Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1992-01-01 / 1. szám
10 ATOMERŐMŰ Gépkocsivezetők és utasok! Önök a különlegesen kezelt zóna útjára térnek! Szigorúan tartsák be a közlekedési szabályokat! Ne téljenek le a padkára! Csak a kijelölt helyeken álljanak meg! Ne felejtsék! A zónában és a hozzá csatlakozó területeken a vadászat, bogyók és gombák szedése TILOS! Rósa Géza Csernobil közelről Előzmények A csernobili balesetről, annak hatásairól, a következmények felszámolásáról, a ki nem telepített lakosság sugárvédelmi helyzetéről sok cikket olvastam, sok előadást hallgattam és magam is tartottam néhányat. Régóta szerettem volna azonban a maga valóságában is megtekinteni a helyszínt. Erre nyílt módom tavaly decemberben az ELTE atomfizikai tanszék szervezésében. A 11 fős csapat vezetője Marx György professzor úr volt, a tagok egyetemi és középiskolai fizikatanárok voltak, az egyetlen nem gyakorló tanár én voltam. Kijevből az ottani tudományegyetem busza vitt a 30 km-es védőzóna határáig. Ott át kellett szállnunk egy csak a zónán belül használt buszba. A várakozás alatt láttuk, hogy néhány kocsi kijött a zónából, de kilépés előtt a kerekek felületi szennyezettségét ellenőrizték. Dekontaminálásra egyetlen esetben sem volt szükség. Utazás a lezárt területen Amikor kísérőnk, egy irányítástechnikai szakember megérkezett a benti buszszal, beléphettünk a lezárt területre. Kísérőnk elmondta, hogy a zónában két fő csoport dolgozik. Az egyikbe az üzemeltetők tartoznak, ők a Szovjetunióban szokásos atomerőművi munkarend szerint dolgoznak. A másik csoport tagjai alapvetően kutatók, illetve az ő asszisztenciájuk. Itt a munkarend más. 15 nap munka, 15 nap pihenés. A munkanap hossza 8-12 óra. A munkanapok közt nem utaznak haza családjukhoz, hanem az egyébként kiürített Csernobil néhány emeletes házában töltik az éjszakát. Van még egy csoport, akik szolgáltatás jellegű tevékenységet végeznek. Az üzemeltetők 80%-a a baleset után került az atomerőműbe, általában kétéves szerződéssel, amit többször meg lehet hosszabbítani. A 30 km-es sugarú zónán belül van egy másik, egy 10 km sugarú. Az így kialakult körgyűrűbe a kiürítés után kb. 1500 idős ember engedély nélkül visszatelepült, ottlétüket tudomásul veszik, leveleiket, nyugdíjaikát kikézbesítik. Kísérőnk elmondta, hogy az utakat, azok környezetét igen alaposan megtisztították, ahol lehetett talajcserét hajtottak végre. Ahol az erdő megmaradt, ott csak egy fedőréteget hordtak ki, az erőműhöz közeli kipusztult fenyőerdő helyén talajcserét végeztek. A kopár felületet lassan visszahódítja a természet. Az erőmű elé érkezve volt bennem némi rossz érzés, hogy idejöttem más baját megnézni, vajon nem veszik-e rossznéven az ott dolgozók. Annak ellenére, hogy videóztunk, fényképeztünk, a műszakból épp hazainduló, buszra váró emberek mosolyogtak, barátságosan integettek. Az erőműben A fényképekről jól ismert szarkofágot megkerülve eljutottunk a szarkofág körüli kerítés bejáratához, ahol a teherforgalom zajlik. Magába a szarkofágba sajnos nem mehettünk be. Kísérőnk annyit mondott, hogy a szarkofág állapota romlik, 8-10 éven belül valami kiegészítő megoldást kell találni. Nehezíti a helyzetet, hogy a megolvadt üzemagyag a tűz elfojtására és a kiáramlás megakadályozására használt anyagok egy részével üvegszerű olvadékot képezett. Ez a „lávának” keresztelt anyag viszont porladni kezdett. Az egyik elképzelés szerint a jelenlegi szarkofág belsejét töltik ki valami olyan viszonylag könnyű anyaggal, ami egyrészt fixálja a radioaktív anyagokat, másrészről mechanikailag stabilizálja az építményt. A másik elképzelés az, hogy egy újabb betonlétesítményt hoznak létre a szarkofág körül. Ezt a jelenlegi sugárzási viszonyok között nem gond olyan minőségben elkészíteni, hogy a prognosztizált 100 évre megfelelő védelmet nyújtson. Az ukrán szakértők szerint ugyanis kb. ennyi műszaki megoldások, melyekkel az egész sérült blokk felszámolása elvégezhető lesz. A szarkofágtól bementünk az 1. blokk gépházába. Az RBMK típusú blokkok egykörösek, így a gépház is az ellenőrzött zóna része. Emiatt a látogatáshoz a nálunk is szokásos módon védőfelszerelést (köpeny, cipővédő, sapka) kellett felvennünk. Dozimétert nem kaptunk, a fényképezőgépeket nem vihettük be. Az öltöző kínosan tiszta és rendezett volt. A gépházban megmutatták a fő egységeket, majd a 2. blokkon nemrég történt tűzre terelődött a szó. Megmutatták a közös csarnokból a sérült részt leválasztó provizórikus falat, elmondták azt is hogy a sérült blokkot már nem fogják üzembe helyezni. Az erőműre úgyis egy olyan döntés vonatkozik, hogy 1993 végéig fokozatosan le kell állítani, így ez a blokk, igaz hogy kényszerből, de már leállt. A gépházból a 3. blokk vezénylőjébe mentünk, ahol a blokk főmérnöke ismertette a vezénylő beosztását. Mindannyian szerettünk volna kérdéseket feltenni, de még Marx professzor kérdéseinek sem értünk a végére, amikor vendéglátónk közölte, hogy műszakváltás van, a busz nem vár, el kell mennie. A váltótárs közreműködését nem ajánlotta fel, így némi csalódással ugyan, de el kellett jönnünk. Sugárvédelmi tapasztalatok A látogatás semmiképp sem adott lehetőséget egy sugárvédelmi felmérésre, de néhány felületes mérésre mégis volt alkalmunk. Volt nálunk egy dózisegyenérték-teljesítményt mérő kéziműszer. A busz többször megállt a kedvünkért, de az útról max. 1-2 m-t távolodhattunk el. Ezeken a pontokon a műszer 0-át, esetenként 1-2 /rSv/h-t jelzett, ez igen alacsony érték. A szarkofágtól kb. 100 m-re mellmagasságban 2-3 jt/Sv/h volt mérhető, talajközeiben néhol 10 /vSv/h fölötti értéket is tapasztaltunk. A gépházban is a 10 jwSv/h alatti értékek voltak jellemzők, a blokkok közti közlekedőfolyosón - ahol a baleset után csak ólmozott védőfelszerelésben közlekedhettek -általában ehhez hasonló értékek jelentkeztek, egy ponton közelítette meg a jelzés a 20 /zSv/h-t. A vezénylőben nem mértünk, az előadás kötötte le figyelmünket. A magam részéről két digitális kijelzésű személyi dozimétert vittem magammal, az egyiket én viseltem, a másikat Tóth Eszter fizikatanár használta. Eszter nem személyi dózismérőként használta a műszert, általában talajközelben, a berendezések közelében keresett magasabb sugárzási szintű pontokat, így az ő műszere, amit Kijevben kapcsoltam be, a vezénylőből való távozásunk során jelzett, ki 1 mR-t, ami kb. 0,01 mSv-nek felel meg. Ha 0-nak veszem az utazás dózisát, a kb. 2 órás erőművi séta alatt gyűlt össze ez az érték, így felső becslésként 5 /vSv/h átlagos dózisteljesítményt kapunk. Az általam viselt dózismérő még Kijevbe való visszaérkezésünk során sem jelzett 1 mR-t sem. Betettem a bőröndömbe (ezt a műszert nem kapcsoltam ki), kb. másfél nap múlva a vonaton, Ungvár előtt a műszer hangjelzésére lettem figyelmes, leolvastam, akkor már 2 mR-t, kb. 0,02 mSvet jelzett. A bekapcsolás és a kikapcsolás között kb. 40 óra telt el. A természetes eredetű külső gammasugárzás dózisteljesítményét 60-70 nSv/h-nak véve ez a személyi dózismérő jelzésének kb. csak az 1/4 részét idézhette elő, így a többletsugárterhelésem a Kijev- Csernobil-Kijev-Ungvár útvonalon, beleértve az erőmű-látogatást is 0,015 mSv-nek vehető, ami elhanyagolhatóan csekély érték. Tájékoztatási tapasztalatok Amilyen kedvező benyomásaim alakultak ki a mentesítés eredményességéről, annyira kedvezőtlen tapasztalatokat szereztem a tájékoztatásról. Lakossági tájékoztató anyagot (leszámítva különböző táblákat) nem mutattak. A csoport kísérője csak egy bizonyos szakmához értett, gond nélkül mondhatta egv sor kérdésünkre, hogy „nem tudom”. A főmérnökön látszott, hogy a terhére vagyunk. Záró gondolatok A rendkívül súlyos baleset következményeit az erőmű működő részében gyakorlatilag felszámolták. A zónán belül a természet kezdi kiheverni az akut károsodásokat, a növényzet hódítja vissza a lecsupaszodott területeket. A sebek kezdenek begyógyulni. A lakosságban kétségkívül meglévő kételyeket, félelmeket - úgy éreztem - nem kezelik illő súllyal. A NAÜ által szervezett International Chernobyl Project első tanulmányában megállapította, hogy a szovjet szakemberek 2-2,5-szer magasabb dózist becsülnek a ki nem ürített területen élőkre, mint a nemzetközi csoport által becsült érték. Azt hiszem a pontosabb sugárvédelmi értékelés, a sokkal alaposabb tájékoztatás, a kétségkívül közreható egyéb ellátási nehézségek felszámolása együttesen lenne szükséges a lakossági hangulat kedvezőbbé tételéhez. tSv —10 6 Sv (mikrosieverü] Sv = 10 ' Sv (nanosievert)J Figyelem! Önök belépnek a különleges zónába! idő alatt alakulnak ki azok a A s ugan edel mi szolgálat figyelmeztetése. A sugárvédelmi követelmények a 30 km-es zónán belül. Minden személyre vonatkozik, hovatartozásuktól függetlenül. Sugárvédelmi követelmények a 30 km-es zónában lévő személyzettel szemben: • Munkát csak 18 évnél nem fiatalabb személyek végezhetnek. • Előzetes orvosi vizsgálat kötelező. • Előzetes tanfolyam elvégzése kötelező sugárvédelemből. A zónában munka csak megjelölt védööltözetben, fejvédőben, légzőkészülékkel ellátva, védőcipőben engedélyezett. Amit mindenkinek tudnia kell: Különös figyelemmel kell betartani a sugárvédelmi és személyi higiéniai előírásokat. Tilos a 30 km-es körzetben való tartózkodás védööltözet és személyi doziméter nélkül! A zónában tilos a kozmetikai szerek használata, illetve tilos vizet inni a kutakból és víztárolókból. A zónában a sugárvédelmi szabályok megsértése úgy tekintendő mint a munkafegyelem megsértése. TILOS a zónához tartozó területeken illetve erdőkben élelem gyűjtése és azok fogyasztása! Tilos vadászat, halászat illetve az itteni állatok húsának fogyasztása! A 30 km-es zóna bejáratánál Marx György, a csupor! vezetője a kijev-Cseriiobil úton
