Atomerőmű, 1993 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1993-12-01 / 12. szám
XVI. ÉVFOLYAM 12. SZÁM A PAKSI ATOMERŐMŰ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG LAPJA 1993. DECEMBER Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk! Újra itt a karácsony. Ilyenkor, az év vége, az új év kezdete, különösen a karácsony és a szilveszter közötti időszak a fogadkozásoké, elhatározásoké. Ekkor mindenki arra gondol, hogyan kellene több szeretettel élnie és bánnia önmagával, családjával és embertársaival - aztán persze a fogadkozásokat követő háromszázegynéhány napban ezt valahogy nem sikerül igazán betartania. A hétköznapok alapján ítélni azonban nem volna igazságos. Ez csak az egyik fele a dolgoknak. A másik fele: az ünnep alatti elmélkedés, visszatekintés és a jövőre vonatkozó elhatározások. Ami jót az elkövetkező év során teszünk, az olyan ünnepekből is származik, mint amilyen a karácsony. Karácsonyi köszöntő helyett idézzük fel Erich Fromm pszichológus megindítóan szép sorait a szeretetről (A szeretet művészete című könyvéből). A szeretet mibenléte központi kérdése a vallásnak, a művészetnek és a tudománynak is. Az alább leírtakat magáénak vallhatja a hívő ember, a művész és a tudomány képviselője egyaránt. A gondolatok szépségén túl talán ez az, ami a legszebb bennük. Tudást és erőfeszítést igénylő tevékenység-e a szeretet? „Vagy kellemes érzés, amit megtapasztalni a vaksors műve, olyasmi, amibe az ember, ha szerencsés, beleesik?” Az emberek nagy többsége manapság kétségkívül az utóbbi nézetet vallja. „Ez a nézet - hogy semmi sem könnyebb, mint szeretni - mindmáig az uralkodó felfogás, bármilyen nyomasztóan nyilvánvaló is az ellenkezője. Aligha van még egy tevékenység, még egy vállalkozás, amely olyan vérmes reményekkel és kilátásokkal indul, és mégis rendre olyan kudarcot vall, mint a szeretet.” Melyek lehetnek a kudarc okai? Azt a nézetet, hogy a szeretetet nem szükséges tanulnunk, különféle, önmagukban vagy együttes erővel ható feltevések támasztják alá és tartják életben. Egyrészt a „ ...szeretet lényege a legtöbb ember szerint az, hogy őt szeretik, és nem az, hogy ő szeret. Ezért arra törekszenek, hogy szeressék őket. Ezt különböző útori-módon igyekeznek elérni. Az egyik módszer - ezt főleg férfiak vallják -, hogy az ember legyen sikeres, legyen annyi pénze és hatalma, amennyit csak társadalmi helyzete megenged. A másik módszer inkább a nőket jellemzi: női vonzerejükkel, öltözködésükkel akarnak hatni. A férfiak, nők egy része fontosnak tartja, hogy kellemes modort sajátítson el, érdekesen társalogjon, készséges, szerény, jóindulatú legyen. Az emberek szeretetre méltóakká, egyúttal sikeresekké akarnak válni, barátokra és befolyásra tesznek szert’. „Egy szó, mint száz: a mi kultúránkban szeretetreméltóságon a legtöbb ember azt a keveréket érti, hogy valaki népszerű és van szexepilje.” A mögött a beállítottság mögött, hogy szeretni tanulás nélkül is tud mindenki, másodjára az a feltevés rejlik, hogy a szeretet elsősorban nem képesség kérdése, hanem attól függ, hogy megtaláljuk-e a szeretetünket kiváltó, arra méltó személyt. „Az emberek azt hiszik, hogy szeretni egyszerű; csak a megfelelő tárgyat nehéz megtalálni a szeretetünkhöz vagy a szerettetésünkhöz.” Szorosan összefügg ezzel a véleménnyel a fogyasztói társadalom sajátos szemlélete. „Egész kultúránk a vásárlókedven, a kölcsönösen kedvező csereüzlet eszméjén alapul. A modem embert az az izgalom teszi boldoggá, ami az üzletek kirakatai láttán elfogja, meg az, hogy mindent megvesz, amit csak - készpénzért vagy részletre - megvehet. Hasonlóképpen nézi az embereket is. A férfi egy vonzó nőre, a nő egy vonzó férfira pályázik. ,Vonzó’: ez rendszerint egy takaros készletet jelent a személyiségpiacon népszerű és kelendő személyiségtulajdonságokból. Például a tizenkilencedik század végén és a huszadik kezdetén a férfinak illett erőszakosnak és becsvágyónak lennie; manapság nyájasság és türelem kívántatik meg tőle - ha vonzó ,cikk’ akar lenni. Üzletet akarok kötni; a tárgy legyen kívánatos a társadalmi értékére nézve és egyúttal én is kelljek neki, nyílt és rejtett értékeim és lehetőségeim alapján. Két személy tehát akkor szeret egymásba, amikor úgy érzik, hogy megtalálták a piacon kapható legjobb tárgyat... Egy piaci adásvételre orientált kultúrában, amelyben az anyagi siker elsőrendű érték, nem meglepő, ha a szerelmi viszonylatok ugyanazokat az árucseremintákat követik, amelyek az áru- és a munkaerőpiacot kormányozzák.” Arra a véleményre, hogy szeretni tanulás nélkül is tud mindenki, harmadjára az a tévedés vezet, hogy összekeverjük a kezdeti élményt, amikor beleszeretünk valakibe, azzal a tartós állapottal, hogy hosszú időn át szeretjük. „Ha két ember, aki idegen volt - mint mindnyájan -, egyszer csak ledönti a köztük lévő falat, és szoros közelséget érez, egynek érzi magát, az egységnek ez a pillanata az élet egyik legfelvillanyozóbb, leglelkesítöbb élménye. A szeretetnek ez a fajtája azonban természeténél fogva múlandó. A két ember alaposan megismeri egymást, meghittségük mind többet veszít csodálatosságából, míg szembenállásuk, csalódottságuk, kölcsönös unalmuk el nem pusztítja a kezdeti lelkesültség végső maradványait is.” Végül is mi a szeretet? A szeretet nem passzív érzelem, hanem tevékenység, amit cselekedni, művelni kell; „nem beleesünk, hanem helytállunk benne”. Legáltalánosabban úgy írhatjuk le a szeretet cselekvő jellegét, hogy szeretni elsősorban annyi, mint adni, nem pedig kapni. „Mi az, hogy adni? A legelteijedtebb félreértés szerint aki ad, az,felad’ valamit, megfosztja magát valamitől, áldozatot hoz. , (Folytatás a 2. oldalon.) Csuha Sándor A szeretet ünnepére
