Atomerőmű, 1988 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1988-02-01 / 2. szám
2 PAKSI ATOMERŐMŰ Huzavona a radioaktív hulladékok körül Törvényszerűen keletkeznek radioaktív hulladékok az atomerőművek működése következtében. A technológiai rendszerek hulladékvizeit bepárlással, illetve ioncserélővel tisztítják, így keletkeznek a bepárlási maradékok és a kimerült ioncserélő gyanták, amelyek radioaktív anyagot tartalmaznak. A dolgozók egyéni védőeszközeinek egy részét mosodában tisztítják, más részét egyszer használják. Az így keletkezett szennyezett védőeszközök, illetve a szennyezett mosodai vizek, valamint a szellőző rendszerek elhasznált légszűrői ugyanilyen hulladéknak számítanak, és bizonyos javítási, karbantartási munkák során is keletkeznek radioaktív hulladékok. A nagy aktivitású radioaktív hulladékokat az erőmű teljes élettartama alatt a főépületben, az erre a célra kialakított tárolókban őrzik. Végső elhelyezésükre az erőmű üzemen kívül helyezésének keretén kerül sor. A kis- és közepes aktivitású hulladékokat jelenleg rövid tárolás után a Fővárosi Köjál elszállítja a Püspökszilágyon működő radioaktív-hulladék tárolóba. Ami a kiégett fűtőelemek sorsát illeti - ezek tartalmazzák a keletkezett radioaktív anyagok túlnyomó hányadát -, a Szovjetunió kormányközi szerződésben vállalt garanciát arra, hogy ezek a fűtőelemek a Szovjetunióba kerülnek visszaszállításra. Manapság a közvélemény figyelmét és érdeklődését a kis- és közepes radioaktivitású hulladékok sorsa keltette fel, mivel ezek végleges elhelyezésének gondjairól szólt a rádió - cikkeztek róla az újságok is -, hiszen a szilárd hulladékoknak a püspökszilágyi tárolóban történő elhelyezése, valamint a folyékony hulladékoknak az atomerőművi segédépületében való tárolása csak ideiglenes megoldás. A végleges elhelyezéshez ki kellett dolgozni a legmegfelelőbb feldolgozási technológiákat úgy a szilárd, mint a folyékony hulladék esetében és keresni kellett azt a helyet, ahol a hulladékok elhelyezhetők. A szállítás- és a végső elhelyezés biztonságának növelése érdekében a folyékony radioaktív hulladékot szilárd állapotúvá alakítják. Erre számos módszer ismert a nemzetközi gyakorlatban és a hosszú és rendkívül alapos kiválasztási eljárás a cementezés mellett döntött. Ennek lényege az, hogy a vizes hulladékot cementtel és speciális adalékokkal összekeverik, majd az így kialakuló cementgép betonná szilárdul. A cementezés is igen sokféleképpen oldható meg, végül is az iparág egy NSZK-beli technológia megvásárlása mellett döntött. Ezzel a technológiával duplafedelű, felületkezelt acélhordókba történik a cementezés. Ugyancsak hordókba préselik a kis- és közepes radioaktivitású szilárd hulladékokat is. Hogy hol legyen ezek végleges elhelyezése? Ezzel a kérdéssel és a hulladéktároló telephely tervezésével 1976. óta foglalkozik az ERŐTERV, bevonva a munkába számos szakmai intézetet. Az Egészségügyi Minisztérium állásfoglalása értelmében radioaktív hulladékok végleges tárolása csak olyan helyen és módon engedélyezhető, ahol a természeti adottságok és a műszaki védelmek együttes hatására sem a létesítményben tárolt, sem az onnan esetleg kijutó radioaktív anyagok sugárzása nem károsítja elfogadhatatlan mértékben az emberi életet, a jelenlegi és jövő nemzedékek egészséget és életfeltételeit, az emberi környezetet és az anyagi javakat. Több helyszín szerteágazó szempontok szerinti vizsgálatát végezték el. Vizsgálták, hogy geológiailag, hidrogeológiailag, szeizmológiailag alkalmas-e az adott helyszín, milyen sűrűn lakott a környék, a szállítási távolság se legyen túl nagy, stb. Volt idő, amikor Magyaregregy térségét vélték a legkedvezőbbnek, de mivel a megyei vezetőkkel nem egyeztették előre az elképzeléseket, azok bírálták az eljárást is és szakmai szempontból is megkérdőjelezték a terület kiválasztását. Ekkor (1983-ban) az Ipari Minisztérium a Magyar Tudományos Akadémia segítségét kérte, amikor is Vajda György akadémikus segítségével megalakult egy 14 tagú bizottság és az ERŐTERV döntéselőkészítő anyaga alapján megkezdték munkájukat. A bizottság végül is kimondta, hogy mindegyik megvizsgált tervezett telephelyen biztonságosan tárolható a kis- és közepes radioaktivitású hulladék, és első helyes Feked térségét ajánlotta. Ezután Feked-Vémén-Ófalu térségében további feltárási és egyéb vizsgálatot végeztek. A kedvező vizsgálatok alapján az ERBE (az akkori beruházó) megkérte a megyei tanácstól a területfelhasználási engedélyt. A megye bevonta az engedélyezési eljárásba az illetékes szakhatóságokat, majd 1985. márciuis 25-én kiadta az engedélyt. Ebben az engedélyben rendkívül sok előírás szerepelt zömében a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság állásfoglalása alapján, de a többi hatóság is megfogalmazott feladatokat. A további kutatás már a területfelhasználási engedélyben előírtak figyelembe vételével folyt, és az újabb eredmények mind megerősítették, hogy a terület a létesítmény telepítésére alkalmas. 1987 végén a mostani beruházó (már a PAV) úgy ítélte meg, hogy a kedvező kutatási eredmények, a pozitív szakértői állásfoglalások és az ERŐTERV által elkészített műszaki terv alapján megkéri a létesítési (építési) engedélyt magára a tárolóra. Jelenleg ez az engedélyezési eljárás zajlik. A beruházók abban bíznak, hogy az engedélyt megkapják és megépülhet ez a fontos létesítmény Feked-Véménd-Ófalu térségében, a Harsányi kereszt közelében. A terv szerint a telephelyet a környezettől kerítés határolja el és polgári fegyveres őrök gondos■ kodnak róla, hogy az illetékteleneket távol tartsák. A kerítésen belüli terület két részre oszlik: sugárveszélyes és nem sugárveszélyes részre. A sugárveszélyes területen (ellenőrzött zóna) a dolgozók védőruhában, személyi dózismérővel ellátva tartózkodhatnak, a terület elhagyásakor pedig sugárvédelmi ellenőrzésen esnek át - úgy mint az atomerőműben. A nem sugárveszélyes területen különleges előírások szükségtelenek, ott egy átlagos ipari munkahelyre érvényes előírások betartásával lehet tartózkodni. A sugárveszélyes területre vannak tervezve a hulladékot befogadó, föld alá süllyesztett 13 m mély 8x9 m alapú vízszigetelt 70 cm falvastagságú vasbeton medencék, az ezek közötti közlekedő utak, a kiszolgáló daruk, a gépkocsik sugárvédelmi ellenőrző állomása, a környezetellenőrző és üzemi sugárvédelmi ellenőrző rendszer központi egységei, egy laboratórium, műhely és egyéb kiegészítő létesítmények. A központi fűtést környezetvédelmi szempontból elektromos energiára tervezik. A telephely biztonsági hírkapcsolatokkal fog rendelkezni az atomerőművel, a tűzoltósággal, a szállítójárművekkel. A teherautókról daruval helyezik el a radioaktív hulladékot tartalmazó hordókat a medencébe. A hordók megfogása és elengedése távműködésű szerkezettel történik. Amikor a medence alján sorba rakják a hordókat, híg betonpéppel leöntik azokat, és a megszilárdult betonon lesz az új fogadószint, majd így jönnek egymásra az újabb sorok egészen addig, amíg a medence megtelik. Miután egy medence megtelt, vízszigetelő betonfedést, és 1,5 m vastag földtakarót kap, amelyet befuvesítenek. Gyakorlatilag radioaktív anyag a telephelyről nem kerülhet ki, mivel a geológiai viszonyok és az itteni rétegek izotópmegkötő képessége még az elméletileg feltételezett szivárgás esetén sem engedik a dóziskorlátokat átlépni. A sugárvédelmi környezetellenőrző rendszer tervezését a Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutató Intézete végezte. Tehát annak összes feltétele adott, hogy a létesítmény maximálisan biztonságos legyen. A biztonságot a műszaki megoldások (betonba ágyazás, acélhordó, hézagtérfogatot kitöltő beton, a medence betonfala), és a természetes környezet (vízelvezető fedőrétegjó vízzárást biztosító geológiai képződmény, ami még jó megkötő-képességekkel is rendelkezik) együtt biztosítják. Hogy miért idegenkedik mégis a környező lakosság ettől a létesítménytől, annak több oka van. Először is most sem történt meg időben az emberek megfelelő tájékoztatása és később már nem nagyon volt hitele a szakértők megnyugtató érveinek. Sajnos ebben közrejátszott a sajtó is, mivel a megjelent közleményekben, riportokban csak a probléma felvetéséig jutottak el és a szakmai érveknek nem adtak helyt. (Ezt a hibát próbáljuk most mi utólag helyrehozni.) Azt is tudni kell, hogy annak idején a püspökszilágyi radioaktív-hulladék tároló telepítése, sőt a paksi atomerőmű építése is hasonló ellenállást váltott ki. Ma már mindkét létesítmény szerves egységet alkot a lakossági környezettel. Egy nagyberuházás az új munkaalkalmon kívül sok egyéb lehetőséget is teremt a környező települések lakóinak. Fejlődik a környék infrastrukturális ellátottsága (kb. 1,8 milliárd forint jut erre), új szakmák elsajátítására is mód nyílik. A lakossággal való beszélgetés során felmerült a társadalmi ellenőrzés kérdése is. Ennek jelenleg nincsenek kiforrott módszerei, de a PAV szakemberei partnerek abban, hogy megfelelő keretek között a lakosság figyelemmel kísérje a beruházást, majd az üzemeltetést, és a környezetellenőrzési eredményekről készített összefoglaló jelentéseket ismertetik falugyűléseken. Ha megszületik a döntés és megépülhet ebben a térségben a hulladéktároló, a PAV folyamatosan törekszik a környező települések lakóival való jószomszédi viszonyra.-Torma-Megkezdődtek a tanácstagi beszámolók Lapzártáig 10 tanácstagi körzetben tartották meg a beszámoló gyűléseket. Általános tapasztalat a magas érdeklődési arány: 923 fő jelent meg, ami azt jelenti, hogy alkalmanként 92 ember szorongott székeken és padokon. A közügyek iránt fokozódó érdeklődés, a sok hozzászólásban is megmutatkozott. A gyűlések Herczeg József tanácselnök-helyettes számadásával kezdődtek, majd rövid polgári védelmi tájékoztató volt, és ezt követte a tanácstagok beszámolója. A beszámolók után a résztvevők mondták el véleményeiket, javaslataikat, egyéni gondjukat és problémáikat. A felvetett témák közt a leggyakrabban az alábbiak szerepeltek: Út, járda, szennyvíz, csapadékvíz, világítás, egészségügyi ellátás, kereskedelem, közlekedés és szemétszállítás. Az úttal és járdával kapcsolatos gondok csökkentek már, annak arányában, ahogyan szaporodtak a betonútjaink, viszont szaporodtak a csapadékvíz elvezetésével kapcsolatos problémák. A már kiépített rendszerek karbantartására kellene nagyobb gondot fordítani. A hozzászólók túlnyomó többsége a tanács műszaki osztályának adott munkát és tőlük várták a válaszokat is. Néhányan felvetették a kenyér rossz minőségét, melyre azt a választ kapták, hogy a kenyérgyár teljes rekonstrukcióra szorul, hamarosan leáll és a műszaki felújítás után javulni fog a kenyér minősége. Mint mindig, most is felmerült a tanuszoda helyzete. Az itt kapott információk alapján május 1-jén nyitnak, amennyiben nem jönne meg a csempe, akkor szeptember 1-jén lesz az ünnepélyes nyitás. Elgondolkodtató tény, miszerint a művelődés, a múzeum, a kultúra ügyei még véletlenül sem vetődtek fel. Senkinek nem hiányzik a városi múzeum, nem hiányzik a helyi televízió. Zavaró viszont a sötétség az utcákon, ami sokszor csak egy égő cseréjén múlik. Simon Péter országgyűlési képviselő válaszolt a felvetésekre, jó néhány igen fontos információt szereztünk felszólalásából a jövőre nézve. Simon Péter elmondta, már ebben az évben megindulnak az ezres blokkok földmunkái. A 90 milliárdos beruházásnak 5-6 milliárdos infrastrukturális vonzata van, tehát a város sok mai gondja-baja ebből a pénzből orvosolható majd. Továbbra is tervbe van véve a Skála Áruház építése, alapozzák a főiskola épületét, mondotta az országgyűlési képviselőnk. Tőle tudhattuk meg, hogy az Országgyűlés Alkotmányjogi Bizottsága előtt van azon interpelláció, melyet az áramdíj egységes tarifája ügyében nyújtott be több képviselőtársával együtt. Azt kérik, legyen egyforma az áramdíj az egész országban, úgy mint a benzin. Azon óhajt, mely a kórház építését szorgalmazta irreálisnak vélte Simon Péter a jelenlegi gazdasági helyzetben, viszont a megyei kórház fejlesztését nagyon időszerűnek minősítette. Igen pozitívan értékelte a Dédász munkáját, dicsérve azon erőfeszítésüket, melyet a hálózatfejlesztés terén produkáltak az elmúlt években. Mint országgyűlési képviselő, sokat foglalkozott a polgári védelem aktuális kérdéseivel. Kifejtette véleményét a propaganda munkával kapcsolatban és leszögezte: sokkal nyíltabb, őszintébb és korrektebb tájékoztatást kell adni a lakosság számára a veszélyhelyzetekkel kapcsolatos teendőkről, és hazsnosítani kell azokat a külföldi tapasztalatokat, melyeknek irodalma is rendelkezésünkre áll. Röviden így összegezhetők az eddig megtartott tanácstagi beszámolókon elhangzott vélemények, kérdések és a rájuk adott válaszok. B. M. Vagyonunk nem magánügy most már Olvashatjuk mindenfelől, hogy a legtöbb fejlett országban a vagyonkimutatás szorosan hozzátartozik az adózáshoz, így nem nehéz kitalálni, hogy nálunk is előbb vagy utóbb elkészül egy ilyen kimutatás, hiszen januártól majdnem minden magyar ember adózó állampolgárnak nevezhető. (Lelkiismeretfurdalás nélkül ajánlom: ne irigyeljük azokat akik nem adóznak!) Nincs mentség, itt az adóreform, itt van már a személyi jövedelemadó, és az adóhatóság - feladatából adódóan - tájékozott kíván lenni a lakosság vagyoni helyzetéről. Senki nem vitathatja, hogy ma már a jövedelmek differenciálódásával jelentős értékek halmozódtak fel magánkézben. Ezek az értékek pedig részét képezik nemzeti vagyonúnknak, és egyáltalán nem elítélendő ha valaki a saját becsületes jövedelme, vagy öröksége révén szerzi vagyonát. Magamat már sikerült meggyőznöm, hogy az a közösségnek mindenképpen jobb, ha a vagyonképződés nem kerüli ki az adózást. (Nem akarok rémisztgetni senkit, de a fusizókat, a neppereket és más adócsalókat még meg is büntetik, de alaposan.) Nos, felmerül a kérdés: az adóhatóság hogyan szerez információt vagyoni helyzetünkről? Egyszerűen: az 1987. évi VI. törvény alapján vagyonnyilatkozatot kell tennünk. A belföldi állandó lakhellyel rendelkező magánszemélyek teljes vagyonáról vagy egyes vagyontárgyairól a Minisztertanács rendeletében háromévenként, az adóhatóság határozatával pedig legfeljebb évente egy alkalommal vagyonnyilatkozat tételére kötelezhető. Az adóhatóság ilyen határozata ellen jogorvoslatnak helye nincs. Nincs mese, nyilatkozni kell, mégpedig a következőkről. Az ingatlantulajdonról - ideértve a lakásépítő- és lakásfenntartó szövetkezet tulajdonában álló lakást is, ha a szövetkezet tagját állandó használat illeti meg. Be kell jelenteni az üdülő használati jogát, és a fold (lakó-és üdülőtelek) tartós használatát is. Részét képezi az adóbevallásnak a gépjármű, amely után gépjárműadót kell fizetni, a védett műalkotás, a védett gyűjtemény, továbbá minden olyan ingóság, amelynek értéke darabonként vagy készletenként meghaladja a százezer forintot. Természetesen más vagyontárgyakat is feltüntethetünk, érdemes beírni például az értékes aranytárgyakat, szőrmebundákat, értékes lakberendezési tárgyakat, szórakoztató elektronikai berendezéseket. Már az első vagyonbevallásnál tüntessünk fel minden értékesebb holminkat, hogy egy esetleges későbbi vitát megelőzhessünk. Higgyék el - én már elhittem -, hogy a vagyonbevallásra nem azért van szükség, hogy utána jó nagy vagyonadót vessenek ki a polgárra, hanem éppen a nyilatkozó érdekében. Ugyanis a jogszabály szerint a vagyonnyilatkozatban nem szereplő vagyontárgyat az adózás szempontjából - az ellenkező bizonyításig - úgy kell tekinteni, mintha azt a magánszemély az utolsó vagyonnyilatkozatot követően szerezte volna. És mi van a takarékbetétekkel? - kérdezhetné valaki. Erre nem terjed ki a nyilatkozattételi kötelezettség, de ha a későbbiekben előveszünk a takaréktól egy nagyobb összeget, akkor azt bizonyítani kell, hogy valóban takarékbetétben volt, mégpedig a betétkönyvet kiállító pénzintézet igazolásának csatolásával. Tehát azt nem tehetjük meg, hogy az elővett pénzről nem nyilatkozunk, mivel az eddig takarékban volt és ugyebár a takarékbetét az titkos... A házastársak együttesen tesznek nyilatkozatot a házastársi vagyonközösségbe tartozó vagyontárgyakról. A különvagyonról ugyanabban a nyilatkozatban a tulajdonos elkülönítetten nyilatkozik. Ha a házastársaknak kiskorú gyerekük van, és a gyerek külön vagyoni résszel rendelkezik, a szülők a saját nyilatkozatukban ugyancsak elkülönítetten kell, hogy feltüntessék a gyerek vagyonát. A vagyonnyilatkozat első ízben történő megtételénél nem kell bizonyítani a vagyon eredetét.-TA hallgatóság
