Atomerőmű, 1993 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1993-12-01 / 12. szám

2 ATOMERŐMŰ A szeretet ünnepére (Folytatás az Izoldáiról) Az olyan ember, akinek a jelleme megrekedt a befogadó, kihasználó, felhalmozó beállítottság szintjén, az csakugyan ezt érzi, amikor ad. A piacra orientált karakter szívesen ad, de csakis cserébe; ha csak ad, és nem kap is, úgy érzi, becsapták.” Az igazán szerető személy számára ad­ni egészen mást jelent. „Amikor adok, ebben a tettben átélem erő­met, értékemet, hatalmamat. A fel­fokozott vitalitásnak és hatóerőnek ez az élménye örömmel tölt el. Túl­áradónak, bőkezűnek, elevennek és ezért örömtelinek élem meg önma­gamat. Adni nem azért nagyobb öröm, mint kapni, mert veszteség, hanem mert a tulajdon elevensé­gem fejeződik ki benne. Nem az a gazdag, akinek sok van, hanem az, aki sokat ad. Az áruhalmozó, aki at­tól retteg, hogy hátha elveszít vala­mit, lélektanilag szólva tönkrement nincstelen, akármennyije van is. Aki viszont önként tud adni, az gaz­dag. Úgy éli meg önmagát, mint olyan valakit, aki önnön gazdagsá­gából másoknak is juttathat.” Adni tudni jellem, és nem elsősorban va­gyoni állapot kérdése. A szeretet cselekvő jellegét az ad­ni tudáson kívül az is nyilvánvalóvá teszi, hogy mindig, minden formá­jában tartalmaz közös alapeleme­ket. Ezek a törődés, a felelősség, a tisztelet és az ismeret. „Hogy a szeretet magában foglal­ja a törődést, a legnyilvánvalóbb az anyai szeretetben. Hiába bizony­gatja nekünk az anya, hogy mennyi­re szereti gyermekét, ha azt látjuk, hogy nem törődik a csecsemővel, hogy elmulasztja megetetni, meg­fürdetni, nem gondoskodik testi ké­nyelméről. Nincs ez másképp az ál­latok meg a virágok szeretetével sem. Ha egy nő azt mondja nekünk, hogy imádja a virágokat, de azt lát­juk, hogy elfelejti meglocsolni őket, nem hiszünk többé az imádatá­ban’. A szeretet cselekvő törődés an­nak az életével és fejlődésével, akit vagy amit szeretünk. Ahol ez a cse­lekvő törődés hiányzik, ott nincs szeretet.” A szeretet lényege fárad­ni valamiért és nevelni valamit - a szeretet és fáradozás elválasztha­tatlan. A gondoskodás és a törődés ma­ga után vonja a szeretet egy másik összetevőjét, a felelősséget. „A fele­lősségen manapság gyakran a köte­lességet értik, olyasmit, ami kívülről van előírva az embernek. De valódi értelmében a felelősség teljességgel önkéntes cselekvés. Aki szeret, az felelős is. Ez a felelősség az anya és a csecsemő esetében főleg a testi szükségletek gondjára vonatkozik. Ha felnőttek szeretik egymást, ak­kor főleg a másik személy lelki szükségleteire vonatkozik.” A felelősség könnyen a másik fö­lötti uralkodássá és birtoklássá fa­julhat, ha hiányzik a szeretet har­madik alkotórésze, a tisztelet. A tisz­telet nem félelem a másik személy­től és nem a másik kritikátlan bámu­lata. „Azt a képességet jelenti, hogy valakit olyannak lássunk, amilyen. Azt akarom, hogy a szeretett lény a maga kedvére és a maga módján fej­lődjön és bontakozzon ki, nem pedig abból a célból, hogy nekem megfelel­jen. Nyilvánvaló, hogy a tisztelet csak akkor lehetséges, ha én magam füg­getlen vagyok; ha megállók a lába­mon mankó nélkül, anélkül, hogy bárki mást elnyomnék vagy kizsák­mányolnék. Tisztelet csak a szabad­ság alapján létezik. Tisztelni csak azt az embert tehet, akit igazán ismerünk. A másik em­ber megismerésének sok szintje van. „Az az ismeret, amely a szere­tet jellegéhez tartozik, nem áll meg a felszínen, hanem a lényegig hatol. Csak akkor lehetséges, ha képes va­gyok rá, hogy ne csak magammal törődjem, és a másik személyt a maga mivoltában lássam.” Valaki­ről például felszínesen nézve azt lá­tom, hogy dühös, indulatos. De is­merhetem őt mélyebben is, és akkor tudom, hogy aggódik, szo­rong, hogy magányos és bűntuda­tos. Akkor tudom, hogy dühe vala­mi mélyebbet takar, és nem dühös­nek, támadónak látom, hanem a szorongónak és szégyenkezőnek, egyszóval a szenvedő embert látom benne. ...Illúzió, hogy a szeretet köztünk és a szeretett személy között okvet­lenül konfliktushiányt jelent. ...En­nek az oka abban rejlik, hogy a leg­többen megpróbáljuk elkerülni a saját belső, és a másokkal szembeni konfliktusainkat. Inkább felszíne­sebb megoldásokat, különböző önigazolási módokat keresünk, mintsem szembenézzünk velük. Ezek „...kísérletek az igazi konflik­tusok elkerülésére, így nem vezet­nek tisztázáshoz és megoldáshoz. Két ember közt a valódi konfliktu­sok azok, amelyek nem elleplezésre vagy önigazolásra szolgálnak, ha­nem a belső valóságnak azon a mély szintjén vannak megélve, aho­vá tartoznak, nem ártalmasak. Tisz­tázáshoz vezetnek, katarzist hoz­nak létre, amelyből mindkét személy ismeretben és erőben gya­rapodva kerül ki.” Végső soron tisztába kell vele jönnünk, hogy szeretni művészet. E művészet birtokába jutni csak szen­vedélyes akarással lehet. „És talán itt lapul a válasz a kérdésre, hogy a mi kultúránkban miért olyan ritkán próbálják meg az emberek, nyilván­való kudarcaik ellenére, elsajátítani ezt a művészetet; hiába a mélységes vágy a szeretetre, szinte minden mást fontosabbnak tekintenek a szeretetnél: sikert, tekintélyt, pénzt, hatalmat - szinte minden ener­giánk arra használódik el, hogy megtanuljuk elérni ezeket a célo­kat, arra pedig szinte semmi, hogy megtanuljuk a szeretet művé­szetét.” Fokozatosan javuló teljesítmény- Erős havazással tört ránk az idei tél. Magától adódik a kérdés amikor beszélgetni kezdünk: érintette az erő­műveket a váratlan hideg?- A hirtelen beköszöntött téli időjárás a magyar energiarend­szert nehéz helyzetbe hozta. Ezt azon tudtuk lemérni, hogy a ket­tes blokkunkon, a gőzfejlesztő ja­vítása miatt szükségessé vált leál­láskor - bár egyeztetett időpont volt - az MVM Rt. alig tudta ösz­­szeszedni az akkor hiányzó 460 MW-ot. Sok, tartalékban lévőnek nyilvánított termelőblokknál mu­tatkoztak gondok az indításkor, il­letve üzembevétel alkalmával. Nálunk a nagymértékű hóesés okozott nehézséget. Erősen taka­rítani kellett az erőmű útjait, illet­ve a gépháztetőn felgyülemlett hó előhozta a szigetelési problémá­kat. Ezek a nehézségek természe­tesen nem vethetők össze azok­kal, amelyeket a hideg időjárás hagyományos erőműveinkben okoz. Amíg a mátrai erőműben - magas víztartalma miatt - az ada­golóban megfagy a szén, nálunk a primerköri ellenőrzött zónában a hőmérséklet évszaktól függetle­nül alig változik. Ilyen szempont­ból védett a mi erőművünk. A hármas blokk már jól sikerült- Bár még nem zártuk le az évet, kérem mondja el, hogy üzemviteli, termelési szempontból hogyan fu­tott le az 1993-as esztendő?- Az 1993. évi üzleti terv 13 600 GWh villamosenergia-termelést tartalmaz. Ha az év hátralévő ré­szében folyamatosan üzemelünk, akkor 13 770 GWh termelése vár­ható. Ez a teljesítmény az erőmű életének harmadik legjobb évét jelenti majd. Összességében azt mondha­tom, noha volt már jobb teljesít­ményünk is, de azért ezt az évet sem kell szégyellnünk, különö­sen, ha az év közbeni tendenciát figyelembe vesszük. A legna­gyobb csúszás az év elején követ­kezett be a négyes blokki átrakás során. Itt alapvetően a csővezeté­ki és edény műszaki biztonság­­technikai felülvizsgálatok húzód­tak el. Noha a csúszásnak nincs konkrét és objektív műszaki oka, azt a tapasztalatot vontuk le, hogy nekünk kellett volna jobban fel­készülnünk, vagy a munkát job­ban megszerveznünk. Az egyes blokk átrakásának je­lentős csúszása már műszaki okokra vezethető vissza, neveze­tesen a reaktor felsőblokk-hőmér­­séklet méréskivezetéseinek mű­szaki hibájára. A hármas blokk fő­javítása viszont jól sikerült, mert a Magyar polgármesterek és önkormányzati képviselők látogatása egy Franciaországban üzemelő hulladéktárolóba A PA Rt. Hulladékkezelési és Vegyészeti Fejlesztések Osztálya szervezésében az atomerőművi kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok tárolóját feltehetően befogadó önkormányzatainak kép­viseletében polgármesterek és ön­­kormányzati képviselők látogatták el Franciaországba, hogy megnéz­zék a L’Aube hulladéktárolót. Képviseltette magát Bátaapáti, Mórágy, Mőcsény, Udvari, Erdős­­mecske, Fazekasboda, Grábóc, va­lamint Kisnémedi és Püspökszi­lágy, ahol már működik hulladéktá­roló. A tanulmányút célja az volt, hogy az önkormányzatok - melyek közül csak az egyik fogadhatja be a jövőben megvalósítandó hulladék­­tárolót - tapasztalatokat szerezze­nek, s választ kapjanak minden konkrét kérdésre, hogy döntésüket alapos külföldi tapasztalatok alap­ján hozhassák meg. A franciaországi hulladéktároló Troyes városától mintegy 50 km-re található, három kis falu, Soulaine- Dhuys, Epothémont és La Ville­­aux-Bois területén. A hulladéktáro­ló egy 95 hektáros erdős területen fekszik, melyből mintegy 30 hektár közvetlenül a tároló létesítmények területe. A hulladéktároló a közúti úthálózatra egy 4 km-es külön úttal csatlakozik. A létesítményhez egy vasútállomás is tartozik, mely Brienne-le-Chateau-ban van, 15 km-re a tárolótól. A L’Aube-i hulla­déktároló befogadó kapacitása egy­millió köbméter. A franciaországi kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladéknak ez a második nagy tá­rolója 1992. januárban kezdte mű­ködését. A L’Aube-ban működő hulladéktároló egy már szintén üzemelő hulladéktároló (La Manc­he) szerepét veszi át, mely hamaro­san megtelik. Ennek kapacitása csak 500 ezer m3 és 1969 óta műkö­dik. A L’Aube hulladéktároló beke­rülési költsége 1200 millió francia frank volt, beleértve az előtanulmá­nyok költségét is. A hulladéktárolót az ANDRA nevű francia állami cég üzemelteti, me­lyet a francia állam, il­letve kormány erre a célra hozott létre. A magyar polgár­­mestereknek és kép­viselőknek a látogatá­son kívül, amely gya­korlatilag a létesít­mény megtekintése volt, lehetőségük volt arra, hogy a három említett falu polgármesterével talál­kozzanak és kérdéseket tegyenek fel. Ezekre ott, a helyszínen azonnal választ is kaptak. A válaszok felte­hetően hozzájárulnak majd ahhoz, hogy a kis- és közepes aktivitású hulladékok tárolójának területkivá­lasztása minél előbb eldőljön, és a demokrácia keretében a magyar la­kosságot képviselő érdekek is konk­rétan megfogalmazódjanak. Ennek érdekében a nemzeti célprojekt ke­retében megszervezett tanul­mányút jelentősen hozzájárult ah­hoz, hogy a PA Rt. üzemeléséből származó raidoaktív hulladékok el­helyezését időben, biztonságosan, a nemzetközi gyakorlatot és az azokból szerzett tapasztalatokat hasznosítva valósítsák meg. Körösi Miklós A L’Aube-i radioaktív hulladéktároló makettje. tANDRA) Inteijú Vámos Gábor, termelési igazgatóval Mérnöki háttérfeladatok- Kérem, mondja el, hogyan sike­rült megvalósítania rövid távú elkép­zeléseit? Mi a helyzet a mérnöki hát­térfeladatok megszervezése terén ?- Visszatekintve az 1993-as évre - a műszaki értékelésen túl - két terü­leten volt nehéz feladatunk. Az egyik a mérnöki háttérfeladatok megosztása, a másik a létszámleépí­tés. A mérnöki háttérfeladatokat végül is sikerült a termelési igazga­tóságon kialakult véleményt is fi­gyelembe véve elosztani. Ez azt jelenti, hogy itt maradtak a beren­dezés szintű problémák, míg a rendszerszintű problémák gazdája a műszaki igazgatóság lett. Amö­­gött a törekvés mögött, hogy ma­radjon itt mérnöki háttérfeladat, két szempont rejlik. Az egyik, hogy az itt dolgozók számára is szükség van motivációra, ne csak egy teljesen „lemeztelenített” végrehajtó sze­repkörre legyenek kárhoztatva. A másik, hogy a társaságnak el kell kü­lönítenie a hosszú és rövid távú ügyekkel foglalkozó szervezeteket, különben sürgető voltuk miatt a rö­vid távú feladatok kötnek le minden erőt. A feladatmegosztás kezdete­kor ez utóbbi „időfaktort” sajnos félretettük. Ma úgy gondolom, ez hiba volt. A jövő év első felében vár­hatóan megvitatjuk ezt a kérdést is. Jobban megfizetett létszámmal- Ami a létszámleépítést illeti, az a törekvésünk, hogy az erőmű üze­meltetési, karbantartási feladatait jobban megfizetett, de kisebb lét­számmal végezzük el. Erre a fejlett országokban sok példát láthatunk. A nehézséget az jelenti, hogy gaz­dasági fejlődésünk folytán mi még nem jutottunk olyan magas fokra, hogy munkakultúránk, infrastruk­túránk olyan legyen, mint az emlí­tett országoké. Magam részéről fontosnak tartom, hogy a kitűzött létszámcsökkentési célt figyelembe véve az erőmű szervezetei között ha nem is azonos arányosság, de közös szerepvállalás valósuljon meg.- A társaságnál a létszámleépítés az első évben a célkitűzéseknek megfelelően futott le. Hangsúlyo­zom, továbblépni csak abban az egységes megközelítésben tudunk, ami az elmúlt évet jellemezte. A termelési igazgatóságon a tervezett 6%-os létszámleépítést különösebb konfliktusok nélkül meg tudtuk ol­dani. Elsősorban a humánusabbnak tekinthető korkedvezményes nyug­díjazással, illetve a közös megegyezé­sen alapuló, végkielégítéssel járó munkaviszony megszüntetésével. Mivel a létszámleépítések az év második felére vagy inkább végé­re húzódtak, nem tudok beszá­molni arról a tapasztalatról, hogy mi az a többlet teher, amit tényle­gesen felvesz a megmaradt lét­szám, és melyek azok a feladatok, amelyek nem kapcsolatosak a biz­tonsággal, kevésbé fontosak az energiatermelés szempontjából, és mivel a tűrőképességen kívül esnek, ezért lehullanak a szerve­zetről, esetleg a szolgáltatási szín­vonal csökkenését okozva. A jelenlegi felállás működik- Hogyan vált be az elképzelt szer­vezeti felépítés? Készül-e valamilyen változtatásra?- Amint tapasztalhatták, a terme­lési igazgatóságon ez a jelenlegi fel­állás működik. Vannak kedvezőt­lenjelek, amelyek miatt ez a műkö­dés természetesen nem ideális. Nem hiszem azonban, hogy rövid távon a szervezetekhez hozzá kel­lene nyúlni. Inkább a feladatmeg­osztást kell megvizsgálnunk. Amit az elmúlt év tapasztalatai alapján át kell gondolnunk, az a főjavítási munkák előkészítése. Itt a termelési főmérnökség koordi­nációs osztálya és a gépész kar­bantartási főmérnökség műszaki előkészítési, másrészt a funkcio­nális osztályok előkészítési fel­adatainak megosztását kell felül­vizsgálnunk. Nagyon sok tevé­kenységet ugyanis teamek formájá­ban „kézi vezérléssel” kellett irányí­tani, másrészt úgy tűnik, hogy a ter­melési főmérnökségről kiinduló koordináció, nagyon sok tisztán gé­pészeti tevékenységet koordinál. Vámos (iábor nemrég »eile al a ( K(j- GYÜRÍ) kitüntetést Fotó: B. M. 69 és fél nap jóval kevesebb, mint az ezzel összevethető 1992. évi ket­tes blokk 76 és az 1991. évi egyes blokk 74 napos nagyjavítása. Végül a kettes blokkon már csak egy napot csúsztunk egy SZBV helyzetjelző tömörtelensége miatt. A fenti rövid értékelés célja az, hogy felhívjam a figyelmet mun­katársaink, az év folyamán foko­zatosan javuló teljesítményére. Átmeneti nehézségek- Sokszor lehetett hallani olyan vé­leményt, hogy a csúszást az átszerve­zésből következő szervezetlenség okozta. Ön szerint van-e valós alapja az ilyen következtetéseknek?- Az év eleji négyes blokk főja­vításának csúszásában szerintem benne van, hogy az átszervezés átmeneti nehézségeket, zavarokat okozott. Sajnos, természetes az a jelenség, hogy a feladatok újra elosztásakor a népszerűbbekre több a jelentkező, a népszerűtlen munkákat pedig senki sem vállal­ja szívesen. A feladat és a felelős­ség megosztásában keletkezett zavar visszavezethető oda, hogy az év elején még csak rövid távú megállapodások szabályozták munkánkat, és csak az év végére áll majd rendelkezésünkre a teljes körű, részletes felelősségmegosz­tást szabályozó eljárásrend. Szigorúbb ellenőrzés- Szerintem természetes átme­neti nehézségekről van szó, amelybe beletartozik az is, hogy az új, vagy jelentőségükben meg­erősített szervezetek is keresték az új szerepkörhöz tartozó leg­jobb hozzáállást. Itt például a biz­tonsági igazgatóságra gondolok, akik azt a feladatot kapták, hogy egy házon belüli szigorúbb ellen­őrzést valósítsanak meg a biz­tonság és a minőség területén. Hát..., szerintem ennek az opti­mumát sem egyszerű megtalálni.- Hogyan alakultak ilyen körül­mények között a biztonsági igazga­tóság és a termelési igazgatóság kapcsolatai?- Fellelhető nézetkülönbségek, a szervezetben elfoglalt helyeik­ből és a feladat leosztásból adó­dóan mindig is fennállnak. Én azt gondolom azonban, hogy a kap­csolatok kellően konstruktívak ahhoz, hogy a helyes mederben tarthassuk őket. A munkában azonban, az egymás mellett dol­gozó emberek között olykor hiányzik a párbeszéd. Sok félreér­tés adódik abból is, hogy a másik félnek más véleményt tulajdoní­tunk, mint amit az állított.- Visszatérve a munkára, kérem mondja el, milyen különleges felada­tokat kellett megoldani az idei évben ?- Több olyan jelentős beavat­kozás történt, amelyet korábban még nem végeztünk. A 2. blok­kon a Hindukus és Verona „éles” kiváltása, a 3. blokkon a generátor feszültségű megszakítók cseréje. Gépészeti területen ilyen volt a hármas blokkon az ötös gőzfej­lesztő melegági kollektor nyaktag cseréje, és négy darab föelzáró to­lózárnál a főosztósík rekonstruk­ciója. Ez utóbbiból kettőt a finn POINTO cég, kettőt pedig a PA Rt. szakemberei végeztek. A munka ré­szünkről olyan jól sikerült - pedig először végeztük -, hogy nemhiva­­talosan ajánlatot tettünk Loviisá­­nak, mert még ott is hátra vannak ezek a rekonstrukciók. „A kapcsolatom konstruktív”- A közelmúltban új érdekvédelmi képviseleti csoport jelentette be létre­jöttét, a MÉSZ. Milyen a termelési igazgató kapcsolata az új érdekvédel­mi szervezettel és általában az érdek­­védelmi szervezetekkel?- Röviden: általában konstruktív, bár nem minden elemében kiala­kult Például nem mindig egyértel­mű, ki az a partner, akihez fordul­nom kell. A MÉSZ az elmúlt ciklus­ban alakult és hivatalosan ugyan még nem reprezentatív, de volt már olyan kérdés, amelyben az együtt­működés megindult. Szerintem hasznos, ha a műszakosoknak egy olyan érdekképviselete alakul ki, amely kellően érzi az általuk vég­zett tevékenység felelősségét de súlyuk tudata mellett azért figyel ar­ra is, hogy ne alakulhasson ki olyan helyzet, hogy egy kulcspozícióban lévő kisebbség, csoportérdekeit a többség rovására előtérbe helyezze. Elvben ez a veszélye megvan az ér­dekképviseleti polarizálódásnak. Egyébként erőművünkben külön­böző időszakokban és különböző munkafolyamatoknál más és más szakmai csoportok válnak kulcsfon­tosságúvá. A MÉSZ elnökével beszélgetve az volt a benyomásom, hogy ők is érzik ezt a veszélyt és nem akaiják az érdekképviseleti munkájukat ilyen irányba elvinni, hanem egész­séges mértékkel a saját szempont­jaikat és érdekeiket szeretnék önál­lóan megjelentetni. Féloldalas az a kép...- Én nagyobb problémát is látok az érdekképviselet területén. Az erőmű létszámának egyharmada érdekképviseleti szervezeten kívüli alkalmazott - köztük jelentős mű­szaki, mérnöki állomány -, akiknek az érdekeit nem állítja senki a mun­kás, műszakos vagy egyéb hagyo­mányos csoportok által képviselt ér­dekek mellé, így nem alakulhat ki egészséges vita sem az asztal mel­lett, amikor a „Társaság kenyerét szeletelik”. Ebből kifolyólag félol­dalas a kép. Szerintem hasznos len­ne ha a műszakiaknak is lenne ér­dekképviseleti szervezete. Egyébként a munkáltató jól fel­fogott érdeke az, hogy megteremtse egy szűkebb alkalmazotti kör szá­mára azokat a feltételeket, amelyek azt az alkalmazotti kört az egyéni érdekképviseletre bátorítják. Ez a kör a munkáltatói jogokkal és fel­adatokkal rendelkező vezetők és meghatározó szakemberek köre le­het. Az ő tevékenységük fontossá­gát a társaság el kell hogy ismeije, il­letve többet vár el tőlük. Ennek el­lentételeként olyan anyagi és tárgyi ellenszolgáltatást, olyan áttekinthe­tő és bizalomkeltő munkaügyi rendszert kell megvalósítani, ami miatt ezekben az emberekben nem ébred fel a szándék csoportos ér­dekvédelemre, hanem kapcsolatuk a céggel egy más, közvetlenebb szinten valósul meg.- Az előzőekben felvázolt érdek­­képviseleti elképzelés érdekes, és minden bizonnyal akadnak ismét vi­tapartnerek, akik továbbgondolásra késztetnek valamennyiünket. Itt az év vége. Az igazgató úr hot tölti a kará­csonyi ünnepeket?- Az idén itthon leszünk, és en­nek két oka is van. Egyrészt én le­szek a vezetői ügyeletes, másrészt ez lesz az első karácsony, amelyet családi házunkban ünnepelünk, és ez az egész családnak nagy dolog.- Mit szól a család az ünnepi ügye­lethez?- Pakson nagyon sok ember tölti a karácsonyt ügyeletben, vagy ami még rosszabb, váltó műszakban. Az én családom sem reagál majd másképp, mint más ember családja. Az MVM Rt egyébként előszere­tettel tervezne javításokat a két ün­nep közötti „energiaigény-völgy­be”, amiket mi lehetőség szerint igyekszünk elkerülni. Azoknak az embereknek, akik ilyenkor tartó­san bent dolgoznak, sokkal rosz­­szabb, mint aki otthon egy tele­fonhívásra vár, vagy a számára kedvező reggeli időpontban be­jön és körülnéz. Tehát az én ügye­­letemet nem szeretném eltúlozni ahhoz a teherhez képest, amit az ünnepek alatt dolgozók ténylege­sen viselnek. TOPI

Next

/
Oldalképek
Tartalom