Atomerőmű, 1993 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1993-04-01 / 4. szám

ATOMERŐMŰ 7 Kutatóknak, iparosoknak „Nekem a Duna a legszebb...” A hazai környezetvédelemről A Veszprémi Környezetvé­delmi Kiállítás és Konferencia helyszínén mutatkozott be a Paksi Atomerőmű Rt. és a Bu­dapesti Műszaki Egyetem közös tablója és információs anyaga: Nukleáris környezeti mérőállo­más a lakosság tájékoztatására. Az rt megbízásából kifejlesz­tették a BME szakemberei, együttműködve a paksiakkal a lakosság tájékoztatását szolgáló mérőállomást. A kalocsai ABC- áruházban helyezték üzembe az egységet. Az ismertető - a kon­ferencia anyagát rögzítő kiad­ványban - hasznosan segíti a ké­sőbbi tájékoztatást, hiszen meg­jelöli, hogy a témavezető, dr. Solymosi József címzetes egye­temi docens a BME területén hol érhető el. Rámutat arra is a rövid összefoglaló, hogy hol le­het megtekinteni a referenciát Kalocsán. Az ország szinte minden ré­széből érkező látogatók, előa­dók és újságírók, s nem utolsó­sorban az egyetem hallgatósága előtt hasznos bemutatni ilyen fórumokon is, hogy a lakosság tájékoztatását hogyan oldják meg a paksiak. „Új koordináták közé került a hazai környezetvédelem” - mon­dotta Papp Sándor, az Országgyű­lés Környezetvédelmi Bizottságá­nak alelnöke március elején Veszprémben, a többnapos kör­nyezetvédelmi kiállítás és konfe­rencia megnyitásán. Rámutatott arra, hogy piaci viszonyok között az állam szerepének mérséklődé­se és nyilvánosság erőteljesebb kontrollja mellett kell tevékeny­kednie. Ez utóbbiban a vállalatok, az önkormányzatok és az állam­polgárok jelentős szerepvállalásá­ra van szükség. Ma több mint 100 cég tevékenykedik már ezen a te­rületen. Nem véletlen, hogy nap­jainkban egy új iparágról, a kör­nyezetvédelmi iparágról, beszél­hetünk. Az Ipari és Kereskedelmi Mi­nisztérium mellett a szervező­­munkában is jelentős szerepet kaptak a támogatók: az Ipar a Kör­nyezetért Alapítvány, az Ipar a Műszaki Fejlesztésért Alapítvány és a Veszprémi Egyetem. Liszi Já­nos rektor arra utalt beszédében, hogy a globális problémák mellett jelentősek a hazai, lokális felada­tok is. Az EK-hoz való kapcsoló­dás ezen a területen is több fel­adatot, nagyobb szakismeretet igényel. A felsőoktatás, a tanár­képzés, a szakmérnökök felkészí­tése mellett az egész tudatformá­lási, oktatási folyamatra figyelni kell. Arról is szólt, hogy a közép- és általános iskoláknak is megvan ebben a maga feladata, de az ezt megelőző korosztályoknak már az óvodában a helyes környezet­barát szemléletet kell „magukba szívniuk”. A hagyományteremtés szándé­kával megnyitott tanácskozáson Botos Balázs, az Ipari és Kereske­delmi Minisztérium helyettes ál­lamtitkára arról is beszélt, hogy környezetünk szennyezőinek lis­táján az ipar áll az élen. Ugyanak­kor a környezeti károk mérséklése érdekében a környezetbarát tech­nikák és technológiák megvalósí­tása terén szintén az ipar tehet a hazai vonatkozásban is sokat. A helyes arányok megválasztása gyakran kompromisszumokkal jár, de a környezetvédelem priori­tást élvez a technológiai és kutatá­si politikában. Az újonnan kidol­gozott iparpolitikai koncepcióban éppen ezért került megkülönböz­tetett módon megfogalmazásra a hatékony környezetvédelem. Várható, hogy a megvalósítás ér­dekében a jövőben bővülnek a kutatáshoz, fejlesztéshez szüksé­ges alapok. A rendezvény célja az volt, hogy rendszeres fórumot biztosít­son a felsőoktatási intézmények, tudományos kutatóhelyek kör­nyezetvédelmi munkáinak bemu­tatására, eredményeinek propagá­lására, az egymásra találásra. A több mint 50 kiállító között számos nagy múltú kutatóintézet, hazai felsőfokú oktatási létesít­mény dokumentációja is szere­pelt. Szegedről, Debrecenből, Miskolcról, Budapestről hozták el az egyetemek szellemi produktu­mukat bemutató és a tárgykörbe illő anyagaikat. Kiállításon ismerkedhettek meg az érdeklődők például a MÁVKI, a Villamosenergiaipari Kutató Intézet, az Energiagaz­dálkodási Rt., az ALUTERV, a Cleantech Környezetvédelmi Kft. anyagával. A több mint 200 előadó több szekcióban ismertethette te­vékenységét, eredményét. Mint dr. Bakonyi Árpád címzetes egyetemi docens kiemelte: ér­demes az előadásokon elhangzó főbb megállapításokat később is hasznosítható formában átnyújta­ni, ezért született meg az elhatá­rozás, hogy az érdemi kapcso­latok létrehozásához rövid ki­vonatok formájában, kötetbe ren­dezve az érdeklődőknek lehetővé teszik e szellemi kincs felhaszná­lását. A kiadvány a környezetvédelmi képzés helyzetének értékelésével, feladataival kapcsolatos témákkal vezeti be a további szakismerete­ket. Elsősorban a hazai felsőoktatás ilyen irányú keresztmetszetét adja, de kitér az energetika és a környezetgazdálkodás tanítására a középiskolákban. Több előadást idéz, mely be­számol az eddig elkészült diplo­matervekről, és a nemzetközi posztgraduális környezetvédelmi tanfolyamról. Szinte minden ha­zai egyetem bemutatkozó előadá­sában szólt, az ottani mérnök­­szakképzésről, a szaktanárképzés­ről, illetve az egyes szaktantár­gyak körében a környezeti kérdé­sek oktatása érdekében leadott tananyagrészekről. A környezet, a társadalom kap­csolódásai, találkozása a gazdasá­gi kérdésekkel témában több mint 10 előadó írásban leadott publiká­cióját közli a kiadvány. Ezek kö­zül kiemelésre méltó az érdekel­lentétek és dilemmák különböző dimenzióinak bemutatására vál­lalkozó rész. A veszélyes hulladé­kokkal kapcsolatos PR tevékeny­ség és a technológiai folyamatok környezetvédelmi szempontokra figyelő értékelemzése is számít­hat az érdeklődésre. A legtöbb előadó a légszennye­zés és csökkentése témakörben adták le a szerkesztőknek dolgo­zatukat. Különösen érdekes az üvegházhatású gázok kibocsátása Magyarországon valamint az erő­műtípusok környezetvédelmi és energetikai szempontból történő megítélését tartalmazó fejezet­rész. A mezőgazdasági erőgépek környezetvédelmi - problémáiról és különböző motorikus meghaj­tások által keletkezett szennye­zőanyagok csökkentéséről írott sorok is joggal kerülhetnek a ké­sőbbi felhasználók érdeklődésé­nek homlokterébe. A méréstechnika, komplex kömyezetminősítés tárgykörben kifejezetten korszerű megoldáso­kat ismertettek. A környezetvéde­lemben alkalmazható geofizikai módszereket, az űr- és légifelvéte­lek alkalmazását, a minőségbizto­sítás megvalósulását, lézerek és félvezető-berendezések alkalma­zását részletesen is kifejtették az előadók és közölték ezek lénye­gét. Aktuális kérdésekkel többen foglalkoztak; így a szovjet csapa­tok által okozott környezeti károk felszámolásával, nyersolajok és frakcióik kölcsönhatásával külön­böző talajok tekintetében. A bányászat hatásait vizsgáló szekció adta közre a régi pince­üregek beomlásából származó környezeti hatásokat vizsgáló elemzést. L. T. VOTEX-nél és maszek is volt öt évig. Ám a magas adó és SZTK- járulék miatt feladta önállóságát. Négy évvel ezelőtt került a tenge­­lici téesz alkalmazottjaként ebbe a varrodába. Férje az atomerőmű asztalosműhelyében csoportve­zető, ott dolgozik a fiuk is aszta­losként. Egyébként Dunaszent­­györgyön laknak, onnan járnak be, mondja Erzsiké, csak azt nem tudják, meddig járhatnak még ide.- b -Az erőmű irányítóközpontja fe­lé tartva pillantottam meg az egyik ajtón ezt a feliratot: varroda. Beko­pogtam a már nyitott ajtón. Egy lé­pés után a szoba közepén álltam, velem szemben egy kedvesen mo­solygó hölgy, homlokát törölgette az izzadságtól. Mivel még nem ta­lálkoztunk, így kíváncsian kérdezte: miben segíthetek? Őszintén megmondtam, csak a kíváncsiság hozott ide, és kértem engedje meg, hogy szétnézzek „birodalmában”. A körbenézést nem nehezítette semmi, mert a helyiség igen piciny, benne két varrógép, és egy kicsi asztal. Az egyik falon elhelyezett fogason pedig ruhák, overallok csüngtek, szűkítve az amúgy is kicsi teret. Mint megtudtam, a varrónő Ré­gi Lajosné a DEKOTEN Kft. al­kalmazottja, ám a varroda a szol­gáltatóosztályhoz tartozik. Közel a mosoda, és az ott javításra ítélt munkaruhákat egyenest idehoz­zák javításra. De a dolgozók is sű­rűn betérnek ide egy-egy javítási vagy alakítási munka kapcsán. Sok a varrni való függöny, konyharuha, orvosi köpeny és nadrág, de idehozzák a blokkve­zénylő személyzet egyenöltö­­nyeit is alakításra, javításra vagy béléscserére. Régi Lajosné 16 éves kora óta űzi ezt a mesterséget. Dolgozott a Ruhaipari Szövetkezetnél, a NO­A fény és víz szerelmese Lovászi Zoltánná beszélget Oszoli Piroska, dunaföldvári festőművésszel Neve közismert Pakson. Festmé­nyei között felismerhetjük városunk és a Duna egy-egy szép, hangulatos részletét Itt, Pakson rendezte első kiállítását 1969-ben. Azóta is gyakran jár vissza, számtalan kiállítása volt már a Városi Művelődési Központ­ban. Az Energetikai Szakképzési In­tézetben mutatja be képeit a nagy ér­deklődésre való tekintettel május végéig, immár második alkalommal. A mikor leülünk beszélgetni, Piros­ka néni egy mesét mond el nekem, mely így szól:- Volt egyszer egy vidéki kislány, akit Névery Piroskának hívtak. Na­gyon szeretett rajzolni, festegetni. Kijárta az iskolát, tanító lett belőle, de mivel szegények voltak, nem mehetett főiskolára festészetet ta­nulni... Múltak az évek. Egyszer csak ott találta magát a festés kellős közepén, nyakig olajosán. Rajz­­szakkört vezetett, művésztelepekre járt, főiskolai tanulmányokat folyta­tott azért, hogy képezze magát és tudását továbbadja másoknak, örö­met szerezzen... Amikor jött a nyár, akkor nagy hévvel indult ki a sza­badba. Fiatalkorában sokat sportolt a szabad levegőn, és innen ered a természetben való festés szeretete. ...Kezdetben Dunaföldvárt örö­kítette meg képein. Minden fát, bokrot, tájrészletet ismert és szere­tett, és mindent megsirat a mai na­pig is, ami tönkremegy. Gyermek­korát a Duna partján töltötte. A Du­na szerelmese lett a festészetben is. ...A messzeség, a távolság vonzotta a szívét, ezért a hegyeket is meg­­mászta, de bejárta a környező ta­nyákat is. Csodálatosnak látta, ahogy a tanyasi ház falát megvilágít­ja az alkonyati vagy a felkelő nap. Szerelmese volt a fénynek. És mert a vizet is szerette, a Balaton partján pihent meg időnként. A napsugár, a víz, a fehér falú tanyák, kanyargós utcák, templomtornyokon izzó napfény, felkelő nap fényében su­gárzó táj, a magyar tenger, mind­­mind magával ragadták. A téma, lelki beállítottsága, a hangulat kér­dése jelentette és ma is jelenti szá­mára a festést, ezt a nagyszerű önki­fejezést, az örömmel való alkotást. ...És itt a mese a valóságba vált át, már a jelenről, a jövő terveim! beszél­getünk. ...A természetben töltött idő, a sok gyaloglás, a sikerélmények hozzáse­gítették Piroska nénit egészsége meg­őrzéséhez, idén 74 éves. Fiatalos hév­vel pártfogolja a művészetet. Kiállí­tást nyit, zsűrizik, újságcikkeket ír, hozzáértéssel fotózik.- Nemrég nyitottam meg Staub Ferenc kiállítását Németkéren, a művész tiszteletére felavatott em­lékházban. A régi társai közül egye­dül voltam ott. Szerettem benne, hogy igaz, őszinte, nem cicomázta a képeket, és ezért nagyon bensősé­ges csengésük van. Egy volt tanítványom a Vármú­zeumban videóra vette képeimet és kísérőzenének - nagyon találóan, mert festményeimen minden év­szakot megörökítettem - Vivaldi: Négy évszakját választotta. Az ösz­­szeállítás nagyon jól sikerült. Sokat gyalogoltam, már nem bí­rom úgy, mint régen. Valószínű át kell térnem arra, hogy otthon, váz­lat alapján dolgozzak. Elsősorban olajjal festek, pasztellvázlatokat, ak­­varellt készítek. Azok a míves képek, melyek sok munkát igényelnek, szinte mindig sikeresek, és - a zsűrizők és a kö­zönség szerint - szépek. Ugyanak­kor az impresszionista, pillanatnyi hangulatot tükröző képek is ugyan­azt a hatást érik el. Ilyen az alko­nyat, az utolsó pár perc, amikor föl­­fénylik a vízen a csónak, és a követ­kező pillanatban lebukik a nap, semmi sem marad belőle. Itt a pilla­nat varázsa hat. Sok külföldi utat tettem, képeket festettem meg, melyeken azonban a hazai tájak hangulata érződik. Egyszer Velencében a kanálist fes­tettem, távolban omladozó kastél­lyal, elöl kis házakkal, száradó ru­hákkal, árnyékokkal a falon, melyek egy pillanat alatt eltűnnek. Később itthoni kiállításon megállt valaki a képem előtt és azt mondta: - Hát maga még Velencében is a Kis-du­nát festi? - Talán annak az ízét talál­ja meg az ember, amiben benne él, amit sokat lát, ami számára a leg­szebb. Nekem a Duna. A Duna­­parti város, a szeretett szülőföld vi­szonozta érzéseimet, elismerte munkámat, 1984-ben Dunaföldvár Pro Űrbe emlékplakettjét kaptam meg. Most nagy tervvel készülök a nyárra. Augusztusban kiállítást ren­dezek a dunaföldvári Vármúzeum­ban. Sok sikert kívánok a kiállításhoz, és jó egészséget az alkotáshoz! Kö­szönöm a beszélgetést! A vezetőknek is kell... Tűzvédelmi oktatás az erőműben Miért kell, kiket és mire szükséges tűzvédelemből oktatni? - Ezek a kér­dések az utóbbi időben többször is elhangzottak. A teljesség kedvéért teszek fel még egy kérdést. Kiknek kell alap-, illetve szakvizsgát tenni? A „miértre” úgy is lehetne vála­szolni, hogy rendelet meg a tűzvé­delmi utasítás írja elő. Fontosabb­nak tartjuk, hogy a dolgozók a meg­történt példákból okulva a munka­helyeiken és a magánéletükben könnyebben tudjanak eligazodni a jogszabályok rejtelmeiben. Tűz esetén az embereken úrrá lesz egy­fajta izgalom. Ennek mértéke és kö­vetkezménye függ az illető ráter­mettségétől, találékonyságától, de nem utolsósorban a megszerzett is­mereteitől. Az életben sokszor fordult már elő, hogy a nagy izgalomban a tűz­oltóság hívószáma, a 05 helyett, a mentőket tárcsázták. Félnek kézbe­venni az ott készenlétben tartott tű­zoltókészüléket. Olyan eset is volt, hogy a porraloltókat bedobálták a kirakatablakon keresztül az égő bolthelyiségbe, abban bízva, hogy majd csak eloltják a tüzet. A vezetőket egyáltalán nincs szándékunban tűzoltóvá képezni. Azonban el szeretnénk kerülni, hogy baj esetén a beosztottaik előtt kellemetlen helyzetbe kerüljenek. Náluk még egy kérdés jelentkezik. Nevezetesen, hogy saját területü­kön a tűzvédelmi előírások megtar­tásáért is felelősek. Hiszen a tűzvé­delmi rendelkezéseket a termelési, a gazdálkodói feladatokkal együtt lehet és kell megoldani. A sok veze­tői gondjuk és bajuk mellett bizony megfeledkezhetnek erről a kérdés­ről. Ezért talán nem árt, ha évente egyszer felfrissítjük az ismereteket. Közben megbeszéljünk az időköz­ben keletkezett problémákat, el­mondjuk a jó példákat. Tehát úgy ítéljük meg, hogy kell az oktatás, szükséges az ismétlés, mert ez a tudás atyja. Mindenkinek részt kell venni az oktatáson, csu­pán a szintekben van különbség. Az erőmű állományába kerülő dolgo­zónak alapvizsgát kell tenni, amely­nek része a tűzvédelem is. Ezt bizo­nyos beosztásokban meg kell ismé­telni. A vezetők, föntről lefelé a mű­vezetőkig, illetve a csoportvezető­kig, 5 évenként a munkavédelem­mel együtt tűzvédelemből is vizs­gáznak. Ennek szervezését az ok­tatási osztály végzi. Mindezek mellett évente ismétlődő oktatá­son vesznek részt, melyet a mun­ka- és tűzvédelmi osztály fog ösz­­sze. A beosztottak részére ugyan­csak évente kell ismétlődő kép­zést tartani. Ez az állomány a szer­vezés tekintetében kétfelé oszlik. Az ún. irodai dolgozók - előadók, ügyintézők, adminisztrátorok, gépírók, titkárnők, könyvelők, beosztott mérnökök, tolmácsok, az iskola tanári kara stb. - részére a munka- és tűzvédelmi osztály szervezi az oktatást. Itt és a veze­tőknél több napot jelölnek meg, így valamelyiken mindenki meg tud jelenni. A fizikai állomány ok­tatását az ottani tűzvédelmi meg­bízott végzi. Tűzvédelmi szakvizsgát kötele­sek tenni az ún. tűzveszélyes munkakörben foglalkoztatottak. Ilyenek a hegesztők, az A-B tűz­veszélyességi osztályba tartozó munkahelyek dolgozói és vezetői, a beépített tűzvédelmi berende­zések karbantartói, a villanyszere­lők és elektrikusok. Részükre ugyancsak az oktatási osztály szervezi a vizsgát. Eredményes szereplés után ezek a személyek bizonyítványt kapnak. Az abban megjelölt határidő lejártakor újból kell vizsgázni. Ezért helyes, ha a dolgozó és főnöke is fi­gyelemmel kíséri ezeket a határ­időket. Minden dolgozónak ismernie kell a munkahelyén betartandó tűzvédelmi szabályokat, tűz ese­tén a teendőket, a jelzés és oltás módjait. A szakvizsgára kötele­zetteknek pedig a speciális - he­gesztés, nyílt láng használata, tűzveszélyes anyagok tárolása, szállítása szabályait is meg kell ta­nulniuk. Az ismereteket az életből vett példákkal ajánlatos bemutatni. Ezek mellett foglalkozni szüksé­ges a lakhelyükkel kapcsolatos tű­zesetekkel és szabályokkal is, mert a vállalatnak gondot jelent­het, ha a dolgozó azért nem tud megjelenni a munkahelyén, mert a lakása kiégett. Az iskolákban ajánlatos a hall­gatókat is tájékoztatni az őket érintő kérdésekről. Évente két­szer ún. riasztási, más néven levo­nulási gyakorlatot kell tartani. Ne feledjük el, hogy saját érdekünk, életünk, a munkahelyünk és ott­honunk védelme érdekében is­mernünk kell a legfontosabb sza­bályokat és teendőket. Ez pedig úgy lehetséges, ha az évenként szervezett tűzvédelmi oktatáson megjelenünk! Csőglei István tűzvédelmi szaktanácsadó Az üzemben dolgozik a család Pillantás a varrodába

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom