gulyás azt hitte, ő a király, de azt nem vette figyelembe, hogy „vízhordók” is kellenek a királysághoz, egyedül semmire sem megy. Eltelt magával, pedig nem ő viszi a hóna alatt a labdát a palánk alá, a társai teremtik meg számára a pontszerzés lehe­tőségét. Ezzel együtt is a köztu­datba kikerült sokmilliós összeg csak „kamu” volt, a fele sem igaz, ezt bárki előtt vállalom. Az viszont tény, hogy Gulyás ezzel a .jópofa” húzással sokat rontott megítélésében mind a játékosok, mind a szurkolók szemében - hangsúlyozta Csűrös Dénes, a kosárlabda-szakosztály elnöke. — A szurkolókat az is irri­tálja, hogy amíg más csapatok lényegesen kevesebb pénzből élve eredményesebbek, addig Pakson pénz van, de ered­mény...? — Nem tudni, hogy a többiek mennyi pénzből gazdálkodnak! Én bátran ki merem jelenteni bárhol, talán az ASE az egyetlen csapat, ahol az elköltött pénzek­nek papíron pontosan utána lehet nézni. Itt a játékosok a klub al­kalmazottai, innen kapják a fize­tésüket, az ASE fizeti utánuk az adókat. A többi csapat főszpon­zora - például Albacomp, Marc - maszek tulajdonban van és ez a döntő különbség. Mert ezek­nek a cégeknek nem gond meg­venni ezt, vagy azt a játékost, majd állni a fizetésüket, összes kiadásukat, miközben ezek a költségek meg sem jelennek a kosárlabda szakosztály éves költségvetésében. Mi, ha játé­kost veszünk, akkor annak kia­dásai természetszerűen megje­lennek a szakosztálynál, a többi­ekre már annyival kevesebb jut. Tehát könnyen mondhatják csa­patok, hogy 20-30 millióból gazdálkodnak, csak hát az igaz­sághoz tartozik, hogy ott van még vagy 50-60 millió, a leg­jobb játékosok kiadásai, amit a főszponzor áll. Nálunk erre nincs lehetőség. Egy meghatáro­zott pénzösszeggel rendelke­zünk, ezt kell beosztanunk, hogy mindenre elég legyen. A tb-t is fizetjük rendesen, mert az Atomerőmű megköveteli tőlünk, míg több helyen ezt is a játéko­sokra költik. Szóval ezért erősen torzított az a kép, hogy Pakson rengeteg pénz van, míg máshol lényegesen kevesebből jobb eredményeket érnek el. Sajnos itt a városban, vagy a környéken nincsenek olyan tőkeerős szpon­zorok, akik számottevően támo­gatnák a kosárlabdát. Ezért nem tudunk mi mondjuk Madison, vagy Edmonson szintű játékoso­kat szerződtetni. Körmenden őket a Marc Cipőgyár fizeti, minden kiadásukat a legapróbb részletekig, a csapat tagjai azt sem tudják, mennyi dollár folyik be az amerikaiak bankszámlá­jára. Pakson azt sem sikerült megoldanunk, hogy valaki állja a külföldiek étkezését. Pakson csak szeretnének eredményeket, de áldozni érte senki sem haj­landó. Ebben a városban minden van, a méretéhez képest túl sok sportág, így az erre fordítható pénz is szétfolyik. Körmendnél maradva - amely Pakshoz ha­sonló kisváros - a kosárlabda közügy, mindenki azt támogatja. És csak így lehet. Ha nálunk is hasonló lenne a helyzet, akkor hivatalosan rá lehetne költeni a kosárlabdára azt a 60-80 milliót, amelybe ma az élcsapatok tény­legesen bele is kerülnek. Ezzel szemben a jelenlegi költségveté­sünk nem haladja meg a 30 mil­liót. Ezt papíron, feketén-fehé­­ren meg lehet nézni. Lehetne itt bajnokcsapatot csinálni, csak hát ennek komoly ára van. Ezt viszont közpénzből, az atomerőmű pénzéből lehetet­len megvalósítani. Ehhez olyan áldozni képes szponzorok kelle­nek, amilyenekről az imént be­széltem, és amilyenek nálunk, Pakson nincsenek. Medgyesy Bajnok a csapat! Ami már hetek óta „lógott” a levegőben, s amit nagyon vár­tak a paksi sakk rajongók, az az NB I/B utolsó csapatbajnoki fordulójában végre hivatalossá is vált: az Atomerőmű SE csa­pata a következő idényben a legmagasabb osztályban szere­pelhet majd. A „nevezetes” fordulóban igazából csak a ve­retlenség megőrzése volt a tét, hiszen a bajnoki címet nem fe­nyegette veszély, csupán a „pe­csét” hiányzott az első osz­tályba lépéshez. A végső talál­kozón a másodosztályból már kiesett Komló látogatott Paksra és kellemes partnernek bizo­nyult, legfeljebb a hazai győze­lem aránya lehetett kérdéses. No, nem sokáig. Mert két gyors, „biztonsági” döntetlent követően (dr. Hazai, Kis J.) be­indult a henger, Vidéki, Mol­nár, Mészáros, Tóth A., Vámos, Szögi, Tancsa, valamint Berkes már teljes pontot szerzett, így sima paksi győzelem született. Az ünnepélyes hangulaton csu­pán egyetlen szépségfolt ejtett némi árnyékot, ugyanis az él­táblán egész évben kiemelke­dően szereplő Ács Péter ezúttal vereséget szenvedett. Ez azon­ban még „belefért”, ezzel együtt is 9-3 arányú paksi győ­zelem után pukkanhattak a pezsgős dugók. Az ASE minden mérkőzését megnyerve - még leírni is sok -, 13,5 pontos előnnyel nyerte a bajnokságot és Tolna megye sakktörténetében elsőként vívta ki a legmagasabb osztályban való szereplési jogot. — A több éve tartó céltuda­tos szakmai nevelőmunka meghozta gyümölcsét. A hónap elején három saját nevelésű, korosztályos országos bajno­kot, most pedig bajnokcsapatot ünnepelhetünk. Aranyérmünk jogosságához azt hiszem nem férhet kétség, a gárda feltétlen érett a legmagasabb osztályra is - értékelt a sikert követően Gosztola István csapatvezető. Ez történt... Kosárlabda: Rájátszás a 7. helyért: Ápr. 12. Szolnoki Olaj KK - ASE 100-80 (47-41). Ld.: Visockas 28, Muntean 13/12. Ápr. 18. ASE - Szolnoki Olaj KK 100-90 (53-48). Ld.: Visockas 27, Monok 23/12, Mihály 17/3. Ápr. 25. Szolnoki Olaj KK - ASE 101-79 (52-31). Ld.: Vi­sockas 24, Buzelis 18/6, Kis 12. Az 1996/97-es bajnokságot az Atomerőmű ezek után a 8. he­lyen zárta. Labdarúgás: Ápr. 13. Soproni FAC - ASE 1-1 (0-1). Gól: Vayer, Paksi SE - Dunaszekcső 5-0 (1-0), Gól: Huszti 2, Feer 2, Kulcsár. Ápr. 20. ASE - Soroksár 3-1 (1-1). Gól: Fejes 2, Ignácz. PVSK - Paksi SE 0-2 (0^1). Gól: Bene­­deczki, Kulcsár. Ápr. 23. Gázszer FC - ASE 1-0 (1-0). Ápr. 27. Paksi SE - UFC Szekszárd 1-1 (0-0). Gól: Radics. Ápr. 29. Ma­gyar-kupa mérkőzés: Fadd - ASE 0-3 (0-2). Gól: Soós, Fejes, Sza­badi. Máj. 3. ASE - Veszprém 2-1 (2-0). Gól: Vayer 2. Máj. 4. Dunaszentgyörgy Limex - Paksi SE 2-0 (1-0). Sakk: Nemzetközi nagymesterver­senyt rendeztek Budapesten First Saturday elnevezéssel, amelyen asztalhoz ült Ács Péter is. Az ASE 15 éves klasszis sakkozója remekül szerepelt, hiszen a tizenegy játszmából megszerzett kilenc pontjával teljesítette a nagymesteri nor­mát, ugyanakkor - ilyen szinten szokatlan fölénnyel - két pont előnnyel nyerte a versenyt. Az ASE NB I/B bajnokságot nyert csapatánál kedves ünnep­ség keretében búcsúztatták el a nyugdíjba vonuló Vinnay Ist­vánt, aki több mint egy évtize­dig állt a sakk szakosztály én. Cselgáncs: Májú 8-11 között a belgiumi Ostendében rendezik az idei cselgáncs Európa-bajnokságot. Harcba száll a helyezésekért. Nemzeti színeink képviseleté­ben helyet kapott az utazó ke­retben Till Barbara, az Atom­erőmű SE versenyzője is. Az 56 kg-sok mezőnyében indul. ER-futam A nézők csak kapkodták a fejü­ket a betonon dübörgő autókat követvén, a hangulat az igazi nagy versenyeket idézte. Mindez Pakson történt, ahol EB-selejte­­zőt és OB-futamot rendeztek, autómodellek részére. Az 1:10 méretarányú kis autók és persze készítőik, az „őket” irányító piló­ták két napon át vették birto­kukba a PSE teniszpályáját és több kategóriában mérték össze felkészültségüket. Az ötperces futamok során minél több kör megtétele volt a cél, így egy-egy szünetben a versenyzők érthe­tően valósággal „szétborították”, új életet „leheltek" gépeikbe. A legnagyobb erőpróba a szombati napon várt a kis masinákra, ek­kor rendezték a 144 perces meg­bízhatósági, un. Endurance fu­tamot. Az embert, gépet egy­aránt próbára tevő versenyt a Kanegér fantázia nevet viselő Kovácsik, Gergely M., Gergely G., Farkas összetételű paksi együttes nyerte, 83 km-t meg­­téve. A verseny házigazdája, Kovácsik László a Paks Renault versenyzője az első napi sikert átmentette vasárnapra is, hiszen mini kategóriában a legjobbnak bizonyult, míg a 4WD (négyke­rék meghajtásos) kategóriában a második helyen végzett. Mellette csapattársa, Gergely Gábor szer­zett még egy ezüstérmet a paksi­aknak a FWD (fronthajtású) me­zőnyben, így mindenképpen el­mondható, sikeres volt a paksi futam. »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom