Atomerőmű, 1991 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1991-12-01 / 12. szám
ATOMERŐMŰ 5 A személyiség tükre Mutasd az írásod... (A novemberi számunk azonos című írásának folytatása.)- Vitathatatlan, hogy előtérbe kerültek a természetes gyógymódok, de biztonságként javasolják az orvosi kontrollt...- Ez így van - mondja Demeter Anikó. Nem fontos mindjárt ágyúval verébre lőni - példázhatnám a közmondást. Ha beteg egy szervezet, akkor más gyógymódot is ki kell próbálni. Ebből a szempontból az ideális az lenne, hogy az emberek rendelkeznének egy olyan egészségügyi kultúrával, amely adott szintig, az öngyógyítás irányába hatna. Csak megjegyzem, ehhez is a már említett önismeret kellene. Nyilván a természetgyógyászatnak is megvannak a határai, ami fölött már nem szabad otthon kísérletezgetni, orvoshoz kell fordulni. De! Jó lenne, ha az orvos is, előbb egy szolidabb gyógymóddal, például gyulladást füvekkel és nem mindjárt Tetránnal kezelne. A probléma viszont az, hogy látszólag az orvostudomány és a természetgyógyászat szemben áll egymással, holott ki kellene egészíteniük egymást.- Ehhez Hippokratész ókori görög orvos mondásával csatlakoznék - mondja dr. Reggel M. Erika. Hajdanán az orvostudomány úgy indult, hogy a „természet gyógyít, az orvos segít”. Nos úgy tűnik, ettől már messze járunk, mivel ez valahogy fordítva alakult. Mondhatnám reánk kényszerítették, amelybe végül belegabalyodtunk. De mi történt? Az országunkban, mint annyi más, az egészségügy is válságba jutott. A szerkezetébe, annak működésébe hiba csúszott, így csak nehezen tudja feladatát ellátni, s nem tud az igényeknek megfelelni. Igaz elmondhatjuk, hogy óriási eredményeket értünk el a betegségek feltárásában, a gyógyításban már kevesebbet. Bár gyakorlatilag legyőztük a TBC-t, ajárványos betegségek legnagyobb részét, s komoly erőfeszítések történtek (történnek) a rákos elváltozások megelőzésében, az AIDS-kutatásokban stb. De a lélekkel már jóval kevesebbet foglalkozunk. Az egészségügyi kultúránk torzkinövése végül az lett, hogy bár az emberek a testüket és azok betegségét úgy ahogy elfogadják, a lelki problémájukkal szembenézni már nem mernek. Gyógyszer, alkohol, drog... Világviszonylatban előkelő helyen. Ez szomorú „dicsőség”. De lehet ezen csodálkozni? Azt hiszem nem, mert a lelki gondozásnak ideológiai elnyomása volt az elmúlt évtizedekben. Én pszichiáter vagyok, megéltem a szakmámban a partvonal mellettiséget...- Doktornő! Úgy véli, hogy az egészségügyi rendszerünkben az orvos „mindenhatósága” és a gyógyszerezés mérhetetlensége nyilvánul meg? Az elmúlt időszakot tekintve talán nagyobb hangsúlyt kaptak a racionális dolgok?- Most útkeresésről beszélek. Én egy kialakult állapotot érzékeltem, amelyből próbálunk kijutni. Mert az út, amiddé vezetett, tovább már járhatatlan. Más úton kellene mennünk, de ma még nem világos, melyiken és hogyan. Csak „hívó hangok után tájékozódunk, egy iszonyatos zajban”. A kaotikus állapotot viszont az emberi elme nem sokáig képes elviselni, és ez előbbutóbb depresszióhoz, mi több az önpusztításhoz vezethet.- A kérdés második részéről szeretnék elmélkedni - mondja Miért?!! Hogyan kezdődött? Talán több évtizeddel kellene visszatekinteni a múltba? Országhatárokon belül emberek milliói - vallás és más-más nyelvi különbségek ellenére - békességben éltek. Majd háborúk, rendszerváltozások követték egymást. Országokat érintő döntések, átrajzolt, meghúzott, megváltoztatott határvonalak. Erőltetett politika. Látszólagos béke! A nyolcvanas évek változásai, felszínre hozták az addig lappangó problémákat. Helyi konfliktusok egyre jobban kiszélesedtek, átlépve országhatárokat is. Hirtelen megszakadtak barátságok, jószomszédi viszonyok. Felgyújtott, felrobbantott házak, otthonukat elhagyott menekült emberek sokasága keresett menedéket, ahol befogadták őket. Siratják halottaikat, elvesztett szülőföldjüket, ingóságaikat. Dolgos emberek százezrei - egyik napról a másikra - kiszolgáltatva, földön futóvá váltak. Tolókocsiban ülő (menekült) idős könnyes szemű asszony - miután biztonságban érezte magát - kezet csókolt a férfi riporternek. Riadt tekintetű gyarekék keresnek menedéket szüleik karjaiban. Elszabadultak az indulatok. Lesipuskás embervadászok szedik az áldozatokat. Naponta emberek százai esnek áldozatúl az értelmetlen polgárháborúban. 21. század küszöbén, a józan ész helyett még mindig az erőszak győzedelmeskedik. Miért?!! Miért nem lehet békességben élni?!! Miért nem lehet megtalálni az igazsághoz vezető utat?!! Miért akaija az egyik nemzet elnyomni a másikat?!! Minden nemzetnek, országnak biztosítani kell(ene) a függetlenségét! Ha az megvalósulna, akkor talán a miért kérdésre nem is kerülne sor. M. J. „az írásom mutassam?" Tanka Jánosné (grafológus). Én azt tapasztalom, hogy jelenleg az emberekben megnövekedett, egy „valamibe kapaszkodás”, szép szóval, hit iránti igény. Ez lehet vallás, lehet okkultizmus? vagy bármi, ami nem a ráció, a „kétszer kettő négy” törvénye szerint működik. Ezzel együtt jelen van egy hatalmas csodavárás is, ami társadalmi szinten tekintve, úgy vélem jó dolog. Jó, mert ezáltal elindul az emberekben egy olyan belső kényszer, ami az önismerethez vezet. Ehhez jutva viszont próbálja mindenki önmagában megkeresni, hogy mire alkalmas, mire van lehetősége, és merre tovább az életben.- Apropó, okkultizmus! Ezzel illetik például a parajelenségeket, a grafológiát és ehhez csatoltan több területet, ami az önmegismeréshez vezet. Ez lenne talán a jövő útja?- Az, hogy mit hova sorolnak, mivel illetik, nem mindig fedik egymást - mondja dr. Reggel M. Erika. Például említeném Galilei, Volta olasz fizikusok, vagy Röntgen német természettudós felfedezéseit, amit akkor okkultizmusnak tituláltak. Ugye? Csak az ember alapvetően olyan, hogy amit a szürkeállományával nem tud fölfogni, az számára sarlatánság, esetleg nem is létezik. A szomorú igazság az, hogy a természetgyógyászatban is megjelentek a botcsinálta „szakemberek”, akik hatalmas elokvenciával és „hozzáértéssel” teszik dolgukat. De ezeket mihamar föl lehet ismerni. No, de minden kuruzslás és varázslás ellenére a jövő, megítélésem szerint, az intuíció. Mondom ezt azért, mert a vízöntő korszak következik. Bár bibliai igazság, hogy a férfiak a teremtés koronái, de ezentúl, az érzelmi motiváltágunknak köszönhetően, a nőké lesz a nagyobb szerep. Tulajdonképpen több ezer éve tartó „kötelesség”, hogy érzékenyebbek legyünk, mint a másik nem. Ebből fakadóan a család összetartása is a nők szerepe. A harmónia kialakítása viszont boncolgatási, fogékonysági és tűrőkészség nélkül nem megy. A mai világban pláne nem, ahol szinte a lehetetlent kell megvalósítani, az agyonhajszolt három műszak, a szerepkonfliktus és egyéb problémák közepette. A férfiaknál, ha van is hajlamosság az érzelmi dolgok iránt, egyelőre még szégyellik, mert az a másság jegye. Napjainkban a férfiideál, még a kemény öklű Schwarzenegger, aki nem „lelkizik”. Természetesen vannak férfiak, akik, ha úgy tetszik „kilógnak a sorból”, s vállalják a másság bélyegét. De én azt mondom, ez nem bélyeg, hanem dicsőség, mert van olyan érett az a férfi, hogy ezt elfogadta. Tudniillik az a helyzet, hogy identitásválságot élünk mindkét nemben. (Folytatjuk) G. Szabó Pál Könyvtárosok az erőműben Tolna megye közel félszáz könyvtárosa elhatározta, megtekintik az atomerőművet, mert már annyit olvastak és hallottak az atomenergia békés és békétlen felhasználásáról. A sok kíváncsi és aggódó kérdésre dr. Kemenes László, a sajtóosztály vezetője igyekezett megnyugtató és szakszerű választ adni. Decemberben Télapó- és fenyőünnepségeket szervezett a szakszervezeti bizottság. A hó elején kb. 150 Ft értékű Mikulás-csomagokat kaptak a szakszervezeti tagok 14 éven aluli gyerekei. Az igazgatósági kultúrfelelősök sokat segítenek a szervezésben. Igazgatósági kultúrosok: KÁIG: Uitz Rozália, Apró Györgyné, Péter Gyuláné; BÉRIG: Magassy Gyuláné; NUIG: Vargáné Imre Anna; FIFO: Bátainé Réti Márta; VIFO: Jobbágy Lajosné; GFO: Kardos Sándorné. Alt. vezérig, h.: Kalmár Mártonná; gazd. vezérig, h.: Patz Józsefné; SZSZI: Feilné Nagy Gabriella. Álom és valóság... Emlékszem, 15-20 évvel ezelőtt egyszer azt álmodtam, hogy az éhes gyere kemnek nem tudtam kenyeret adni. Hosszú idő telt el azóta, de sokáig mély nyomot hagyott bennem a rossz álom Akkor azt hittem, hogy ez soha sem történhet meg velem, velünk európai embe rekkel. A jelen körülmények rádöbbentenek arra, hogy minden lehetséges! Ma már egyre többen ismerik meg a nélkülözést, az éhezést, a létbizonytalan ságot! („Róbert bácsi” - múlt típusú népkonyhák, éjszakai menedék, szálláshe lyek létrehozása.)- Papa! Azzal csak a tv-t lehet kikapcsolni... Egyre kevesebb a bizakodó ember! Ritka nemzetek közé tartozunk. Mi mindent meg tudunk magyarázni.- Emelünk, mert sokat fogyasztunk. Az a célunk, hogy a „pazarlást” csökkentsük!(?)- Emelünk, mert csökkent a fogyasztás, ezért csökkent az állami bevétel! (Benzin.)- Emelünk, mert nálunk a legolcsóbb!- Emelünk, mert emelni kell! (Infláció.)- Emelünk, mert még van mit!(?L.) De ha már nem lesz mit emelni, akkor mi lesz, kisember?! M. J.
