Atomerőmű, 1990 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1990-06-01 / 6. szám
6 ATOMERŐMŰ NŐI KOSÁRLABDA Ä nagy család Álló sor balról jobbra: Szalmán Szabina, Farkas Krisztina, Hirth Judit, Daróczi Eszter edző, Szabó Karolina, Németh Katalin, Sajnovics Edina. Guggolnak balról jobbra: Nagy Zsuzsa, Jäger Magdolna, Jäger Ágnes, Csepreghy Annamária és Prantner Csilla ... amelyben Daróczi Eszter mint edző, mint anya, mint szellemi vezér... valójában nem is tudom, hogy milyen minőségben beszélget velem.- Egy nagyon szép és sikeres bajnoki évet zártunk - mondja Eszter. - Az NB II-ben a harmadik helyen végeztünk, s csak minimális „gólkülönbséggel” estünk el az osztályozótói, miután azonos ponttal álltunk, mint az ezüstérmes Komló. Nagy eredménynek mondható ez, ha figyelembe veszszük, hogy a rájátszás során olyan játékosokat kellett nélkülöznünk, mint Pálfi Katalin, Tóth Judit, Kerekes Katalin és Szabó Móni, így a feladatot az úttörőlányainkkal oldottuk meg. Bár mélyvíz volt ez a fiataljainknak, de sikerült! A sikerben vitathatatlan érdeme van a meccsenkénti 25-30 pontos Harsányi Máriának, valamint a csapat „magvát” jelentő Bernáth Katalinnak.- Ilyen lelkiismeretes, áldozatokat nem kímélő munka után nincs sajnálat az elszalasztott lehetőség iránt?- Lehet, hogy meglepően hangzik, de a körülményeket tekintve nem sok értelme lett volna a feljutásnak. Az évek folyamán rájöttem, hogy a vezetőségnek nem érdeke a női kosárlabda minőségi szintű menedzselése. Punktum! De így nem is lenne ez probléma. Csak! Elsősorban azt kellene figyelembe venni - és ez nemzeti szinten is igaz -, hogy a minőségi szint megtartásához a diáksportot, ha úgy tetszik a tömegpsortot kell a jelenlegihez képest jobban preferálni. Másodsorban a széles bázison működő sport szociológiai jelentőségét kellene felismerni. És erre szükség lenne a városunkban is. A létező, tétlenkedő gyerekeinknek kellene „elfoglaltságot” adni. Nem nagy pénzekért kell idegen játékosokat idehozni, hanem a helyiekből kell megfelelőt kinevelni. Elvégre az edző erre rendeltetett! És ezek után ne tűnjön szerénységnek, de mi önerőből, paksi gyerekekből igyekszünk egy jó színvonalú NB Il-es csapatot megtartani.- És most azokról, akikre épít.- A serdülő-, az úttörő- és a mini korosztállyal a Tolna megyei bajnokságban indultunk, ahol a serdülők a szekszárdiak mögött a második, míg az úttörők olimpiai bajnokok lettek. A területi úttörőolimpián, Pécs és Zalaegerszeg után a harmadik helyet szereztük meg. Ugyanezzel a gárdával, a húszcsapatos Budapest-bajnokságban a hetedik helyen végeztünk. Negyven csapat között az előkelő harmadik helyet szereztük meg a mini korosztályos Budapest-bajnokságon. Az eredmény alapján egy nemzetközi tornán vehettünk részt Hamburgban. A tizenkettes mezőnyben veretlenül végeztünk az élen, s ezzel elnyertük a kupát! Itt egy másik „apró” öröm volt számunkra, hogy Jäger Ági a torna „legjobb dobója” címet érdemelte ki. A három korcsoportot összevetve, az elmúlt bajnoki évadban dicséretes teljesítményt nyújtott Tóth Annamária, Szabadi Bernadett, Szabadi Betti, Osztermayer Mónika, Skah Mónika, Bukta Andi, Wihrt Judit, Jäger Mónika, Jäger Ági és Farkas Krisztina. De meg kell jegyeznem, hogy a „névtelenek” munkájával, hozzáállásával is maximálisan meg vagyok elégedve.- Hogyan alakul a további program?- Sajnos a tavalyi napközis sporttábor nem jön össze. Pálfi Kati kismama lett, engem egy válogatótábor szakmai teendőihez kért fel a szövetség, amely június közepétől kezdődik Sopronban. De még június elejétől kezdődik Esztergomban az a tehetségkutató-tábor, amelybe öt játékos megy tőlünk. A ’94-es EB-re készülő „bőkeretbe” hívták meg Tóth Annamáriát, Szabadi Bettit, Pach Erikát és Osztermayer Mónikát, akiknek június közepétől kezdődik egy felkészítő tábor Szolnokon. A mini korosztályunk július elejétől egy hétig lesz vendége a már említett soproni tábornak, majd a hónap közepétől, teljes létszámmal egy külföldi kirándulásra indulunk. Július végén Baján kezdjük el a bajnoki felkészülést, amit később itthon folytatunk.- Ahhoz képest, hogy a szakcsoport elveiben amatőr szemléletet vall, a szakmai munka, a hozzáállás profinak tűnik. A gyerekek hogyan viselik ezt?- Én azt hiszem, erre a legmeggyőzőbb válasz az általuk produkált eredmény. Ezek a gyerekek roppant szerények, nem nagyzolók, nem hiúak. Nagy örömmel „viselik el” még az aprócska sikert is. Nemes egyszerűséggel teszik azt, amit tenni kell. És mindezeket, hogy hihetőbbé tegyem, elmondom: még a mai napig teremgondjaink vannak! Változatlanul minden reggel 6.30-tól edzünk az ASE-sportcsamokban. Van olyan gyerekünk, aki az 5.40-es busszal jön az óvárosból, pusztán azért, hogy edzhessen. No, de ... nem sírunk. Ez van, s még így is vállaljuk. Én tapasztalat alapján mondom, dacára a körülményeknek, sokkal jobb a közösségünkben a hangulat, a barátság, az egymás iránti tisztelet és a segíteni akarás, mint ahol minden megadatott. Mi valójában egy nagy család vagyunk. Ez a mi erényünk!- Kívánom, hogy ez továbbra is maradjon ilyen nemes és tiszta. Jussuk legyen sportsiker és egészség! Köszönöm a beszélgetést!- g. sz. p. -Országos döntőben az ESZI kosárlabda- és távolugrócsapata is A csapat tagjai: Álló sor balról: Mészáros András testnevelő edző, Szalmási Gábor, Martincsek Tibor, Jankovics László, Simon Gyógy, Honos Antal. Guggolnak (balról): Zeleznik Zsolt csk., Eisenberger Zoltán, Kovács Nándor. Pihen: Benedeczki Ferenc Kosárlabdázóink a székesfehérvári területi döntőn harcolták ki az országos döntőbe jutást. Eredmények: ESZI Paks-Jáky SZK Székesfehérvár 63:55 ESZI-Gödöllői 202. Sz. SZMK és SZK 68:41 ESZI Paks-Pannonhalmi Bencés Gimn. 63:37 * T ávolugrócsapatunk ugyan 2. helyen végzett a területi döntőn, de 587 ernes átlageredményével meghívást kapott az országos megmérettetésre. Füredi Zoltán egyéniben is a legjobbak között szerepelhet, amit 643 cm-es igen jó eredményének köszönhet. (Időközben az országos verseny lezajlott, ahol a 6. helyezést érték el, egyéniben Füredi Zoltán a 7. lett. Csak így tovább! Gratulálunk - a szerk.) Élménysarok Nyújtsd baráti jobbod! SAKK MVMT-kupa: l.PAV Június 9-10. között az Oroszlányi Hőerőmű Vállalat telephelyén, Bokodon vívták meg szokásos évi sakkcsatájukat az iparág dolgozói. Az MVMT-kupa villámsakkversenyt 1982-ben indította útjára az MVMT szakszervezeti bizottsága. A mostani sorrendben a 9. verseny a tavalyi hajdúszoboszlóitól kicsit elmaradt, de így is 48 versenyző startolt az egyéni és 12 csapat a „hivatalos” csapatversenyen. Az előjelek nem voltak biztatóak. A televízióban nem régen mutattak képeket Oroszlányról, ahol az egyáltalán nem környezetbarát erőmű hatásai - por, szennyeződések - voltak láthatók. Aztán a csapat sem akart öszszeállni. A házépítéstől a külföldi utazásig terjedő „nyomós” indokok egy 50%-ban új csapat öszszeállításához vezettek. Nagy várakozás, izgalom előzte meg a 4 fős csapatok küzdelmét: sikerül-e vajon a több nagyágyúját is nélkülöző PAV csapatát megelőzni? Nem sikerült. Ha nem is olyan meggyőzően, mint tavaly, a PAV csapata (Gosztola István, Vajnai Attila, Kalmár Márton, Läufer Miklós) végig az élbolyban haladt és egy huszáros 4:0-ás győzelemmel a végén 3 pont előnnyel szakította át a célszalagot. A csapatverseny végeredménye: 1. Paksi Atomerőmű Vállalat 31,5 pont. 2. Dunamenti Hőerőmű Vállalat 28.5 pont. 3. Pécsi Hőerőmű Vállalat 27,0 pont. Dicséret illeti a verseny rendezőjét, az Oroszlányi Hőerőmű Vállalat szakszervezeti bizottságát a színvonalas rendezésért, a szép díjakért és a vendégszerető fogadtatásért. A záróünnepségen még nem dőlt el, hogy jövőre ki lesz a házigazdája és milyen feltételek és keretek között kerül majd megrendezésre a sakkverseny. Mindenki bizakodott azonban abban, hogy ez a szép hagyomány folytatódik, az iparági sportbarátságot tovább ápolják. Az áprilisi számban közölt feladványunkra nem érkezett megfejtés. Ebben a feladványunkban egy magyar nagymester sziporkázik, a világos bábukkal matthálót sző a sötét király köré. Megoldásként kérjük a matthoz vezető lépéseket beküldeni. Beküldési határidő: július 10. A megfejtéseket a szerkesztőség címére juttassák el: Paks, Pf. 71. PAV tájékoztatási iroda. GOSZTOLA ISTVÁN Ez volt a mottója annak a többnapos eseménynek, amelyet Németkéren rendeztek a helybeliek és a büchenbachi (NSZK) küldöttek részvételével. A nemzetiségi partnerkapcsolat még 1985-ben kezdődött. Hazánk társadalmi változásainak folyamataként, Németkér és Büchenbach együttműködéséről 1989. szeptember 7-én írásos megállapodás is köttetett. Az utóbbi időpontban a németkériek, ez év májusában a büchenbachiak baráti látogatásával vette kezdetét a - remélhetően sokáig tartó - kapcsolat, amely a megítélések szerint több szempontól jelenthet előrelépést e két községnek.- Nos, néhány sor erejéig térjünk vissza a németkéri eseményhez, amelyet a német körülményekhez mérten jóval szerényebb, de annál tisztább szívvel, őszintébb szeretettel szervezett meg a község apraja, nagyja. Május 16-án érkeztek meg a vendégek, akik a hivatalos köszöntés után vendéglátóikhoz mentek. Másnap a község bemutatása, határjárás, majd az esti közös ünnep következett. Ez utóbbit magam is átéltem, így az élményeimet szeretném ezúton megosztani.- Kicsi lélekszámot befogadó kultúrház, falakat szétvető számú közönség. így festett a kép akkor este, amikor két nyelven hangzott el a műsor megnyitója, s a hangulat egyre emelkedett. Közben egy hősi emlékmű megépítését segítő pénzadományt nyújtott át Kari Hausmann polgármester Arnbach Edéné tanácselnök asszonynak, majd a helyi nemzetiségi énekkórus következett. Dalaikat meghatóan szépen, amatőröket meghazudtolóán adták elő. „Németkér, Te drágalátos fészek...” zúgott összhangban a németkéri himnusz, s a „Still ruht der see”-re ki zümmögve, ki énekelve ringatózott a kórussal. Nem sokáig tartott az andalító hangulat, minthogy a soron következő paksi néptáncegyüttes egyre több, különböző stílust képviselő embert hozott tűzbe, amit Bozár László és Puskás András szólótánca csak fokozott. A levegő szinte elfogyott, kétórás műsor után az állóképesség kissé megkopott, mégis a finálét jelentő „Szatmári táncok”-at tapssal, örömujjongással követelte ismét a közönség. Feltörő érzelmek voltak ezek. Könnyfakasztó érzelmek, amelyben az ÓHAZA iránti szeretet nyilvánult meg. Az akkor és ott tapasztaltak alapján egyre erősebb a hitem a kultúra békítő, építő szerepében. Hiszem, hogy ezáltal a legkonokabb lelkűek is megtörnek. Hiszek a népek közötti barátságban, csak nem kell a sovinizmus cseppjével megmérgezni azt!- Május 18-án Paks és Szekszárd nevezetességeit nézték meg a vendégek. A szombat az egyéni programok jegyében telt el. Május 20-a katolikus misével kezdődött, majd délután színes „majálisi” események közepette búcsúztak a testvérek, a barátok, a vendégek. G. SZABÓ PÁL Teljesítménykihasználási tényező (%) Pánczél József, Dodó, 30 éves polgári fegyveres őr, lapunknak karikatúrát rajzol Fotó: Iné ATOMERŐMŰ Felelős szerkesztő: LÓCZY ISTVÁNNÉ Tervező szerkesztő: RUSZ GYÖRGY Szerkesztőség címe: Paks, Pf.: 71. 7031 Kiadja a Tolna Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: DR. MURZSA ANDRÁS Levélcím: Szekszárd, Postafiók: 71., 7101 Engedélyszám: III/ÜHV/306/T Megjelenik havonta Készül a Szekszárdi Nyomdában 2000 90.1398 Felelős vezető: BENIZS SÁNDOR
