Atomerőmű, 1994 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1994-09-01 / 9. szám

10 ATOMERŐMŰ 1994. szeptember Tiszta lappal lehet indulni Az etikai kis kódex füzetet minden atomerőműves dol­gozó megkapta. Hírt kaptunk arról, hogy megalakult az Eti­kai Bizottság. Tagjai: Doma Árpád, Dórnak Gáborné, Czekmeister Sándor, Pálmai István, Szigeti József. A bizott­ság vezetőjét, Doma Árpádot kérdeztem: — Az Etikai Kódexet mi alapvetően nem a törvény­­könyvünknek tekintjük, amelynek a betartását va­gyunk hivatottak folyamato­san ellenőrizni, hanem olyan műnek, amely segítséget ad minden dolgozónak a napi munkakapcsolatok kialakítá­sában. Bízom benne, hogy a kódexet áttanulmányozva dolgozóink zöme értékeli az eddigi tevékenységét és ahol szükségesnek látja, változtat. Tanulmányozzuk más társa­ságok etikai kódexeit, ame­lyeket felhasználunk mun­kánk folyamán. Első feladatunk a bizottság eljárásrendjének kidolgozása. Ennek során többek között az alábbiakat kívánjuk rögzíteni: a bejelentések fogadásának lehetőségeit és rendjét, az ira­tok nyilvántartását, a kivizs­gáláshoz szükséges adatgyűj­tés módszereit, a vizsgálat le­folytatásának menetét, az ügy­intézési időt, a bizottság hatá­­rozatképességi előírásait, ese­tenként a kivizsgálási ered­mény nyilvánosságra hozata­lának lehetőségeit, stb. Az Etikai Bizottság hiszi, hogy a PA Rt. dolgozói az Eti­kai Kódex iránymutatásait magukévá teszik, munkájuk során alkalmazzák és így a bi­zottság tevékenységének igénybevételére csak ritkán lesz szükség. (Fotó: B. M.) Doma Árpád Szigeti József: „Az Etikai Kódexet úgy értelmezem, mint a közlekedésben az útjelző táblát: irányt jelez, tilt, korlátot szab stb. Azt várom tőle, hogy elősegítse a zavartalan haladást, ne legyenek „szembe közlekedők", kevesebb legyen az ütközés, tisztuljon a levegő, csökkenjen az üzemi zaj, a gyorshajtók és másokat elütök is megtanulják és alkalmazzák a mindenki számára kötelező írott és Íratlan szabályokat". Dórnak Gáborné: „Ralf Dahrendorf véleménye szerint poli­tikai rendszerváltás megvalósítható hat hónap alatt, a gazda­sági rendszerváltáshoz hat évre van szükség, míg a megfelelő etikai normákat és mintákat közvetítő civil társadalom kiépü­léséhez hat évtized kell". Optimista vagyok, így abban bízom, hogy az Etikai Kódex segítségével ennél rövidebb idő is ele­gendő lesz cégünknél az etikus viselkedés terjedéséhez. Pálmai István: „Az etika - nagyobb optikájú értelmezés szerint - a morál filozófiája. A filozófia pedig - az én felfogá­som szerint - tulajdonképpen honvágy, annak a vágynak a ki­fejeződése, hogy mindenütt otthon lehessünk. Az etikai bi­zottság tagjainak három tulajdonsága mérettetik meg műkö­désük folyamán: a tisztességük, a bölcsességük és nem kis mértékben a bátorságuk. Ebből kiindulva, úgy érzem mind­annyian elmondhatjuk a már-már sztereotípiává vált ameri­kai imádságot: Uram! Add meg nekem a békét, hogy el tud­jam fogadni amin nem változtathatok, a bátorságot, hogy megváltoztassam, amit megváltoztathatok, és a bölcsességet, hogy tudjam a különbséget." Czekmeister Sándor: „Remélem, hogy a munkánkra nemigen lesz szükség." Egy esemény háttere Olvastam tudósításodat egy eseményről, Tisztelt Er­dei Lajos, Kedves Kollégám! (Múlt havi számunkban - a szerk.) Kicsit bánt, hogy Ve­led esett meg. Pontosabban az, hogy ilyen megeshetett épp Veled, akivel a hármas blokk üzembehelyezésén még együtt dolgoztunk! Mégis örülök ennek, mert Te azok közé tartozol, akik nem hallgatják el a problémáikat, így most lehetőségem van arra, hogy válaszképpen szót ejtsek az erőmű életének egy olyan területéről és an­nak szigorú szabályairól, amely fontossága ellenére sokak számára ismeretlen. Cikkedre azért válaszolok én és nem a benne érintettek, mert beosztásomnál fogva részem van a blokkügyelete­sek munkastílusának kiala­kításában. Remélem, hogy válaszomat végigolvasva megérted a történteket. Az atomerőmű veszélyes üzem, amelynek működési kocká­zatát elsősorban műszaki megoldások, ezeken túl pe­dig egyebek mellett írásos üzemeltetési és adminisztra­tív utasítások alkalmazásá­val csökkenthetjük társa­dalmilag elfogadhatóan ala­csony szintre. Az írásos uta­sítások azonban csak akkor lehetnek megfelelő biztosí­tékai a biztonságos üzemel­tetésnek, ha azok betartását az erőmű vezetése szigorúan megköveteli. Ezen túl bizto­sítani kell a lehetőségét an­nak is, hogy az írásos utasí­tások esetleges hibái, hiá­nyosságai esetén, vagy kü­lönleges szituációkban le­gyen egy döntésképes, meg­felelő jogokkal és felelőssé­gekkel felruházott személy, aki meghatározza a teendő­ket. A fentieknek megfele­lően 1992. decemberében a blokkügyeletes kollégák ré­szére a következő irányelvet adtam ki: „Az erőműben szükséges tevékenységek végzéséhez... írásos utasítá­sokkal rendelkezünk. Kérem munkátok során alkalmaz­zátok ezeket. Ha hibát, prob­lémát, ellentmondást talál­tok akkor lehetőség szerint az ÜM-hez fordulva elemez­zétek a helyzetet és utasítá­sai alapján válasszátok ki a megfelelő megoldást." Mi is történt az általad le­írt esemény során? Mint a cikkből kiderül, nem voltál rajta a kulcs felvételére jogo­sultak listáján. A blokkügye­letes a szabályoknak megfe­lelően nem adta oda a kul­csot. Az ügyeletes mérnök a részvénytársaság által ráru­házott felelősséggel és jogá­val élve döntött úgy, hogy biztosította számodra és vendégeink számára a láto­gatóhelyiségbe való bejutást. Úgy gondolom egyikük sem mérte fel a másiknál jobban, vagy rosszabbul a részvény­­társaság érdekeit. A blokkü­gyeletes sem volt rosszindu­latú vagy etikátlan, és az ügyeletes mérnök sem jó­szívű angyal. Nem történt más, csupán mindketten korrektül teljesítették a fel­adatukat. Én nagyon remé­lem, hogy bármilyen más esetben is hasonló korrekt­séggel járnának el. Hadd idézzem még a blokkügyele­tesek munkájára vonatkozó alapelvek közül a pozitív hozzáállás elvét: „Munkátok során hibázó kollégákkal, érdektelenséggel, ismerethi­ánnyal, fegyelmezetlen munkavégzéssel, szervezet­lenséggel stb... találkozhat­tok. Elvárom tőletek, hogy ilyen esetekben mindig a szükséges feladatok végre­hajtása érdekében, a bizton­ságos energiatermelést elő­segítve tevékenykedjetek." Ugye így történt? A blok­kügyeletes javasolta, hogy fordulj az ügyeletes mér­nökhöz, mivel neki van joga dönteni, és bár nem voltál rajta a listán, a megfelelő személy helyes döntése alap­ján megkaptad a kulcsot és megmutathattad vendége­inknek azt, amit nézni jöttek. Azt hiszem ez a kulcs ügy egy apróság, még akkor is ha a benne érintettek számára igen kellemetlen pillanato­kat jelenthetett. Sokkal fon­tosabbak azok az általános tanulságok, amelyeket en­nek kapcsán felismerhetünk. A feladatok, döntési szintek, a felelősségviselés mértéke pontos meghatározásának szükségességét. Leveledben rendre, eti­kára, erkölcsre hivatkozol. Ezek nagyon komoly dol­gok. Nekem nincs bátorsá­gom olyan szigorú szavak­kal leírni a véleményem, ahogy Te tetted. Én akkor vagyok nyugodt és „mo­solygós" és azt hiszem akkor „virágozhat a cég", ha min­denki ismeri kötelezettségeit és végrehajtja a feladatát a pozitív hozzáállás elvét al­kalmazva. Mivel erkölcsről írtál, javaslom, hogy ajánljuk fel ezt az eseményt frissen alakult etikai bizottságunk­nak elemzésre. Ha az elemzés eredménye szük­ségessé teszi, ígérem, hogy új módszereket és munkastílust dolgozunk ki. Ellenkező esetben Téged kér­lek, hogy változtasd meg tu­dósításod egy részét a kö­vetkezőkre: Hiba 4. Nem magyaráz­tam el vendégeinknek, hogy az esemény során mind a blokkügyeletes, mind az ügyeletes mérnök a köteles­ségét teljesítette. Az előírá­sok szerint jártak el, még ak­kor is, ha ez az erőmű ven­dégeinek pillanatnyi kelle­metlenséget okozott, bár re­mélhetően egyben meg­győzte őket arról, hogy az erőműben a biztonsági sza­bályok betartása még a ven­dégek hangulatánál, és a pil­lanatnyi látszatnál is fonto­sabb. Nem mondtam el ne­kik, hogy a Paksi Atome­rőmű blokkvezénylője nem kedves falusi kiskocsma, ahova a tulaj záróra után is beengedi a jobb vendégeket, hanem olyan munkahely, ahol bármely pillanatban fo­­rintmilliárdok sorsa dőlhet el. (Mellesleg nekem a jó fa­lusi kiskocsma és a PÁ Rt. blokkvezénylője a maga módján egyaránt kedves hely. A szerző.) Ezért van a szigorúság, amit még a ven­dégeknek is meg kell érte­niük és el kell fogadniuk. Szucsán Sándor üzemviteli osztályvezető A tanuló vállalattól az intelligens termékig A Qualifikation '94 - a szakmai képzés és tovább­képzés világszerte első nem­zetközi szakvására idején (szeptember 27-30, Hannover) megtartandó kereken 20 szakmai konferencia lehetővé teszi a szakképzés mindazon koncepcióinak, modelljeinek, valamint konkrét megvalósí­tásainak elmélyítését, melye­ket a vásári premierhez felkí­nálnak. Az érdekelteknek ki­váló referensek ajánlanak a különféle ágazatokban meg­lévő szakmai képzés külön­böző súlyponti témáiba illesz­kedő előadásokat. A Qualifi­kation idei mottója: „A tanuló vállalattól az intelligens ter­mékhez. Külön aktualitása van a „A szakképzés európai dimen­ziója - az Európai Unió tag­országai szakképzés-politi­kájának tapasztalatai és fel­adatai" címmel rendezendő kongresszusnak. Az európai belső piac fejlődése a szakmai képzésben is új szabványokat állít fel és növekvő mértékben kölcsönöz neki európai di­menziót. Ennek a rendez­vénynek a középpontjában ezért az Európai Unió tagor­szágainak határokon átnyúló együttműködése áll. Azért, hogy végleges következteté­seket vonhassanak le az Euró­pai Unió tagországai képzés­politikájának feladataira, a kormányok, a szocialista pár­tok, valamint a szakképzés gyakorlati és kutatási területe­iről delegált külföldi képvise­lők az egyes tudományos mű­helyekben kidolgozott témá­kat nemzeti nézőpontból fog­ják tárgyalni. Áz „Európa alulról", „Szakképesítés Eu­rópa számára" és „Együttmű­ködés az európai szakképzés­kutatásban" műhelyeket kí­nálják. Az európai szakkép­zéskutatás tapasztalatainak és ismereteinek cseréje jellemzi a Művelődési és Tudományos Szövetségi Minisztérium, va­lamint a Szakképzési Szövet­ségi Intézet által rendezendő szimpóziumnak az alapját. A Süddeutsche Zeitung egyik előadói rendezvénye a „mesterkvalifikációt" válasz­totta témájául. A „Lean-Pro­­duction" gyakorlati átülteté­séhez felhozott példaeseteket mutatnak be, és azoknak a mester, a szakmunkás min­denkori kvalifikációjára vo­natkozó jelentőségét érzékel­tetik minden síkon. Mivel az úgynevezett szakmunkásvál­sággal szemben éppen a szakmunkás kulcsszerepe raj­zolódik ki hatványozottan az iparban jelentkező szükséges és időközben elkezdődött vál­tozások során. A szakmunkás hivatásának, szerepének, va­lamint feladatainak helymeg­határozását reprezentálja ezért az előadói rendezvény központi kérdésfelvetése, amely elsődlegesen a szak­munkásokra, üzemvezetőkre és a középvezetésre irányul. Egy több tudományágra kiter­jedően összeállított refe­rens-csoport, melyben a tu­domány, valamint a vállalati gyakorlat területéről kiváloga­tott szakértők kapnak helyet, ismerhetik a szakmunkás hi­vatás új tájékozódását a „bestpractice-példák" alapján. (A Deutsche Messe AG. Han­nover sajtótájékoztatói anyag alapján összeállította: Sipos László.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom