Atomerőmű, 1990 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1990-09-01 / 9. szám
ATOMERŐMŰ 5 ÉLETE - KÉPEKBEN Vas Pál sugárvédelmi szolgálatvezető 1989-ben főiskolai diplomát szerzett, automatika szakon. Most angol nyelvtanfolyamra jár, szeretné letenni a nyelvvizsgát. A dozimetriai vezénylőben a/ erőmű sugárzási helyzetét ellenőrzi Minden rendben? Konzultáció Lórik Péterrel a munkástanács ügyeinek intézése közben „Jó lenne, ha apa mindig velünk játszana!” - mondják a gyerekek Viktor, Aranka és Máté Fotó: Polgár Veszélyben a szövetkezeti szolgáltatás < sak maszek fodrászat es kozmetika les/? A Tolna Megyei Szolgáltatóipari Szövetkezetnek két fodrászat-kozmetika üzlete van Pakson, amelyet a dolgozókkal szerződéses formában üzemeltetnek. Egy kormányhatározat értelmében az ilyen gebines működtetésre 1991. január elseje után már nem lesz lehetőség, ezért a szövetkezet vezetése keresi az üzletek hasznosításának új módozatait. A paksi üzletek dolgozóit is felkeresték, és közölték velük az új feltételeket. A gebines forma megszűnésével elvileg két lehetőség áll fenn: a dolgozók egyszerű alkalmazottként, szoros elszámolásban végzik tovább az eddigi tevékenységet, vagy pedig iparengedélyt váltanak és egyéni vállalkozóként bérlik a szövetkezettől a helyiségeket. Igazából azonban csak az utóbbi lehetőség reális, mert - és ebben nincs is vita - a szoros elszámolás sem a dolgozóknak, sem a szövetkezetnek nem lenne jó. * Vajon vállalják-e a dolgozók a vállalkozói életformát, az ezzel járó többletgondot és nyilvánvaló többletkiadást? A konzervgyárral szemben levő üzletben Horváth Béláné férfi fodrász válaszolt a kérdésre:- Kénytelenek leszünk vállalni, ha nem lesz más választásunk. Márpedig úgy néz ki, hogy nem lesz. Úgy számoltunk, hogy a költségeink körülbelül a jelenlegi háromszorosára emelkednek, hiszen most fejenként 1109 forintot fizetünk havonta, januártól viszont 6500 forint lenne a bérleti díj az egész üzletre és - mivel csak ketten vagyunk - ez fejenként 3250 forintot jelent. Erre jön még a víz, az áramdíj, a társadalombiztosítás és a jövedelemadó. Ha többen lennénk, akkor persze több fele oszlana á bérleti díj, de a forgalom annyira alacsony, hogy nem lenne értelme bővíteni a létszámot. A tanács viszont segíthetne rajtunk, hiszen ő a tulajdonos. Ha már vállalkozók leszünk, akkor felesleges ide a szövetkezet, hiszen a helyiséget közvetlenül a tanácstól is bérelhetnénk, gondolom olcsóbban. Grószné Kónya Judit, a középső helyiségben dolgozó kozmetikus jelenleg egyedül van, mert kolleganője most szült és hosszabb ideig gyesen lesz. Eddig 1100 forintot fizettek fejenként, januártól viszont körülbelül 4500 forint lenne havonta a bérleti díj, amit egyedül nehezen tudna fizetni. A bal oldalon levő női fodrászat négy dolgozójának 2600 forint lenne havonta a bérleti díj rezsi nélkül, amit véleményük szerint a jelenlegi árak mellett nem tudnak kitermelni. Ráadásul a berendezést is meg kellene vásárolniuk a szövetkezettől, amire nincs pénzük. Kilátástalannak érzik a jövőt, aggódnak, hogy munkanélküliek lesznek és ha a szövetkezeti üzletek megszűnnek, akkor csak maszek fodrászok, kozmetikusok maradnak Pakson, ami nem biztos, hogy jó a lakosságnak. Grószné Németh Erzsébet, a lakótelepi üzlet dolgozója elmondta, hogy itt tizenketten dolgoznak, hat női, és négy férfi fodrász, valamint két kozmetikus. Mivel ilyen sokan vannak, viszonylag elfogadható összeg, 3200 forint jut egy főre a bérleti díjból. Persze, aki tud ennél olcsóbb megoldást, az nyilván elmegy. Mindenkinek egyénileg kell dönteni, de valószínű, hogy a többség itt marad, és vállalják az új feltételekkel is a munkát. A szövetkezet felé szeptember végéig kell választ adniuk. * Pálinkás István elnök az alábbiak szerint fejtette ki a szövetkezet vezetésének álláspontját:- Egyet világosan kell látni: a változtatás a szövetkezet számára is kényszer, és ebben a helyzetben úgy próbálunk cselekedni, ahogy megítélésünk szerint a dolgozóink számára a legelőnyösebb. Ez a jövő útja, mindenütt privatizálásra lehet számítani és mind a dolgozóknak mind a szövetkezet egészének az a leggazdaságosabb megoldás, ha egyéni vállalkozóként bérelik az üzleteket. Mi a minimális bérleti díjat kérjük, amennyira csak lehetséges, de a dolgozók számára megvan az a lehetőség is, hogy közvetlenül a tanácstól béreljék azokat. De ennek anyagi vonzata is van, a tanács ugyanis négyzetméterenként 10-15 ezer forint használatbavételi díjat kér az új bérlőktől. Ha a dolgozók ezt választják, mi szívesen lemondunk a helyiségek kezelői jogáról. Ami a berendezést illeti, semmit sem kötelező átvenni a szövetkezettől, de mindenki be fogja látni szerintem, hogy mégis ez a legolcsóbb megoldás, hiszen az új ár töredékéért kapnak meg mindent. Ami a lényeg: a döntés sürgős, mert közeleg az év vége és addig még igen sok a feladat, sok részletkérdést kell tisztázni az új szerződések megkötése előtt. En nagyon bízom abban, hogy Pakson ez simán fog menni és nem kell a kuncsaftoknak másik fodrász vagy kozmetikus után nézni.- áa -Mint a Nukleáris Igazgatóság főbizalmijának, sok ügyes-bajos dolga akad Szekelyföldön jártam... Az elmúlt években számtalanszor jártam Erdélyben. Az egymásba ölelkező hegyek, a magasra nőtt fenyők látványa felejthetetlen élményt nyújt mindenki számára. Ilyenkor gyerekkori emlékeim jutnak az eszembe, amikor idős falusi emberek - nekünk, tizenéves gyerekeknek - könnyes szemmel meséltek. Erdélyország szépségéről. Az évek múlásával egyre jobban megerősödött bennem az elhatározás, a vágy, hogy látnom kell Erdély hegyeit, völgyeit, csordogáló tiszta vizű patakjait. Hallgatni a csendet, a madarak énekét, a fenyők sajátságos susogó hangját. Hangos szóval köszönteni a hatalmas hegyeket, amelyre viszhangozva „köszönne” az embereknek. Félve, de annál nagyobb lelkesedéssel indultunk el családommal a közel 800 km-es útra. Zökkenőmentes határátlépés után, egyre elviselhetetlenebb - országúton mentünk többszáz kilométeren át. Hajnalban munkába igyekvő emberekkel találkoztunk. 'Szalmakalapos emberek ismeretlenül is, magyarul köszöntek. A művészi módon faragott székelykapuk az ismeretlenek is tudtára adják, hogy Székelyföldön jár. A székelykapura vésett betűk pár mondattal hirdetik a házigazda mondanivalóját. De egyben üzenetet is jelentenek a következő nemzedékeknek. Talán nincs olyan felirat, amelyben ne lenne benne a székely huncutság. íme 1-2 feliratból idézet:- Beteg ki belépsz, enyhülést találsz.- Szíves vendéglátó e kapu gazdája, de a gonosz embert furkósbottal váija. A falvakat egymás után elhagyva, észrevehető, hogy a román nyelven írt helységtábla fölé ideiglenesen rögzített magyarul kiírt tábla hirdeti, hogy magyar nemzetiség településen járunk. Úti célunk Székelyud varhely volt, melyet közepes nagyságú városnak lehet besorolni. A lakóinak túlnyomó többsége magyar. Legtöbb helyen az intézmények, üzletek, utcák magyarul vannak kijelezve. A város szép környezetben, völgyben terül el. Az alapvető élelmiszerek biztosítva vannak, annak ellenére, hogy az ellátás akadozik. Az üzletek előtt hosszú sorban állnak az emberek és nagyon szűkös a választék. Ihatatlan ivóvize komoly gondot jelent. Sok utánajárással lehet csak hozzájutni a palackos ivóvízhez. A kiégett épület őrzi a decemberi forradalom emlékeit, hirdetve, hogy itt nem vértelenül zajlottak le az események. A „KGST”-piac itt is létezik, igaz, hogy drágább mint otthon, de nagyobb a választék. Viszonylagos a nyugalom, rendszeresen katonai helikopterek köröznek a város felett. Aggódó, félő tekintettel kísérik a helikopterek mozgását. Mi szükség van erre teszik fel egymásnak az emberek a kérdést? Vigyáznak ránk, hangzik a válasz, gúnyos mosollyal kísérve. Az emberek barátságosan integetnek, amikor észreveszik a magyar rendszámú gépkocsikat. A város környékét bejárva, megtekintettük a híres katolikus Csiksomlyói templomot. A közel 2 méteres, fából faragott oltáron elhelyezett Szűzmária szobor lenyűgöző látványt nyújtott. Népi mondás szerint az oltárszobor elpusztíthatatlan. A templomot lerombolták, tűz pusztította, de a Szűzmária szobor épségben maradt. Össze akarták kaszabolni, de csak kis vágást tudtak ejteni a szobron. Ökrös szekéren akarták elszállítani, de a súlya megtöbbszöröződött és nem tudták elvinni. Csodálatos két napot töltöttünk az 1800 méter magasan fekvő Madarasi menedékházban és környékén. Szemtanúi lehettünk, amint újból a „Madarasi menedékház” felirat felkerült a homlokzatra, amit évekkel korábban, erőszakkal levetettek. S lelket, szívet melengető munkálatok befejezése után harmonika kísérettel a székelyhimnusz énekétől visszhangzottak a hegyek. Szem nem maradt szárazon, sírtak a felnőttek. A gyerekek értetlenül nézték a meghatódott embereket. Nem értették a történteket, csupán kérdő tekintettel hallgatták az éneklőket. Néztem és tisztelettel csodáltam a kemény, edzett, és az erős fizikai munkához, mostoha körülményhez szokott elszánt embereket. Akik ragaszkodnak a hitükhöz, magyarságukhoz, szokásaikhoz. Beszélgetés közben hamar előkerült egy darab fenyőfa és a bicska. Pár óra elteltével mesteri módon elkészült a „csodamadár”. Gyerekek kedvenc játéka, a ház belső dísze. Búcsúzáskor legnagyobb örömünkre egy „csodamadarat” kaptunk emlékbe. A hosszú útról szerencsésen visszaérkeztünk. Visszagondolva az élményeinkre, a látottakra, hallottakra, akarva vagy akaratlanul is megfogalmazódott bennem, hogy országhatáron kívül menynyivel nehezebb magyarnak lenni. Mint magyar nemzetiségű nem kér, nem vár kiváltságot, csupán szeretne anyanyelvén beszélni, nemcsak környezetében, hanem a hivatalos helyeken is. Szeretné a szokásait, hagyományait megőrizni. Az emberek bárhol a világban csak szabadon lehetnek boldogok. A székely ember a jónapot köszönésre, úgy válaszol, hogy egészséget. Én hozzá teszem - így utólag is - és boldogságot. M. J.
