Atomerőmű, 1990 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1990-06-01 / 6. szám

ATOMERŐMŰ 5 A beszélgetés résztvevői: 1. edző, 2. edző, 3. edző, MG. 1. edző: Te el sem tudod képzel­ni, hogy milyen tenisz volt itt pár éve! MG: Nemigen jártam ide. Igaz nem is tudok teniszezni. Csak annyi maradt meg belőlem a te­niszről, hogy elit sportnak tartják. 3. edző: Elit? Ne kacagtass! Le­het, hogy máshol az - valaha ne­kem is az volt - de ami itt van az, már nagyon messze van az elittől. MG: Pedig a felületes szemlélő azt hinné, itt minden remekül megy. Hat salakos, 3 aszfaltos pá­lya, két mini-teniszpálya. Akár­hányszor erre jártam délután vagy este; suhogó ütők, pattogó lab­dák, vidámság, mozgás, kacagás, eleven élet volt. 1. edző: Tényleg csak felületes szemlélő láthatja ezt. Egyébként valószínűleg a kora esti órákban járhattál erre mostanában, mert a sötétség beálltával megszűnik itt minden élet. Csak a denevérek tudnak rendesen tájékozódni. Az a helyzet, hogy a létesítményből kikapcsolták a villanyt. Nincs vilá­gítás, ill. semmi egyéb, ami villa­mos energiával működik. Pedig este 10-11 óráig is volna igény a pályákra. 3. edző: Sötétedés után min­denki mehet amerre lát. Ha a ka­put nem találja sincs nagy gond, mert az elszakított, legázolt kerí­tések nem jelentenek nagy aka­dályt. 2. edző: Csak gondolj bele. Az OB-ban játszik jelenleg a szakosz­tály. Mérkőzésekre járunk és csa­patokat fogadunk a létesítmé­nyünkben. Van egy nagyszerű központi öltözőépület - kb. vagy 100 m2 alapterületű - és nincs benne szinte semmi. MG: Amikor én legutóbb itt jártam, nagyszerű sport- és klub­élet zajlott. A nagyteremben tv, rádió és egyéb szórakoztatóesz­közök. Még talán büfé is üzemelt? Tiszta rendes öltözők, hideg-me­leg víz, kulturált, tisztán tartott il­lemhelyek, folyosók, parkok. Tisztaság, rend, szervezettség volt tapasztalható. 2. edző: Na látod, mindezekből most csak az épület van meg. Még a víz sem állt mindig rendelkezés­re. Nagyobb létszámú versenyek alkalmával - szabálytalanságot el­követve - segítőkész barátaink nyitják ki kérésünkre a létesít­mény vízellátását szolgáló csőve­zeték főcsapját, hogy használhas­suk a mosdókat és az illemhelye­ket. Mondd meg, hogy fogadhat­juk itt OB 3-as ellenfeleinket, ho­gyan beszélhetünk normális sportintézményi, sportlétesítmé­nyi életről? MG: Nem kényeskedtek ti egy kicsit? 1. edző: Négy edző és egy gond­nok. Utóbbi sokat segít a fűnyírás­ban, salakozásban és az egyéb - sajnos egyre kisebb volumenű - belső munkákban. Megjegyzem, már salak sincs. Volt megfelelő mennyiség. Egyszer csak egyik napról a másikra eltűnt. Valaki el­vitte vagy elvitette. MG: Tehát nincs villany, nincs víz, nincs öltöző. Én úgy gondo­lom, aki igazán szereti a teniszt, annak mégiscsak legfontosabb a labda meg az ütő. 2. edző: Jól látod. Itt mindenki teniszezhet, aki hoz labdát meg ütőt. MG: Hát ezzel nem mondtál nagyot. Látom, amikor a szom­szédom indul teniszezni, mindig viszi az ütőt meg a labdákat. 3. edző: Ez az amatőröknél ta­lán el is menne - bár ott sem ter­mészetes - de versenyzőknél már egy kicsit furcsa, hogy nincs me­zük, hogy mi szerezzük be a lab­dákat, és húrt az ütőkre. MG: És mi a helyzet a tagdíjak­ból és sportköri díjakból befolyt anyagiakkal? Nem ebből kellene fedezni ezeket a költségeket. 3. edző: Az idén 50 ezer forintot fizettünk be a sportegyesületnek és eddig még egy fillért sem kap­tunk vissza. Ahhoz képest, hogy 88-ban 500 ezer, 89-ben 200 ezer Ft volt a támogatásunkra fordított összeg, addig az idei semmi, az nagyon kevés. A sportegyesület egyedüli segítsége, a csapat és a versenyzők versenyre történő szállításának megoldása, ill, a lé­tesítmény karbantartásába bese­gítő gondnok tevékenysége. MG: Milyen anyagiakból gaz­dálkodtok akkor? Miből veszitek a labdákat, a húrt és az egyéb fo­gyó felszereléseket? 2. edző: Egy pénzügyi szakem­bernek borsózna a hideg a hátán a módszertől, ha meghallaná, ho­gyan csináljuk. Mi edzők dolgo­zunk meg minden befektetett fo­rintért, mindenről van számlánk. Úgymond önellátókká váltunk egy ideje. MG: Most már kezdek valamit nem érteni. Hogyan vagytok ti itt edzők 2. edző: A KVÜ-nél dolgozunk hivatalosan. A KVÜ sport- és te­niszszerető vezetőinek köszön­hetjük, hogy edzői, versenyzői, pályafenntartói és még ki tudja hány feladatunknak meg tudunk felelni. 3. edző: Én a PAV-nál dolgo­zom. Társadalmi munkában fog­lalkozom a tenisszel, mert imá­dom ezt a sportot. A negyedik edző a FŐNÖK: Ő is KVÜ-alkal­­mazott és az egyesület megbízá­sából az ő feladata a szakosztály irányítása. MG: Említettétek, hogy verse­nyeztek is. 1. edző: Teljesen természetes. Teniszeztünk az OB 1-es, az OB 2-es csapatban is, most az OB 3- ban sem hagytuk cserben a szak­osztályt. MG: És most még az utánpót­lás-nevelés is a ti feladatqtok?! 3. edző: Nevelnénk, de ilyen fel­tételek között szinte lehetetlen. Csak a lelkesedés hozza ki a ver­senyzőket az edzésekre. Melléke­sen megjegyzzem; szinte semmit nem tud a közvélemény a szak­osztály eredményeiről, pedig a korcsoportos versenyekben szé­pen szerepeltek a fiatalok. MG: Ezek szerint itt tényleg volt jó tenisz. De mi történt há­rom év alatt? 1. edző: 1983-tól S. János szer­vezőkészségének és támogatásá­nak, Sz. Lajos edzői szaktudásá­nak köszönhetően a teniszszak­osztály 1988-ra a megyebajnok­ságból az OB 1-be küzdötte fel magát. Természetesen nélkülöz­hetetlen volt a sportegyesület tá­mogatása, mind erkölcsi, mind anyagi szempontból. 2. edző: És lassan csurgunk vissza az OB-ban. Nincs S. János - távozása óta elnöke a szakosztály­nak. Nincs Sz. Lajos, azóta nincs rendes edzője a csapatnak. És ahogy az előbb említettük, a sportegyesület támogatása is egy­re fogy. 3. edző: Pedig szerintünk, edzők szerint, a szakosztály meg­felelő körülmények között, ha megkapná a lehetőséget, önfenn­tartó tudna lenni. MG: Én úgy gondolom, ti nem csak a szakosztály igazolt verseny­zőire számítotok, hanem az ama­tőrökre, a teniszt műkedvelő szin­ten művelőkre is. 3. edző: Ez természetes. Jelen­leg 120 fő azok száma, akik rend­szeresen kijárnak teniszezni. Eb­ből kb. 40 fo igazolt versenyző. A többi valamilyen formában és szervezésben, de amatőr. Vala­mennyien szeretik a teniszt és hajlandók tenni érte. 1. edző: Ha anyagi lehetőségeik engednék sokkal kultúráltabb,, szervezettebb, a szabadidő eltöl­tésére alkalmasabb környezetet tudnánk teremteni a sportlétesít­ményben. 3. edző: Rengeteg tervünk, el­képzelésünk van, de ha így hala­dunk, még az OB 3-ban maradás is veszélyben van. És ez még csak a versenysport kudarca lenne. De ha mi abbahagyjuk, tartok tőle előbb-utóbb az amatőrtenisz is megszűnne. MG: Én úgy látom nemcsak anyagi, de erkölcsi támogatás is elkelne nálatok. 2. edző: Nem igazi a kapcsola­tunk az egyesülettel, nincs anyagi támogatónk, nincs a teniszt szere­tő és értő szakosztályvezetőnk, szervezőnk vagy menedzserünk, önálló elképzeléseink megvalósí­tására pedig nincs meg a lehetősé­günk. MG: Végül is kihez tartoztok? 1. edző: Az egyesületünk a PSE. MG: És kié a sportlétesítmény; a telek, a pályák, a főépület, a já­téklétesítmények? 1. edző: Eehet, hogy most kine­vetsz,'de nem tudbm igazán, és a többiek sem tudják. Talán a Váro­si Tanácsé. Azt tudjuk csak, hogy a PSE irányítása alá tartozunk. MG: Most kicsit megvagyok lepve, mert a statisztikáitokból azt láttam, hogy a 120 fő aktív teni­szező 90%-a PAV-os. 3. edző: Igaz! És itt vagyunk en­nek a nagyszerű és impozáns ASE-sportlétesítménynek a szomszédságában és „árnyéká­ban”. Néha mikor átnézek a kerítésen olyan érzésem van, mintha erdé­lyi magyarként nézném a szép Magyarországot. MG: Azonnal sírva fakadok et­től a hasonlattól! 1. edző: Ne fakadj sírva. Inkább próbálj segíteni. Amit elmond­tunk azzal senkit nem kívántunk megbántani. Csak a jóakarat, a segítőkészség - néha az indulat - de mindenek­előtt a tenisz szeretete mondatta velünk mondanivalónkat. Kérünk ne használd fel rossz célra! És próbálj segíteni. MG: Megpróbálok! MonoGram Gondolatok ai üzemegészség helyzetéről A vállalati üzemegészségügy nyil­vántartása fontos és meghatározó a munkahelyi táppénzköltség-elemzés, rögzítés, ellenőrzés, lekérdezés és a statisztikai összesítés tekintetében. A rendszer módszeréből adódóan a be­vitt adatok helyességét adatrögzítés el­lenőrzi, hiba esetén utal jellegére, és csak az ellenőrzött adatok kerülhet­nek feldolgozásra. Lehíváskor az összesítőprogramból tetszés szerint kiválasztható, hogy mi­lyen bontásban szeretnék megvizsgál­ni az adott vállalat egészségügyi hely­zetét. Példaként lehet említeni - s ez egyben mint lehetőség is, - a diagnózi­sok szerinti, táppénzes időtartam sze­rinti, munkahely szerinti, BNO-főcso­­port szerinti (BNO= Betegségek Nemzetközi Osztályozása), táppénz jellege szerinti lekérdezést. A felsoro­lás korántsem teljes, hiszen program­­csomagról lévén szó, a számítógépre vitt adatok összességében, komplexen is vizsgálhatók. S mint ilyen, a rend­szer funkcióját figyelembe véve, meg­figyelés tárgyát képezheti. Ugyanak­kor a mélyebb részletekre kíváncsi szem előtt sincs elzárva annak a lehe­tősége, hogy a gépparkon és az emberi tudáson alapuló munkafolyamat egy­­egy részletét kiragadja, elemezze. A számítógépes rendszer megalko­tói, a munkahelyi táppénzköltség elemző program bevezetését elsősor­ban azoknál az üzemeknél javasolták, ahol táppénzbevételi joggal rendelke­ző üzemorvos dolgozik. A rendszer az adott üzem, vállalat helyi sajátosságait szem előtt tartva, kívánság szerint ala­kítható, bővíthető újabb szolgáltatá­sokkal. Az Atomerőmű Vállalat üzem­egészségügyi szolgálata rendelkezik a kiépített számítógép-csatornákkal, s a rendszer naprakészsége lehetővé te­szi, hogy az átfogó, mindenre kiterje­dő adminisztrációt programra átültet­ve megjelenítse. Háttérinformációt is tartalmaz, s egyben vállalati összesen­­ben a különböző adminisztrációs egy­ségeknél lekérhető az x év kiesett táp­pénzes napjainak száma. Mindezt csak esetként említettem, hiszen olyan hatalmas és széles körű adathalmazról van szó - amely szerve­sen illeszkedik a vállalat szervezeti rendszerébe -, hogy egyetlen dolgo­zatban sem lehet teljes egészében ki­fejteni. Nem is lehet feladat, mert sok­kal inkább érdekes a komplexitás he­lyett törekedni egy-egy részlet kielem­zésére, kivitelezésére, az azonosnak tűnő metszéspontok összevetésére. A részegységek, a jelentéktelennek tűnő, elbagatelizált részletek aztán sokszo­ros kinagyításban felszínre hozzák az egyébként is mélyen lapuló töréseket. Nem hiszek tehát abban, hogy a vizsgálat tárgyát képező folyamatokat csakis, és csakis egységében lehet megfejteni. Inkább elemeire szétbont­va, mint a kirakósjátékot, melynek mozaikjai gondos odafigyelés után összerakódnak. Nyilvánvaló, hogy az így szétszedett mikrodarabkák is vala­minek a függvényében válnak látható­vá, hiszen a nagy egészben a szeletek sohasem éles kontúrral vannak meg­húzva. A vonalak elmosódnak, egy­másba olvadnak és fölülről nézéskor aztán nem látunk mást, mint elmosó­dott, alaktalan tömeget. Valaminek a függvényében: s ez le­het akár a jogszabályok halmaza is, amely nem pusztán a gazdasági és po­litikai mobilizáció hatására válton sok évi tespedtség után. A gyorsuló idő megköveteli magának ami jár. De nem úgy, mint a nyolcvanas évek elején, amikor szinte egyik napról a másikra egyes ipari ágazatokban elrendelték a számítógépes rendszer beállítását. Nem oldott meg semmit - persze olyan értelemben, hogy nem csökkent az adminisztrációs létszám, a beren­dezések kezeléséhez nem álltak ren­delkezésre megfelelő szakemberek, és számos esetben a program sem volt életképes, - ugyanakkor megmaradt a kettős könyvelés, s a hozzá nem értés. A hasonlítás nem teljes, csak annyi­ban, hogy érzékeltetni kívántam azt a folyamatot, amely napjainkban is je­len van, - nyilván sokkal letisztultabb formában - természetesen nem ennyi­re leegyszerűsítve és lesarkítva. Jogszabályok változnak - s ez alól nem kivétel a társadalombiztosítással kapcsolatos utasítás, rendelkezés sem -, módosulnak, átfedik egymást. És nem kell jogilag képzettnek lenni ah­hoz, hogy adott esetben ne tapasztal­jam saját magamon is. Konkrétabban: nem pusztán bérfeszültséget okozott az a rendelkezés, amely megváltoztat­ta a korábbi gyakorlatot ahol is a táp­pénz kifizetése csak munkanapokra számolható el. Hatását ma is érezzük. László-Kovács Gyula ASE-FESTO teniszverseny szünetében Sorozatos betörések a lakótelepen... Az önszerveződés jogán Az elmúlt időszakokhoz képest a magán- és személyi tulajdon vé­delmére elkövetett bűnesetek száma megnőtt. Egyre gátlástala­nabb módszerekkel dolgoznak a bűnözők. A lakosság nem érezhe­ti biztonságban nyaralóját, gépko­csiját és saját testi épségét sem. A tolvajok és a rablók ma már nem csupán éjjel végzik munkájukat, hanem fényes nappal is, a járóke­lők, a szemtanúk szeme láttára. Az egyes elkövetést háttérbe szo­rította a bandákba tömörülő elkö­vetés, ahol minden embernek speciális feladata van. A helyszí­neket általában gépkocsival köze­lítik meg. A bűnözést kiváltó okok skálája színesebb lett. Csak említés ere­jéig: meghatározóvá vált a folya­matos elszegényedés, a létbizony­talanság, a társadalmi élet szinte minden területén jelentkező nagyfokú liberalizmus. Az okokat belátható időn belül megszüntetni nem lehet, ám ez nem jelenti azt, hogy állampolgári jogon és a legelemibb emberi jo­gon ne tegyünk meg mindent a fi­zikai- és szellemi épségünk, ja­vaink védelmére. Az országos gondoktól elsza­kadva, helyhez kötött problémák­kal találkozhat a paksi polgár. A bűnözési mutató itt is magasra emelkedett, és ezen belül vannak a városnak kiemelkedően fertő­zött gócai. Egyre inkább az a véle­mény, hogy a rendőrség munkáját a bűnmegelőzésben segíteni kell. Hogyan és milyen módon le­hetséges? Erre a kérdésre voltam kíváncsi amikor felkerestem Nei­derl Imre nyomozó alosztályveze­tőt. Azt hallottam, hogy elképzelései­tek között szerepei egy önvédelmi csoport létrehozása.- Igen. Ugyanis arról van szó, hogy megszaporodtak - s én itt el­sősorban a lakótelepekről beszé­lek -, a lakásbetörések, gépkocsi- és kerékpárlopások. Persze az nem véletlen, hogy emelkedett a bűncselekmények száma. Előbb vagy utóbb mindenképpen el kell jutni oda, hogy az emberekben kialakuljon egy egészséges féle­lemérzet. Ez nem a bizalom nél­küli gyanakvást jelenti, hanem a szó legnemesebb értelmében vett felelősséget. Mégpedig olyan fele­lősséget, ami felerősíti a társada­lom és az egyén kapcsolatát. Hi­szen azáltal, hogy részt vesznek a bűnmegelőzésben, közvetve a társadalmat is védik. Tulajdon­képpen csak megelőzésről lenne szó, oly módon, hogy csoportokat hívnánk életre, szigorúan önszer­veződési alapon.- Szeretném, ha pár gondolatban ismertetnéd a dolog lényegét.- Először is kötetlen beszélge­tés során elmondanánk, mire is kell figyelni. Ezek a beszélgetések nyitottak lennének, tehát bárki, akit érdekel a dolog, eljöhet. Nyil­ván a csoportok területenként szerveződnének, és bűncselek­ményre utaló adatok esetén érte­sítenék a kapitányságot. Jelzés­szinten regisztrálni kellene a sze­mélyleírást, az esetleges rendszá­mot, vagy a bűncselekmény kísé­rőjegyeit.- Említetted a beszélgetést. Hol gondoltátok?- Különböző klubhelyiségek­ben szeretnénk megtartani, ami szakemberek bevonásával történ­ne. Például vagyonvédelmi tájé­koztató 10-20 ember részére. A bűncselekmények tapasztalatai­nak elemzése, szintén szakértők közreműködésével. Mire is kell fi­gyelni, melyek azok a frekventált pontok, amelyek ismerete a bűn­­megelőzést szolgálja.- Bizonnyal nem önkéntes rend­őrségről van szó.- Bizony, hogy nem. Ez a cso­port szigorúan belső érdekeltség szerint jönne létre, ami teljesen független a rendőrségtől. Mi azt szeretnénk, ha az önszerveződés hívná életre. Az egymás iránti fe­lelősség és az emberiesség.- Működik-e már ilyen csoport?- Igen. Az ország egyes terüle­tein már funkcionálnak ilyen jel­legű csoportok, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy munkájuk eredményeként az elkövetett bűncselekmények száma csök­kent. Biztosan lesznek kezdeti ne­hézségek az induláskor, de az a véleményem, hogy a tisztességre fogékony ember megfogja találni a kiutat.- Legyen igazad, és köszönöm a válaszokat.- lászló -Nagyjavítások kollektív dózisa (raSv) Nagyjavítások időtartama (nap) 80 zT 1984 1985 1986 1987 1988 1989 ■ i. Blokk ^1II. Blokk [ZD III. Blokk M IV. Blokk MÁTIS LÁSZLÓ GRAFIKÁI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom