Atomerőmű, 1988 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1988-02-01 / 2. szám

PAKSI ATOMERŐMŰ 3 3,4 milliárd Paksnak Az atomerőmű továbbépítésé­nek költségeire az idén 3,4 mil­liárd forint jut, amely az eddig át­adott négy blokkhoz tartozó ki­egészítő létesítményekre és a két, ezer megawattos új blokk építésé­nek előkészítésére fordítható. Mindenekelőtt a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség előírá­sai alapján folytatódik a gyenge- és a közepes radioaktivitású hulla­dékok biztonságos kezelésére, konténeres szállítására és elhelye­zésére szolgáló létesítmények ter­vezésének, előkészítésének mun­kái. A besűrített folyékony hulla­dékok és a felaprított szilárd su­gárzó anyagok betontömbökbe beágyazva lesznek előkészítve szállításra, eltemetésre. Sorra kerül egy nagy oktatószi­mulátor üzembe helyezése a PAV szakembereinek rendszeres to­vábbképzésére. Ezen a szimulátoron részlete­sen tanulmányozhatók majd az energetikai folyamatok és az üzemzavarokat utánozva gyako­rolhatók azok gyors elhárítása. Az atomerőmű bővítésének különösen fontos feladata az első ezer megawattos blokk építésé­nek szigorúan ütemszerű előké­szítése, hogy a jövő év júniusában megkezdődhessenek az alapozás földmunkái. A 72 hónapra tervezett építési és szerelési munkák után 1995. júniusában a párhuzamos kapcso­lásnak kell következnie és a száz százalékos teljesítmény elérésé­vel ez újabb 1000 megawattot je­lent majd az országos hálózatban. A Magyar Villamos Művek Tröszt véleménye szerint az idei építési előirányzatok műszaki tar­talmának megvalósításához nem elegendő a jelenleg rendelkezésre álló pénz, ezért az anyagi háttér rendezésére központi intézkedést kértek.- ma Megszűnt a szakszervezeti intézőbizottság A Szakszervezetek Országos Tanácsa hozzájárult a paksi atom­erőmű beruházáson működő szakszervezeti intézőbizottság megszüntetéséhez. Ezzel egyidejűleg az intézőbi­zottság által eddig végzett felada­tokkal megbízta a Paksi Atomerő­mű Vállalat Szakszervezeti Bi­zottságát és a Paks Városi Szak­­szervezeti Bizottságot. Az intézőbizottság megszünte­téséről tájékoztatták a Paksi Atomerőmű Vállalat Szakszerve­zeti Bizottságát. Felkérték a beruházáson dol­gozó vállalatok közötti szakszer­vezeti munka koordinálására. Ugyancsak tájékoztatást kapott a döntésről a Vasas, a Vegyész, az Építők és a KPVDSZ központi vezetősége, hogy ezt figyelembe véve irányítsák a beruházásban érintett alapszervezeteik munká­ját. Tűzjelzés az atomerőműben Erőművünkben szinte vala­mennyi jelzési lehetőség megta­lálható. A postai közvetlen vona­lakon a 05-ös szám lehívásakor a városi tűzoltóparancsnokság je­lentkezik. így van ez akkor is, ha a négyjegyű - üzemi - készüléken a 77-70 számot tárcsázzuk. A város­ból tehát ezeket a számokat cél­szerű hívni, mert a városi tűzoltó­ság közelebb van, hamarabb ér­kezhet. Az üzem területén tűzjelzésé­re a 77-77 szám van fenntartva. Ha fehívjuk ezt a számot, akkor az erőmű területén lévő állami tűz­oltóság ügyeletese jelentkezik. Ezt a vonalat sem lehet tovább kapcsolni, vagy rajta hívást eszkö­zölni. Mivel ez a szám tűzjelzésé­re szolgál, az esetleges egyéb be­szélgetést a 75-58-as számon kell lefolytatni. Az itteni tűzoltóság­hoz közvetlen telefon-összekötte­tés van biztosítva valamennyi por­táról, a blokkvezénylőkből, erő­mű irányító központból, a dozi­­métriai ügyeletekből és a hálózati vezénylőből. Önműködő tűzjelző hálózat van kiépítve a kábelterekben, alagutakban és aknákban, a transzformátoroknál, a turbina olajtárolóknál, a főkeringtető szi­vattyúknál és azok olajrendszeré­nél, a segédépületekben, dízelge­nerátor-gépházban, raktárakban, számítógéptermekben és minden olyan helyen, ahol ember nem, vagy alig tartózkodik és a helyiség védelme üzemeltetési, sugárvé­delmi vagy tűzveszélyességi szempontból indokolja. Ezekben a védett helyiségek­ben érzékelőket szereltek fel, amelyek a füstöt (port is), a hő­mérséklet emelkedését, vagy a fényt észlelik és jelzik a berende­zés központjába. Itt hívom fel a fi­gyelmet, hogy a rendszer nagyon érzékeny. A cigarettafüstöt, vagy sepréskor a felszálló port is jelzi. Ezért ha ilyen védett helyiségben kell munkát végezni, például: he­gesztés, köszörülés, darabolás, festékszórás vagy seprés, előző­leg az itteni jelzőhurkokat béníta­ni kell. A tűzoltósághoz ezeket az eseteket be kell jelenteni. A hely­színen pedig megfelelő személyt kell kijelölni, aki a felügyeletről gondoskodik. Abban az esetben, ha ezeket az óvintézkedéseket el­mulasztjuk, a berendezés teljesíti kötelességét és riasztja a tűzoltó­ságot. Ugyanis a füst, hő, vagy fény érzékelésekor a berendezés központjánál hang- és fényjelzést ad. Ezzel egy időben az erőmű irányítóközpontban, az üzemi és városi tűzoltóparancsnokságokon és a BTO tűzvédelmi csoportjánál szöveggel adja ki a jelzést. A tűz­oltóegységeket azonnal riasztják. Mivel az erőmű kiemelt létesít­mény, a riasztásra több tűzoltópa­rancsnokságról csaknem egy idő­ben indulnak a tűzoltó gépkocsik. Ezért kell komolyan venni ezeket a berendezéseket. Megítélésem szerint az erőműben a hírössze­köttetés megfelelően van kiépít­ve. Alkalmas arra, hogy az esetle­ges tűzről kellő időben és megfe­lelő információt kapjon az érintett tűzoltóság. A tűzeset bejelentése Előzőekben a tűzjelzés módjait, eszközeit ismertettem. A jogsza­bály azonban az üzemek, intézmé­nyek vezetői és az állampolgárok részére kötelezővé teszi a tűz beje­lentését is. Ez azt jelenti, hogy min­den tüzet, ha ott a tűzoltóság nem működött, még ha kár nem kelet­kezett is, be kell jelenteni a területi­leg illetékes tűzoltóparancsnokság­nál. A helyszínt változatlanul kell hagyni, a tűzvizsgáló megérkezé­séig. Nagyon fontos feladat a beje­lentés, mert a biztosító szervek csak akkor térítik meg a kárt, ha a tűzol­tóság hatósági bizonyítványt ad. Vizsgálat nélkül pedig ez nem le­hetséges. Azért is fontos a bejelen­tés, mert a kis tüzek is tanulságul szolgálhatnak és hatékony intézke­désekkel megelőzhetők a további esetek. Ne feledjék el, könnyebb a tüzet megelőzni, mint eloltani. Ha mégis feltörnek a lángok, azonnal kezdjük el az oltást és közben vala­kinek arra is teijedjen ki a figyelme, hogy értesítse a tűzoltóságot. CSÖGLEI ISTVÁN Kiállítás magángyűjteményekből Közeleg Paks várossá nyilvání­tásának tizedik évfordulója, me­lyet több más évforduló előz meg, így többek között ez év novembe­rében ünnepli a városi művelődé­si központ megnyitásának tizedik évfordulóját. A jeles dátum alkalmából két fontos rendezvény sikeres kivite­lezéséhez kéri a művelődési köz­pont vezetése a lakosság segítsé­gét. Szeretnék összegyűjteni és be­mutatni a volt „Petőfi Sándor” művelődési otthon tevékenységét reprezentáló írásos és tárgyi emlé­keket. Várják azon személyek je­lentkezését, akik a művelődési otthon öntevékeny művészeti csoportjában, vagy valamelyik szakkörében tevékenykedtek. Ezt megelőzően egy nagy kiállí­tást kívánnak megnyitni, melynek anyagát paksi magángyűjtemé­nyekből szeretnék összeállítani. Kéri azokat a családokat, kiknek festmény vagy grafika vagy egyéb képzőművészeti alkotás van a tu­lajdonukban, bocsássák azt a kiál­lítás időtartamáig a művelődési központ rendelkezésére. A tárgyakat kívánság szerint a tu­lajdonos nevének feltüntetésével, vagy titokban tartásával állítják ki. A tárgyak épségének megóvásáért természetesen a művelődési köz­pont igazgatója teljes anyagi és er­kölcsi felelősséget vállal. Újabb ajándék a közgyűjtemény számára Életképek r' En tudok magyarul A minap bevásárolni indultam úgy fél hat tájban. A nagy közért volt közelebb, s így kis papirossal kezemben besoroltam a felvágottak és ke­nyerek pultja elé. A kiszolgáló hölgyet figyeltem, hogyan serénykedik, s szolgálja ki a sorbanállókat. Látásból ismerem, sokszor szolgált már ki. Tudom, né­met ajkú, mert kiejtése elárulja, de meg kell jegyeznem, folyamatosan, érthetően beszél magyarul. Előttem szürke pufajkában jellegzetesen megnyirbált kalapban len­gyel munkás erőlködik, persze anyanyelvén, hogy 20 deka párizsit adja­nak neki. Az eladó hölgy lassan tagolt és hangsúlyozott szavakkal magyarázta:- Húsz deka! Érted? Húsz! Mikor tanultok már meg magyarul? Persze már mérte is a párizsit és mosolyogva nyújtotta át az üvegpult mögött pironkodónak. Hát igen! Elmosolyodtam és kértem a magamét.- Kérek egy kg kenyeret. Válasz: - Kint is van kenyér a konténerben!- Akkor kérek 15 dkg sajtot. Válasz: - A húsos pultnál kap sajtot!- Kérek 15 dkg juhtúrót. Válasz: - Az nincs! Megint mosolyognom kellett: hát nem szerencse, hogy tudok magya­rul? - topi -* * * A városnak múzeuma nem lévén, azt helyettesíti a városi honismereti bizottság, amely a Hazafias Népfront égisze alatt tevékenykedik, a vá­rosi tanács anyagi támogatásával. A honismereti bizottság gyűjti és őr­zi a város múltjával kapcsolatos tárgyi és írásos emlékeket. Az elmúlt hónapban értékes darabbal gyarapodott a közgyűjtemény: özv. Lichtey Győzőné (képünkön) a városnak ajándékozta Wellmann Róbert festő­művész egyik alkotását, mely Lichtey Győzőt ábrázolja. A festőművész Münchenben végezte tanulmányait, majd Rómában dolgozott sokáig. Az ajándékot Jákli Péter tanácselnök elismerő levélben köszönte meg özv. Lichtey Győzőnének. A pályaválasztás dilemmái Az általános iskolák végzős tanulói a szülőkkel és tanáraikkal egyetemben igen sokat töprengenek a februári és márciusi hónapokban a továbbtanulá­si, pályaválasztási lehetőségeken. Vá­rosunkban négy általános iskola mű­ködik - Dunakömlődöt nem számolva - melyekben az idén 321 fo fejezi be ál­talános iskolai tanulmányait. Körsétát tettem az iskolákban, ér­deklődve a pillanatnyi helyzetről. Általános tapasztalat, hogy nincs olyan kiadvány, amelyben megtalál­ható lenne az ország összes ipari és középfokú iskoláinak az adatai. Ennek következménye, hogy számos esetben az iskola a szülőktől értesül a tovább­tanulási lehetőségről, az iskola helyé­ről, holott pontosan fordítva kellene lennie. A pedagógusok rendszeresen jelzik ezt a gondot a pedagógiai intézet felé, de a helyzet javítására tett intéz­kedések nem akarnak megjelenni. A Bezerédj I. Sz. Általános Is­kolában Bakonyi Mária és Nagy György szervezi és irányítja - az osz­tályfőnökök segítségével - a pályavá­lasztást. Elmondták, a három 8. osz­tályban 98 fő végez ebben az évben. Jelentős létszám, 12-18 fő jelentke­zik ebből a PAV-iskolába. Itt is, de a másik három iskolában is elmondták: nagyon örülnek a PAV-os iskola feb­ruári felvételi-elbeszélgetésének, a kü­lön jelentkezési lehetőségnek, hiszen így semmilyen hátrányba nem kerül a gyerek egy esetleges sikertelen felvé­teli esetén, mert van ideje máshová is jelentkezni. A Bezerédjben 7 szakkör működik a pályaválasztás érdekében, továbbá a 7. osztálytól fakultációs cso­portokat alakítanak ki számítástechni­ka, háztartási ismeretek, technika, né­met és műszaki rajz témakörökben. A tanulás presztízse náluk sem javult, így fordult elő olyan eset, amikor a ta­nár gimnáziumba szeretné küldeni a gyereket, a szülő viszont kőművesnek, mert a „mennyi a maga fizetése” kér­dés után a pedagógus pirulva adja meg a választ, és kénytelen meghajolni a szülői érvek előtt. Erre a szemléletre ragyogó példát szolgáltat a III. számú általános iskola statisztikája. Schiller Józsefné is azon bánkódik, hogy a tanulás rangja nem nőtt. Elmondása szerint a jó tanuló fiúk nem töreksze­nek a gimnáziumba, inkább szakmát választanak. A 60 végzős nyolcadikos­ból 14 fő jelentkezett a helyi gimná­ziumba. A szülőkben és a gyermekek­ben él egy olyan tudat, miszerint „bár­mi lehet a gyermekből.” Én ezt úgy pontosítom - mond­ja Schillerné - „aki jó tanuló, csak abból lehet bármi”. A II. sz. iskola pályára irányítási felelőse, Tamai Mihályné, aki ebben az évben kapta feladatul ezt a plusz munkát. Ő különösen kevesli a pályá­ra irányítási nevelők felkészítését, tá­jékoztatását. Az ő statisztikája sem cáfolja a már elmondottakat. AII. sz. iskolában 128 tanuló végez. Eddig a következő he­lyekre jelentkeztek: 18 tanuló a PAV- iskolába, 8 tanuló speciális gimná­ziumba; a kéttannyelvű gimnáziumba 14 tanuló, közülük 10 tanulót fel is vet­tek. A gimnáziumba várhatóan 16 gye­rek jelentkezik, a többiek Nagykálló, Mohács, Balatonalmádi, Gyönk, Pécs stb. iskoláiba próbálnak bejutni. A IV. számú általános iskolában Hoffman Mária pályaválasztási fele­lős így összegezte helyzetüket: „Ebben az évben 36 fő végzős tanu­lónk van. Közülük 8 fő jelentkezett a PAV-iskolába, 4 fő a kéttannyelvű is­kolába, 5 fő a katonai középiskolát vá­lasztotta. Jelentkeztek Dombóvárra és Bony­­hádra, a vegyipariba és igen sok fiú je­lentkezett Szekszárdra az 505-ösbe vil­lanyszerelőnek, asztalosnak és más szakmába. A gimnáziumba ketten jelentkez­tek, az egyikőjük jó tanuló, de egyfor­mán érdeklik a humán és a reál tár­gyak, így dönteni nem tudott, a másik azért megy gimnáziumba, mert gyen­gécske.” Ilyen a helyzetkép februárban az ál­talános iskolákban.- beregnyei -Buszon Távolsági járaton utaztam és amikor Dunaföldváron várakoztunk két idős ember beszélgetésére lettem figyelmes:- Én sohasem dohányoztam - hallom az egyik hangját. Aztán mondja a másik: - Én dohányoztam, de az asszonykám leszok­tatott. Egyszer azt mondta, hogy sípol a tüdőm alvás közben, csökkente­ni kellene a cigarettázást. Én hallgattam rá, először tízre csökkentettem a napi adagot, majd később ötre, és már egy éve egyáltalán nem szívok semmit.- Biztos jobb a közérzete, nem?- De jobb ám, meg aztán nem olyan büdös a szám tőle. Képzelje, megérzem mikor egy bagós a közelembe beszél, olyan szaga van néme­lyik leheletének, mint egy csikkel teli hamutartónak.- Az úgy igaz!- Persze szenvedtem nagyon az elején, de most már nem is értem, hogy mit lehet szeretni azon a fránya cigarettán, meg aztán a tüdőm se sípol már... A másik erre is mond valamit, de azt már nem hallani, mert a busz motorja felbúg és a zaj elnyomja a beszélgetők hangját.-T­Voltam a KlOSZ-nál Levelet kapott szerkesztősé­günk a Kisiparosok Országos Szervezete Tolna Megyei Titkár­ságától, melyben sérelmezik az Intézményesített besúgás című írásunkat, amely lapunk decem­beri számában jelent meg. Szek­szárdi barátságos beszélgetésünk után - amit a megyei titkárral és helyettesével folytattam arra a következtetésre jutottunk, hogy Pakson különösen sok gondot okoznak az engedély nélküli ipar­űzők és ezek jelzése az illetékes felé nem besúgás, hanem inkább kötelesség, elérve ezzel azt, hogy mindannyiunk hasznára ők is iparengedély birtokában végez­zék tevékenységüket. Szerintük a cikkben emlegetett gyűlés „gyá­szos” jelző sem helytálló, sőt helytelen. Visszatérve az iparengedély dolgára, az engedély nélküliek, azaz az úgynevezett kontárok rá­adásul elesnek attól az érdekvéde­lemtől is amit a KIOSZ biztosít tagjai részére. Erről aztán eszembe jutott a következő kérdés: a lakosságnak milyen érdekképviseletet biztosít a KIOSZ? A kérdés konkrétabbá tételére megmutattam lapunk januári szá­mában megjelent Ihaj bunda, csu­haj bunda című írást, és kiegészí­tettem néhány szóbeli informá­cióval, ami a cikkben nem szere­pelt, azaz vázoltam, hogy a duna­­földvári kisiparos eljárása, maga­tartása mennyire volt kifogásolha­tó az iparengedéllyel végzett kon­tárkodásán túlmenően. Kedves Olvasó! Most ön is ta­nulhat ezen eset kapcsán. Tehát, ha kifogása van valamilyen iparos által végzett munka minősége miatt, vagy az iparos viselkedése miatt, elsősorban a KIOSZ terüle­ti alapszerveinél panaszkodjanak: Pakson, Dunaföldváron, Szek­­szárdon, Bonyhádon, Bátaszé­­ken, Dombóváron, Tamásiban, Tolnán. Akarom mondani, min­­dekelőtt írjanak be a vásárlók könyvébe - ami a kisiparosnál jól látható helyen kell, hogy legyen (és persze ide dicséretet is be le­het írni). Ha az alapszerv nem intézte el megfelelően panaszukat, írha­tunk a megyei titkárságra (Szek­­szárd, Mikes u. 24.) ők majd intéz­kednek. Ha jogos a panaszuk, először a szakmai egyeztető bizottságot be­vonva megpróbálják az ön és a kisiparos ellentétét elsimítani, ha nem sikerül, akkor vétkesség ese­tén a kisiparost elmarasztalhatják: figyelmeztetik írásban, különbö­ző kedvezményekből kizárják, na­gyon súlyos esetben az iparenge­délyt visszavonják (mindezt már a területi alapszerv is megteheti). Igazán jóleső érzés tudni, hogy még a KlOSZ-nál is van érdek­­képviseletünk, nekünk megren­delőknek. A megyében 3696 kisiparost tartottak nyilván 1987. december 31-én, és összesen 43 panaszról van tudomása a KJOSZ-nak egész évre visszamenőleg. Egyezséggel zárultak ezek a vi­ták 41 esetben és bíróságra csak 2 eset került. Azt majdnem elfelejtettem, hogyha a KIOSZ megyei titkársá­ga sem tud segíteni a bajunkon, akkor bírósághoz lehet fordulni. Lám az egész megyében 1987- ben csupán 2 esetben kellett bíró­sághoz fordulni, ez pedig igen jó arány, és ez is a kisiparosok mun­káját dicséri. Vagy csak a statiszti­ka mutat ilyen jól és a valóság egé­szen más? Bízzunk a statisztiká­ban! (A szerk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom