Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1992-01-01 / 1. szám

ATOMERŐMŰ 9 Rendhagyó,farmeros” nap az ESZI-ben A társadalmi változások, a PAV részvénytársasággá alakulása, az új vezérigazgató kinevezése során felmerült a kérdés, mi lesz az ESZI-vel? Mi lesz velünk dolgozókkal, a mi életünket hogyan befolyásolja majd a változás. Részben megnyugtató csak az a ki­jelentés, hogy a tröszt szerint szükség van az iskolára, még szám­talan bizonytalan kérdés, kétség vetődik fel. A lehetőségek számbavételére, helyzetünk megvitatására, koncepciók, tervek kidolgozására, vázlatolására, sorsunk tervezésére, rendezésére kaptunk egy Játéklehetőséget” igazgatónktól, Kováts Balázstól. Még 1991. december utolsó hetében minden főállású oktató, tanár és a tanulókkal kapcsolatban álló személyzet „Farmeros nap” címmel meghívót kapott január 6-ra, a főiskolai nagyelő­adóba. A farmerban való megjelenésen kívül az összejövetel cél­ja mindenki számára rejtély volt. Január 6-án, tanítás nélküli munkanapon, 7.30-kor az igazgató köszöntötte a meghívott 72 középiskolai dolgozót. Elmondta, hogy ezzel a nappal hagyományt szeretne teremteni. Célja, hogy az új évet ne a gyors munkába merüléssel, a gondok idegtépő csatájával, hanem egy lazább számbavétellel, eszmecserével, jö­vőtervezéssel kezdjük. A címszó, a „farmeros nap” is arra utal, hogy most mindenki nem a hivatalos öltözékben, hanem lezser farmerban jelenhetett meg, kötetlenül, kényelmesebben érezhette magát. A bevezető szavak után következett a meglepetés, ez pedig egy Játék” volt. Játszhattunk egy gondolattal, lehetőséggel, jö­vőnkkel. A játék lényege: van egy alaphelyzet - ESZI helyzete. Vannak kérdéscsoportok - az ESZI működését, gazdasági helyzetét, ok­tatási-nevelési terveit, személyzeti felállását stb. érintő témák. A feladat, hogy az alaphelyzetből kiindulva, hogyan lehet a le­hető legjobban, legésszerűbben kidolgozni az iskola jövőbeli sorsát, működését. A résztvevőkből 6 csapat alakult, mindegyikben egyenlő eloszlásban volt szakmai, közismereti, gazdasági stb. ismeretek­kel rendelkező dolgozó. El kellett készíteni egy 15 sorból álló iskolaképet, bemutatko­zást, mely egyaránt szólt az iskolásokhoz és az iparági dolgozók­hoz is. Ezenkívül minden csapat sorsolással 1-1 kérdéscsoportot kapott, melyre kétoldalas lényegi összefoglalóval kellett vála­szolni. A feladatok megoldására az egész délelőtt rendelkezésre állt. Minden csapat egymástól elkülönülten és lelkesen dolgo­zott. Délután fél kettőkor gyűltünk ismét össze az előadóban. Min­den csapat 10-10 perces szóbeli értekezéssel ismertette elképze­lését. Ennek értékelését szavazással végeztük, ami alapján ala­kult ki a végeredmény. Az első helyezett csapat nyereménye egy csemege-ajándékkosár, melynek örömében közösen osztoz­tunk. A farmeros nap nemcsak egy kötetlen, laza munkanap, hanem a gondolatokat összevető, ötleteket felszínre hozó, összetartást igénylő közösségi nap is volt. Olyan tapasztalatcsere, amelyben mindenki nyíltan kimondhatta véleményét, felfedhette a hibát, és javaslatot tehetett a változtatásra. Az elgondolkodtató, szelle­met megmozgató kérdéscsoportok kidolgozása közben kinyíltak azok a belső tulajdonságok, melyek a saját magunkért való küz­dést, jövőnk, sorsunk formálásáért érzett felelősséget bizonyí­tották. Ez a nap munkaértekezlet volt, de több mint egy termelé­si tanácskozás. Sok jó ötlet, több hasonló kicsengésű felvetés ke­rült előtérbe. Az itt elhangzott javaslatok felhasználhatók, segít­ségül szolgálnak az ESZI helyzetének végleges tisztázásában, stabilizálásában. A szellemi gazdagodás mellett munkahelyi'kö­zösségi, érzelmi töltést is kaptunk, pozitív indíttatást egy bizony­talan új évhez. LOVÁSZI ZOLTÁNNÉ Az Atomerőmű érdeke: a pontos és gyors tájékoztatás Beszélgetés a PAV-videostúdió munkájáról koós Attila Ha a vállalatnál, vagy a város­ban jelesebb esemény történik, akkor bizonyos, hogy a video­stúdió stábja jelen van és rögzíti a történteket. Arra kértem Koós Attilát, a stúdió vezetőjét, hogy most ne a kép segítségével, ha­nem memóriánk igénybevételé­vel próbáljuk felvillantani a stúdió munkáját.- Hogyan is kezdődött a stúdió életre hívása? Koós Attila: Bizonyára min­denki előtt ismert az oktatás fon­tossága általában, de az erőmű kapcsán különösen. Itt már a kez­det kezdetén nagy hangsúlyt kap az oktatás, hiszen a hatékonyságá­nak növelése érdekében vetődött fel 1985-ben egy olyan videostú­dió létrehozása, amely ezt a haté­konyságot elősegíti. Az volt az alapvető elvárás, hogy az oktatás vizuális területét fejlessze ki, ez­zel is segítve és növelve a haté­konyságot. így az oktatandó szak­területek részére a lehetséges leg­jobb minőségben film- és fény­képanyagot kellett készíteni. Ter­mészetesen figyelembe véve az atomerőmű sajátosságait. Hármas követelménynek kel­lett megfelelnünk. Először is profi minőség, amely már eleve meg­határozta a vásárolandó berende­zések minőségét. Másodszor a maradandóság, vagyis az elké­szült anyagnak 15 év múlva is mi­nőséginek kell maradnia. Har­madszor: a szakmai színvonal pá­rosuljon a szakmai tudással.- Tehát megvolt a célkitűzés, an­nak beruházási vonzata, emberi és technikai feltételei. Mára viszont úgy tűnik, hogy megduplázódott a feladat? Koós Attila: A feladat az 1990- es év végéig elsősorban a komp­lett oktató és bemutató filmek ké­szítésére irányult. A különböző gazdasági egységek a saját terüle­tükön végzett tevékenységről - az itteni oktatómémökök segítségé­vel és irányításával - komplett, 5-15 perces filmet készítettek. 1990-re - négy év alatt - közel 40 oktatófilm készült így el. Ám időközben az oktatás irá­nyítói rájöttek, hogy az eddig el­készült oktatófilmek nehézkesen illeszthetők a többhetes oktatási programba. Ugyanis ezek a filmek egy témát kerek egészként mutat­nak be. Ekkor jött a gondolat: nem kész filmekben kell gondol­kodni, hanem célirányosan, spe­cifikusan, csak az adott óra tan­anyagához készítsünk úgyneve­zett snittfilmeket, filmrészleteket. Az ilyen filmeknek jóval nagyobb a hatékonysága, mert csak arról szól, amit azon az órán oktatnak. Ez a feladat nem okozott külö­nösebb gondot, mert a nyersanya­gunk már megvolt, hiszen 1986 óta vannak felvételeink minden részegységről.- De ez nem azt jelenti, hogy a már meglévő anyagokat daraboltá­tok fel? Koós Attila: Természetesen nem. A meglévő anyagok átvették a témazárók szerepét. Ezek a fil­mek a tanfolyam végén jól össze­foglalják az oktatott témákat. Ezért ezeket meghagytuk, hiszen vizsga előtt egy ilyen film vetíté­sével ragyogóan fel lehet frissíteni az oktatásra került témákat és elő­segíti a jobb vizsgaeredményt is. Ám hiába van 250-300 órányi fel­vételünk a reaktor csavaijától a vízkivételi mű darujáig szinte mindenről, az erőmű változik, a technológiák korszerűsödnek, és nekünk ezeket a változásokat nyomon kell követni kép- és fény­képanyagban egyaránt.- Én viszont igen gyakran látlak benneteket a városban is forgatni. Koós Attila: Ez nem véletlen. Az elmúlt két év során, részben mert befejeződött az úgynevezett komplett oktatófilmek készítése, rendelkezünk némi szabad kapa­citással. Nem azért, mert nem tu­dunk mit csinálni, hiszen egy stú­dióban mindig van mit tenni. Hogy mást ne mondjak: az állan­dóan fejlődő-korszerűsödő tech­nika megismerése, a szakembe­reink folyamatos képzése éppen elég nagy feladat önmagában is. Ennek ellenére munkánk egy bizonyos hányada vállalaton kí­vülre tevődött. Ezt láthatták a sportkedvelők az MTV Telesport műsoraiban. Azzal, hogy az MTV átvesz tőlünk anyagokat, ez nem csak a kollégánk szakmai elismeré­se, hanem a vállalat hírnevének a növelését is jelenti.- Mi a helyzet a lakótelepi stúdió1 val?- Már korábban felvetődött a vá­rosi televíziózás kérdése. A vállalat mindent megtett a városi televízió beindítása érdekében, a város vi­szont nem, mert a hivatal pénzügyi korlátái ezt akadályozták. így csak a lakótelepen foghatóak a stúdió adá­sai. Ez a stúdió egy plusz szolgálta­tást jelent az itt dolgozóknak és a la­kótelepen lakóknak. Ugyanis már korábban felmerült egy olyan csa­torna beindítása, amely egy köny­­nye|pb szórakozást nyújtana és jó kikapcsolódást jelentene. így indul­tak el a filmvetítések és ezzel pár­huzamosan a képújság programja, mellyel a gyors, pontos és korrekt tájékoztatást kívánjuk megoldani. Ezzel együtt mégis úgy vélem: ez kevés, ez csak az egyik oldala a tájé­koztatásnak.- Hogyan nézne ki a másik olda­la?- Nézd, az atomerőmű dolgozói­nak a tájékoztatása, az erőműről kialakított kép, az itteni munka be­mutatása nem szabad, hogy arra korlátozódjon, hogy esetenként az MTV-ben megjelenik valamilyen hír egy idelátogató nevesebb sze­mély kapcsán. Én úgy látom, hogy -ezekből a hírekből a legfontosabb kimarad, az pedig Paks.- Mivel tudod ezt alátámasztani?- A kezdet kezdetén, amikor a mozifilmek vetítését elindítottuk, elkezdtük az atomerőműről készült filmek vetítését is. Ezeknek a PAV- ról szóló filmeknek nagy sikerük volt a lakótelepen. Ugyanis nem mindenki dolgozik a primerkör­­ben, és az emberek nagyobb részé­nek részismeretei vannak az erő­műről. Ebből én arra következte­tek, hogy arra kellene törekedni, hogy a dolgozók, a helyi szűkebb környezetben lakók erőművi isme­retei nagymértékben bővüljenek. A hiányos ismeretek nagy veszély for­rásai lehetnek. Tény, hogy az erő­műben dolgozók közel 80%-a az or­szág különböző településeiről ke­rült ide. Mivel nagy részük periféri­kus és szűk ismeretekkel rendelke­zik, hasonló „színvonalon” tájékoz­tatják az ismerősöket - rokonokat, amikor felkeresik rokonságukat, is­merőseiket. Hiába van egy adott té­mában szakszerű információ a ív­ben, ha a hazaérkező „bennfentes” ellenkező magyarázatot ad. Hinni neki hisznek, és nem a „manipulált” tv-nek. Én a lakótelepi stúdió egyik leg­fontosabb feladatának tekintem az ilyen irányú tájékoztatást. Ám a vá­rosi tv szerepe felbecsülhetetlen ér­téket jelentene egy esetleges ve­szélyhelyzet esetén, mert a tv-hír lenne a leggyorsabb és leghatéko­nyabb, hiszen az MTV adását meg­szakítva rögtön adhatna informá­ciót, és adott esetben utasításokat is a lakosság részére. Az információszerzés másik irá­nya a városi események rögzítése, majd vetítése. Ennek érdekében létrejött egy megállapodás a vállalat és a polgármesteri hivatal között, miszerint a testületi üléseket rögzít­jük és „Döntés után” címmel össze­foglalókat sugárzunk az érdeke­sebb témákról.- Ezt viszont csak a lakótelep tud­ja nézni, mi van a város más részein lakókkal?- Már említettem egyszer, a vál­lalat megtette azt, ami tőle elvárha­tó, a többit a városnak kell meglép­nie. A városban működő két tv­­rendszert technikailag össze lehet kötni, de ez a hivatal teendője. És egy múltkori testületi ülésen úgy vélekedtek az illetékesek, hogy ezt a lépést meg kell tenniük.- Végezetül hadd kérdezzem meg: mik a terveitek?- Rosszkor kérded, mert egy nagy átalakulás kezdetén vagyunk és mindenki bizonytalan, így én is. Bizonytalan a stúdió tevékenységé­nek az iránya is. Sok minden vál­tozhat, amit elmondtam azok in­kább a múlt értékei - eredményei és gondjai - a jövőről nem tudok mit mondani, bár az elképzeléseim megvannak. Én úgy érzem, tovább kell foly­tatni az elkezdett munkát, mert a pontos és gyors tájékoztatás az erő­mű érdekét szolgálja. Ám ebben nem én döntök és jelenleg minden­ki várakozó állásponton van.- Köszönöm a beszélgetést. BEREGNYEI M. Szalagavató ’92 Az ESZI szakközépiskolá­sai idei szalagavató ünnepsé­güket és báljukat a városi mű­velődési központban tartot­ták. A hely megválasztása si­keres volt, mert a VMK néző­teréről mindenki tisztán látott és hallott mindent, kényelme­sen élvezhette a műsort elejé­től a végéig. Az ünnepséget a harmadi­kosok köszöntőbeszéde nyi­totta meg. A tanulók hűen ön­magukhoz, vidám diákstílus­ban szóltak társaikhoz. A ko­moly, megható szalagavató ünnepségre készült szülők egy részét bizony meglepte a nyílt diákhumor. Az ESZI-s diákok és tanárok viszont, a színpadra kilépő tanulók meg­jelenését és egyéniségét is­merve, nem csalódtak, jót de­rültek a szellemes poénokon. A műsor következő részében az „ESZI-INPAD” bemutat­kozása szórakoztatta a jelenlé­vőket. Szituációs játékokat, valós helyzeteket jelenítettek meg, tele mondanivalóval és sok humorral. A búcsúzó ne­gyedikes diák sem tért el társai újszerű előadásmódjától. Bár megjelenése, kiállása „megha­tottsággal, pátosszal” volt teli, mégis a mosoly, a nevetés csalt könnyet a szemekbe. A móka, a kacagás után kö­vetkezett az est komoly, ün­nepélyes része, maga a szalag­avató. A lámpák kialudtak, s a 100 végzős diákot harmadikos társaik gyertyafényben ve­zették fel a színpadra, ahol fel­tűzték kabátjukra az „1988-92” feliratú szalagot. A szalagtűzést zenei aláfestés kí­sérte végig. Ezek valóban ko­moly, megható pillanatok vol­tak. Ahogy az osztályok sor­ban vonultak el a színpadon, úgy jelképezték az idő múlá­sát. Nemrég jöttek, tanultak, és már mennek is. A diákok után a tanárok léptek színpad­ra, az ő kabátjukra is felkerül­tek a szalagok. Az ünnepség zárószáma a palotás volt. A díszmagyarba öltözött tanulók összehangol­tan, szép mozgással, kellő ko­molysággal járták el a táncot. Szemet gyönyörködtető, szép befejezése volt ez a szalagava­tó ünnepségnek. A palotást modernebb, mai zene váltotta fel, megkezdődött a bál, a buli, a könnyed szórakozás. LOVÁSZI ZNÉ Diszkó a sportcsarnokban A vállalati szakszervezet hagyományosan megren­dezte a decemberi Mikulás délutánját, Mikulás-disz­kó címmel. Az eseménynek kettős helyszíne volt, két előadás a városi művelődési házban és a sportcsar­nokban a főrendezvény. A kettős helyszínen több mint háromezer gyerek és felnőtt szórakozott. A Mi­kulások elárasztották édességgel a gyerekeket, a tom­bolán sok-sok játékot nyerhettek a szerencsések, majd ezt követően a zenekar 120 decibeles hangereje nyomta a székekhez és a padlóra az ártatlan hallgató­kat.- r -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom