Atomerőmű, 1988 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1988-07-01 / 7. szám

4 PAKSI ATOMERŐMŰ Újoncként szép az 5. hely Tavaly, amikor a megyei baj­nokságot megnyerte az ASE lab­darúgó-csapata, kevesen fogadtak volna rá, hogy az idén az NB Ill-ban az 5. helyen fog végezni. Még annak ellenére sem, hogy az őszi idény elején sikerült meg­szerezni Somodit, Kisst és Jun­­kunczot. Ha máraz új játékosokat emlegetjük, akkor mindjárt itt megemlíthetjük, hogy a bajnok­ság végére a csapathoz került még erősítésként Juhász és Porga. De téljünk most vissza az elejére. A Dráva-csoportban a sorsolás na­gyon nehéznek ígérkezett: hazai pályán hat, idegenben kilenc mér­kőzést kellett megvívni a fiúknak. A célkitűzés az volt, hogy a baj­nokság végére a 8-10. hely va­lamelyikét kell megszerezni. Az őszi idény végén a tervnek megfe­lelően a 9. helyen álltak 15 pont­tal. Aztán egy jól sikerült alapozás után tavasszal megindult a csapat felfelé a tabellán és meg sem állt a minden elismerést megérdemlő, ragyogó 5. helyig. Ami ennek a teljesítménynek a nagyszerűségét csak növeli, hogy mindezt újonc létükre érték el. A siker a játéko­sok pályán mutatott jó teljesítmé­nyének, valamint az edzők és ve­zetők áldozatos munkájának egyaránt köszönhető. Patkós Ist­ván pályaedző osztályzatai alap­ján a következőképpen értékel­hetők a játékosok: a legjobb telje­sítményt Debreceni nyújtotta,na­­gyon jók voltak Szlanyinka, So­­modi, Nagy, Porga, és a házi gól­király Vörös (14 góllal), jók: Kiss, Fritz, és Junkuncz. Összességé­ben csalódást senki nem okozott. Nem feledkezhetünk meg az ifik­ről sem, hiszen az ő szereplésük­ről is elismeréssel kell szólni. Ők a 7. helyen végeztek. Külön emlí­tést érdemel az első csapat kereté­be tartozó Németh, Büttl, Szabó T. és Somogyi. Az ifik edzője Bo­­dahelyi András. A fanatikusabb ASE-szurkolók felbuzdulva a sikereken, esetleg már 2-3 év múlva az NB II-be való jutást sem tartanák lehetet­lennek, de ne menjünk ennyire előre. A csapat sikeredzője Vábró József vezető edző a bajnokság befejezése után megvált az ASE- től, de maradt Pakson és a PSE edzője lett. Az új vezető edző jú­lius 11-től Botos Antal 2 évre kö­tött szerződést, ő a Siklós csapatá­nál volt eddig. Ugyancsak válto­zás lesz a pályaedzői szerepkör­ben is, mivel Patkós István meg­növekedett munkahelyi elfoglalt­sága miatt fájó szívvel, de kényte­len megválni ettől a megtisztelő feladattól. Az új pályaedző sze­mélye lapzártakor még nem volt ismert. Nemsokára ismét beindul a bajnoki gépezet és remélhetőleg az ASE-labdarúgók továbbra is szép győzelmeket aratnak a szur­kolók nagy örömére. Emlékeztetőül a bajnoki táblá­zat eleje: X. Mohács 30 19 6 5 62-18 44 2. Csurgó 30 16 9 5 55-27 41 3. Paksi SE 30 15 9 6 43-25 39 4. H. Táncsics SE 30 12 10 8 39-31 34 5. Atomerőmű SE 30 13 8 9 36-33 34 Állnak: Blatt Vince szakosztályvezető, Debreceni, Vajer, Fritz, Leskó, Szlanyinka, Vábró József vezető edző. Patkós István pályaedző, Kiss, Somodi, Junkuncz, Fodor, Porga, Kiss Zoltán szakosztályelnök. Ülnek: Somo­gyi, Vörös, Büttl, Szabó T., Nagy, Juhász, Marcsa, Németh, Klopcsik, Szabó Gy. Rendkívüli ülést tartottak a PSE-nél A Paksi SE labdarúgó-csapata az 1987-88 bajnoki évben ismét az NB III Dráva-csoportjában szere­pelt és 3. helyezést ért el. 1952. óta ilyen kimagasló telje­sítménnyel' a paksi labdarúgás még nem büszkélkedhetett, még­is a szurkolók, a közvélemény csa­lódott, mert sokáig úgy tűnt, hogy egyenes ágon menetel be a csapat az NB II-be. Végül a harmadik hely jutott, és az osztályozón „ki­ütéses” vereséget mért ránk a Keszthely és az Ajka. A labdarúgó-szakosztály elnök­sége június 27-én rendkívüli ülést tartott, melyen részt vett Herceg József, a városi tanács elnökhe­lyettese és Szinger Ferenc a mű­velődési és sportosztály vezetőhe­lyettese is. A szakosztály bírja a város ve­zetésének, gazdasági egységeinek bizalmát, melynek birtokában a vezetőség meghatározta az 1988- 89 bajnoki év célkitűzéseit. Konkrétan továbbra is cél az NB III Dráva-csoportjában az 1-3. hely megszerzése. Vass Zoltán ügyvezető elnök előterjesztésére a szakosztályel­­nökség személyi kérdésekben foglalt állást, és tett javaslatot a sportegyesület elnökségének. Megtárgyalta Schäffer István korábban beadott kérelmét, indo­kait elfogadva felmentette szak­osztályvezető beosztásából, meg­köszönték négy évig tartó tevé­kenységét és kérték vállaljon fel­adatot továbbra is a szakosztály­vezetés munkájában. Vida István technikai vezető kérte felmentését beosztásából. A vezetőség indokaival egyetértett, azonban felkérte őt, hogy amíg nem találnak alkalmas személyt, továbbra is lássa el teendőit. Elfogadta Vábró József veze­tő edzői teendők ellátásával törté­nő megbízását, és jóváhagyta Rá­kosi Gusztáv szakosztályvezetői megbízását. így a személyi felté­telek továbbra is adottak ahhoz, hogy a labdarúgó-szakosztály ed­digi eredményei megszilárdulja­nak. Elfogadták az utánpótlásképzés rendszerét, melynek keretén be­lül a dunakömlődi felnőtt tarta­lékcsapat Paks II. néven továbbra is indul a körzeti bajnokságban. Az NB III-as felnőtt csapattal párhuzamosan szerepel az ifjúsá­gi I. csapat, a tartalékcsapattal párhuzamosan pedig az ifjúsági II. csapat. Mindkettő a paksi kör­zeti bajnokságban játszik. A ser­dülő I. csapat a Tolna megyei ser­dülő bajnokságban, a serdülő II. pedig a paksi körzeti serdülőbaj­nokságban fog szerepelni. A városi és városkörnyéki isko­lákkal való együttműködés kere­tében továbbra is támogatja a szakosztály a Bezerédj Vándor Kupa bajnokságot az általános is­kolák 5-6. és 7-8. osztályos korcso­portjai részére. Mindezen célkitű­zések megvalósítása érdekében a szakosztályvezetés számít a szur­kolók aktív támogatására, bízik abban, hogy az együttes munká­val a következő bajnoki évben magasabb szintű szórakozást fog nyújtani a város labdarúgást sze­rető közönségének. Állnak: Schäffer István, Márkus József, Vas Zoltán, Rácz, Prancz, Németh, Horváth, Blatt, Héregi, Somogyi, Gyenis, Tóth, Izsák, Váci. Guggolnak: Jóni, Széperdei, Kolorics, Bérezési, Kovács, Balogh, Kun, II Ferenc, Bartha. Saint-Exupéry Ki ne ismerné A kis herceg cí­mű remekművet? S ki ne érezné, hogy ez nemcsak felnőtteknek szóló mese, hanem egyúttal him­nusz az emberiséghez a bátorság­ról, a szeretetről. Saint-Exupéry csodálatos meséjét már több mint ötven nyelvre fordították le. De ki ismeri magát az írót? Sokmilliós olvasóközönségének nagyobbik része mindössze annyit tud ró­la, hogy pilóta volt, s hősi halált halt valamikor a második világhá­ború vége felé. Kezembe került Bajomi Lázár Endre könyve (Saint-Exupéry csodálatos élete, Móra, 1987.) amelyben a szerző a francia társadalom, a francia élet, a francia gondolkodásmód és a francia irodalom alapos és belső ismeretéből tanúskodva hihetet­len mennyiségű dokumentum- és fényképanyag kíséretében rop­pant érdekes és izgalmas történe­tét adja Antoine de Saint-Exupéry grófnak, a kastélyban és előkelő középiskolákban nevelkedett fiú­nak, a repüléssel kacérkodó ka­masznak, a repülőtéri közkatona­ként grófi címét nem használó fia­talembernek - egészen az utolsó, 1944. júliusi, végzetes felderítőre­pülésig. Kitalált kalandregénynek is sok volna mindaz, amit Exupéry meg­élt és megírt, kezdve az afrikai postaszolgálaton, folytatva a Dél-Amerika teljes hosszára ter­vezett postai repülőszolgálat megszervezésén, majd a szaharai baleseten, az amerikai közjáté­kon, s végezve az említett, Korzi­ka és Franciaország közötti utolsó repülőúton. A kis herceg mellett ismerjük sok más művét is: A déli futárgép, Éjszakai repülés, Az ember földje, Csalétek csillagok, A hadirepülő, Citadella, stb. Ezek egészen kivé­teles erkölcsiségű, emelkedett szellemű, ízig-vérig férfi és em­ber, s mellesleg egy kitűnő író egyéniségét tükrözik. „Nem hagyhatom abba”, mondta Saint-Exupéry, újra és újra repülési engedélyért folya­modva Giraud tábornokhoz, vé­gül magához Eisen howerhoz. S betegen, negyvenöt évesen mégis újra repült, hogy két Messersch­­mitt-gép vessen véget emberi és írói pályafutásának. Jó címet adott Bajomi Lázár Er­vin ennek a biográfiának; A kis herceg szerzőjének élete valóban csodálatos volt. Érdemes elolvasni. Étkezésben ragaszkodunk a tradíciókhoz Idegenül hangzik ma még a leg­több háziasszonynak, ha azt hallja hogy busa, hogy szója, hogy hajdi­nakása. Halételek elkészítéséhez a ponty, köretekhez a rizs és a bur­gonya jut mindjárt eszünkbe. Ha valaki a lisztről beszél csakis bú­zalisztre társítunk automatiku­san. Sajnos, semmiben sem ra­gaszkodunk úgy a tradíciókhoz, mint a táplálkozási szokásaikban. Pedig már hány ételbemutatón bebizonyították, hogy az igazság­talanul mellőzött busából is lehet ízletes halételt, a hajdinából fi­nom köretet, sőt tortát is, a szója­­lisztből meg péksüteményt és sü­teményt is lehet készíteni. Nincs elegendő információnk a busa jó tulajdonságairól: nemcsak olcsóbb, mint a ponty, de sokkal egészségesebb is. Kórházban vég­zett vizsgálatokon bizonyították be, hogy azok a betegek, akiknek magas volt a vérzsírtartalmuk, bu­sából készült ételek rendszeres fogyasztásával igen kedvező vál­tozást tudtak előidézni egészségi állapotukban. Először minden új íz szokatlan, és a szoktatást nem is szabad erőltetni. A húslevesen, rántotthúson és pörköltön felnö­vő generációk csupán a vörös­hagyma, a paprika, a zsír ízharmó­niáját ismerik, s így az új ízek megkedveltetését, azaz a busából, a szójából és hajdinából készült ételek beépítését étrendjükbe szinte észrevétlenül kell tennünk. Ez a főzőtudományban jártas nők és férfiak részére közös feladat. CS. I. Néha a nagyság is teher Az eset a Duna filmszínház előterében történt. Az előadásig még néhány perc volt, amikor a jól megtermett fia­talember a pénztárhoz lépett.- Két jegyet kérek, lehetőleg középre - mondotta.- Azt nem lehet - hangzott a la­­konikus válasz- ??? A reménybeli néző értetlenke­désére a pénztáros hozzátette:- Túl magas ahhoz, hogy kö­zépre üljön. A 190 centiméter körüli srácot nem elégítette ki a magyarázat és finoman megkérdezte, hogy ugyan hol van az lefektetve, hogy bizonyos magasságon felül a néző csak szélső helyre jogosult. Kü­lönben is, mi az hogy a pén­zéért nem ülhet oda, ahova sze­retne. Valahol itt tartott a szóváltás, amikor a pénztáros az előadás kezdetére hivatkozva annak tuda­tában, hogy a jegyeladás kizáróla­gos joga az ő kezébe tétetett le, az ilyenkor szokásos arroganciá­val kijelentette: Nem adok közép­re és kész. A fiatalembernek nem maradt más választása, kénytelen volt el­fogadni a két szélső helyet. Nem így a diszkriminált néző társaságá­ban lévő hölgy, aki nyomatéko­san követelte a panaszkönyvet. Látva a pénztáros hajthatatlansá­gát ő is csak legyintett, majd mindketten bementek a terembe. Anélkül, hogy messzemenő következtetéseket vonnánk le az esetből, szeretnénk felhívni a mo­zi üzemeltetőjének figyelmét né­hány dologra. Arról, hogy a nézőtér üléssorai közötti magasság nem megfelelő, nem a kedves mozilátogató tehet. Ha az ilyen és ehhez hasonló in­tézkedésekkel a többi néző ké­nyelmét kívánja szolgálni, ildo­mos lenne, ha látható helyen ki­tennék mondjuk: ennyi és ennyi magasság, illetve vállszélesség fe­letti nézők csak az alábbi helyekre válthatnak jegyet. így senkit sem érne meglepetés. - tiló -Alacsony színvonalhoz magas juttatás Olvastam, hogy a jugoszláv lab­darúgó-bajnokságot a Crvena Zvezda nyerte, és nemcsak a ta­bellán lettek az elsők, hanem a já­tékosainak jövedelme szempont­jából is az élen járnak. Az újságok beszámoltak róla, hogy a bajnokcsapat játékosai az aranyérem megszerzéséért sze­mélyenként kb. 10 millió dinár, vagyis kemény valutára átszámít­va 4 000-4 500 dollár jutalmat kap­tak. Napjainkban, amikor a ju­goszláv állampolgárok a válság következtében kénytelenek egyre szorosabbra húzni a nadrágszíjat, s a közvélemény egyre hangosab­ban követeli, hogy vizsgálják ki az ország vezető politikusai va­gyonának eredetét, ellenőrizzék személyi jövedelmüket, furcsa módon teljes közöny tapasztalha­tó az egyébként valóban felülvizs­gálatra szoruló futballista-kerese­tekkel és vagyonnal szemben. A legmagasabb tisztségeket betöltő jugoszláv politikusok havi fizeté­se az év elején nem érte el - átszá­mítva - a 400 dollárt, vagyis kb. egy év alatt keresnek annyit, amennyit a Zvezda játékosai egy­szeri prémiumként kaptak. „Ha a jugoszláv politikusok vá­logatott együttesének teljesítmé­nyét az ország gazdasági válsá­gának ismeretében mérlegeljük, akkor világos, hogy a kulcsfontos­ságú tisztségeket betöltő szemé­lyiségek miért keresnek olyan ke­veset. Mivel azonban a mostani ju­goszláv labdarúgó-bajnokság szinte Európa egyik legalacso­nyabb színvonalú küzdelmének számít, teljesen logikátlan dolog, hogy résztvevőit ennyire kiemel­ten díjazzuk.” - írja a belgrádi Politika Expresz című napilap. Postánkból Tisztelt Szerkesztő Úr! Szívesen olvasom a havonta megje­lenő Paksi Atomerőmű című újságot, de az Ön cikkén, illetve annak hangvé­telén kissé fölháborodtam, aztán meg elcsodálkoztam, hogy egy „újságíró” ilyen hiszékeny, mert egy fölháboro­dott kolléganője az mesélte, hogy ... És a másik fél mit mesélt, azt nem hallgatta meg? Én ugyan nem vagyok újságíró, de nekem meg azt mesélték, hogy Ön és az a bizonyos kolléganője között intim kapcsolat van...! Szóval ez az azt mesélték egy ilyen dolog, érti ugye?! Ugyanis én is jártam már az OTP- nél hitel ügyben, de mivel a kezesem nem tudott bejönni a szerződéskötés napján aláírni, csak az előtte levő na­pon, ezért a „nagyhatalmú” OTP-sek j jóindulatulag megoldották, hogy a ke- I zesem előbb írjon alá, pedig az az j előírás, hogy az adós és a kezes egy- 1 szerre legyen jelen. Lehet, hogy a kol- I léganője azért ment a kezesével az j OTP-be, hogy munkaidőben közben I bevásároljon? Ha én újságíró lennék, nemcsak az I egyik fél „meséjét” hallgatnám meg, j hanem a másikét is. Ami pedig a nyit­­| va tartást illeti, szerintem ez sem ügy- I félbosszantás, hanem a nagyhatalmú I PAV-osok óhaja. Én nagyon régóta paksi lakos va-Igyok, de mióta a PAV létezik, azóta az OTP nyitva tartása kb. négyszer vál­tozott, és végre megszoktuk a mosta­ni, hát miért változzon újra, hiszen a lakosság nagy része váltott műszak­ban illetve dekádban dolgozik. Száz szónak is egy a vége, akinek valamilyen kifogása van a másik mun­kája ellen, az jobb ha azonnal szóvá teszi, persze megfelelő hangnemben, nem pedig rögtön újságcikket csinál belőle. Mindenesetre én elismeréssel szó­lok a PAV-osok, az OTP-sek és az Ön munkájáról is, éppen ezért elnézé­sét kérem, hogy nem tudtam hallgatni és leírtam a véleményemet. Tisztelettel: Weisz Jánosné (A PAV-osok szerint: egy paksi lakos) Kedves Olvasó! Személyeskedő felhangoktól sem mentes, ironizáló levelében kifogásol­ja az OTP-ről íródott cikk hangvételét, és azzal vádol, hogy az „újságíró” nem volt objektív, mert csak az egyik felet hallgatta meg. Szeretném felhív­ni figyelmét, hogy a cikkben szereplő eset nem egyedi, az OTP dolgozóinak munkastílusa, a szervezet hatalmi po­zíciójából adódó arroganciája (a nyit­va tartásról nem is beszélve) sokakat bosszant. A cikkben kiragadott eset csak egy példa volt, amelyet más ha­sonló esetek tételes felsorolása követ­hetett volna. Éppen ezért közügy, amelynek az újságban a helye, mivel a lapnak a tájé­koztatáson túl a visszásságok, így a mindennapi életünket mérgező bü­rokratizmus, aktatologatás, az ügyfél semmibe vétele elleni harc is a felada­ta. Célunk a nyíltság megvalósítása, a vélemények ütköztetése. Ezért köz­lünk le minden olvasói levelet és hiva­talos reagálást, így az Ön levelét is an­nak ellenére, hogy a hangnem, a pisz­kálódó stílus nem biztos, hogy jó fényt vet a levél írójára. Az Ön levelét olvasva az az érzé­sem támadt, mintha az OTP iránt megnyilvánuló túláradó elismerés nem lenne mentes az illető szervezet­hez való személyes kötődéstől. Mindenesetre ha ez lenne az OTP hivatalos reagálása, akkor úgy érzem, kár minden további szóért. A szerkesztő PAKSI ATOMERŐMŰ Felelős szerkesztő: Torma Csaba Szerkesztőség címe: Paks, Pf.: 71. Kiadja a Tolna Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Dr. Murzsa András Levélcím: Szekszárd, Postafiók: 71., 7101 Engedélyszám: III/ÜHV/306/T Megjelenik havonta Készül a Szekszárdi Nyomdában 6000 88.1988 Felelős vezető: Benizs Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom