Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1992-02-01 / 2. szám

ATOMERŐMŰ 11 VILLAMOSENERGIA-IPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉGE FRIEDRICH EBERT® STIFTUNG Nemzetközi konferencia Nemzetközi konferencia volt A villa­­mosenergia-ipar privatizációs folyamata Magyarországon. Kihívás a szakszerveze­teknek? címmel. 1992. február 25-én. A Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége, a Vegyi-, Energia-, és Ipari Dolgozók Szakszerve­zeteinek Szövetsége -. az ICEF -, és a Friedrich Ebert Alapítvány - szervezé­sében. A konferencia helye: a Vegyipar Há­za IV. emeleti tanácsterme (Budapest, VI., Benczúr u. 45.). A konferencia programja: a konferencia megnyitása: Gál Rezső a VDSZSZ elnöke, Rainer Gimdt a FES szakszervezeti projekt ve­zetője, Peter Schmidt ICEF. A magyarországi villamosenergia­ipar helyzete, különös tekintettel a piac­­gazdaságra való átmenet feltételeire. Előadó: Szabó Iván, Ipari és Kereske­delmi miniszter. Sajtótájékoztató, ke­­rekasztal-beszélgetés. A villamosenergia-ipar helyzete ha­zánkban és külföldön. Külföldi privatizációs folyamatok. A szakszervezetek és a munkaválla­lók helye és szerepe. A kerekasztal résztvevői 10 perces összefoglalóban ismertetőt tartottak, majd válaszoltak a kérdésekre. Vitavezető: Peter Schmidt ICEF Belgium. Résztvevők: Jyrki Raina, ICEF Bel­gium; David Warburton, GMBAPEX, Nagybritannia; Dietmar Wenty, Mun­káskamara, Ausztria; Peter Michael Preusker, IG Chemi, Németország; MVM Rt. igazgatóság képviselője, Ma­gyarország; Lukács János, RÉSZ­VÉTEL Alapítvány, Magyarország; Gál Rezső, VDSZSZ, Magyarország. Egy laza hetvenes a Tiszán Tavaly ősszel rendezték az Olimpiai ötpróba számaiból a 70 km-es evezést. Úgy gondoltuk, a Tiszán próbálunk szerencsét. Igaz a Duna közelebb van, de a Tisza csen­desebb, lassabban folyik, könnyebb lesz evezni. Gondoltuk naivan. Tévedtünk. De menjünk sorjában. Egyik nap, munka után indultunk. Nagyon hamar Szolnokra értünk. A várostól északra a Tisza-parton telepedtünk le. Táborverés közben befutott Laci a kenukkal. Korán sötétedett. Már lámpa-és tűzfénynél pusztítottuk Stiga tömérdek palacsintá­ját, közben igyekeztünk visszaverni a szúnyoginváziót. Másnap pirkadatkor ébren volt a tábor. Kajakészítés, öltözködés, tartalék ruhák el­­pakolása, a hajók vízreeresztése és mentünk a starthoz. A depó a híd mellett az SZVSE vízi telepénél volt. Nevezés, rövid reggeli és 3/4 8-kor nekivágtunk fölfelé. Jó félóra múlva elértük a vasúti hidat. Éppen akkor haladt át egy tehervonat irtózatos dübörgéssel. A meredek partok között fulfájdító volt a hangorkán. Lapátoltunk to­vább. Szép napos volt az idő, de a szél, erősen fújt észak-nyugat felől. Igyekeztünk a csendes vízen hajózni, a kanyarokat levágni. A kacskaringós folyón a szél néha szem­be, máskor oldalról vagy hátulról fújt. A hátszél - bármilyen hihetetlen - nem volt nyerő, mert erősen feltúrta a vizet. Az ilyen szakaszokon erősen hullámzott, gyakran a kenuba is becsapott. Tíz óra elmúlt, mikora 10. km-hez értünk. A rövid távon indulók onnan fordultak vissza. Partra léptünk. Megtomásztattuk elzsibbadt lábainkat és fájó fenekeinket. Be­kaptunk pár falatot, inkább illendőségből, mint az éhség miatt. Elsősorban szomjasak voltunk. Jót tett a pihenő, frissebben lapátoltunk tovább. A kilométerek így is nehezen fogytak. Időnként motorcsónakok jöttek mentek nagy hullámveréssel. Mindannyi­szor fordítani kellett a hajót, hogy szembe kapjuk a vizet. Néha szóló kajakos, vagy egypárevezős húzott el mellettünk. Egy óra múlva ismét fészkelődtünk. Fájni kez­dett a fenekünk, pedig „kárpitoztuk’' a padokat. Szivacs kispárna, összehajtott melegí­tő csillapította a deszka keménységét, mégis úgy éreztük, nem ér semmit. Újabb egy óra múlva már minden bajunk volt. Fájt a derekunk a féloldalas evezéstől, égett a te­nyerünk a lapátoktól, és még nem voltunk a húszadik kilométernél. Mindjárt dél! Te jó isten, még félúton sem tartunk. Kellett egy újabb pihenő. Tornázás, lazítás. Pali kiosztotta banánjait. Jól esett a gyümölcs. Vissza a hajóba. Egy kicsit frissebben evez­tünk. Egy ideig semmink sem fájt.-Hamarosan egy huzatos, veszettül hullámzó sza­kaszra értünk. Igyekeztünk a magas part tövében haladni, ott nem fújt annyira, de ott meg a lehajtó ágakat, a kiáltó gyökereket kerülgettük. Majdnem fennakadtunk a se­kély vízben. Ha beljebb mentünk, a szél meg a hullámzás keserítette meg az életün­ket. Teljes erővel lapátoltunk, mégis alig ment a hajó. Örökkévalóságnak tűnt, míg egy-egy kilométert megtettünk. Szerencsére nem volt hideg. Na végre; kijutottunk a háborgó szakaszról. Csendes víz következett. Sok örö­münk nem volt benne. A parton végig pecások ültek, kénytelen-kelletten behúzód­tunk a sodrásba. Kiszáradt torokkal, cserepes szájjal, sajgó porcikákkal értünk el a harmincadik kilo­métert. Délután két óra volt. Atyám! Sohasem lesz vége? Úgy vártuk a fordítót, mindtha ott vége lenne a gyötrelemnek, pedig az csak félút. Gyerünk! Még öt kilomé­ter. Gépiesen kanalaztunk tovább. Már fásultak voltunk. Azt sem éreztük, hogy fáj valamink. Csak előre - bele - húzd meg - ki, előre - bele - húzd - ki. És így tovább, számtalanszor. Csönd volt a hajóban, csak a lapátok egyhangú csobbamása hallat­szott. Harmincharmadik kilométerhez érve megláttuk a falut, Tiszakőt. Na végre. Új erőre kaptunk. Találkoztunk egy visszafelé tartó hajóval. „Messze van még?” - kér­deztük. „Á! Itt a kanyar mögött a kőgátnál” jött a válasz. Hej de messze van még az a kanyar. A szél, ha lehet, még jobban fújt - szembe. Ez már sok volt. Halk káromkodás szállt fel a csónakból. Azért csak megláttuk a35. km-tjelző állomást. Egy rendőrmotoros volt ott. De pici még! Nem akart nagyobb lenni. Mind a négyen mereven figyeltük a kék-fehér hajót. Egy üde folt ebben a kegyetlen világban. Annyira bámultuk, majdnem megfeneklet­tünk. Na! Ne hagyjuk el magunkat! Még pár csapás és odaértünk. A parton állók tap­soltak, gratuláltak. Pihentünk, tornáztunk, vizet vételeztünk. Fél négykor teljesen ki­cserélődve visszaültünk a hajóba. Az a tudat, hogy túl vagyunk a felén, hazafelé me­gyünk egy kicsit segített feldobott bennünket. Remek tempóban ereszkedtünk. A szél alábbhagyott, ésa hátunk mögé került. Nem volt semmi bajunk. Kitűnően siklot­tunk. Később megálltunk egy pillanatra, hogy más elrendezésben üljünk vissza. Pe­tya, Pali és szerénységem csak húztunk, mindent beleadva, Livi csak kormányzott, hogy ne fáradjon el nagyon. Legyen egy kicsi öröme is a napból. Jól ment minden, mígnem egy kanyar után észak-nyugatnak fordult a Tisza, és mi­kor erősödjön fel a szél? Természetesen amikor szembefordulunkvele. Végtelennek tűnő keserves küzdelem kezdődött a hullámokkal, melyek időnként becsaptak a ke­nuba, és a széllel, amely - ha egy pillanatra megálltunk - már tolt vissza a folyással szemben. Fásultan, gépiesen eveztünk. Már alkonyodon, mikor csendes vízre érkez­tünk. Újból megpróbáltunk erősen húzni, de sokat kivett belőlünk a szeles szakasz. Nem tudtuk igazán felpörgetni magunkat. Időnként rendőrmotoros húzott el mellet­tünk 1-2 kenuval vagy kajakkal felpakolva. Azokat vitte haza, akik feladták a versenyt. Egyre hűvösebb lett. A lábaink elgémberedtek. Egyszercsak meghallottuk a vasúti híd dübörgését. Na mindjárt odaérünk, bíztattuk egymást. A mindjárt majd fél óra volt. Na elértük. Nemsokára ott a táborhely. A partról András kiabált, nem kell a hajó­kat visszahozni, értünkjön a kocsi. Ez volt aznap a legjobb hír, meg, hogy kajával vár­nak. Az utolsó kanyar után megpillantottuk Szolnokot. Még égtek a lámpák. Most már megcsináljuk, ha beledöglünk is. Szaporábban kavartuk a vizet. A fenekünket már nem éreztük. Már minden mindegy volt. Teljesen besötétedett. Lassan közeled­tek a fények. Na végre, ott a híd. Átsiklottunk alatta. Még 200 m és ott a stég. Végre! Túléltük. Az órámra néztem, háromnegyed nyolc. Éppen szintidő. 12 óra. Úlve Atyám, ez még karosszékben is sok lett volna, nem ilyen fapados alkotmányon. Gémberedett, merev tagokkal másztunk ki a hajóból. Segítő kezek nyúltak felénk. Úgy mozogtunk, mint a fabábuk. Fölvittük a hajót a partra. Akarom mondani föl­másztunk vele. Mikorra végeztünk a pakolással, már hangosan vacogtunk. A hajóban a gönceink eláztak, még felöltözni sem tudtunk. Megváltás volt bemenni a melege­dőbe. Megvártuk Stigáékat, aztán siettünk haza a táborba. Gyorsan összeraktunk mindent és sipirc Paksra. A gyér forgalmú utakon hamar hazaértünk. Mikor szétszé­ledtünk, Pali utána szólt Livinek „ma már ne menj diszkóba!” A jó fürdő után távolinak tűnt az egésznapi gyötrelem. Pár nap múlva ismét talál­koztunk, senki sem emlékezett a fogadalmakra, hogy soha többé. Úgy elszálltak, mint a fáradtság, a vacogás meg a többi nyűg. A következő próba a 100 km-es bicikli­zés járt a gondolatainkban. Semmiség az egész. Egy laza százas az országúton. NAGY ISTVÁN Irány Párizs A Magyar Tudományos, Üzemi és Szaklapok Új­ságírói Egyesülete melynek tagja az Atomerőmű új­ság is. 1991. januárban alakult és munkájuk eredmé­nyeként nem sokkal később 16. tagként felvették a Nemzetközi Tudományos, Üzemi és Szaklapok Szö­vetségébe, a FEIEA-ba. A szövetség 1955-ben alakult, hogy összefogja az Európában dolgozó üzemi és szaklapok újságíróit, tu­dósítóit, szerkesztőit. Háromévente kongressuson - közel 300 fő küldöttel - találkoznak, megbeszélik az újság a könyv-, a szakcikkek íróival, kiadóival az ered­ményeiket. Az együttműködés, a jó és hasznos tájé­koztatás érdekében határozatot hoznak, irányelveket adnak ki. És nem utolsósorban egymás munkáit meg­ismerve újabb és újabb formát, arculatot megismerve ki-ki azután otthon kamatoztatja az ott hallottakat. Nemzetközi szövetségünk, a FEIEA tagszerveze­teihez pályázati felhívással fordult az idei, március­ban Párizsban megrendezendő kongresszusra. A leg­jobb munkahelyi, üzemi lapok jelentkezhettek. A nemzetek számára is fontos elismerést nyújtó pályá­zatnak előfeltétele volt, hogy egy hazai - magyar - előzsűri kiválassza a legtartalmasabb, az adott lehető­ségek figyelembevételével igényesen készülő mun­kahelyi lapokat. Ezek közül egy előzetes zsűrizés után tízet lehet Párizsba küldeni, a Defens kong­resszusi palotába. Komomik Ferencné dr. ügyvezető igazgató február 12-én levélben értesítette az atom­erőmű üzemi lapját: ...„örömmel tudatjuk Önökkel, hogy lapjuk a FEIEA XV. kongresszusán Párizsban a magyar üze­mi lapok tablóján kiállításra kerül. Gratulálunk és mégegyszer nagyon köszönjük rea­gálásukat...” Irány Párizs, de csak az újságnak! Robot erőművekhez A Krupp cégnél ez év végére készül el egy önjáró, minden el­képzelhető manipulációra képes robot nukleáris erőművek és egyéb atomtechnikai üzemek ré­szére. Ilyen „okos” szerkezetek persze már vannak, például táv­­irányítású robotok, hasadó anya­got tartalmazó reaktor vagy a kü­lönféle vezetékek ellenőrzésére, de ezek jobbára csak egy-egy rész­feladatot tudnak megoldani. Né-A Fizikai Szemle folyóirat több cikket átvett az Atomerőmű új­ságból. így A hermetikus tér loka­lizációs rendszere szerző Csordás Jenő, a Kis- és közepes aktivitású folyékon radioaktív hulladékok tervezett feldolgozása szerző Viszlay József írásokat. Mindket­tő az 1990. szeptemberi számunk­ban jelent meg. A Szemle szerkesztőjének tájé­koztatása szerint tervezik április metország a jól bevált MF 2 jelű robotot küldte segélyként Cser­­nobilba az emlékezetes katasztró­fa után. Azóta elkészült az MF 3 és az MF 4 is, ez utóbbi már szte­­reokamerával van ellátva, lépcső­kön közlekedhet, s átmegy 70 centiméteres akadályokon is. Al­kalmas mintavételre, alkatrész­­cserére, a sugárfertőzött terület árnyékolásának felépítésére és sok egyéb célra. Ám bonyolult hónapban egy - szintén az újsá­gunkban megjelent cikk utánköz­­lését. Milyen erőművet építsünk? sorozatból a CANDU-3 ajánlatot, szerzője Papp Sándor. Szintén az áprilisi számukban jelenne meg egy szakmai cseme­ge, Teller Edé professzor előadá­sa, amely az Eötvös Társulat cen­tenáriumi közgyűlésén hangzott el, Budapesten 1991. október 19- én. beosztású helyiségekben vagy magasabb falakon nem tud átha­ladni hosszú, energiaellátó kábe­leivel. A most készülő újabb típus rádióirányítású lesz, két kamerája teljes körképet közvetít a távoli kezelőnek - mintha az illető maga is a járművön ülne. Műszeres felszereltsége szá­mos javító és veszélyelhárító munkára alkalmassá teszi majd ezt a robotot, amely sokoldalúsá­gával állítólag felül fog múlni minden hasonló gépet. „Három nagyszerű barátom van, sok közük volt ahhoz, hogy eljutottunk a magenergiához: Szi­lárd Leó, Neumann Jancsi, Wig­­ner Jenő. Arról fogok beszélni, mi az, amit létrehoztak. Még az atomenergia területén is válogat­nom kell, hogy mi fér bele az elő­adásba. Talán nem jól csináltam a válogatást, nem a legfontosabbak­ra ügyeltem, mert azt szeretném elmondani, amit nem mindenki tud.” - olvashatjuk majd A ma­gyarok nem egyedül csinálták cí­mű cikkben. Az MVM Gyorsinformáció-ból Világbanki megbeszélés Az MVMT által 1986-ban felvett 64 millió USD világbanki hitel jel­­lentős része az erőmű rekonstruk­ciós programhoz szükséges beszer­zésekre, ill. más vállalati beruházá­sok finanszírozására került felhasz­nálásra. A közelmúltban módosí­tott szerződés értelmében a köl­csön fennmaradt 25 millió USD nagyságú része a kelenföldi gáztur­binás beruházáshoz lesz felhasznál­va. Időközben folytatódik a Világ­bankkal a következő kölcsön felvé­telének előkészítése, amely 1992. őszén lesz megköthető. Ez újabb gázturbinás erőmű telepítéséhez, ill. az ÜRIK-program finanszírozá­sához, esetleg környezetvédelmi beruházások céljára fog rendelke­zésükre állni. A Világbank delegációja ’91 év végén az MVMT-ben tartózkodott az Energiakörnyezet projekt előké­szítése céljából. Helyzetkép Mint ismeretes, a magyar villa­­mosenergia-rendszer törekszik ar­ra, hogy az UCPTE villamosener­­gia-rendszerrel közvetlen együtt­működést valósítson meg. Ennek stratégiai, műszaki és gazdasági in­dítékai vannak. A csatlakozás meg­valósításának részletes megvalósí­tási tanulmányának kidolgozása fo­lyamatban van, ezt az osztrák VERBUNDPLAN ’92 év első felé­ben készíti el. Közben hazai vizsgálatok foly­nak az ukrán és a magyar villamos­­energia-rendszer közé telepítendő egyenáramú kuplungnak a helyé­ről, a rendszerszabályozás megol­dásáról (teljesítmény-, frekvencia- és feszültség-meddőteljesítmény­­szabályozás), az UCPTE-hez való csatlakozás hírközlési igényeiről és egy kelet-magyarországi sziget­üzem kialakításának lehetőségeiről. Az eddigi vizsgálatok szerint a csat­lakozás feltételeit 1995 táján lehet megteremteni. Rövid figyelemfelkeltő Közbenső kiégett fűtőelem-tároló Folytatva a közbenső ki­égett fűtőelem-tároló létesíté­sére adott ajánlatok ismerteté­sét, a következőkben a német GNS cég CASTOR típusú tá­roló és az amerikai PNFS cég NUHOMS típusú tároló főbb műszaki jellemzőit mutatom be. A CASTOR egy Németor­szágban kifejlesztett száraz­konténeres tároló, melynek egyik érdekessége, hogy gömbgrafitos öntött acélból készül. A konténerben 54 db üzemanyagköteget lehet elhe­lyezni, melyet a betöltés után kettős fedéllel zárnak le. A neutronvédelmet a testben függőlegesen elhelyezett po­lietilén rudak biztosítják. A konténereket az ajánlat sze­rint épületben helyezik el, bár a konténerek alkalmasak a szabad ég alatti tárolásra is. Az épület elsősorban a rendkívül szigorú német előírások miatt a külső eseményekkel (terro­rista támadás stb.) szembeni védelem érdekében készült a náluk megvalósult tárolónál. Ezen ajánlatnál meg kell említeni, hogy az úgynevezett meghallgatások során rendkí­vül meggyőzően, széles körű kísérletsorozat ismertetésével bizonyították az ábrán látható CASTOR tároló biztonságát. A másik tárolási mód a NUHOMS rendszere, mely­nél a kiégett üzemanyag táro­lása száraz körülmények kö­zött, betonépítményben, víz­szintesen elhelyezett úgyne­vezett acélkaniszterben törté­nik. Egyik lényeges eltérés a többi szárazkonténeres táro­lóhoz képest, hogy az acélka­­niszter csak hermetizáló funk­ciót tölt be, a sugárvédelmet és a fizikai védelmet a beton­­építmény biztosítja. A konté­nereket természetes cirkulá­cióval a betonépítményen ki­alakított levegőjáratokon áramló levegő hűti. A lehegesztett kanisztere­­ket egy speciális hidraulikus kitolószerkezet juttatja a he­lyére. A fent leírtak szemléletesen láthatók a mellékelt ábrán. IFJ. SZABÓ BENJAMIN Concrete pad • Horizontal atoraga modulét Hydraulic ram Dry storage canister Fuel lubes Trailer NLHOMS tárolórendszer CASTOR tárulókonténer

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom