Atomerőmű, 1991 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1991-12-01 / 12. szám
6 ATOMERŐMŰ Vidáman vesszük az akadályokat... 1992-ben (Bácskai Péter, Gyöngy Kálmán, Pánczé! József karikatúrái.)- Sorozzák a cigányprímást. Kérdéseket tesznek fel:- Ismeri-e Torgyán Józsefet?- Ugyan mán honnét tud nám?- Hát a Pető Ivánt csak tudj ki?- Azt se ismerem.- Hogyan lehetséges ez? méltatlankodik a kérdező.- Mondja százados ú r, isim ri a Lajost, a kontrást? Vagv Zsigát, a bőgőst?- Nem ismerem.- Na látja, én ismerem az én bandámat, maga pedig a magáét. Életszínvonal A gyakorlatot értékeli a főnök.- Nos uraim, hogy voltak megelégedve a hellyel és az ellátással? Fölugrik egy fiatal hadnagy:- Mindennel meg vagyok elégedve, nagyon csinos felszolgálónők vannak. Idősebb százados áll fel:- Nagyon jó volt itt, mert jól főztek. Öreg ezredes következik:- Meg vagyok elégedve, az összes mellékhelyiség meleg volt. A katona szabadságra megy. Útközben betér egy csárdába, ahol gyorsan megegyezik a csinos csapos menyecskével. A férje a legkényesebb pillanatban lép a szobába. A katona Feltalálja magát. Előveszi a pisztolyát, a szoba padozatán rajzol egy kört és közli a férjjel, álljon oda be. Ha kiteszi a lábát, halálfia lesz. Közben „találkozik" az asszonnyal és eltávozik. Az ember pedig elkezd nevetni. Ráripakodik az asszony: „Nem szégyellj magát, még van kedve nevetni?! Mondja mit röhög ilyen arcátlanul?”- Amikor nem vette észre, kitettem ám a lábam a körből. Az őrmester vigyázzba állítja a szakaszát. Megy a fiatal hadnagy és kérdezi: - Mit csinál őrmester.' Félrehívja a hadnagyot és súgva mondja: - Észrevettem, hogy járnak a feleségemhez, ezért tegnap beszórtam viszketőporral. Amelyik itt elkezd vakarózni, álharapom a torkát. Megszeppen u hadnagy és miközben a szája fölött húzódó dús bajszát vakargatja, a következőket mondja: - Mondhatom... őrmester... hülye... A gazdaság döglödik, mint a demokrácia előtt, de most olyan jó kis botrányok vannak... viccei... vannak.- Ezt a baromi fejlődést! Sok apró fehér egér helyett, egy nagy fehér patkány... Na, itt a földjük, hordják el, mert holnapra kell a hely az atomerőműnek! Az újoncokat sorba állítja az őrmester. Mindenkitől megkérdezi a foglalkozását. Sorra mondják: asztalos, borbély, bádogos. Az egyik közli, hogy konferanszié. Elbizonytalanodik az őrmester. Kérdezi a hadnagyot, ő pedig magyarázza, hogy a konferanszié kiáll a pódiumra hülyeségeket mond, a közönség pedig tapsol. Visszamegy az emberéhez. Közli vele, hogy itt mindenki megmondhatja az igazi foglalkozását. Nyugodtan közölhette volna, hogy szóvivő.--gg-Férfifaló uralkodónő szemléli a hadsereget. Éppen a somogyi rosseb-bakák előtt megy el, amikor az egyik súgja a másiknak:- Egyszer szabadulnék rá, húszig meg sem ál lan ék. Meghallotta a felség és magához rendelte.- Katona, hallottam amit mondtál, ha nem teljesíted az ígéreted, felségsértésért karóba húzatlak. Az ágy végére táblát tettek és húzták a strigulát. Kilencnél tartottak, amikor összevitatkoztak. Erre a katona letörölte a táblát.- Tudja mit felség? Kezdjük élőről. warnrnrnrnrnrnrnrnrnrnimmmmmm A vonatablakon kiabál egy hang: - Iván Ivanovics, miért állunk?- Mozdonyt cserélünk.- Miért?- Vodkáért.- Hogyan megyünk tovább?- Részegen. Gyűjtötte: Csőglei