Atomerőmű, 1993 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1993-04-01 / 4. szám

6

ATOMERŐMŰ

Hétköznapi hazugságaink

A bűbáj a nő ereje, ahogy az erő

a férfi bűbája

Beszédünk az érzelmekről! Vajon kiben mit vált ki ez a felszólítás? Túl azon, hogy az érzelmekről beszélni kissé kínos, kényelmetlen dolog, ráadásul mintha fölösleges is lenne. Ha valaki érzelmekről beszél csak úgy általában, esetleg a saját érzéseiről próbál hangosan gondolkodni, bizony gyakran érheti az a vád, hogy szentimentális, nyafog, csak „lelkizik”, és egyáltalán jobb dolga is akadna, amivel elüsse az időt.

Mi az, ami e sorozatos lebecsülés mögött húzódik? Sokszor az, hogy a hűvösen gondolkodó ember összemossa az érzelmek tisztázását a szenvelgéssel, a nyűgösködéssel, kényeskedéssel. Azt hiheti: ami érzelem, az egyben érzelgősség is.

Széplelkek időtöltése

Az öntetszelgő lelkizésnél, szenvelgésnél valóban nincs roszszabb, csakhogy az érzelmek és a szentimentális nyafogás közé nem húzható egyenlőségjel. Nézzük meg: életünkben nincs olyan cselekedet, amit ne kísérne ilyenolyan érzelem. Sőt, az érzelmek többnyire megelőzik cselekedeteinket, így hajtóerőivé válnak kisebb és nagyobb tetteinknek. Megszabják a kapcsolatokat: bármennyire is megpróbáljuk például egy szervezetben formalizálni, hivatalossá tenni a kapcsolatokat, mégis egy idő után mindegyiken átüt a személyes jelleg, és ez válik a teljesítmény egyik fő meghatározójává. Ennek ellenére, jelentőségéhez mérten nem veszszük igazán komolyan ezt az „időtöltést”.

Az értelmet, az észt - életünk végéig csiszoljuk, műveljük. Az óvodáskortól és még korábbtól kezdve aprólékos gonddal történik az összehasonlítás, hogy ki milyen szinten teljesít, ezer módszert dolgoztak ki arra, hogy minél hatékonyabban érvényesíthessük értelmi képességeinket.

Ezzel szemben az érzelmi élet szabályozási lehetőségeit sehol nem tanítják. Valami naiv elképzelés él az emberben arról, hogy a kiművelt értelem együttjár az érzelmek szabályozási képességével is. Pedig a fényesre csiszolt intellektus korántsem jelent védettséget arra, hogy a számunkra legfontosabb kapcsolatainkat és élethelyzeteinket érzelmi összeütközések, ellentmondások nélkül úszszuk meg.

Néhány példát veszünk majd sorra egy pszichológiai elmélet, az ún. játsztnaelmélet keretei közé ágyazva. Ezek a hétköznapi példák bonyolult egyensúlyteremtő módokat próbálnak bemutatni, melyekkel mindannyian élni szoktunk. Ezeket a pszichológusok játszmáknak nevezik, de valójában a játékhoz semmi közük. E játszmák célja a résztvevők tudattalan érzelmi igényeinek kielégítése. Talán kiderül belőlük, hogyan állíthatnak csapdát saját érzelmeink önmagunk számára, s milyen könnyen átjátszhatják érzelmeink a józan eszünket. A játszmák során ugyanis az ember azt tudja és hiszi magáról, hogy a józan esze irányítja, valójában viszont tudattalan érzelmi szükségletei határozzák meg a viselkedését.

Szülő, felnőtt, gyermek

Ugyanabban a helyzetben mindenki képes különböző módon viselkedni, attól függően, hogy személyisége melyik arculatát, oldalát mutatja.

Döntéseinkben sokszor a belénk rögzült és széles körben elfogadott szokások, normák az elsődlegesek: ekkor leginkább a külső elvásárok tisztelete, a kötelességteljesítés, a felelősségérzet, a lelkiismeret határozza meg viselkedésünket. Talán a gyermekeink nevelése során, szülőként

viselkedünk a leggyakrabban ilyen módon: megpróbáljuk átplántálni a gyerekbe, amit a viselkedési szokásokból, erkölcsi normákból stb. követendőnek tartunk. Máskor egy helyzet megítélésében leginkább az érzelmeinkre hagyatkozunk, a helyzet adta örömök azonnali elérésére törekszünk. Ez az örömelv a kisgyerekekre jellemző igazán. Megint máskor a viselkedésünkben a józan észnek, az ítélőképességnek, a logikai problémamegoldásnak adunk főszerepet; ilyenkor viselkedik az ember „felnőtt” módjára.

A könnyebb áttekinthetőség kedvéért nevezzük el a személyiség e három oldalát szülő, gyermek és felnőtt énállapotoknak.

Ha beszélgetünk valakivel, a legegyszerűbb esetben egy közlés kapcsán bennünk is és a másikban is egy-egy énállapot működik egyszerre:

Pl. - Hol találom az esernyőt? - kérdezi a férj egy esős reggelen a feleségét.- Várj, mindjárt megkeresem - válaszol a feleség.

Egyszerű kérdés és válaszadás történt, mindkét beszélgető félben a felnőtt énállapot működött.

A párbeszéd tovább folytatódhat:- Igazán tarthatnál nagyobb rendet a házban - csattan fel a félj -, soha nem találok semmit a helyén!

Ennél a közlésnél a férj bírál, rendreutasít, vagyis a szülő énállapota lépett működésbe, ami a felesége gyermek énállapotát célozza meg.

Ezek a példák alapesetek, hiszen a beszélgetőkben egy közlés során csak egy-egy énállapot működött. Bonyolítsuk a helyzetet. Lehetséges-e, hogy a beszélgető felekben egy közlés során egy időben több énállapot is színre lépjen? Ez bizony gyakran megtörténik, s ezzel el is jutottunk a játszmákhoz. A játszmák esetén minimum két szinten történik a közlés a beszélgetők között: egyrészt a nyílt viselkedés, beszélgetés szintjén, másrészt egy rejtett, tudattalan szinten. A nyílt közlés tartalma és az ebben részt vevő énállapotok teljesen különböznek a rejtett szinten zajló közlés tartalmától és énállapotaitól.

Ha te nem lennél...

Vegyük példának a „Ha te nem lennél...” című játszmát, ami kissé egyszerű, átlátszó, de jól példázza egy játszma felépülését.

Ezt a játszmát a külvilágban szorongó, kapcsolatokat nehezen teremtő feleségek gyakran ,játszszák”. Kemény, szigorú, erélyes férjet választanak maguknak, aki szereti, ha a felesége állandóan mellette van, kiszolgálja, s nem engedi elmenni a feleségét különböző programokra. Ekkor hangzik el a feleség szájából a játszma kulcsmondata: „Ha te nem lennél... ilyen szigorú, merev stb.... akkor én nem lennék a cseléded, hanem elmehetnék a barátnőmmel színházba, járhatnék nyelvtanfolyamra, több ismerősöm lenne, akivel beszélgethetnék” stb.

A nyílt közlés szintjén tehát a férj részéről tiltás („Maradj itthon”) a feleség részéről pedig mintegy védekezésül a „Ha te nem lennél...” válasz hangzik el.

Ha a feleség megkapná az engedélyt a férjétől, akkor valószínűleg teljesen összezavarodna, hiszen valójában fél az új kapcsolatok teremtésétől. Ténylegesen tehát nem az engedélyre van szüksége, hanem arra, hogy a játszma lejátszásával elhitesse magával: ő valóban képes lenne elmenni színházba, tanfolyamra stb., csak az az ilyen-olyan férje nem engedi neki.

A rejtett közlés szintjén tehát a következő történik: a férj tudattalanul kiszolgálja felesége tudattalan félelmeit, a korlátozásaival igazában megvédi a feleségét a kudarcoktól. Ehhez a játszmához természetesen „megfelelő” férj szükséges. Azok a féljek érdekeltek ebben a játszmában, akik nem bíznak igazán a feleségükben, s alapvető félelmük, hogy elhagyják őket.

Miben áll a játékosok nyeresége? A feleség megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy nem kell társasági életet élnie, a férj pedig megnyugszik, hogy nem marad egyedül.

Ha le nem lennél

További játszmák

Következzék egy gyerekjátszma. Címe: „Melyikőtök az erősebb?” A gyerekek többnyire pontosan tudják, mi az, amiben anya és apa eltérő nézeteket vall, sőt zavarja is őket a másik mássága. Ha az ütközések visszatérőek, a gyerekek hamar rátanulnak, hogyan lehet szüleikkel lejátszatni nézeteltéréseiket. A szigorúbb szülő jelenlétében kémek például engedélyt az engedékenyebbtől erre vagy arra; a takarékosságra törekvő anyának elmesélik, hogy apától még tejszínhabot is kaptak a fagylaltra stb. A hatás nem marad el.

E viták megismételtetésével milyen „nyereségre” pályázik a gyerek? Szeretné például megérteni végre, hogy kinek van valójában igaza - hiszen mindkét szülő azt sugallja, hogy egy igazság létezik csak. A gyerek azt várja, hogy végre eldőljön, merre kell igazodnia.

Csakhogy az ilyen viták általában megegyezés helyett inkább ajtócsapkodással, kiabálással, sírással szoktak végződni. Megoldás tehát a gyerek számára nem születik. De van kárpótlás: rólam beszélnek, velem törődnek, rajtam vesznek össze - fontos vagyok. Azzal, hogy a felnőtt odafigyelése milyen életbevágóan fontos a gyerek számára, minden szülő maradéktalanul tisztában van.

Néha határozottan személynek szóló, agresszív szándék is mozgatja e játszmát: nagyon lerombolja a szülők tekintélyét az, hogy a gyerek előtt szidják, kritizálják egymást.

Játszmák nélkül

A játszmák többsége nem enynyire átlátszó. Az élet minden területén kialakíthatunk játszmákat, mégis a játszmák legjobb „talaja” a házasság. A házassági játszmáknak se szeri, se száma. Egyes játszmáknak megvan az esélyük arra, hogy életre szólókká váljanak. Mára már annyi játszmára derült fény, hogy a szakemberek külön játszmatárat állítottak öszsze, ami több száz játszmát tartalmaz.

Hogy védekezhessünk hétköznapi hazugságaink ellen, önismeretre, érzelmeink ismeretére kell törekednünk, bevallani magunknak gyenge pontjainkat, s eszerint viselkedni. Az értelem önmagában nem jelent biztosítékot arra, hogy érzelmeinket egyensúlyban tartsa. Az értelem fejlesztése korántsem jelenti azt, hogy megtettük a kötelességünket az érzelmek ápolásában is.

Csuha Sándor pszichológus pszichológiai laboratórium

... A titán az a lény, akinek ereje isteni, de morálja nem az. Ezért nem ismeri a mértéket. És ezért a Nagy Renddel össze kell ütköznie és el kell buknia.

... A titán vétke a kevélység.

... Azt hiszi, hogy a világ zsákmány és erővel meg kell hódítani. Aztán éppen ez az erő válik benne gyengeséggé.

... Van valami, amit nem tud, s amire nem elég erős. Ez a valami az alázat. Nincs ereje ahhoz, hogy megálljon és térdet hajtson. Nincs mértéke, nincs morálja, nem tud hálás lenni, ezen az ürességen az űrbe kell buknia, ezen a hiányon semmivé kell válnia.

... A titán arról ismerhető meg, hogy ő maga kevély, és arról, hogy mellette van a szirén.

... A szirén a titán asszonyi fele és belső fele. Ami a titán-Meglepődve

olvasta az ESZI iskolaorvosa dr. Vábró László, Bajor Péter II. D osztályos diák cikkét az előző számban, hogy ő megszűnt, a rendelője zárva, a kitűnő felszerelés tán már ebek harmincadjára jutott. Holott munkanapokon 7.30-9.30 óra között hallgatja a jajt-bajt, gyógyírt ad, flastromoz, lajstromoz, és egy diák sem kerülheti majd el a szűrővizsgálatokat. (Egy asszisztenst még további 2 órán át lehet boldogítani.)

Való igaz, mintegy esztendőn át hiányt szenvedtek a gyerekek, az új betegbiztosítási kártyarendszer okán. Senki sem adta le itt a kártyáját (érthetően), így az iskolaorvos páciensek nélkül maradt, ezért ő se maradt.

A Péter által jelzett gondoknak a hatni-, tennitudók a joghézagokkal együtt utánajártak, hatottak, tettek. Ez év elején megjelent jogszabály a feltételeket rendezte, így iskolaorvosunk meglepődhetett a jelen időn.

Apropó, apró pók ez a cikk, ám tanulságos.

Sportnyelven mondva: szerva előtt a labdát nemcsak feldobjuk, várjuk, hogy valaki kapja el, hanem előbb körbenézve megpattogtatjuk, s kiderül nincs is labda.

Paks, 1993. április 7.

Dr. Gálos István igazgató

nak az erő, az a. szirénnek a bűbáj. De a kettő tulajdonképpen egy.

... Az a mód, ahogy az aszszony a mértéket elveszti, és nem tud alázatos lenni, és önmagát asszonyfölöttivé teszi, hogy a zsákmányt elragadja s rajta uralkodjon: a bűbáj csábítás.

... Az a mód, ahogy a férfi a mértéket elveszti, és nem tud alázatos lenni és önmagát emberfölöttivé teszi, hogy a zsákmányt elragadja s rajta uralkodjon: az erő.

... A bűbáj a nő ereje, ahogy az erő a férfi bűbája.

... Nem tudni ki volt előbb. De biztos, hogy amikor a titán megszületett, és a világot elkezdte kifosztani, az istenek elküldték a szirént. S amikor a titán a bűbájost meglátta, felkiáltott: itt van, Ő az!

... Ha pedig a szirén volt az, és a bűbájával a világot el-Pár évvel ezelőtt az erőmű két munkatársa vendége volt a Diákújságírók Országos Egyesületének (DUE), ahol tájékoztatást adtak az erőmőről és meghívták az egyesület tagjait egy paksi üzemlátogatásra.

Ennek a meghívásnak tett eleget a DUE március 27-én, amikor Varga Ferenc humán ökológus csoportvezető és Balázs Géza egyesületi alelnök vezetésével 40 diákújságíró érkezett az ESZI-be. Dr. Gálos István igazgató és Kováts Balázs tájékoztatási iroda-vezető fogadta a diákokat, majd az intézmény igazgatója tartott tájékoztatást az ESZI-ről. Ezt követően Enyedi Sugárka főszerkesztő, Lovászi Endre és Fóber Rita az Eszid-Houze iskolaújság szerkesztői mutatták be az ESZI újságját. A program az intézmény megtekintésével folytatódott, majd eszmecserével egybekötött ebéden vett részt a csoport.

Délutáni programjuk az erőműben folytatódott. A csoportot dr. Kemenes László fogadta és egy rendhagyó kérdezz-felelek beszélgetésre került sor. A rendhagyó jelző használata valóban jogos, hiszen a diákok rendkívüli érdeklődést tanúsítottak sok téma iránt. Közel két órán keresztül záporoztak a szakmailag is megalapozott kérdések. Ha diákok fizikatanárai jelen lettek volna, bizonyosan jeles osztályzattal honorálják a tanulóik produktumát. Szinte kivétel nélkül mindenki jegyzetelt és forogtak a magnókazetták szalagjai. Ugyanis a paksi

kezdte csábítani, az istenek elküldték a titánt. S amikor a szirén a hatalmasat meglátta, felkiáltott: itt van, ő az!

... Ezen a pillanaton mind a ketten megcsúsztak.

... S azóta is hiszi és hiszi minden titán és szirén a mai napig, hogy a boldogság a másiknál van.

... Mágiájukat egymás felé fordították, egymást hódították és csábították...

... és teszik azóta is, és teszik ma is.

... Az istenek pedig mosolyognak.

... Most itt marják és tépik és hódítják és bűvölik és marcangolják egymást,

... a többiről pedig megfeledkeztek.

Hamvas Béla: A láthatatlan történet című könyvéből.

Összeállította:

Topor Magdolna.

programból egy cikkpályázatot hirdetett meg a DUE. Aki az itteni élményből cikket ír és azt diáklapban megjelenteti, azt a DUE értékeli és díjazza.

ígéretet kaptunk arra, hogy a cikkeket a DUE megküldi a tájékoztatási irodának. Kíváncsian várjuk ezeket az írásokat és a nívósabbakból bizonyosan közlünk néhányat a mi lapunkban is.- béri -(Ui.: A látogatás végén Balázs Géza alelnökkel interjú készült, melynek teljes anyaga a „Közvélemény” című újság májusi számában olvasható.)

Enyedi Sugárka bemutatja az ESZI Újságját

Bátran kérdeztek

Vendégeink voltak a diákújságírók