Atomerőmű, 1996 (19. évfolyam, 6-11. szám)
1996-06-01 / 6. szám
2. oldal Atomerőmű 1996. június Polgármesterek tárolónézőben Befejeződtek a kutatófúrások a Tolnai-dombságon (Folytatás az 1. oldalról.) De volt ott országgyűlési képviselő, a Nemzeti Célprogram több neves szakembere és a TLK is képviseltette magát. A tanulmányút célja: megtekinteni egy működő kis és közepes aktivitású radioaktív hulladéktárolót Morslebenben, egy mélységi kutatólaboratóriumot a svájci Grimselben és a Világ legnagyobb teljesítményű nyomottvizes reaktorblokkját az ISAR-2 atomerőműben (Essenbach). A három objektum közötti nagy távolság lehetővé tette, hogy a lakosság képviselői az utazás ideje alatt „autóbuszkonferencián” vegyenek részt, előadásokat hallgathassanak és kérdéseket tehessenek fel a jelenlévő szakembereknek. Egyegy látogatás után pedig a Nemzeti Célprogram szakértői elemezték és magyarázták a látottakat. A látottak alapján pedig volt miről beszélni, hiszen nagy élményt jelentett mindhárom objektum megtekintése. Először Morslebenben egy volt sóbányában kialakított kis és közepes aktivitású hulladéktárolót látogattunk meg. A sóbányát 1912-ben nyitották meg és 1969-ig művelték. Ezen idő alatt 10 millió köbméter sót termeltek ki. 1974—ben nyújtották be az építési engedélyt, 1978-ban kezdték meg a tárolóvá alakítást, és 1981-ben kapták meg az üzemeltetési engedélyt. Eddig 70.000 köbméter hulladékot helyeztek el a sóbánya különböző vágataiban - egyébként az ötszáz méter mélységben lévő vágatok összhosszúsága 40 km - és 2000-ig fogadja a hulladékot, majd bezárják. Ezt követően a közeli Konrád-bánya veszi át szerepét, ahol vasérc kitermelés folyt. A morslebeni sóbányában meglepetésként érte a szakembereket is, hogy itt nemcsak hordókba zártan elhelyezett hulladékot tárolnak, hanem ömlesztett állapotban is helyeznek el véglegesen közepes aktivitású radioaktív hulladékot. Ezt a következő technológiával hajtják végre: egy vágatrészt lefalaznak, a tetején aknát nyitnak, majd a konténerekben érkező hulladékot az aknán keresztül a vágatba öntik. A vágat feltöltődését kamera segítségével kísérik figyelemmel és a vágat megtelte után szenes erőműből származó hamut fújnak a hulladékhegy tetejére. A hordókban tárolt közepes aktivitású hulladékkal telt vágatokat is lefalazzák és szintén hamut fújnak a hordók közé. A hamu kiszorítja a levegőt a hordók közül és a vágatból, ezzel megakadályozzák a hordók korrodálását. Ezt követően a svájci Alpokba, a közel 2000 m-es magasságban lévő grimseli mélységi kutatólaboratóriumba látogattunk. A hegy gyomrában, 900 m mélyen, a gránitba vájt közel 16 km hosszúságú alagútban saját autóbuszunkkal közlekedhettünk. Vendéglátóink több kutatóvágatba elkalauzolták a csapatot, kísérőink, köztük egy itt dolgozó magyar származású mérnök, sok érdekes kutatásról tájékoztattak bennünket. A kutatási programok között szerepel - többek között - az is, hogyan viselkedik a kőzet nagy radioaktivitású anyag jelenlétében. A kutatólabor felett két hegyi tavat alakítottak ki völgyzáró gátakkal. A vízszint változtatásával a kőzetnyomás változásait is tanulmányozhatják. A programok nemzetközi munkamegosztásban folynak, szakmai tudásukkal és tőkéjükkel jelen vannak a kutatóbázison az amerikaiak, a spanyolok, a japánok, a németek és a skandinávok. A hágó télen megközelíthetetlen, ilyenkor csak a műszerek „dolgoznak”, azok továbbítják a mérési adatokat a több száz kilométerre lévő elemző központba. Eddig 600 millió dollárt költöttek a kutatásokra. A München melletti ISAR-2 atomerőműben látottak és tapasztaltak is nagy hatással voltak a csoport tagjaira. Mindenütt ragyogó tisztaság és rénd, hatalmas méretek. Lenyűgöző volt a hűtőtorony mellett állni és hallgatni a tiszányi mennyiségű víz zuhanását. Az erőműben éppen turbina-rekonstrukcióra készülnek, ezzel a blokk villamos teljesítményét 1500 megawattra emelik. A lapátprofil módosításával 60 megawattot nyernek, a beruházás másfél év alatt térül meg. A régi forgórészt egy másik erőműbe építik be. (Zárójelben jegyzem meg: az erőműbe éjjel 23 órakor érkeztünk és éjfél után távoztunk). Közel 5000 kilométert tettünk meg nyolc nap alatt és a társaság úgy érezte, tudja, hogy a nukleáris fejlődés tekintetében merre van Európa. - béri -Sikeresen befejeződtek a három kiválasztott Tolna megyei településen a kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok tárolását előkészítő kutatófúrások. Erről számoltak be a hulladékok tárolására, végleges elhelyezésére 1993-ban létrehozott Nemzeti Célprogram vezetői, szakértői a fővárosi Régi Sipos Étteremben tartott sajtótájékoztatójukon. Dr. Ormai Péter, a Nemzeti Célprogram vezető szakértője illusztrációkkal is kísért előadásában részletesen ismertette az Üveghután, Diósberényben és Udvariban folytatott kutatófúrások előzetes eredményeit és tapasztalatait, kiemelve, hogy a munkálatok folytatását a három településen a helyi lakosság érdeklődése és támogatása kísérte. Felidézte a kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladéktároló létesítmény engedélyezésének a kezdetektől a mai napig megvalósult lépcsőfokozatait. A három helyszínen folytatott kutatófúrások eredményét megvonva megállapították a szakemberek: a fúrások helyszínein megszerzett információk és a fúrási eredmények első megközelítésben igazolják a kiválasztott települések földtani alkalmasságát. Lehetséges telephelyként Üveghuta a felszín alatti, Udvari a felszíni tároló esetén jöhetne szóba. Üveghután a gránitos talaj a célnak kiválóan megfelel a mélységi tárolásra, Udvariban pedig azt állapították meg, hogy a talaj 150 méterig löszös, s a földtani viszonyok megfelelnek a felszíni telephely kiválasztás kritériumainak. Diósberény esetében ugyancsak megállapítható a földtani alkalmasság a felszíni telephely kiválasztásához az április 10-ig elvégzett, 150 méteres mélységet elért kutatófúrások alapján. A Nemzeti Célprogram ütemezésének megfelelően, a kutatófúrások sikeres befejeztével az a feladat, hogy az elkövetkező hónapokban feldolgozzák, értékeljék a kutatófúrások nyújtotta óriási információ-tömeget. Várhatóan több hónapon át tartó munka lesz az összegyűlt információk most már hivatalosnak tekinthető értékelése. A kutatófúrásokat koordináló Állami Földtani Intézet szakértői előreláthatólag július végére elkészítik a három kutatási helyszínről szóló jelentést. Ezt tárgyalja majd meg az a szakértői bizottság, amelyet egyebek között a magyar földtantudomány, továbbá a hidrológia vezető szaktekintélyeiből jelöltek ki a nemzeti Célprogram mellett. A fúrások eredményeinek elemzése előreláthatólag 1996. őszére elkészül, együtt a telephely kiválasztást segítő biztonsági, gazdaságossági elemzésekkel. A kormány ezeknek az anyagoknak a birtokában már ebben az évben kijelölheti az atomerőművi hulladéktároló végleges telephelyét. Miután ez megtörténik, utána következhet a részletes helyszíni és a tároló létesítésében meghatározó engedélyezési szakasz feladatainak végrehajtása. Mindennek legfontosabb szakaszairól, jellemzőiről áttekintést nyújtva dr. Ormai Péter azt is elmondta, hogy nagy és bonyolult feladatról van szó, amelynek folyamatában a beruházóknak az atomerőművi hulladéktároló üzembehelyezéséig meg kell szerezni több tucat műszaki engedélyt, egyebek közt például az elvi vízjogi engedélyt, a termőföld/erdő kivételi engedélyt, a telekalakítási engedélyt, a területfelhasználási engedélyt, a használatbavételi engedélyt - és így tovább. A sajtótájékoztatón Kováts Balázs, a PARt tájékoztatási főmérnöke részletes áttekintést nyújtva a lakossági tájékoztató tevékenységéről szólt. Elmondta: az érintett és mindenek előtt a kutatófúrásoknak otthont adó településekkel és környékükkel kialakított harmonikus és erősödő kapcsolat teljes mértékben összhangban áll a Nemzeti Célprogramnak azzal a döntésével, amely prioritásként szabta meg a lakosság befogadói szándékát, a közvélemény folyamatos, partneri viszonyra építő tájékoztatását a kis- és közepes aktivitású atomerőművi hulladéktároló létesítésében. Az érintett települések és körzetek lakóihoz, családjaihoz április folyamán összesen huszonegyezer példányban juttatott tájékoztató kiadványnak kedvező volt az általános visszhangja. Az eddigiekre építve az elkövetkezendő hónapokban is kiemelt feladat a lehetséges telephelyekkel, valamint a szomszédok falvakkal, azok lakosságával a folyamatos tájékoztatás és kapcsolattartás. Udvari polgármestere Peszt Attila - Krachun Szilárd Bátaapáti-Üveghuta és Zei Péter Diósberény polgármestere nevében is — elmondta a sajtótájékoztatón: a támogatását aláírásával is alátámasztó lakosság Udvariban, Üveghután és Diósberényben már nem az engedélyek megadására, hanem az atomerőművi hulladéktároló megépítéséhez az első kapavágásra vár... B.Gy. Egyeztetések Üveghután Paks. a tartalékok között Mint ismeretes, Paks Város Önkormányzata 1996. május 29-i ülésén hozzájárult ahhoz, hogy Paks közigazgatási területén belül kutatófúrások kezdődjenek kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok felszíni elhelyezésére szolgáló hulladéktároló létesítése céljából. Mivel az előzmények ismerete nélkül félreértésre adhat okot ez a hír, érdemes röviden „helyre tenni” a dolgot. 1992-ig kell visszanyúlni az időben. Ekkor az Országos Atomenergia Bizottság kezdeményezésére egy koordinált program kezdődött - Nemzeti Projekt néven - olyan alkalmas telephely felkutatására, ahol a paksi atomerőműből származó kis és közepes aktivitású hulladékok elhelyezhetők lesznek. A hulladék elhelyezésre szóba jöhető megoldások közül a felszíni betonmedencés vagy a felszín alatt, bányászati módszerekkel kialakított vágatokban (vagy silókban) történő elhelyezést javasolták vizsgálni a Projekt irányítói. Az elhelyezés módjától függetlenül az első lépés a hulladék elhelyezésre alkalmas képződmények felkutatása. Egy többlépcsős földtani szűrés eredményeképpen lehetett kizárni a radioaktív hulladékelhelyezés szempontjából - a követelményrendszerben meghatározott paraméterek szerinti - alkalmatlan területet. A megmaradt földtani képződmények a továbbkutatandó térségek, melyeken belül önálló vizsgálat lefolytatása szükséges - külön a felszíni és külön a felszín alatti elhelyezés lehetőségeinek felderítésére. A Nemzeti Projekt kezdetén megfogalmazott elvek között szerepelt, hogy a biztonsági kérdéseken kívül kiemelten kell kezelni a lakossági befogadókészséget. A radioaktív hulladéktároló telephelykutatásával és későbbi megépítésével kapcsolatos lakossági felmérés két lépésben zajlott. Az országos szakirodalmi kutatás nyomán körvonalazódott perspektivikus térségek által érintett 106 település önkormányzatát levélben kereste meg a lakossági kapcsolatépítéssel megbízott cég, a Burson-Marsteller Kft. Tájékoztatták az érintetteket az addig történtekről, és állásfoglalásokat kértek arról, hogy támogatnák-e területükön a további kutatásokat, melynek végső célja a hulladéktároló telephely kijelölése. A részletesebb földtudományi értékelést követően ismételten levélben keresték meg azokat az önkormányzatokat, melyek korábban nem zárkóztak el (így Paksot is) és azokat, amelyeket a részletesebb kutatás nyomán újonnan megjelent perspektivikus földtani objektumok érintettek, összesen 139 község vezetőjét. A kért időpontig 26 önkormányzat jelezte, hogy érdekli a tároló létesítése és hozzájárulásukat adták a helyszíni fúrásokhoz. Néhány önkormányzat - közöttük Paks - jelezte, hogy érdemben csak a későbbre kitűzött testületi ülést követően tud válaszolni. 1995. októberében a Nemzeti Projekt Irányító Testületé az addig elkészült vizsgálatok és értékelések alapján három területet, Diósberényt, Németkért (felszíni elhelyezés), illetve Üveghutát (felszín alatti elhelyezés) választotta ki, ahol kutatófúrásokat javasoltak lefolytatni. Tartalékként három területet (Udvari, Mórágy, Sárszentlőrinc) jelöltek ki, abból a célból, hogy ha az első három terület közül valamelyik alkalmatlannak bizonyulna, úgy azt a tartalékok közül lehessen pótolni. A fúrások helyszíni megkezdését megelőzően azonban a Németkéri Önkormányzat - népszavazást követően - elutasította a fúrások megkezdését, illetve a tároló megépítésének tervét. így a felszíni elhelyezésre tartalékként megjelölt Udvari község területén kezdődtek el a helyszín kijelölését célzó fúrási munkák. Tekintettel arra, hogy Udvari „előrelépésével” megüresedett egy hely a tartalékok között, a Nemzeti projekt Irányító Testületé úgy döntött, hogy ezt olyan, földtani szempontból ígéretes területtel tölti be, ahol az érintett önkormányzat korábban nem zárkózott el az együttműködéstől. így keresték meg újra Paks Önkormányzatát. A testület döntése ismert. 1996. június elején a Nemzeti Projekt Irányító Testületé elfogadta Paks jelentkezését. Paksnak a tartalékok közé történő felvétele nem érinti a Diósberényben, Udvariban és Üveghután folyamatban lévő vizsgálatokat és a telephelykijelölés tervezett lefolytatását. Pakson helyszíni fúrások csak abban az esetben kezdődnének, ha a később elvégzendő vizsgálatok és értékelések alapján e három terület egyike sem lenne továbbkutatásra alkalmas. Dr. Ormai Péter
