Atomerőmű, 1994 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1994-02-01 / 2. szám

4 ATOMERŐMŰ 1994. FEBRUAR Hulladéktárolás a Mecsekben? Reménybeli területet kutatnak a szakemberek „A görög mitológia szerint Prométheusz megrabolta az égi tüzet. Az ember bir­tokába adta, hogy az jót tegyen vele. De az istenek megátkozták a tüzet...” A termelés, a fogyasztás, az élet hulladékképződéssel jár. Ennek egy része elbomlik, visszakerül a termé­szetbe anélkül, hogy kárt okozna, másik része azonban súlyos ve­szélyt jelent a bioszférában. Ennek kezelése, tárolása egyre inkább az emberi civilizáció legnagyobb problémájává válik. Hosszú távú, biztonságos megoldást kell találni. A hulladékot nem lehet a világűrbe lőni, a tenger mélyébe süllyeszteni, s bizonyos esetekben nem lehet a föld felszínén sem tárolni. A prob­léma felismerését mutatja az is, hogy Magyarországon nemzeti célprojekt, kutatók sokasága foglal­kozik a veszélyes, ezen belül a ra­dioaktív hulladékok tárolásának megoldásával. A Mecsek hegység nyugati részén a Mecseki Ércbá­nyászati Vállalat szakembereit már régebben foglalkoztatja ez a kérdés. . Erről beszélgettünk Kovács László­val, a vállalat kutatómérnökével.- Mióta foglalkoznak a MÉV szakemberei ezzel a problémával?- 1983-ban merült fel az ötlet, meg kellene vizsgálni, hogy a Nyu­gat-Mecsek kőzetei, az itt található homokkő alkalmas lehet-e veszé­lyes hulladék mélységi tárolására. A vizsgálatok egyértelműen bebizo­nyították, hogy a perm időszaki ho­mokkő viszonylag nagy porozitása (lyukacsossága) és permeabilitása, (átbocsátó képessége) valamint az uránbányászat üregeinek jelenléte ezt a geológiai formációt teljesen al­kalmatlanná teszi ilyen célú fel­­használásra. Ugyanakkor felmerült az is, hogy az urántartalmú rétegek fekükőzeteként ismert ún. bodai aleurolit (agyagkő) formáció - amelynek Bodához annyi köze van csupán, hogy Boda községnél a fel­színen is megjelenik -, alkalmas le­het hulladéktároló kialakítására. Akkor azonban ez a kutatási prog­ram „elaludt”.- 1989-ben a hazai uránbányászat felszámolására született kormány­­döntés. Hogyan hatott ez a hulladék­tároló-kutatásokra ?- Akkor újra felvetődött, mint a másik lábra állás lehetősége. A vál­lalat saját erőből, mintegy 100 mil­lió forint felhasználásával kutatási programot készített, s hajtott végre, melyet külföldi szakértők komoly célprogramnak minősítettek, s a mélységi aleurolit testet részletesen megvizsgálták. A végső megállapí­tás az volt, hogy a bodai aleurolit formáció mélységi kőzettömbje ho­mogén, nagy kiterjedésű, vízvezető képessége szempontjából rendkí­vül kedvező, éppúgy mint porozitá­sa A kőzettömböt két mélyfúrással és egy bányabeli fúrással sikerült feltárni, s az új adatokat illesztettük az uránérckutatás során korábban birtokunkba jutott adatokhoz. Megkezdtük az ún. alfa vágat kihaj­tását is, mely bányaüreggel kívánta elérni a közettestet, ez azonban pénzügyi okok miatt mind a mai na­pig nem valósulhatott meg. Mivel nem tudtunk in situ paramétereket felmutatni, a kőzettest egyértelmű nemzetközi szabványok szerinti minősítése nem volt lehetséges. A furás-karotázs mérések, szeizmoló­giai vizsgálatok azonban további kutatásokra tették érdemessé ezt a geológiai formációt Ezt nemzetkö­zi szakemberek és tanácsadó testü­letek is elismerték, kimondva, az eddigi eredmények között egyetlen sincs, mely a további kutatást ki­zárná.- Az ófalui döntés, valamint a Paksi Atomerőmű Rt. fűtőelemeivel kapcsolatos jelenlegi helyzet hogyan hatott az itteni munkákra?- Az 1989-ben megindított kuta­tási program elsődleges célja a paksi kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék elhelyezési lehetőségei­nek vizsgálata volt. Bár vizsgáltuk az egyéb toxikus veszélyes hulladé­kok elhelyezhetőségét is. Később a paksi fűtőelemek körül kialakult megoldatlan helyzet következté­ben - a MÉV korábbi szándékától eltérően - a kutatások kiterjedtek arra is, hogy a kőzet alkalmas le­het-e nagy aktivitású radioaktív hul­ladékok végleges elhelyezésére. Ebben jelentős szerepe volt annak az 1992-ben Pakson tartott OAB- ülésnek, mely az említett nemzeti projekt beindulásáról döntött En­nek első szakaszában kellett meg­határozni azt a komplex stratégiát amely az erőművi radioaktív hulla­dékok keletkezésétől a kezelésén, térfogatcsökkentésén, csomagolá­sán, szállításán át egészen a végle­ges elhelyezésig tartó koncepciót tartalmazta. E szakaszban a megva­lósítás teljes körű, gazdasági, politi­kai, műszaki, szociológiai előkészí­tése volt a fö cél. 1993 elejére összeállt a szervezet is, és a finanszí­rozási feltételek is megteremtőd­tek. Az alapdokumentum szerint az első szakasz végéig, 1994-ig 275 mil­lió forint fordítható a projekt céljai­nak teljesítésére.- Mennyire sürgős a nagy aktivitá­sú radioaktív hulladékok elhelyezé­sének kutatása?- A Pakson most készülő köz­beeső tárolás műszakilag szükséges előfeltétele a végleges elhelyezés­nek. Ez azt jelenti, hogy a probléma 50 évvel látszólag kitolódik. Azért látszólag, mert a kívülálló számára szinte érzékelhetetlen az a hatal­mas feladat, amelyet a kutatóknak, politikusoknak, szociológusoknak a létesítmény megvalósítása érdeké­ben meg kell oldaniuk. Gondoljunk csak bele! Több tíz-, esetleg száz­ezer évre előre prognosztizálniuk kell a földkéreg eseményeit olyan biztonsággal, hogy a radioaktív hul­ladék úgy legyen elzárva a bioszfé­rától, hogy sem véletlen, sem szán­dékos esemény ne hozhassa fel­színre.- Milyen előnyei vannak a mecseki kutatásnak a többi helyszínnel szem­ben?- Ez a formáció azért is kedvező, mert a teljes fedőösszletét az urán­érckutatás és -bányászat következ­tében 40 éve tanulmányozzuk. A nemzetközi szakirodalom szerint is a fedőösszlet tanulmányozása a konkrét tárolókőzet tanulmányozá­sával szinte azonos fontosságú, hi­szen a szennyezőanyag és a bioszfé­ra közötti kapcsolat a fedőösszleten át valósulhat meg. Esetünkben ez igen nagy pontos­sággal ismert, s ezt az ismeretanya­got pusztulni hagyni több, mint fe­lelőtlenség lenne. Az uránbányá­szat felszámolására hozott döntés miatt már amúgy is sok értékes in­formáció ment veszendőbe, sok jó szakember is eltávozott. A kutatás itteni folytatása tehát értékmentés is. Mindettől eltekint­ve, a hazai és külföldi szakértők egy­behangzó álláspontja szerint tisztán szakmai alkalmassági szempontból is a bodai aleurit formáció a Ma­gyarországon fellelhető egyik leg­megfelelőbb kőzetösszlet.- A tavalyi év jelentős előrelépést hozott a kutatásban. A Célprojekt Irányító Testület döntést hozott a ku­tatások folytathatóságáról, és ennek érdekében a nemzeti projekt költség­­vetésének további 50 millió forinttal történő kiegészítéséről. Ezzel egy időben felkérte a MÉV-et, teijessze elő a koncepcióját. Mit tartalmazott ez?- Leírtuk az előzményeket, a je­lenlegi állapotot, a szakmailag leg­fontosabb elvégzendő lépéseket, ja­vaslatot tettünk egy mélységi -1100 m - kutatólaboratórium létesítésé­re és hosszú távú -10-15 éves - mű­ködtetésére, melynek feladata, hogy mérésekkel igazolja a hely al­kalmasságát, előkészítse minden szempontból a végleges tárolást. A koncepciót kemény szakmai viták­ban tisztáztuk, s ezután, október 14- én a Paksi Atomerőmű Rt és a MÉV, mint vállalkozó, aláírt egy 20 millió forint felhasználását megha­tározó szerződést. Ebben vállaljuk, hogy földtani kutatásokat végzünk, hogyan lehet a legkönnyebben, leg­gyorsabban és legolcsóbban meg­közelíteni az aleurolit formációt, valamint az így kijelölt optimális nyomvonalon vágatot hajtunk az aleruit összletig. A CIT előirányzott egy második szerződést is 30 millió forint értékben, melyet úgy haszná­lunk fel, hogy kialakítjuk a kísérle­tekhez szükséges üregeket és elvé­gezzük azokat az in situ vizsgálato­kat, melyek alapján az aleurolit mi­nősíthető. Ez volt a terv. A valóság­ban a két szerződés szükségszerűen átfedi egymást, váratlan földtani kö­rülmények is adódtak, mely a határ­idők módosítására kényszerít ben­nünket. Az októberben az AECL-lel aláírt műszaki együttműködési szerződést betartva kanadai szak­emberek is segítenek a kutatási terv kidolgozásában.- Mit mutatnak a legújabb földta­ni vizsgálatok?- A most végzett kutatások azt mutatják, hogy nemcsak a 700-900 m vastagságú aleurolit tetején, ha­nem a tektonikai helyzet miatt a fel­ső harmadát meg tudjuk vizsgálni. Hangsúlyozni kell, hogy ebben a szakaszban nincs szó mélységi ku­tatólaboratórium végleges telepíté­séről, csupán „előlaboratóriumról”, ahol a hiányzó in situ adatokat meg­szerezhetjük. A program teljesítése után, vár­hatóan 1994. év végére a projekt mellett működő szakértői bizottság állásfoglalása alapján három alter­natíváról dönthet a CIT: 1. vessük el a bodai aleurolit for­mációt, mint potenciális telephe­lyet; 2. telepítsünk mélységi laborató­riumot a bodai aleurolit formáció külszíni kibúvásából kiindulva; 3. telepítsünk mélységi kutatóla­boratóriumot a jelenlegi vizsgála­tok 1100 m-es szintjére. Megnyugtatóan folynak tehát a munkálatok a nagy aktivitású ra­dioaktív hulladékok elhelyezésé­nek kutatásában, a hatósági szabá­lyozások kidolgozásában, a finan­szírozási források lehetőségének ki­dolgozásában, a tömegtájékoztatási program megalkotásában. Kablár János Az atomerőműben a technológiai folyamatok során keletkezett kis és közepes aktivitású radioaktiv hulladékok hor­dókba kerülnek, majd a püspökszilágyi tárolóba. Képünkön szállítás előtti végső ellenőrzést végeznek a dolgozók. A Pest megyei Püspökszilágy területén lévő hulladéktároló (Fotók: B. M.) Dinasztiák, önzetlenség, megszállottság Szent Flórián katonái hadrendben Sajnálatos, de legtöbbször csak egy-két komolyabb tűz­eset vitte előbbre a tűzvéde­lem és a szervezett tűzoltás ügyét - tudjuk meg Csöglei Ist­vántól, a megyei tűzoltószö­vetség elnökétől a közelmúlt­ban, a PA Rt. támogatásával megjelent „100 éve alakult a Tolna Megyei Tűzoltószövet­ség” című könyvéből. A szövetség 1893. szeptem­beri megalakulását például két nagy tűz előzte meg; április­ban Bölcskén leégett 9 prés­ház és 200 ház semmisült meg, Zombán pedig - ugyanezen a napon - 44 ház és 23 mellék­­épület vált a lángok martalé­kául. Szekszárd 3 fos (!) hiva­tásos állományú tűzoltói szol­gálatának létrehozásához a belvárosi templom tornyának és a Pimitzer Áruháznak kel­lett leégnie! Pedig ekkor már 1927-et írtunk... A korabeli írásbeli doku­mentumokat, fényképeket is bemutató és 69 forrásmunkát feldolgozó könyv II. József 1788-ban kiadott híres tűzren­­dészeti pátensétől egészen napjainkig mutatja be a „meg­szállottak” küzdelmét a lán­gok és az emberi felelőtlenség ellen, valamint harcukat a kel­lő anyagi támogatás elérése ér­dekében. Tevékenységük fon­tosságát ugyan elismerik, ren­geteg szónoklat hangzik el mellettük, de „ígéretekkel pe­dig tüzet oltani nem lehet”. A szerzőt jól ismerik dolgo­zóink. Pista bácsi lelkesen és fáradhatatlanul dolgozik az erőmű megépítése óta, szer­vez, oktat, előadásokat tart - páratlan humorral. A könyvet nemcsak szak­embereknek, de a megye tör­ténete, kultúrája iránt érdeklő­dők széles körének is jó szívvel ajánljuk.- ács. Újabb erőmű-bánya integráció fejeződött be Újabb két integráció szerve­zőmunkáinak záróülését - az érintett villamos energetikai és bányász szakemberek kép­viselőinek jelenlétében - tar­tották 1994. január 17-én az MVM Rt. székházában. Az ünnepélyes eseményen meg­jelent dr. Latorcai János ipari és kereskedelmi miniszter is. A szélesebb szakmai közvé­lemény előtt ismert, hogy a múlt év júliusában megszüle­tett 2014/1993. (HT 9.) sz. kor­mányhatározat 1. pontja ren­delkezik arról, hogy 1993. de­cember 31-ig „Lyukóbányát és a hozzá tartozó infrastrukturá­lis létesítményeket a Tiszai Erőmű Rt. tulajdonában lévő gazdasági társasággá kell szer­vezni.” A múlt év végén pedig újabb kormányhatározat je­lent meg további bányák in­tegrációjáról. A 3412/1993. (XI. 11.) sz. kormányhatározat ugyancsak az 1993. december 31-i határidővel írta elő a Ba­­linkai Bányaüzem szervezeti integrációját a Bakonyi Erőmű Rt.-vel. Mindkét integráció határ­időre megvalósult - hangsú­lyozták a munkát irányítók a rendezvényen. Intézkedéseinktől legfőkép­pen azt várjuk - mondta a tár­ca vezetője - hogy a magyar bányászat versenyképes része, amelyik olyan szenet tud ter­melni, ami a magyar villamos energia költségszerkezetébe illeszkedik, az továbbra is fönnmaradjon. Ezáltal biztos munkahelyet teremtve az ez­redfordulóig. A Borsodi Szén­bányákat és a Borsodi Erőmű­vet érintő integráció, ebből is elsősorban Lyukóbányán, még lehetőséget adhat az el­következő időszakban olyan jellegű fejlesztésekre is, amely végül is új bányanyitást is eredményezhet. Ez egy jelzésérték arra, hogy a magyar energiapolitikában 2000 körül is várható, hogy a szénbányászat betölti azt a fel­adatát, amit a világ energiael­látása területén mindig is be­töltött. Az eseményen kiadott in­formációk kiemelték, hogy a Borsodi Energetikai Kft. ka­zincbarcikai székhellyel ala­kult meg, és 2656 bányász, va­lamint 845 erőműves munka­­vállalónak biztosít ebben a tér­ségben egyelőre biztos mun­kahelyet. Ami a gazdasági, szociális és a helyi politika tényezője is: a múlt év márciusában átvett több mint 2000 ajkai bányász után újabb 1200 bányásznak jelent az integrált Bakonyi Erőmű Rt. biztos munkahe­lyet és lehetőséget a jobb meg­élhetéshez. L.T. Dél-Dunántúlon 100 éves az áramszolgáltatás Tizenkét évvel a New York-i „világpremier”, s tíz évvel a Te­mesváron történt magyarországi honosítás után, csupán egy év­vel elmaradva a fővárosi alkalmazástól, 100 esztendővel ezelőtt (Kaposvár, 1893. december 17.) indult meg régiónkban az áram­szolgáltatás. Az évforduló kapcsán az ünneplő Dél-dunántúli Áramszolgál­tató Részvénytársaság munkatársai egybegyűjtik és bemutatják a régió városaiban az egy évszázados szolgáltatás tárgyi emlékeit. Az egész éves ünnepi rendezvénysorozatot 1994. novemberé­ben nemzetközi tudományos konferencia záija, amelyen az el­múlt 100 év fejlődési irányairól beszélnek a villamos szakembe­rek. K. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom