Atomerőmű, 1994 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1994-10-01 / 10. szám
6 ATOMERŐMŰ 1994. október 11., kedd Előrejelzés: a villamosenergia felhasználás növekedése gyorsul E3N-Jvsóris jaj Fossz1. |viz 2 sz. dbra A nuk pc.ris Enerqia k íbossctás csckkerro hcrcscttdfadtiluk) A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 1994. szeptember 5-9 között rendezte meg Bécsben a nukleáris energetika aktuális kérdéseivel foglalkozó „The Nuclear Power Option" című konferenciát. Társaságunktól Bacskó Gábor főtechnológus vett részt a konferencián, őt kérdezzük az ott elhangzottakról. A konferencia előadásait három nagy kategóriába lehetett sorolni: nemzeti, vagy regionális előadások, melyek egy-egy ország, vagy kontinens nukleáris energetikával kapcsolatos helyzetével foglalkoztak, mások által is használható tapasztalatokat ismertető előadások, olyan kérdésekről szóló előadások, melyek nagymértékben befolyásolhatják az energetikai döntéshozó mechanizmusokat. A két utóbbi témakörben hangzott el a legtöbb előadás. A mások által is felhasználható tapasztalatokat ismertető előadásokon szó esett az üzemvitel, karbantart, élettartam meghosszabbítás, az oktatás, a minőségbiztosítás, a kutatás fejlesztés, az atomerőművek lebontása témáiról. Több előadás foglalkozott az esetleges döntéshozatali kérdésekkel. Tárgyalták a hulladék kezelés, a költségbecslés, a környezetvédelem, a biztonság, az atomenergetika lakossági elfogadtatásának problémaköreit. A Vajda György professzor által megtartott és néhány társszerző által készített magyar előadás az első kategóriába, az un. nemzeti, vagy regionális előadások közé tartozott. Ebben az előadásban a hallgatók átfogó képet adtak az atomenergia magyarországi felhasználásának jelenlegi helyzetéről. Az előadás után feltett kérdések száma azt jelezte, hogy a mi előadásunkat nagy érdeklődés kísérte. A nemzeti, vagy regionális előadások közé lehetne besorolni az Atomenergia Ügynökség szakértőinek az atomenergetikával kapcsolatos jelenlegi - az egész világra kiterjedő - globális helyzetértékelését is. Mint ezt az 1. sz. ábra is mutatja, a jelen pillanatban a világ atomerőműveiben megtermelt villamosenergia nagyságát érzékelteti. A világ öszszes villamosenergia termelésének a 17 %-át az atomerőművek adják. Az üzemelő blokkok száma 1994 elején 430 volt, és az általuk megtermelt - előbb említett - 17 %-os termelési hányad mintegy 340 GW(e)-nak felel meg. Több mint 30 országban üzemelnek, vagy vannak építés alatt atomerőművi blokkok, és 14 országban haladja meg a termelési részarányuk a 30 %-ot. Bár az utóbbi 30 évben a világ villamosenergia fogyasztása átlagban 4,5 %-kal növekedett évente, még napjainkban is az egy főre eső villamosenergia felhasználás átlagban kb. tízszer kevesebb a fejlődő országokban, mint a fejletteknél. A következő két évtizedben az várható, hogy a fejlődő országok - amelyek a becslések szerint úgy 2010-re - a világ összlakosságának a 95 %-át adják majd intenzív társadalmi és gazdasági fejlődésen mennek keresztül, s ez a villamosenergia fogyasztásuk növekedésével jár. Ennek a gyors fejlődésnek a következtében a villamosenergia termelés 15 %-os növekedését lehet prognosztizálni, ami akkor 2010 körül kb. 390 GW(e) lesz. Ennek a növekvő igénynek a kielégítésére, minden jelenleg rendelkezésre álló, vagy még csak fejlesztés alatt álló technológiát fel kell majd használni, figyelembe véve az egyes országok speciális helyzetét, adottságát. Rövid távon a fosszilis energiahordozók felhasználásának a növekedésére lehet számítani, de felhasználásukat nagymértékben korlátozzák majd az egyre szigorúbb C02 kibocsátási előírások és szabványok. A megújuló energiaforrások, mint a bio-, szél-, és a napenergia a további kutatási-fejlesztési igényei miatt csak egy későbbi időpontban válhatnak versenyképessé. A szél-, és a napenergia nem fog jelentős szerepet játszani a villamosenergia termelésben mindaddig, amíg nem tudják rendesen megoldani a villamosenergia tárolás hatásos módját. A szélenergia-felhasználás is gyerekcipőben jár. Az így megtermelt villamosenergia aránya még a fejlett észak-európai országok esetében (Svédország és Dánia) sem haladja megjelenleg a 0,004, illetve a 0,5 %-ot. A nukleáris energia nemcsak most, hanem a jövőben is nagy szerepet fog játszani a villamosenergia termeléssel kapcsolatos C02, S02, NOx kibocsátások csökkentésének a lehetőségében. (Szinte egyetlen előadás sem volt, melyben ne említették volna meg ezt a fontos tényezőt, és ne hivatkoztak volna az 1988-as torontói C02 kibocsátási konferenciára, hiszen az üvegházhatás miatti globális felmelegedés, és a savas esők egyre égetőbb problémát jelentenek az emberiség egészére. A torontói konferencián elhangzott, hogy a megrendezés évében azaz 1988-ban a világ C02 kibocsátása mintegy 20 000 millió tonna volt, és a résztvevők azt tűzték ki célul, hogy 2005-ig 20 %-kal, azaz 4000 millió tonnával csökkentik a C02 kibocsátást.) A 2. sz. ábra az EdF példáján keresztül azt szemlélteti, hogy hogyan tudnak az atomerőművel hozzájárulni a káros környezeti kibocsátások csökkentéséhez. Az EdF által 1993-ban megtermelt vülamosenergia 82,5 %-át állították elő atomerőművekben. a elembe véve a más vállaáltal megtermelt villamos energiát is, ez az érték Franciaország egészére vonatkoztatva 78 %.) Az ábra felső részén látható, hogy az atomenergia hogyan szorítja ki folyamatosan a fosszilis energiahordozókat. Az ábra középső, és alsó része pedig azt szemlélteti, hogy hogyan csökkentette az EdF a káros C02 és S02 kibocsátásokat. Az S02 kibocsátások esetében meg kell említeni, hogy a csökkenés 75 %-a származik a fosszilis energiahordozókról az atomenergiára való áttérésből, 25 %-a pedig a hagyományos erőművek légtisztító rendszereinek a kiépítéséből, illetve rekonstrukciójából adódik. Az 1988-tól 1991-ig terjedő időszakban a káros kibocsátások növekedésének az volt az indoka, hogy a rendkívül száraz időjárás miatt csökkent a vízierőművek által megtermelt villamosenergia, és ezért több fosszilis üzemanyagot kellett felhasználni. A nukleáris energia sok országban a legolcsóbb forrása a villamosenergia termelésnek, bár a meghatározó szerepe kissé csökkent az olcsó fosszilis üzemanyagok, és az atomerőművek magas beruházási költségei miatt, ami nagyrészt a hosszú építési, és engedélyeztetési időszakoknak köszönhető. A gazdaságossági folyamat még kedvezőbbé válhat az atomerőművek számára, ha majd bekövetkezik a fosszilis üzemanyagok közeljövőre prognosztizált jelentős áremelkedése, és az új környezetvédelmi előírásoknak megfelelő szűrőrendszerek kiépítése is elfogadott követelmény lesz szerte a világon. A gazdaságossági előny még jelentősebb is lehet abban az esetben, ha a reaktor tervezőknek sikerülne csökkenteniük a beruházási költségeket, a reaktorbiztonsági rendszerek egyszerűsítése, az anyagfelhasználások csökkentése, és az építési időtartamok csökkentése révén. A fejlődő országokban az atomerőművek elterjedésének egyik legfontosabb feltétele a finanszírozás kérdésének a megoldása lehet. A nukleáris energiatermelés széleskörű elterjedésének további feltétele a radioaktív hulladékok kezelésével, és elhelyezésével kapcsolatos további vizsgálatok folytatása az egyes felhasználó országokban. Ezeket a kérdéseket már széleskörűen kidolgozták, de itt a közvélemény részletesebb tájékoztatására is szükség van. Feltétlenül meg kell említeni, hogy nemcsak az atomerőművekben keletkeznek hulladékok. Nagyon sokan megfeledkeznek arról, hogy a fosszilis energiahordozókkal üzemelő erőművekben is nagymennyiségű toxikus, adott esetben még radioaktív anyagokat tartalmazó hulladék keletkezik. A 3. sz. ábra egy összehasonlító táblázat, mely megmutatja, hogy két egyforma 1300 MW(e) teljesítményű atomerőműben, illetve az erőművet kiszolgáló egyéb létesítményekben, és egy széntüzelésű erőműben menynyi hulladék keletkezik évente. Egy 1300 MW(e) teljesítményű széntüzelésű erőműben 3.100.000 tonna szenet égetnek el, melyből kb. 440.000 tonna szüárd hulladék (hamu) keletkezik, melyet jelenleg szinte mindenhol a talaj felszínen tárolnak, így az közvetlenül érintkezik a bioszférával. Egy hasonló villamos teljesítményű atomerőmű esetében 26 tonna üzemanyagra van szükség, és az egy év alatt - az előbb említett kiszolgáló létesítményekkel együtt - 260 tonna közepes, és mintegy 650 tonna kisaktivitású hulladék keletkezik. A közepes, illetve kisaktivitású hulladékok nagyrészét felszín közeli, vagy földalatti tárolókban tárolják, elzárva őket a levegőtől, és a víztől. A nagyaktivitású hulladékokat, melyek az összaktivitás 99 %-át tartalmazzák, mély geológiai formációkban tárolják úgy, hogy azok a későbbi generációkra se jelentsenek veszélyt. A baráti légkörben lezajlott, és igen jól megszervezett konferenciát a nagyfokú nyíltság jellemezte. (Ábrák: B.A. Semenov, L.L. Bennett, E. Bertel. Nuclear Power Development in the, World.) JZ EM ANYAG Ff LKA VN 'JAnvAKf,VHÁSÚ HULL KJZCPCi AKHV.-ATU HULLAUEK KISAKTIVITASC Hill .. uzlMANY'ae ffhas?n SZkAHO HULLADÉK Icmo /év 3 sz. obre.Egy 1300 MW te) tel.esi I né nyá ctomer&mé és egy ugyan olyan telje riH.-ényií széntLZclésu ercmú uze-nanyag felliusmiiliiscnak, és c «Ble’-Ke/eM hulladékaiknol' ez összehusűmraso «
