Atomerőmű, 1994 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1994-10-01 / 10. szám
1994. október ATOMERŐMŰ 7 Üzenet a vezetőknek „Az ember-gép-környezet kapcsolatban az emberre kell összpontosítani!" Az Oktatási Model Projekt keretében augusztus 27 és szeptember 2. között rendezett Biztonsági Kultúra tanfolyamnak az Energetikai Főiskola adott otthont. A tanfolyamon a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szakemberei, valamint az általuk felkért amerikai, angol, francia atomerőműves és hatósági szakértők mondták el a biztonsági kultúra fejlesztésére késztető okokat, indokokat, módszereket és eredményeket. Az Rt. vezetőin, minőségbiztosítási és biztonsági szakemberein kívül az Országos Atomenergia Hivatal, a Budapesti Műszaki Egyetem, a Villamos Energiaipari Kutató Intézet, a Központi Fizikai Kutató Intézet is vezetőkkel és vezető munkatársakkal vett részt. A címadó tanács Mr. Millertől hangzott el, aki tavaly decemberben azzal a megbízással vette át a Millstone (USA) atomerőmű vezetését, hogy az Amerikai Nukleáris Hatos (NRC) által alacsony biztonsági színvonalúnak ítélt atomerőművet jó színvonalra hozza fel. Mr. Miller számunkra szokatlan módszert alkalmaz, megtalálja a szót az emberekkel. Vezetési stílusa olyan, hogy közvetlenül, az emberekhez szólóan fogalmazza meg hosszabb és rövidebb távú céljait, döntéseinek USA Atomenergia-hatóság - NRC-képviselője: Mr. Arthur Beach: Az NRC megbízik az üzemeltető atomerőművek vezetőiben, elvárja tőlük, hogy kemény döntéseket hozzanak. Ha látja, hogy egy vezetőnek a teljesítménye és múltja igazolja a stílusát, akkor azt is elfogadja, hogy a termelés és a biztonság egyensúlyát képes megoldani. Ha nem bízik meg egy vezetőben, akkor az eredményességét és egyensúlyteremtő képességét is kétségbe vonja. A jó vezetőben azért bízik meg, mert döntéseivel, intézkedéseivel mindig a hosszú távon biztosítható egyensúlyra törekszik, akkor is, ha ez a törekvése ma még nem látható. „A gondolkodásmódunk - mondta Beach úr - az egész nukleáris ipar érdekét szolgálja. Mi, mint szabályozószerv, nem diktálhatunk semmiféle biztonsági kultúrát. Mi csak az alapkövetelményeket fogalmazzuk meg, és csak reménykedhetünk, hogy az üzemeltető-vezetők döntéseikkel semmiképpen sem kockáztatják ezt a filozófiát." Nuclear Electric - Anglia: Mr. C.J.Marchese: Nem szabad kompromiszszumot kötni a biztonság és a termelés között a biztonság rovására. Az elsődleges mindig a biztonság. Nálunk a munkaköri leírásokban a biztonság szerepel az első helyen, s a teljesítmény csak utána következik. A megelőző cselekvés elsődlegességet élvez az utólagos intézkedésekkel szemben. Elvárjuk, hogy munkatársaink előre gondolkodjanak, még a rutinfeladatok végrehajtása közben is. Elsősorban arra koncentráljanak milyen kockázatokat jelenthet a rutinművelet. Jöjjön létre a team-szemlélet, az a csapatszellem, amely nélkül ma nagyon nehéz bármit is elérni! NAÜ-biztonsági szakértő, korábban az EdF biztonsági igazgató-helyettese: Ms. Annick Camino: okát és megosztja velük aggályait, az erőmű jó és rossz eseményeit is kommentálja, segítséget kér a döntéseihez. Magyarországi útját megelőzően is közölte a heti rendszerességű tájékoztatóban, hogy hova és miért utazik, miről fog ott beszélni és mit vár ettől az úttól. A biztonsági kultúra kialakításában a legfontosabbnak a csoportszellemet, egymás kölcsönös tiszteletét és a nyitottságot tartja. Tapasztalatai szerint az emberek három dologtól félnek igazán: a sérülésektől és a balesetektől, a munkanélküliségtől, és attól, hogy nem tartoznak a kollektívába. Miller úr fontosnak tartja ezeknek a félelmeknek az eloszlatását. A biztonsági kultúra kialakítása a kormány és a hatóság szintjén is fontos. Mr. Beach, az NRC képviselője arról beszélt, hogy a hatóság részéről az az üzemeltető kaphat csak jó minősítést, amelynek személyzete jól képzett, büszke az eredményeire, de nem szédült meg az eredményeitől, aki betartatja az előírásokban foglaltakat, jó csoportszellem jellemzi munkáját és a hatósági kommunikációs kapcsolatai is jók. Mr. Marchese Angliából a Nuclear Electric-től érkezett és arról beszélt, hogy az önellenőrzés módszerét meg kell Az NRC képviselője önkritikusan beszélt nekünk egy atomerőműről, ahol korábban már cselekedniük kellett volna. Ebből is azt a következtetést vontam le: Mindig az erőmű felelős a biztonságért. A vezetők nem ragaszkodhatnak mereven a termelési célkitűzésekhez amikor a biztonságról van szó. Northeast Energyn igazgató USA: Mr. Donald B. Miller: A vezetőknek motiválniuk kell a dolgozóikat, (kreatív vízió) majd meggyőződni arról, hogy az alkalmazottak azt végzik, amit tőlük elvárnak. Legyen megfelelő visszacsatolási és jutalmazási rendszer. Hosszabb távon megtérül a biztonsági kultúra bevezetése során első évben jelentkező többletteher. Az emberek természetes válasza az új, a szokatlan iránti ellenszenv, sőt gyakorlati ellenállásuk. Rövid távú döntések áldozathozatallal járnak. Ezek hosszabb távú megtérülését kell megértetni, elfogadtatni dolgozóinkkal. Napi szívós, következetes és nyílt munkával tudjuk csak a biztonsági kultúra célkitűzéseit megvalósítani. PA-Rt. - Biztonsági Igazgatóság: Bacs Judit: Az elmúlt három nap alatt különböző biztonsági kultúrákról, amerikai, angol és francia atomerőművekben dolgozók viselkedéséről hallottunk előadásokat. Mindegyik előadás közös vonása volt az, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy már első alkalommal jól végezzük el a ránk bízott munkát. Elsőre jót! Az üzemeltetési területen az ember, gép és műveletek dimenzióban kell vizsgálatokat végeznünk. Az alkalmazottaknál a kompetenciákat kell pontosítani, műveletek, eljárásrendek esetén a megfelelőség, gépek esetén pedig a megbízhatóság rendkívül fontos követelmény. A harmónia megteremtéséhez többféle eszköz áll rendelkezésre: - minőségellenőrzés, felügyelet és a minőségbiztosítás. A vezetőségnek mindenkinek tanítani, és bele kell építeni az utasításokba is. Állj meg, gondold végig, végezd el és bizonyosodj meg annak megfelelőségéről: ez a láncolat kell, hogy jellemezze mindenki munkáját. Mr. Debes az EDF-nél végrehajtott fejlesztésről elmondta, hogy terveik három szinten készültek: a vállalatok szervezeti szintjén, a vállalatvezetés szintjén és az egyének szintjén. Fontosnak tartja, hogy szervezettől független szintek épüljenek ki és működjenek a biztonsági kultúra fejlesztése során. A NAÜ szakértői a biztonsági kultúrával kapcsolatos irányelveket, módszereket, vizsgálati tapasztalatokat ismertették, valamint levezették azt a gyakorlati tréninget, amely során egy valós üzemzavar-kivizsgálás analízisén keresztül értékelték a résztvevők bevonásával biztonsági kultúra elemeit. A szakértői csapat meglátogatta az erőművet, elismeréssel szóltak az oktatási központban, a szimulátor központban, az EIK-ban és a vezénylőben szerzett benyomásaikról. A nyitott, őszinte légkört példázzák a kerekasztalbeszélgetés során elhangzott kérdések, válaszok és hozzászólások. kell értékelni az elvárások megfelelőségét. EdF-Franciaország: Mr. Michel Debes: Fontos, hogy a vezetőség támogassa a multidiszciplináris folyamatokat, különösen az emberi tényezőkkel kapcsolatos fejlesztéseket. Ezek gyakorlati megvalósításában a biztonsági kultúrával foglalkozó szakemberek a csapatmunkára helyezik a hangsúlyt. NAÜ-SAT profektvezető: Frau Marchoff: A vezetőség azért is felelős, hogy a személyzet kompetens legyen. A kompetencia feltételezi azt is, hogy mindig javítsunk a helyzeten és a biztonsági kultúrát egyre magasabb szintre emeljük. Northeast Energyn igazgató, USA: Mr. Donald B. Miller: Nagyon fontos, hogy az oktatás és a képzés kulturális környezete ne szakadjon el az erőműtől, a valóságtól. A vezetőségnek pontosan kell kommunikálni az alkalmazottakkal, ezért én a felügyelőket és vezetőket küldtem el oktatni. Ez a módszer bevált és gyakorlat lett nálunk. NAÜ-biztonsági szakértő: Ms. Annick Camino: Mikor az emberi hibákról és képzésről beszéltem előadásomban, akkor már javasoltam, hogy a vezetőség aktívan vegyen részt a programokban, legyenek ők az előadók, ne csak jóváhagyásukkal legyenek jelen. Elkerülhetjük a hibákat, félreértéseket és hiteles képet kaphatunk az alkalmazottak tudásszintjéről is. Nuclear Electric - Anglia: Mr. C.J. Marchese: A képzés és a kompetencia nem azonos. Amennyiben a vezető jelen van a képzésben, akkor tudja meg igazán, hogy mennyire kompetens az alkalmazottja. A NE-nél minden ágazati vezető 10-20 ember kompetenciájáért felelős. Ez nem nagy teher. Leülnek, beszélgetnek a rájuk bízott emberekkel és rájöhetnek arra, elegendő-e beosztottjaik tudásszintje munkájuk elvégzéséhez. Ezen a beszélgetésen kiderülhetnek az állandó képzés programjának hiányosságai is, tehát hasznos információt gyűjthet be a vezető. „Testreszabottabban" lehet ezek után megszervezni a képzést. Ez segíti a közelebbi kapcsolat létrehozását is. EdF - Franciaország: Mr. Michel Debes: El kell kerülni az önteltség érzését. Az EdF-nél nem gond vezetők bevonása az operátorokkal együtt a szimulátorképzésbe. így tud rámutatni a gyenge pontokra, így tudja igazából megtervezni az alkalmazottak szükséges, elégséges képzését. Northeast Energyn igazgató - USA: Mr. Donald B. Miller: Gyakori vezetői kifogás nálunk: nincs elég időm erre! De a vezetőknek rá kell jönniük, hogy az igények pontos felkutatása érdekében fontos helyszínek látogatása és az oktatásokban történő aktív részvétel. Ez olyan befektetés, amelyet az alkalmazottak hálálnak meg, s bizonyosan jobban működnek majd a dolgok a jövőben. Lejegyezte: Sipos László Fotózta: Beregnyei Miklós Újabb gondok jelentkeztek Köd vette körül akkor a paksi atomerőművet. Titkos homály fedte. Éjjel reflektorok világították meg az építkezés területét, de a kerítésen túl már minden sötétbe borult. Az emberek csak suttogtak arról, hogy mi épül és milyen veszélyeket rejt magába. A fiatalokat viszont éppen az a „titok" vonzotta. A kíváncsiság, meg a jól fizető munkahely hozta ie az embereket. így volt ezzel akkor Böhm Péter is, aki ma már a PA Rt. tüzoltóparancsnoki tisztséget tölti be. Neki tettem fel néhány kérdést a kettes blokk indulása előtti időkről. — Mint üzemmérnök már 60 ember főnöke volt egy mezőgazdasági üzemben. Hogyan került a tűzoltósághoz és ezen belül az erőműbe? — Gondolom nem voltam egyedül, aki 24 évesen keresi az újat, az érdekeset. Aki szeretné megfejteni a titkot, ami körülvesz valakit, vagy valamit. így voltam ezzel én is. Tényleg volt megfelelő munkahelyem, de kiváncsi voltam mi történik a hatos út mellett. A Paksi Tűzoltóság keresett egy embert, aki az erőmű tűzvédelmi ügyeivel foglalkozik. Jelentkeztem. Szerencsém is volt, mert Horváth Béla akkori tűzoltóparancsnoktól, meg az ERBE-nél Bikali Jánostól, az ERÓTERVES Tóth Zoltántól, és a PAV-os Katz Józseftől és Balatoni Sanyitól rengeteg segítséget kaptam. így lassan fény derült a titokra, el tudtam igazodni az erőműben. — Milyen állapotok voltak akkor az erőműben? Természetesen elsősorban a tűzvédelemre gondolok? — Az egyes már működött, a kettest indításra készítették elő. A többit pedig építették. Egy tucat generál kivitelező, félszáz alvállalkozó többezer ember, külföldiek is. Naponta keletkeztek kisebb égések a hegesztéstől. Ezért minden szakembert vizsgáztattunk. Rendszeres ellenőrzéseket végeztünk. Ezt tették a vállalatok tűzvédelmi előadói is. így aztán nem volt olyan tűzeset, amely visszavetette volna az építkezést. Naponta voltak átadások, bejárások. Részemre nagy segítséget jelentett, hogy már megfogalmazódott a tűzvédelmi igény. A megyei tűzoltóparancsnokság határozatba rendezte a tűzjelzéseket és oltásával kapcsolatos követelményeket. Szabályozta a kábelátvezetések ügyét is. Nekem a megvalósítást kellett figyelemmel kísérnem. — Milyen új gondok, problémák jelentkeztek ebben az időben? — Rengeteg gyakorlatot tartottunk az érintett tűzoltó egységek bevonásával. Ezekből sok mindent megtudtunk. Ekkor tapasztaltuk, hogy a tűzoltóságnál addig rendszeresített hóvédó ruhákat itt nem tudjuk használni. A primerkörbe a behatolást gátolta, késleltette. A merevsége miatt a benne lévő nem tudott tömlőt gurítani, oltókészüléket használni, rádiózni. Hiszen ezeket a ruhákat olajtartály tüzeknél használják. Itt tudtuk meg, hogy a mi URH készülékeinkkel az épület belsejéből nem tudunk kapcsolatot tartani. Ezeken gyorsan változtatni kellett. A gyakorlatokon vettük észre, hogy a Dunára telepített tűzcsap hálózatban megtermett a csiga. így partiszúrésű kutakat kellett terveztetni. Itt vetődött fel, hogy a normál nyomású túz-víz rendszer mellé magasnyomású berendezésre is szükség van. Felmértük, hogy a paksi városi tűzoltóság vonulási ideje 9-14 percet vett igénybe. Ehhez kellett hozzáadni a primerkörbe történő behatolás idejét. Meg arra is gondolni kellett, hogy az a parancsnokság még közel 20 községbe nyújt segítséget. Mi lesz, ha távol vannak, éppen akkor, amikor itt kellene oltani? így aztán el kezdtük hajtani, hogy a kerítésen belül legyen jól képzett, begyakorlott hivatásos tűzoltóság. Tennivaló volt bőven, de szerencsére a megfelelő vezetői hozzáállással megoldódtak a problémák. Csöglei István Bacs Judit Kerekasztal-beszégetés a biztonsági kultúra fejlesztése című szimpóziumon VA szakértők jó benyomásokat szereztek az erőműről Donald B. Miller A résztvevők az ESZI-ben
