Atomerőmű, 1993 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1993-03-01 / 3. szám

ATOMERŐMŰ 9 Nemzetközi ellenőrző vizsgálatok a paksi atomerőműben Egy olyan országban, ahol az atomenergetikai program nem rendelkezik évtizedes hagyomá­nyokkal, különös jelentősége van az üzemelő atomerőmű idősza­kos nemzetközi felülvizsgálatá­nak, amely biztosítja a biztonsági szempontok torzításmentes érvé­nyesülését. Pusztán a hazai szak­értők tapasztalatára és tudására tá­maszkodva nem nyerhető pontos kép a biztonság állapotáról, a ki­alakult gyakorlatok helyességéről. A paksi atomerőműben eddig el­végzett vizsgálatok igazolták ezt a gondolkodást. A következőkben a lefolytatott ellenőrző vizsgálatokról adunk tá­jékoztatást. A szovjet szállító által végzett vizsgálatok Az első felülvizsgálat már 1984- ben az 1. blokk második üzemévé­ben megtörtént. Erre az erőmű és a szovjet szállító közötti megálla­podás keretében került sor, amelynek alapját a szállító nukleá­ris biztonsági garanciavállalása képezte. A felülvizsgálaton részt vevő - zömmel minisztériumi - szakemberek elsősorban azt vizs­gálták, hogy az erőmű berendezé­seinek és rendszereinek állapota, az üzemeltetés gyakorlata és do­kumentációja mennyiben elégíti ki az érvényes szovjet előírásokat. Az észrevételek többsége a nem lényeges részletekre irányult. A második felülvizsgálatra a szovjet szállító részéről egy év múlva, 1985-ben került sor. Ez esetben a szakértők szakmai kom­petenciája már jóval magasabb volt, de a vizsgálat alapvetően ab­ból indult ki, hogy a paksi atome­rőmű biztonsága a tervezési meg­oldások által biztosítva van, pusz­tán a szovjet előírások szerint kell azt üzemeltetni. A harmadik hasonlójellegű el­lenőrzés 1986 decemberében volt. Ennek során már a pozitív tapasz­talatok is - rend és tisztaság, eszté­tikus megjelenés - tükröződtek a felvett jegyzőkönyvben. Az abban szereplő javaslatok elsősorban a tűzbiztonság növelésére irányul­tak, nem véletlenül, hiszen fél év telt el a csernobili baleset óta. A paksi atomerőmű ez alkalommal nyilvánította ki először, hogy a vizs­gálat szakmai színvonalának növe­lése, valamint az egységes megkö­zelítés érdekében szükségesnek tartja a vizsgálatba más WER erő­művek szakértőit is bevonni. A következő és egyben utolsó ilyen jellegű vizsgálat 1987 decem­berében zajlott le. A szovjet fél - bizonyos mértékig megszívlelve kritikánkat - erőműves embere­ket is delegált a bizottságba, de külföldi szakértők részvétele ügyében nem tett semmit. Annak érdekében, hogy ez a felülvizsgá­lat immár ne legyen teljesen szov­jet, a munkába a paksi atomerőmű saját felelősségére loviisai (finn) és bohunicei (csehszlovák) képvi­selőt hívott meg. A vizsgálat első ízben történt egyeztetett program és tematika alapján, ezzel annak szubjektívjellegejelentős mérték­ben csökkent. A vizsgálatról ké­szült jegyzőkönyvben tükröződ­nek a Csernobil utáni forrongás­ban a Szovjetunióban megszüle­tett szigorító intézkedések is. A szovjet felülvizsgálatok ta­pasztalatai alapján a paksi atom­erőmű úgy döntött, hogy ezen vo­natkozásban is nyitni kíván a fej­lett atomenergetikai kultúrával rendelkező országok irányába és tényleges, nemzetközileg is minő­sített vizsgálatokat kér saját tevé­kenységének ellenőrzésére. Az OSART-vizsgálat A paksi OSART-vizsgálatra 1988 novemberében került sor el­sőként a volt KGST- és a WER atomerőművi blokkokat üzemel­tető országok között. Az OSART-programot (Üzem­viteli Biztonságot Felülvizsgáló Csoport) a világon felhalmozó­dottjelentős tapasztalat hasznosí­tása, valamint az atomerőművek biztonságának növelése céljából hirdette meg 1984-ben a Nem­zetközi Atomenergia Ügynökség. Ennek keretében a tagország ké­résére nemzetközi szakértői cso­portot küld az atomerőművek biz­tonságának értékelésére. A paksi vizsgálat egyértelműen felszínre hozta azokat a különbsé­geket, amelyek az atomerőművek üzemeltetése terén a Nyugat és Kelet között a súlyponti problé­mák megítélésében jelentkeznek. A Nyugat e téren sokkal egysé­gesebb megközelítéssel rendelke­zik. A különbségek szembeötlőek az adminisztratív szabályozás te­rületén, ahol jóval részletesebb, mindent írásban rögzítő, az egyé­ni mérlegelésnek kevés teret adó gyakorlatot követnek. Hasonló okokból más a minőségbiztosítás szerepe is. A10 országból érkezett 13 szak­értő a vizsgálat 15 napja alatt a pak­si atomerőmű tevékenységének valamennyi területét áttekintette. A konzultációk, az interjúk során közel 200 szakemberünk volt érintve. így ez egy valóságos ta­pasztalatcsere is volt, amelynek megszervezése más formában egyszerűen lehetetlen lett volna. A szakértők felkészültsége és szakmai tapasztalata nem volt egyforma, azonban a csoporton belül a sok egyéni ismeret tiszte­letre méltó véleménnyé szinteti­­zálódott. A vizsgálat befejeztével a nem­zetközi ellenőrző csoport az atomerőmű rendelkezésre állását kiválónak, biztonságát megnyug­tatónak értékelte. Az OSART-vizsgálat legna­gyobb hasznát a felkészülés során végrehajtott számos javító intéz­kedésen túl a zárójegyzőkönyv­ben megfogalmazott javaslatok, ajánlások jelentették. Ezek kitér­tek a vezetés, a képzés, az üzemvi­tel, a karbantartás, a műszaki hát­tér, a sugárvédelem, a vegyészet és a baleseti készültség témakö­reire. A vizsgálat az alábbi területekre terjedt ki: A biztonság alapvető kritériu­mai, a biztonsági és védelmi rend­szerek tervezése, üzemzavari elemzések, berendezésfelügyelet és üzemközbeni ellenőrzések, lo­kalizálórendszerek, a paksi biz­tonságnövelő program. A megfogalmazott javaslatok több pontban kiegészítették a biz­tonságnövelő intézkedési listán­kat, illetve módosították tevé­kenységünk súlypontját. Az utó-OSART- vizsgálat Ezt a vizsgálatot a NAÜ az OSART-program standard ele­meként kezeli. Célja, hogy egy­másfél évvel, az OSART-vizsgála­­tot követően áttekintse az akkor tett ajánlásokra és javaslatokra ho­zott válaszintézkedéseket és ezen intézkedések végrehajtása során az esetlegesen felmerülő problé­mákat megvizsgálja. Az utóvizsgálatra 1991 február­jában került sor. Az OSART-vizs­gálat eredetileg 62 ajánlást és 78 ja­vaslatot fogalmazott meg. Ezeket az utóvizsgálat az aláb­biak szerint minősítette: teljesítve 56%, megfelelő elő­rehaladás 34%, kismértékű előre­haladás 9%, visszavonva 1%. Az Országos Atomenergia Bizottság testületi ülésen tekintette át az OSART, mind az utó-OSART- vizsgálat eredményeit. Az OAB elismerésre méltónak minősítette az erőmű tevékenységét a vizsgá­latok előkészítésében és lefolyta­tásában, és megerősítette a továb­bi feladatok végrehajtását célzó paksi intézkedéseket. Az OAB elnöke által felkért szakértői testület vizsgálata Ez nem nemzetközi vizsgálat volt, hanem egy állampolgári be­jelentés alapján indult. Az ellen­őrzést a hazai szakértők 1991-ben az alábbi témákban végezték el: Nincsenek-e túlterhelve az erőmű reaktorai? Eleget tesz-e jelentés­tételi kötezettségének az erőmű a hatóság irányában? Kielégítő-e az erőmű biztonsága? A vizsgálat mind három témá­ban megfelelő eredménnyel zá­rult, a szakértők nem találtak sem­mi elmarasztalnivalót az erőmű gyakorlatában. A zárójelentésben megjelent annak igénye, hogy szükséges az úgynevezett bizton­sági jelentésnek a mai kor tudás­szintjén való megújítása. Ilyen jel­legű munka beindításáról már ko­rábban vállalati döntés született, ezt erősítette meg az OAB dönté­se a vonatkozó projekt beindításá­ról. WAN O-vizsgálat A WANO (Atomerőműveket Üzemeltetők Világszövetsége) 1991. évi közgyűlésén született döntés egy új program indításáról, amely elemző felülvizsgálatot ajánl a tagvállalatoknak, amit az üzemeltető vállalatok szakembe­rei végeznek. Az 1992 februáré­ban Pakson végrehajtott WANO- vizsgálat volt az első a sorban. Azóta ilyen vizsgálat zajlott le a Diablo Canyon (USA) és a Bruce (Kanada) atomerőműben. A tapasztalt atomenergetikai szakemberekből álló 13 fos cso­port a kéthetes paksi tartózkodása alatt sokoldalúan áttekintette az erőmű üzemeltetési gyakorlatát, tüzetes ellenőrzésnek vetette alá a berendezések, rendszerek állapo­tát, az írásos dokumentumokat, interjúkat folytatott a személyzet tagjaival. Észrevételeiket rögzítet­ték, amelyek szintéziséből a záró­­jelentés összeállt. Ennek tartal­mát a vizsgálat befejezésekor az erőmű vezetésével tartott meg­beszélésen ismertették, majd an­nak megszerkesztésére az atlantai központban került sor. Ennek so­rán a jelentésbe beépítették a kriti­kai észrevételekre tett paksi refle­xiókat is. így a végső jelentés a vizsgálat eredményein túl tartal­mazza azokat az intézkedéseket is, amelyeket munkája javítása ér­dekében a paksi atomerőmű a kö­zeljövőben el fog végezni. Ajelentés többek között megál­lapítja, hogy különösen kiemelen­dők az alábbi pozitív jelenségek: az erőmű kiemelkedő működési mutatói, a gyakorlatias és profesz­­szionális blokkvezénylő, erőteljes oktatási program és teljes léptékű szimulátor használata, kitűnő be­rendezésállapot és rendtartás, a sugárzási és kontaminációs for­rások folyamatosan alacsony szintje, évenkénti átrakásoknál széles körű karbantartó tevékeny­ség végzése. A jelentés több területen tett javaslatot az előrelépésre, melyek többsége a meglévő szabályozá­sok, előírások következetesebb betartására és szigorúbb számon­kérésére irányult. Mindössze egy területen javasolták új előírások kidolgozását: a berendezéskizárá­si gyakorlatunkat illetően. A WANO-vizsgálat alatt ta­pasztalt lényegre törő, a bizton­ságot mindenütt prioritásként ke­zelő, ugyanakkor a felesleges for­malitást mellőző hozzáállás, vala­mint a vizsgálat szakmai tanulsá­gai alapján alakult ki az a vélemé­nyünk, hogy az eddigi vizsgálatok közül az erőmű számára ez utóbbi volt a leghasznosabb. ASSET-vizsgálat Az ASSET- (Assessment of Sa­fety Significant Event Team) vizs­gálat alapgondolata arra épül, hogy a biztonságos atomerőmű­ben nincsenek üzemzavarok, biz­tonságot érintő események. Ez a cél csak átfogó, mindenre kiteije­­dő eseménymegelőzési tevékeny­ség eredményeként érhető el. A paksi atomerőműben 1992 novemberében vizsgálatot folyta­tó ASSET-csoport tagjai 9 ország­ból érkeztek, volt közöttük atom­erőmű-igazgató és hatósági veze­tő beosztású alkalmazott egy­aránt. A vizsgálat konkrét alapjául az atomerőműben történt esemé­nyek szolgáltak. Az események súlyosságának értékmérőjeként a Nemzetközi Nukleáris Esemény Skálát használják, amelynek alkal­mazására a paksi atomerőmű is el­kötelezte magát. Maga a vizsgálat két fő részre bontható. Az első szakaszban a megtörtént események felülvizs­gálatát végezték, szükség esetén módosítva azok besorolását. Ez­után történt meg azon három ese­mény kiválasztása, amelyeket a vizsgálat második szakaszában az ASSET „alapvető ok” elemzési módszere szerint részletes vizsgá­latnak és elemzésnek vetettek alá. A megállapításokat írásosjelen­­tésben összegezték. Rögzítették, hogy az elmúlt tíz év eseményei között a paksi atomerőműben nem volt olyan, amelyik telephe­lyi, vagy azon kívüli következmé­nyekkel járt volna. Bár az okok jel­legét tekintve az események több­sége berendezéshibára (60%) ve­zethető vissza, az események be­következésében szerepet játszot­tak a személyzet hibái is, különö­sen az üzemeltetés korábbi idő­szakában. Az emberi tényezőt il­letően a változás pozitív, amit az emberi hibás események számá­nak csökkenése mutat. Megfogalmazásra került az a probléma is, amely szerint az erő­mű viszonylag fiatal ugyan, mégis már az öregedés korai gondjaival küzd. Ez a jelenség csak további komoly erőfeszítések árán kom­penzálható. Az, hogy az öregedés kezdődő problémái ellenére üzemviteli mutatóink kiemelke­dően jók, az erőmű személyzeté­nek magas szintű műszaki tudását és műszaki elkötelezettségét bizo­nyítja. Összefoglalás Áttekintve a lezajlott felülvizs­gálatokat megállapítható, hogy azok a paksi atomerőmű életének szerves részévé váltak. A vizsgála­tok által feltárt problémák és azok további sorsa jól tükrözik üzemel­tetési gyakorlatunk fejlődését a ’80-as évek elejétől napjainkig. Vannak olyan dolgok, amelye­ket ma már magától értetődőnek tekintünk, másrészt vannak olyan problémák, amelyeknél a megol­dás azok összetettsége miatt még várat magára, továbbá vannak is­métlődő észrevételek, amelyek esetében az eddigieknél határo­zottabban kell a válaszintézkedé­seket megvalósítanunk. A problémák megoldhatók, a jelenleg futó programokkal erre jó esélyünk van. A jövő problé­máinak felismeréséhez, valamint gyakorlatunk független megmé­rettetéséhez azonban a koráb­biakhoz hasonló felülvizsgálatok­ra a jövőben is szükségünk lesz. Bajsz József oki. mémök-hőfizikus A paksi atomerőmű termelési mutatói (1983-92) 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 Összesen Termelés (GWh) 1. blokk 2473 2784 3193 3324 3078 3299 3408 3442 3082 3499 31582 2. blokk-982 3286 3339 3387 3237 3507 3548 3631 3175 28092 3. blokk­­-762 3412 3513 3340 3486 3461 3587 21561 4. blokk­­­-1108 3396 3636 3255 3552 3703 18650 TKT % 1. blokk 65,6 72,0 82,8 86,2 79,9 85,4 88,4 89,3 79,7 86,6 81,6 2. blokk-77,7 83,4 84,7 85,9 81,9 89,0 90,0 91,9 78,6 84,8 3. blokk­­-76,0 88,5 87,6 82,9 86,5 85,9 88,8 85,2 4. blokk­­­-76,0 87,9 90,6 80,8 88,1 91,6 85,8 ÜV-1 működések száma 1. blokk 5 2 5 2 1 1 4 1 3 3 27 2. blokk-1 4 2 1 1 0 1 0 1 11 3. blokk­­-0 2 2 2 0 0 1 7 4. blokk­­­-0 0 0 1 3 1 5 Leghosszabb folyamatos üzemidő (nap) 1. blokk 119 87 88 185 109 94 169 159 162 136 328 2. blokk-26 104 134 186 158 153 174 230 108 313 3. blokk­­-38 83 108 140 192 119 151 250 4. blokk­­­-72 119 138 117 133 244 239 Nagyjavítás időtartama (nap) 1. blokk _ 73,5 45,8 46,0 68,7 33,1 35,9 32,7 74,0 46,3 2. blokk­-47,1 42,6 34,5 59,2 33,3 30,9 34,0 75,8 * 3. blokk­­-35,0 34,8 53,7 42,7 44,7 29,6 4. blokk­­­­-37,1 30,3 63,0 36,4 28,4 Nagyjavítás kollektív dózis (mSv) 1. blokk _ 520 546 465 948 569 610 1139 1813 863 2. blokk­-404 441 387 605 571 729 316 1275 3. blokk­­­-58 111 152 247 167 232 4. blokk­­­­-84 87 340 118 141 Összes termelés (GWh) 2473 3766 6779 7425 10985 13 445 13891 13 731 13 726 13 964 99885 Részesedés a magyar termelésből (%) 10 14,9 24,5 27 37,2 46,5 47,5 48,9 46,3 44,6 TKT (%) 65,6 73,4 83,1 84,4 83,8 85,7 87,7 86,6 86,4 86,4 Önfogyasztás (%) 7,49 6,99 6,11 6,39 6,25 6,1 6,1 6,1 6,0 6,0 Önálló standdal je­lent meg az idei sajtó­fesztiválon a paksi atomerőmű a BNV területén, március 5-8-ig. Látogatók, ér­deklődők egy cso­portját látjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom