Atomerőmű, 1990 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1990-10-01 / 10. szám
4 ATOMERŐMŰ A kora tavasszal nyíló, törékeny tarka sáfrány, eszmei értéke tövenként 3000 Ft A természet szeretete, a természetben - különösen az állatvilágban - lezajló dolgok már egészen kisgyermek korom óta foglalkoztattak. Bogyiszlón nőttem fel, ahol kisdiákként sokat barangoltam a határban, a Sió és a Duna menti ártéri erdőkben, ligetekben. Elsősorban a madárvilág érdekelt, emiatt tagja lettem a Magyar Madártani Egyesületnek, ahol aktív madármegfigyelő, a későbbiekben pedig madárgyűrüző lettem. Több országos és helyi (Tolna megyei) madárgyörííző és vonuíáskutató tábornak voltam szakmai vezetője, és mind a mai napig részt veszek hasonló táborokban, segítséget nyújtok az itt folyó munkához. A botanikával 5-6 éve kezdtem foglalkozni, azóta nagy intenzitással folytatok kutatómunkákat az ország különböző területein, diavetítéses előadásokat tartok általános iskolákban, közép-és felsőfokú oktatási intézményekben, természetvédelmi táborokban, klubokban. A szekszárdi Babits Mihály művelődési központ segítségével több éve - nagy sikerrel - vándorol a megye iskoláiban egy nagyított, színes fotóimból álló, Tolna megye védett növényfajait bemutató kiállítási anyag és most indítottunk útra egy közel 100 képből álló hasonló országos vándorkiállítást is. Hasonló támogatással most készült egy határozó jellegű kézikönyvem, amely remélhetőleg hathatós segítséget fog nyújtani a Tolna megyében élő védett virágok felismeréséhez mindazoknak akik szeretnek kirándulni, szeretnék megismerni és felismerni természeti értékeinket. (Címe: Tolna megye védett növényei, 252 oldal 117 növényfajról szöveggel, fekete-fehér fotókkal ill. rajzokkal) E kézikönyv tervezetét látva a Környezetvédelmi Minisztérium illetékesei - felismerve hiánypótló voltát - felkértek egy hasonlójellegű, az egész országra kiterjedő anyag megszerkesztésére ill. megírására. Jelenleg e kiadvány előkészülelin dolgozom. Tengelic határában is él egyik ritka, fokozottan védett orchideafélénk a pókbangó, eszmei értéke 5000 Ft Virul a természet körülöttünk Tolna megye természetvédelmét megemlítve az embereknek talán a gemenci erdő, ti Gemenci Tájvédelmi Körzet jut eszükbe. Kevesen tudják, hogy a 80-as évek végén több országos jelentőségű természetvédelmi terület létesült a megyében s ezek közül nem egy Paks (az atomerőmű) vonzáskörzetében van. Legnagyobb területű (417 ha), legváltozatosabb a Németkér-Látóhegy Természetvédelmi Terület. E területnek kettős arculata van. A magasabb fekvésű részeken a kiskunsági homokvidékre emlékeztető homokbuckákat találunk, ahol májusban a védett homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica) állományait lengeti a szél. Nyílt homokon él két kevésbé feltűnő védett libatopfélénk a fényes és a szürke poloskamag (Corispermum nitidum, Corispermum canescens), zártabb gyepekben előforduló védett növényfajok még a homoki vértő (Onosma arenarium), a nyár végétől nyíló, fehér virágú kései szegfű (Dianthus serotinus), a pozsgás kistermetű homoki vaíjúháj (Sedum sartorianum ssp. hillebrandtii), a fürtös homokliliom (Anthericum liliago) és a kis termetű többféle virágszínben pompázó apró nőszirom (Iris pumila). Itt említhetjük meg a Bikácsi Ökörhegy Természetvédelmi Területet is ahol e fent említett védett növényfajokon kívül még szép állománya él a tavasszal nyüó, bókoló virágú fekete kökörcsinnek (Pulsatilla pratensis ssp. nigricans), valamint előfordul a sárga virágú homoki nőszirom (Iris humilis ssp. arenaria) is. Természetesen a védett virágok mellett védett állatfajok is élnek e területeken. Ilyen pl. a nagytermetű, ritka sisakos sáska (Acrida hungarica) vagy a hüllők közül a zöld és a fürge gyík (Lacerta viridis, Lacerta agilis). Madártani érték a fokozottan védett gyurgyalagok (Merops apiaster) fészkelőtelepe a homokbánya partfalában, valamint ritka sólymunk a kerecsen (Falco cherrug), amely gyakorta vadászik az itt még szép számban élő ürgékre (Citellus citellus). A németkéri védett terület nagy értéke a fokozottan védett (csak engedéllyel látogatható) láprét. Itt hazai védett orchideáink közül több fajjal is találkozhatunk. Ezek az agárkosbor (Orchis morio), a poloskaszagú kosbor (Orchis coriophora), a mocsári kosbor (Orchis laxiflora ssp. palustris), a hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata), a mocsári nőszőfű (Epipactis palustris), a szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopea) és az őszi füzértekercs (Spiranthes spiralis). Láprétjeink nyár végén, ősz elején nyíló védett virágai közül ezen a területen is találkozhatunk a nagy enciánkék virágú komistámiccsal (Gentiana pneumonanthe), a sallangos szirmú buglyos szegfűvel (Dianthus superbus) és a kecses fehér virágú fehérmájvirággal (Parnassia palustris). A láprét védett fészkelő énekesmadarai rozsdás csaláncsúcs (Saxicola rubetra) és a sárga billegető (Motacilla flava). Következő 47 ha-os védett területünk a Kistápéi-láprét, ahol a nagy termetű, nagy sárga virágú zergeboglár (Trollius europaeus) szép állományát sikerült felfedezni. Szedres község közvetlen határában találhatjuk a Szedresi tarka sáfrányos elnevezésű természetvédelmi területet. Névadó növénye a tarka sáfrány (Crocus reticulatus) kora tavasszal - néha már februárban - nyílik, eszmei értéke tövenként 3000 Ft. Az itteni állomány országos jelentőségű. A terület másik védett virága az aranysárga tavaszi hérics (Adonis vernalis). E két virág rajzát láthatjuk a 63-as út mellett, a védett terület - a Bölcskei Tátoijános Természetvédelmi Terület - egyik fokozottan védett növényünk a tátoiján (Crambe tataria) hazai legnagyobb állományának megvédésére létesült. Ezt a fajt Magyarország területéről - ezen kívül - mindössze 3 helyről ismerjük. Hosszú karógyökerét és fiatal hajtásait a nép valaha fogyasztotta, de csaknem teljes kipusztulásához nem ez, hanem élőhelyeinek (löszgyepek) szinte maradéktalan feltörése okozta. Említést érdemlő, védelemre javasolt terület több található még a Dél- Mezöfóldön sőt felmerült a jelenlegi védett területek és még újabbak összevonása egy tájvédelmi körzet keretein belül. Védett területeinken, védett növény- és állat fajainkon olyan károsító tényezőket, melyeket az Atomerőmű jelenlétével lehetne magyarázni, nem tapasztaltunk. Legnagyóbb veszélyt a gondatlan, hozzá nem értő területkezelés (rossz időben történő kaszálás, legeltetés, védett rész felszántása, beerdősítése stb.) okozhat, valamint a nem őshonos, behurcolt növényfajok szinte határtalan terjeszkedése. Itt megemlíthetjük a mindenki által ismert selyemkórót (közismerten: vaddohány), amely mint mézelőnövény került betelepítésre, valamint a mélyebb fekvésű bolygatott helyeken mindenhol rohamosan teijedő magas aranyveszszőt (jágerkender) és a nyár végi-őszi szénanáthát leggyakrabban okozó parlagfüvet (vadkender). Szöveg és fotó: FARKAS SÁNDOR Egy jó hét az Alföldön II. Ha még emlékeznek, ott hagytuk abba, hogy a szúnyogok bezavartak bennünket a sátrakba. Kisújszállás mellett, egy rizsföld szélén aludtunk. Reggeli után kissé szorongva hajtottunk a 4-es úton Karcag felé. Óriási a forgalom és tilos kerékpározni. Hát igen. Nálunk így megy. Megtiltanak valamit és el van intézve a dolog. Hogy százak és ezrek szegik meg a tilalmakat - más lehetőség híján -, az nem érdekel senkit. Legfeljebb büntetnek. Mivel más út nincs, jó néhány kerékpárost, lovaskocsit, traktort láttunk abban a félórában, míg a 4-en gurultunk. Ezek mind szabálytalankodtak. Karcagon pihentünk, bevásároltunk és körülnéztünk egy kicsit. Összefutottunk egy pesti bringás sráccal. Hívott bennünket Tiszafüredre az országos kerékpáros találkozóra. Nálunk nem volt nyerő a dolog. Nem szeretjük a nagy banzájokat. Különben is, más az úti célunk. A városból kifelé megnéztük a szépen helyreállított szélmalmot. Többen csak levelezőlapokon láttak eddig ilyent. Délre elértünk a Zádori-hidhoz. Pontosan olyan, mint a kilenclikú, csak ennek öt tikja van. A néhai patak, melyen átvezetett, régen kiszáradt. A híd ma már csak ámyékvetőnek jó. Kellemesen lehet hűsölni alatta. Rövidesen a Hortobágy-folyónál voltunk. A gátján gurultunk Nádudvar felé. A nap izzóit. Teljes szélcsend volt. A menetszél hűtött, míg meg nem álltunk. Máris folyt rólunk a víz. Mihály halmáig jó volt az út, majd egyre rosszabb, végül elfogyott. Időnként tolni kellett a bicikliket. A közeli Kunmadarasról ötpercenként szálltak fel a repülőgépek. Némelyik mélyrepülésben húzott el fölöttünk. A repcsiket leszámítva a sivatagban érezhettük magunkat. Tűző nap, kiszáradt bozót, kopár, téglásra szikkadt szikes puszta. Rajtunk kívül életnek semmi nyoma. A második órai zötyögés után emlegetni kezdtük az első napi felhőszakadást. Pár litert tartalékolhatott volna. Késő délután volt, mire elértük Faluv éghalmát. Onnan csak egy ugrás Hortobágy.község. És jó úton! Mire alkonyodon, befordultunk a kemping kapuján. Szuper hely. Mindennelfelszerelve. Tejó Isten! menynyit fogunk itt fizetni? Mindegy. Tovább nem megyünk. A puszta elfárasztotta a csapatot. Megfürödtünk, vacsoráztunk, megettük a mézédes dinnyéket. Érdekes! Már nem is volt olyan nehéz a nap. Reggel hamar öszszepakoltunk. A fizetésnél kellemes meglepetés ért. Amilyen kitűnő a kempingfelszereltsége, tisztasága, olyan olcsó az ára. Hogy ne legyünk teljesen boldogok, kiderült; nem tudunk reggelizni, mert a boltba nem jött meg a pékautó. Nincs mit tenni, indulás tovább. Majd az úton eszünk valami büfében. Hát egészen Debrecenig nem volt semmi. Egy ABC-ben aztán tankoltunk. Nagyon éhes volt a banda. Még a válogatósnak is mindegy volt mit eszik, csak ne ugráljon. A Nagytemplom mögött, a fák alatt parkoltunk. Onnan indultunk városnézésre. Mikor enyhülni kezdett a forróság, elindultunk hazafelé. Egy darabig a 4-es úton szabálytalankodtunk, aztán elkanyarodtunk Hajdúszonát felé. A falu után hamar elértük a Keleti-főcsatornát. A gátőr mutatott egy nagyszerű táborozó helyet egy fenyves ligetben. Békés, csöndes hely volt. A gátőr két tehenének csoszogása, zörgése törte meg néha a csendet. Vasárnap délelőtt tiszta, barátságos falvakon kerekeztünk át. Mindenhol nyitva voltak az élelmiszer boltok. Mi balgák, tegnap Debrecenben bevásároltunk két napra előre. Ha tudtuk volna! A fene sem cipelne anynyit. Meg-megpihenve gurultunk tovább. Dél felé az aszfalt már olvadt. Meglátszottak a keréknyomok. A füzesgyarmati parkban ebédeltünk, fagyiztunk. Átlagos nap lett volna, ha Bandi barátunk nem szed össze két defektet. Körösladányban már nagyon melegünk volt. Lihegve, izzadva, kiszáradt torokkal értünk be Gyomára. Endröddel összeépülve, fene hosszú falu. Csak vége lett egyszer. Felmentünk a Körös-hidra, körülnéztünk és egyszerre mondtuk: itt jó lesz. Kitűnő táborhelyet találtunk a híd lábánál. Aszta!simaságú terület, pázsitos fű. Mindez a vízparton. Ivóvíz egészen közel. Mi kell még? Percek alatt felvertük a tábort, aztán zsupsz a vízbe. A Körös simogatóan lágy, hűs vize kimosta belőlünk a nap minden gyötrelmét. A zsibbadt csuklókat, cserepes ajkakat, a napégette bőrt és a fájó popsikat. Csodákra képes egy fürdés. (Folytatjuk.) NAGY ISTVÁN
