Atomerőmű, 1990 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1990-09-01 / 9. szám

6 ATOMERŐMŰ Bauer János szorgalmas elsőéves Éhe a jó kenyérnek, hajt engemet Ludas a kereskedelem is Sokunk számára ismert, miszerint a háromnapos paksi kenyértől még betegséget is lehet kapni, feltéve, ha vala­kinek van kedve megenni. A sokadik szentségtörést kö­vettem el a hó elején, amikor a drága kenyeret ismét a ku­kába löktem. Betelt a pohár - mondtam - utánanézek a dolgoknak... A kenyérgyár közel tizenöt éves lesz, s a jelenlegi vezető már a tizenkettedik. Elsőként őt keres­tem meg a kenyér minőségére kérve magyarázatot.- A kenyérrel kapcsolatban az utóbbi időben nincs reklamáció - mondja Gergely Lajos, a paksi ke­nyérüzem vezetője. A korábbi évekhez viszonyítva jobb lett a ke­nyér minősége. (?!) Ezt bolti el­adók és vevők is megerősítették.- Akkor én és néhány ismerős, akikkelbeszéltem a kenyér minősé­gével kapcsolatban, nyilván gyen­gítjük az Ön megállapítását, mint­hogy a kenyér két-három nap után ragacsos, kellemetlen szagú, mor­­zsálódik, egyszóval ehetetlen!Ez vi­szont 23 forint kilogrammonkénti kenyérár mellett, enyhén szólva szélhámosság, mondhatnám bűn az üzem részéről.- Három nap után nem is cso­da, hogy rossz a kenyér, mert ak­kor már rég lejárt a szavatossági ideje. (?!) A kenyérgyártásnak megvan a technológiája, amit nem lehet másként csinálni. A re­cept szerinti kenyértésztát az elő­írásnak megfelelően, percnyi pon­tosságig dolgozza a dagasztógép, tehát még azt sem lehet mondani, hogy a pék felületesen gyúrta össze. A kelesztés után szalag­rendszer viszi át a kenyeret a ke­mencén, amelynek időtartama szintén meghatározott. Végered­ményben, ha a kenyérnek valami baja történik, az tárolási problé­mából fakadhat - mondja az üzemvezető, miközben gyakorla­ti bemutatóra invitál. Az üzem látványa lehangoló. Biz’ isten a PAV legeldugodtabb műhelyében nagyobb a rend és a tisztaság. Talán a beruházás ide­jén volt olyan áldatlan állapot, mint most a paksi kenyérüzem­ben, ahol emberek ezreinek ké­szítik az alapvető élelmet, a ke­nyeret. A csempék itt-ott foltokban, a fal meszelésről álmodik, míg a magasba szökkenő fekete vaske­retes ablakon pók szövi zavartala­nul hálóját, s a fémszerelvényeket a rozsda eszi. Hopp!, vigyázz a megromlott kövezeten el ne ess! Gergely úr már átélte ezt, nehezen gyógyuló csigolyatörésével, ezért a bajt félre tedd!- Hatmillió forint anyagi támo­gatást kaptunk a PAV-tól, amely nagyban hozzájárult gépparkunk fejlesztéséhez - folytatja az üzem­vezető. - Tudniillik nemrég vásá­roltunk egy ezerkétszáz literes sü­­tőszekrényt^egy kifli-, egy zsöm­le-, egy franciakenyér-formázó gépet, több kelesztőkocsit és szál­­lítorekeszt, amelyek jelentős mi­nőségi javulást hoznak majd ter­mékeinkben.- Egyszóval Ön ezennel megfele­lőnek tartja a minőségi kenyér előállításának tárgyi feltételeit?.- Igen. _ ?i- Nos, nem tudom, hogy ezt a létesítményt kenyérüzemnek ter­vezték-e. Magas az épület, amely télen hideg. Ezért kellett vennünk a kelesztőkocsit is. Az ablakok magasan vannak, nyitásuk-zárá­­suk körülményes, ráadásul több helyen beáznak. Nincs klíma- és elszívórendszer, nyáron kicsit meleg itt a levegő. A kövezetét megrongálta a kézikocsi vaskere­ke..., de a felújításokkal kapcsolat­ban tessék a központban érdek­lődni.- Tavaly volt kimeszelve min­denhol - mutat körbe az üzemve­zető, s közben elindulunk az öltö­ző felé. A kép számomra még szomo­rúbb. Fáradt lemezszekrényajtó a saroknak borulva, s a szekrényből sörösüveg kandikál. A zuhanyo­zófülkéket madzaggal felkötött, koszos fóliák választják el szemér­mesen, csúfítva a nemrég felra­kott szép barna csempét.- Ez a mi fürdőnk, a csapok sem régiek - mondja büszkén Gergely úr, majd nem sokkal később, me­gint az irodában folytatjuk a be­szélgetést, a már említett tárolási problémáról.- Nos, az a kenyér, ami Önnél két nap után megromlik, számítsa be, hogy egy, rosszabb esetben már két napja a boltban van. Mert sok helyen, ahol zavar van a ren­delésben, a régebbi kenyeret igye­keznek „kiszórni”, míg a friss, me­leg kenyeret „bespájzolják” szak­szerűtlenül. Tisztelet a kivétel­nek! %- Elmondható, hogy a rosszul működő rendelés súlyos ellátási gondokhoz is vezethet? Ami egyéb­ként jellemző városunkban.- Igen, elmondható. De ez többéves probléma már. Ezért megoldást keresve, szeptember elején „együttműködési tárgya­lásra” jöttünk össze az élelmiszer­boltok vezetőivel, ahol az ésszerű rendelések megvalósítását beszél­tük meg.- A kérdés provokatív, de a to­vábbiak miatt fontos lehet, mint­hogy az üzemet szidják a legtöbben. Szóval, mennyiben vétkes a kenyér­üzem az alkalomszerű (szombat, húsvét, karácsony stb.) ellátási za­varokban?- Semmiben. Ezt felelősséggel ki merem jelenteni. De teljesen átlátható amit mondok. Az üze­münk termelési kapacitása nyolc­­van-kilencven mázsa kenyér na­ponta. Ezzel szemben csak har­minc mázsára van igény, amire még, a biztonság okán, rátartunk négyszáz darabot. A pénteki, szombati kiszállításhoz még ügyeleti szolgálatot is adunk. Egy viszont fontos, hogy a szokásos mennyiségű megrendelésen felül rendelt mennyiség előállításához idő szükséges. Ezért állapodtunk meg abban, hogy az élelmiszer­­boltok tizenegy óra harminc per­cig jelenthetik be aznapi pótigé­nyüket.- Korábban a létszámhiányuk­ról is olvashattunk, nem szólva a személyzet szakképzettségének ará­nyáról. Ma mit lehetne ezekről meg­állapítani?- Létszámproblémánk nincs, sőt egy-két fővel még többen is vagyunk. Súlyosabb gond viszont a kérdés második része, tudniillik időközben, az alacsony bér miatt több szakmunkásunk távozott. Hiányukat természetesen nagyon érezzük. Az anyagi ösztönzés té­nyét belátta a főnökség is, ezért el­sősorban ezen igyekeztek emelni. A közelmúltban három alkalom­mal volt üzemünkben órabér­emelés, ami remélhetőleg von­zóan hat majd a (régi) szakmun­kásokra.- Az üzem ominózus fegyelmi helyzetéről és az illetékesek nyilat­kozatairól a következőkben. Sze­retném megjegyezni, hogy nem va­lami szenzációhajhászásba kezd­tem, pusztán a kenyér minőségét (el)rontó tényezőt szeretném tisztán látni, remélve, hogy ez is jelenthet valamit az okok megszüntetésében. Ez fontos lenne, mert a kenyér kö­zös ügyünk, amit szeretnénk „le­nyelni". És még egy! Ha ez üggyel, s bármilyen más, a lakosságot érintő szolgáltatással kapcsolatban észrevételük, pana­szuk van, kérem íiják meg a szer­kesztőségnek. Cím: Paks, Pf. 71. 7031. G. SZABÓ PÁL Főszereplő a szőlő Beszélgetés Keller Jánossal- Gratulálunk a nemrég kapott ALKOTÓI DÍJ-hoz. Engedje meg, hogy érdeklődjem, miért kapta ezt a kitüntetést?- A Paksi Dunamenti Tsz 200 ha-os nagyüzemi szőlőtelepíté­séért. Biztonságos termelőhely, korszerű fajták és művelésmódok alkalmazásáért, egy mintaszerű nagyüzemi szőlőüzem létrehozá­sáért. Az üzem eredményei orszá­gos összehasonlításban is az elsők között vannak.- Miért a szőlőtelepítéssel és ter­mesztésével foglalkozott?- Kb. 40 éves szakmai, kerté­szeti pályafutásom során a szak­ma szinte minden területével kap­csolatba kerültem. A szakosodá­sok során az utóbbi két évtized­ben főleg szőlővel foglalkoztam a fejlesztések iránya miatt. Ezen a területen mélyedtem el mind gya­korlati, mind elméleti téren.- Van-e utánpótlás, tanítvány, akinek tapasztalatait átadhatja?- Igen. A fiam, aki szintén okle­veles kertészmérnök, már kicsi gyermekkorától mindig körülöt­tem ténykedett a kerti munkák so­rán. Hétéves korában már önál­lóan ültetett gyümölcsfákat. A Kertészeti Egyetem elvégzése után hét évet töltött az üzemben beosztott kertészként, majd ami­kor nyugdíjba mentem, átvette az üzem irányítását. Mindketten azon munkálkodtunk, hogy a sző­lőtermesztésben szép eredmé­nyeket érjünk el, tapasztalatainkat a helyi lakosoknak bemutatók so­rán átadhassuk. Öröm végigmen­ni a mintaszerűen művelt kisüze­mi szőlők között.- További sikereket kívánok.- 1 -„Beszélgetés nyári élmény ékről”

Next

/
Oldalképek
Tartalom