Atomerőmű, 1993 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1993-03-01 / 3. szám
10 ATOMERŐMŰ Emlékházavatás Németkéren március 15-én Németkér mindig büszke volt festőművészére, Staub Ferencre. Az elmúlt év nyarán elhunyt festőművész házát alakította át a község önkormányzata a falu népével közösen emlékházzá, így állítva emléket a művésznek, egyben esztétikai élményt biztosítva a jelen és a jövő látogatóinak. A nagyszámú érdeklődő előtt id. Hanák Ottó tanár és Oszoli Piroska festőművész idézte fel Staub Ferenc emlékét.- b -Nyitottak vagyunk külföld számára - izraeli delegáció járt nálunk (a csoport egy részét látjuk) Felvétel: B. M. Gondolatok a művészetről Beszélgetés Gyó'rffy József festőművésszel Az Energetikai Szakképzési Intézet aulája képzőművészeti alkotások állandó bemutatásának ad helyet. A lépcsőházi galériát színesítve, időszaki kiállítások keretében váltják egymást a különböző irányzatú, stílusú alkotók munkái. Hideg László nevelési igazgatóhelyettes kezdeményezésére és szervezőmunkájának eredményeként gyönyörködhetünk a kerámiák, üveg- és olajfestmények, textilképek, akvarellek sokszínű világában. Közvetlenül, szelíden „csempészi” lelkűnkbe - a hétköznapok egyhangúságát elűzve - a művészet varázsát. Miközben a tanulók benépesítik a folyosót, jönnek-mennek, beszélgetnek, és miközben mi, felnőttek dolgunkat intézzük, rójuk a lépcsőket, mindenki szeme akarvaakaratlanul megakad a kiállított képeken. Felfrissít, lazít a látvány, örömet ad a művészet szépsége, közelsége. Amikor Győrffy József kiállított képeit néztem, úgy éreztem, életre kelnek, megszólalnak, zenélnek a színek, s e verssorokat idézték fel bennem: „Lehajtja rőtarany fejét az erdő. A levegő friss újbor-íze csíp. A párás dombhajlat felől kesergő melódiát fütyül az őszi síp... Sárgul a hegy... és mélyvörös foltjával a fagyainak, elcammog a szálló felhők alatt.” (Kálnoky L.) Úgy érzem, a természet iránti rajongásáról, csodálatáról és tiszteletéről vallott képein keresztül a festőművész. Győrffy József 44 éves, az atomerőmű dekontamináló művezetője, paksi lakos, amatőr festő.- Hogyan került ilyen szoros „baráti viszonyba” a természettel és a művészettel?- A természettel és magával a művészettel általános iskolás koromban kerültem közeli kapcsolatba. Nagyon örülök annak, hogy lelkes rajztanárom volt Tóta Imre személyében, aki szinte minden másnap délután elvitt minket a szabadba rajzolni. Innen ered a természet szeretete, és ez a természettel való kapcsolat a mai napig is fennáll. Nagyon kedvelem és szeretem az er-Görjje tükör Ormaitól Önéletrajz amerikai-magyar módra Aki irt már önéletrajzot, az tudja, hogy a hagyományos forma szerint a születési adatokkal kezdve kel! életünk legfontosabb történéseit csokorba szedni egészen a pillanatnyi jelen korig. Az amerikai típusú önéletrajz - melyet CV-nek rövidítenek - elvárásai mások. Ebben az esetben a jelenből a múltba haladva kell a fontos eseményeket visszaidézni, ám szinte csak címszavakban. Nos, ha most a kétféle önéletrajztípust (hívjuk CV-rajznak) ötvözzük, akkor az alábbi megoldás kerekedhet ki. Az egyszerűség kedvéért - mivel történetesen az igen tisztelt főszerkesztő kért tőlem egy rövid bemutatkozást - maradjunk az én CV-rajzomnál. * Már csak 16 évem van a nyugdíjig, hacsak időközben el nem törlik a sugárveszélyes munkakörben eltöltött idő után járó kedvezményt, mert akkor még 21 évig kell a munkanélküliség veszélyével számolnom. Persze az is lehet, hogy majd emelik a nyugdíjkorhatárt, és akkor ki tudja. Gyermekeim 5,14 és 17 év múlva már remélhetőleg képesek tesznek megállni a saját lábukon, lévén akkor válnak nagykorúvá. Mielőtt a HVO osztályvezetőjévé kineveztek, a sugárvédelmi osztály három laboratóriumát vezettem. Erre a feladatra már 12 évvel korábban a KFKI-ben készültem, ahol is néhány kollégámmal kihelyezett dolgozóként - az akkori szóhasználattal - betanultunk. Egyetemi doktori címet már PAV-os mezben szereztem. Ennek előfeltétele volt, hogy vegyészmérnöki diplomát szerezzek öt év egyetemi évet követően. Felvételi vizsgát a maturálás után tehettem. Mielőtt leérettségiztem, négy évet lehúztam egy vegyipari technikumban, azt követően, hogy a nyolc elemit elvégeztem. Persze ehhez az kellett, hogy sikerrel abszolváljam az óvoda nagy-, középső-és kiscsoportját. Ez előtt példás eredménnyel elvégeztem a bölcsödét. 1954-ben Budapesten születtem, szüleim korábban meghozott, és számításaim szerint 1953 első negyedévében realizált döntése alapján. s „írói” munkásságomról Először 3 éves koromban ragadtam tollat, amikor nagyanyám kertjében hosszas kergetés után elkaptam egy tyúkot. Az első komolyabb önálló írásos művemet 8 éves koromban követtem el. Ezt anyukámnak dedikáltam és így szólt: „Le mentem a téré estérre csináj palacsintát”. Később többféle műfajjal is próbálkoztam. így például karcolattal (házfalra vagy fába), mesével (egyegy késői hazatérés után) vagy kommentárral (a bizonyítvány bemutatásakor). Egy-egy írásomban - különösen az egyetemi zárthelyi dolgozatokban - olyan klasszikus elemeket is használtam, mint például a balladai homály, vagy egyéb népmeséi motívumok. Többször kellett drámai hangot megütnöm, különösen amikor a tandíj-hozzájárulást kértem. Himnuszokat és szózatokat azonban sohasem zengtem. Egy időben arra akartak rávenni, hogy váltsak műfajt és az írás helyett előadói képességeimet bontakoztassam ki. Ez rögtön az első próbálkozásnál meghiúsult, amikor egy úttörőünnepségen az úttörők 12 pontja helyett lányos zavaromban a tízparancsolatot kezdtem sorolni. Mostanában új kihívásoknak próbálok megfelelni. így például azt gyakorolom, hogy tudok minél többet leírni (az adómból). írói tevékenységem zömét napjainkban a dőt, a szabad levegőt, a tiszta, szép tájakat.- Miért választott más pályát?- Rajztanárom nagyon szerette volna, ha művészeti gimnáziumban tanulok tovább, de én akkor nem bíztam a tehetségemben. A pályaválasztásban még az is közrejátszott, hogy egy kölcsönkért hegedűn megtanultam egy hét alatt magamtól, hallás után játszani. Ennek hatására beiratkoztam zeneiskolába, hogy jobban képezzem magam. A hangszeren való tanulás elnyomta bennem a rajz, festés iránti érdeklődésemet. Azonban egyiket sem tekintettem olyannak, amiből a későbbiek során biztosan meg lehet élni, amire a jövőmet alapozhatom.- Mikor érezte úgy, hogy újból, komolyabban foglalkozzon a festészettel?- Az általános iskola befejezése után kb. 6 évvel érdekelni kezdett a nagy festők élete. Kifejezetten ilyen könyveket olvastam. Úgy érzem, a Munkácsy életét bemutató Aranyecset c. könyv hatására érlelődött meg bennem a gondolat, hogy kipróbáljam az olajat, mert addig csak akvarellel festegettem. 1970-ben készítettem el az első olajképemet, s attól kezdve folyamatosan olajjal festek.- Honnan tudta, milyen vászonra, milyen ecsetre van szükség?- Sajnos, olyan helyzetben voltam, hogy mindent magamnak kellett előkeresni. Vásároltam a könyveket és felkutattam Budapesten az ilyen üzleteket. Az olvasott anyagból, szakirodalomból tanultam a színek keverését, azt, hogy milyen vászonra kell festeni, mivel kell alapozni. Magával a festéssel ekkor kezdtem tankönyvből is foglalkozni, innen tanultam meg, hogyan kell a portrét, a tájat festeni, miként kell az alakot megrajzolni. Ezeket mind-mind könyvből tanultam, jegyzeteltem ki. Később már látogattam a művészeti köröket. 1983-ban itt Pakson, a művelődési házban Halász Károly festőművész vezetett egy szakkört. Ő teljesen más stílusban fest, de szakmai téren rengeteg tanácsot adott.- Mindig csodáltam azokat a festőket, akik úgy tudtak festeni, hogy a kép szinte élt, mintha igazi lett volna.- Nekem az a véleményem erről, hogy ami valós, amit az emberek látnak, azt nehezebb lefesteni abból a szempontból, hogy nagyobb odafigyelést, körültekintést igényel. Itt nem lehet hibázni, Ormai Péter, ahogy Göngy Kálmán, a Lúdas Matyi karikaturistája látta következők alkotják: iskolai ellenőrző könyvek aláírása, leckeírás (a gyerekek helyett), OTP- és egyéb csekkek kitöltése, kérvények, igazolások megfogalmazása stb. Azért akad néha egy kis időm arra is, hogy az üzemi lapba firkálgassak. Jelenleg legszigorúbb kritikusom féléves fiam, aki a múltkor is keménynek (legalábbis állagát tekintve) ugyan nem nevezhető, de írásművemen kitörölhetetlen nyomokat hagyó kritikával illetett, amikor azt véletlenül a kiságyában felejtettem. Urántoll opálkövel ékesítve A Paksi Atomerőmű Rt. fesztiváli standján március 5-én különleges díjátadó ünnepség volt. A hagyományteremtő rendezvény szokatlanságát a díjazó, a díj és a díjazott okozta. Mi, újságírók manapság örülünk, ha egyáltalán megkapjuk a honoráriumunkat megjelent írásaink után, s csak keveseknek adatok meg, hogy munkájukért nem várt elismerésben is részesüljenek. Aki pedig nem hivatásszerűen „követi el” alkotásait, hanem csak passzióból, az végképp nem számíthat dolgozatai nyomán komoly dicséretre. Eddig. Mert most megtört a jég. A havonta megjelentő Atomerőmű Újság, a Paksi Atomerőmű Rt. üzemi lapja az első üzemi lap, melynek írásban rögzített és a társaság vezérigazgatója által jóváhagyott működési rendje van. Ebben a dokumentumban fektették papírra egy olyan - elsősorban - elkölcsi elismerést jelentő díj alapítását, mellyel az jutalmazzák, aki „a publikáció területén eredményes munkát végez, aki az rt. életéről rendszeresen jelentet meg tájékoztató, ismeretterjesztő írásokat.” A díjat most adták át első ízben a Sajtófesztiválon. Az „Urántoll”-nak elnevezett díj igen értékes aranyhegyű töltőtoll, opálkővel ékesítve. A díjazott dr. Ormai Péter vegyészmérnök, a műszaki tudományok doktora, a Paksi Atomerőmű Rt. műszaki igazgatóságán a hulladékkezelési és vegyészeti fejlesztési osztály vezetője. Az alig néhány hónapja osztályvezetői posztra került háromgyerekes édesapa a lap hasábjain külső munkatársként műszaki témákról ír, s a humorrovatot vezeti. A „Görbe tükör, Ormaitól” című rovatban igen jó érzékkel, a szatíra éles fegyverével bánik olyan ügyesen, hogy szúrása, vágása mindig célba talál, ám a megcélzott mégsem fájlalja a találatot. (bárány) nem lehet tévedni. Más irányzatok szabadabbak. Én realista stílusban festek, és az a célom, hogy a nézőnek egy kellemes esztétikai élményt nyújtsak. Ne kelljen magyarázni, hanem a képeim beszéljenek. Ebbe beleviszem az egyéniségemet, az impressziót, a valóságból kapott összbenyomást, és így érzékletesebben valósítom meg, ábrázolom a dolgokat.- Hogyan jut el az élményszerzéstől a kész műig?- Amerre járok, figyelem a természetet, és ha egy szép rész vagy egy különleges táj megragad, akkor leképeződik bennem, és később megjelenik előttem. Ha módom van, elmegyek a helyszínre és lefestem vagy lerajzolom, vagyis vázlatot készítek és odaírom a színeket. Otthon aztán előveszem a rajzot és újra látom a tájat. Ha már nekikezdtem, akkor megvan előttem az, amit festeni akarok. Néha előfordul, hogy megtorpanok, talán nem jó a téma. Akkor keresek valami mást, de addig, amíg meg nem jelenik előttem a kép, addig nem festek.- Van olyan kedvelt környezet, ahol jól érzi magát, ahol sok ihlethez jut?- Igen, ilyen a györkönyi pincehegy. A Tolna Megyei Art 999 Képző- és Iparművészeti Egyesület, amelynek tagja vagyok, szervezett itt egy alkotótábort. Amikor először ide kimentem, csak álltam és néztem. Állandóan az járt az eszemben, hogy erről a részről legalább 100 képet lehet festeni. Bár hasonlóak a pincék, de valahogy mindegyik más. Végül is több helyen leálltam, és sok képet festettem. Nagyon nagy élményt jelentett. A györkönyi pincehegy kifejezetten kedvelt hely számomra. A vízparti részeket is szeretem. A Mohácsi-szigetet egyik oldalról a Duna, a másik oldalról a Ferenc-csatorna határolja, amely a szülőfalum, Dávod közelében található. Mesébe illő képet nyújt itt a nádas, a tavirózsák és a nagy platánfák a vízparton. Amikor csak tehetem, elmegyek oda.- Hogyan fér meg egymás mellett a munka és a festészet?- Remekül kiegészítik egymást. Az erőműben a primerkörben dolgozom. A zárt hely és a természetes fény hiánya miatt örülök, ha kijuthatok a szabadba. Nagyon szeretek a természetben lenni. A festészet nekem nagyon jó kikapcsolódás. Ha belefeledkezem, hajlandó vagyok elfeledni mindent, a napi gondokat, problémákat.- Milyen a kollégák, ismerősök megnyilatkozása?- Munkatársaim, ismerőseim elfogadják a művészetem. Szeretik a képeimet, kérésükre készítettem tájat és portrét is. Megnézik a kiállításaimat. Eredetileg nagyon szűk körben festegettem, csak a család és kevés ismerős tudott róla. Az utóbbi 3-4 évben kerültek a nyilvánosság elé a képeim. Miután az első kiállításom a paksi művelődési házban elég sikeresnek bizonyult, ez indított el, hogy kivigyem a közönség elé. Az utóbbi időben igen felgyorsult a kiállítások sora, már legalább 10 kiállításom volt azóta, önálló is, a környező falvaktól kezdve Balatonfüredig.- Tervek, sikerek?- Sok szép képet szeretnék festeni. Sikernek tekintem, hogy sok helyre hívnak Tolna megyében. Még nagyobb siker számomra, amit a vendégkönyvből olvasok ki. Elismerést, sok biztatást, inspirálást kapok az odaírt sorokból. Nagy dolog, hogy kívülálló, aki engem nem ismer, milyen élménynyel nyilvánul meg a képekről. Ezek a visszajelzések, sikerek arra ösztönöznek, hogy folytatnom kell a festészetet!- További sikeres munkát kívánok! Kívánom, hogy lelje örömét továbbra is az alkotásban, és ossza meg velünk a művészet szépségét! Lovászi Zoltánná
