Atomerőmű, 1987 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1987-03-01 / 3. szám
X. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM. 1987- MÁRCIUS Mindennapi kenyerünk Paks és a sajtó Paks város történetében — egy időszakot leszámítva — kevés hely, jelentéktelen szerep jutott a sajtónak. Ennek természetesen a gazdasági okokon kívül más oka is volt, és van. Sajtótörténeti szempontból fényes időszak az 1881—1SÍ01 közötti két évtized, hiszen tízféle hetilap jelenik meg, ekkor a Rosenbaum-család nyomdájában több megyei lapot nyomnak, köztük héber nyelvű lapot is. Jelentős lapszerkesztő és lapkiadó Balás Sándor postamester. Az ő nevéhez hatféle hetilap kiadása fűződik, ebből három szaklap: Postai Értesítő; Távirdai Közlöny; Közlekedés-Ügy. Ezek a szaklapok színvonalasabbak voltak az országos postai szaklapnál, ami részben érthető, hiszen Balás Sándor korának tekintélyes szakembere, ki postai szabályzatot írt és adott ki. A szaklapokat 1881—1883 között jelentette meg, majd 1883—1888 között társadalmi hetilapokat szerkeszt és ad ki: Paksi Lapok; Duna Vidéke; Paks és Vidéke címekkel. Ezek a sajtótermékek igen fontos kortörténeti TIT — tulajdonképpen mit is jelent ez a kezdőbetűkből alkotott mozaikszó? Rövid tájékoztatónk célja az, hogy a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat kapuit kitárja mindazok előtt, akik lépést kívánnak tartani a gyorsan formálódó világ változásaival. A TIT jogutódként és eszmei örökösként folytatja az 1841-ben alapított Magyar Természettudományi Társulat, és az 1901-ben létesült Társadalomtudományi Társaság haladó hagyományait. A társulat szervezetei az egész országot behálózzák. Mit nyújt a TIT az érdeklődőknek? Szemernyi túlzás sincsen abban, ha azt mondjuk: az iskolán kívüli művelődésnek, ismeretterjesztésnek egyetlen formája sincs Magyarországon, amelyiket a TIT-ben meg ne találnánk. A legegyszerűbb — egészen a társulat megszületéséig viszanyúló múltú — előadástól a korunk tudokumentumok. Sajnos, csak az Országos Széchényi Könyvtárban találhatóak az eredeti példányok, de ott is hiányosan. Mivel ezek a sajtótermékek nélkülözhetetlenek a helytörténeti kutatás számára, a Városi Helytörténeti Bizottság fénymásolva és mikrofilmen összegyűjtötte mind a tízféle paksi újságot. így ismét elmondhatjuk, hogy az újságok visszaérkeztek Paksra 1986- ban, mert eddig egyetlen eredeti szám sem került elő sem a városban, sem a megyében. A másik jeles lapkiadó és szerkesztő Daróczy Zsiga közbirtokos, ö három lapot szerkeszt és ad ki; Paksi Közlöny, Paks—Kalocsai Közlöny és Magyar Szövetség címmel 1882—1888 között. Daróczy társadalmi hetilapjai fontos kortörténeti dokumentumok, és ragyogó képet festenek Paks múltszázad végi állapotáról. Végül a tizedik lap szerkesztőjét és kiadóját, Raksái Sándort kell említenem, hiszen ő adta ki 1901-ben a Paksi Hírlapot. Ezt követően hatvan éven át nem jelent meg újság Pakson. dományának és technikájának legújabb vívmányait felhasználó lézerbemutatóig ívelnek a TIT- beli műfajok, módozatok. Városunkban is működik TIT- szervezet, mely munkájának értékelésére 1986. decemberében került sor. A küldöttgyűlésen elhangzott beszámoló szerint 1982— 1986 közötti ciklusban Pakson és vonzáskörzetében 3100 TIT-rendezvény volt amelyen több mint 170 ezer érdeklődő vett részt. Az érintett 22 tudományágból elsősorban a művészeti, néprajzi, pedagógiai, egészségügyi, mezőgazdasági, műszaki (atomenergetikai), turisztikai és számítástechnikai ismeretterjesztésben volt a legnagyobb aktivitás. Nagy számban kerültek megrendezésre idegen nyelvű oktató tanfolyamok is. A küldöttgyűlésen ismertetésre került az az irányvonal, amely az elkövetkezendő évek feadatait tartalmazza. Kiemelt helyet kaAz 1960-as években történnek próbálkozások a járási könyvtár részéről, majd a járási KISZ-bizottság is megjelenteti bulletinjét, de hamar abbamaradnak ezek a próbálgatások, míg el nem érkezik az 1978-as esztendő, amikor megjelenik az „Atomerőmű Építői" című üzemi lap. Paks sajtótörténetében egyedülállóan hosszú időt élt meg ez a lap, mely alapvetően üzemi volt, de bőven közölt cikkeket a város életéből. A lap első száma 1978. november elején jelent meg, az utolsó pedig 1986. december közepén. 1979-ben negyedévenként jelent meg, 1980- ban hét alkalommal, és 1981- től évente nyolc szám látóit'- napvilágot, összesen hatvan szám jelent meg a kilenc év leforgása alatt. A tizedik évfolyamba már „Paksi Atomerőmű” címmel lép a folyóirat, és havonta jelenik »eg. Visszakanyarodva az „Atomerőmű Építői”-hez, a megjelent számok fontos dokumentumai az építkezésnek. Különösen jelentős a fotóanyaga, amely 1983-ig igen gazdag, attól kezdve kissé szerényebb mennyiségben találhatóak, helyette természetesen több a szöveges rész, hiszen maga az újság terjedelme nem változik. Kedves színfoltja volt a lapnak az „Azt beszélik” rovat, mely az 1985. 3. számban jelentkezik utoljára. Napjainkban egyre nagyobb az igény a helyi hírek és információk iránt, hiszen a rádió, a televízió és az országos napilapok ontják a hírt a világ minden részéből. Az emberek pedig egyre szomjasabbak a helyi hírekre és információkra. Ezek az igények hívták életre a helyi televízió- és rádióállomásokat, kívánják a sajtótermékeket is. Városunkban jelenleg a következő sajtótermékek és időszaki kiadványok jelennek meg: Paksi Atomerőmű, Paksi Állami Gazdaság, Paksi Mozaik, Mi újság? Suli kukkantó és a Hírmondó. A jelekből szeretnénk azt a következtetést levonni, hogy 1978-tól újabb két fényes évtized következik Paks sajtótörténetében. B. M. pott a munkatervben a szervezet tagsági körének bővítése. Városi szervezetünk jelenlegi taglétszáma 78 fő, amely Paks lakóinak számát és összetételét nézve bizony nem sok. Hat fő műszaki végzettségű tagunk van, ami az atomerőmű többszáz fős mérnökgárdáját nézve, elszomoritóan kevés. Városunk kiemelt szerepe, a várossal kapcsolatos hosszú távú tervek, a magas fokon képzett szakemberek létszáma lehetővé teszi azt hogy a mennyiségi változás mellett szerepet kapjon a minőség is, a választék színesítése. Ezért is várjuk tagjaink sorába vagy pártolóként, előadóként azokat a Paks városában élő értelmiségieket, akik a tudás, az információ és az élményanyag közkinccsé tételében segítségünkre tudnak lenni, vagy ismeretszerzés céljából keresnek meg minket. Az 1987. év rendezvényeiből már most bejelentést érdemel két fontos esemény. Az egyik az április 20—május 20. között megrendezésre kerülő Tudomány Hónapja, melynek során szinte minden tudományág szerelmese taTársaságban, ha nem lenne miről beszélni — bár az utóbbi időben egyre több mindenről kellene — a kenyér témát kell felvetni, megoldódnak a nyelvek és rövid időn belül élénk vitává duzzad a véleménykülönbségek áradata. Manapság amúgy is sikk mindent szidni, a kenyérről pedig különösen megoszlanak a vélemények. Az ízlések különbözősége az igények fantasztikusan széles skáláját villantja fel, és ezek a Kunitz László igazgató normálist messze meghaladó igények, nagy tárházai az elégedetlenkedéseknek. A helyzetet súlyosbítja, ha maga a kenyérgyár sem úgy üzemel, mint ahogyan kellene. Pakson sajnos, minden „összejött”. A tizenegy éve átadott kenyérgyárnak hét vezetője volt. Arról nem gyűjtöttem adatot, hogy hány dolgozója ment el, mekkora volt a vándorlás ez idő alatt. Kunitz László igazgató a munkaerőhelyzetről így vélekedik: — A jelenlegi dolgozói létszám 90 százalékának egy évnél rövidebb a munkaviszonya, a 37 fős létszámból két fő a szakképzett dolgozó. Az üzemet nagyon lezüllött állapotban vettem át, közel egy hónapja. Azt hiszem, ez a helyzetkép választ adhat azoknak is, akik országos fórumokon kezdik hangoztatni azon torz elképzeléseiket, miszerint nem muszáj egy munkahelyről nyugdíjba menni, és a törzsgárda-tagság nem túlságosan nagy érdem. A paksi kenyérgyár mintha kísérleti üzeme lett volna ennek a szemléletnek, úgy mint 1950—53-ban a Paksi Állami Gazdaság a gyapottermelésnek. Az eredmény pedig az üzem teljes lezüllése, renlálkozhat a legfrissebb, legaktuálisabb információkkal. A másik esemény a szeptemberben induló szabadegyetem sorozatunk lesz, mely a „Társadalmi beilleszkedési zavarok" címet kapta. E sorozatban az orvos-pszichológus, szociológus előadó társadalmunk olyan problémáival foglalkoznak, mint az alkoholizmus, a kábítószer, az öngyilkosság, veszélyeztetettség. E két kiemelkedő esemény mellett természetesen még bő kínálattal állunk rendelkezésére a paksi intézményeknek, vállalatoknak, szövetkezeteknek, szervezeteknek és magánembereknek kívánság szerinti témában, előadásokkal, tanfolyamokkal, egyéb ismeretterjesztő rendezvényekkel. Módunkban áll az ország legkiválóbb TIT-előadóit városunkba hívni. Kérjük az érdeklődőket, hogy igényeikkel a TIT Városi Szervezeti Irodáját szíveskedjenek felkeresni, ahol részletes tájékoztatót kaphatnak. Címünk : Paks, Dózsa Gy. u. 23. Telefon: 10-656 TÓTH JÁNOS titkár dőrségi ügyek, létszámhiány. Az eddig elmondottak alapján és nagyon kevés fantáziával felvázolható a múlt, és részben a jelen is. Ezt a helyzetet elemezte a- városi népi ellenőrzési bizottság 1986-ra vonatkozó ötpontos összegzése: 1. A műszaki állapot rossz, halaszthatatlan a helyreállítás. 2. A szállítási rekeszeket le kell cserélni. 3. A szállítási higiéniát meg kell teremteni. 4. A megrendeléseket áttekinthetővé kell tenni. 5. A minőségtől függő bérezést kell kialakítani. — A népi ellenőrzés ez év őszén ismét vizsgálni fogja az üzem tevékenységét, addig mit kívánnak tenni a gyárban? — A rend megteremtésére kidolgozott stratégiámat úgy állítottam fel, hogy kívülről jövök befelé az üzembe. Tehát az első teendőm az volt, hogy rendeztem a kapcsolatot a boltokkal. A szállítást igazítottam az üzletnyitáshoz, így mód nyílt mind a mennyiségi, mind pedig a minőségi átvételre. A balesetveszélyes és sérült szállítórekeszeket lecseréljük, a megyei központtól ígéretet kaptam; még ez évre két új szállítójármű beállítására. Megoldottam a liszt tárolását, melyre eredetileg is volt helyiség, csak másra használták. Létszámnövelést tervezek, és majd később válogatok, a gyenge munkaerőtől majd megválunk. Nagyot változott a világ. Az egykori „asszonyi állat” ma férfimunkáink társa, egyenrangú partnerünk a termelésben, a vezetésben. Visszájáról nézve: vajon mi egyenrangú partnerei vagyunk-e asszonyainknak, lányinknak, nehezebb kérdés. A háztartás, a gyermek gondjai változatlanul az ő kezükben maradtak. Ha idén egy-két napra, néhány órára igyekeztünk is átvállalni valamit e plusz terhekből, jelképesen tettük azt. E napokban kicsit töb-A központ és a szakmunkásképző segítségével emeljük a színvonalat, mely ugrásszerű minőségi változást fog eredményezni a kenyérnél és péksüteményeknél, egyben termékbővüléssel is számolunk. Jelenleg hatféle kenyeret sütünk: sima, baktai, alföldi, csemege, korpás és franciakenyeret, valamint 20 féle péksüteményt. Tervbe vettem a rozskenyér sütését, amennyiben igény lesz rá! Magam is a barna kenyeret szeretem, de a rendelésünk 10 százalékát teszi csak ki ez az igény. Még a hagyományosan barna kenyeret fogyasztó honvédség is áttért a fehér kenyérre. így csak azt tudom mondani a rozs- vagy barira-, kenyeret óhajtóknak, hogy igényeikét jelezzék a kereskedelmi egységek felé, rajtunk nem fog elakadni az egészségesebb rozs- vagy barna kenyér újra felfedezése, divatba hozása. Az elmúlt két hónap alatt sikerült áttekintenem, feltérképeznem a gyár helyzetét, tudom, és érzem a gondokat, és látom a kivezető utat is. Ennek megvalósításán fáradozok, Pakson akarok letelepedni, kedvemre való a munka és a feladat. Kérem, hogy májusban újra látogassa meg üzemünket, akkorra gyökeres változást fog tapasztalni. — Köszönöm az invitálást, élek majd a lehetőséggel. — béri — bet beszéltünk róluk, tréfáltunk velük. A hagyományosan szép, hivatalos ünnepségek fölött talán néhány pillanatig jobban láttuk őket, még közelebb férfiúi önmagunkhoz. Mindennapjaink közben megálltunk egy kis ideig, s töprengtünk: hová lennénk az ő kedvességük, szeszélyeik, nőiességük nélkül. Mindez tükör nekünk, férfiaknak. Az idei nőnap pedig e szép tükröződés csendes, de szép emberi ünnepe volt. Patai Városunkban a TIT Tisztelet a nőknek Sütés előtt ilyen a kenyér
