Atomerőmű, 1987 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1987-03-01 / 3. szám
2 PAKSI ATOMERŐMŰ Elmarad a brigádnapló A vgm-ek megjelenése új, nehezen kivédhető körülményeket teremtett a szocialista versenymozgalom számára, amely az utóbbi években amúgy is tartalmi és értékelési gondokkal küszködik. A Minisztertanács, a SZOT és a KISZ KB 1983. év végén hozott közös határozata nagyobb lehetőségeket, önállóságot adott a vállalatok kezébe, hogy a brigádmozgalomban rejlő lehetőségeket, tartalékokat, a helyi igények és körülmények figyelembe vételével hasznosítsák. Voltak olyan vállalatok, ahol a kötelmek elmaradása olyan irányba vitte a gazdasági vezetőket, hogy végre nem kell erőltetni a szocialista brigádmozgalmat, és voltak olyan munkahelyek, ahol megújulási lehetőségeket sejtettek az elvi döntések mögött, és új értékrendek, módszerek kidolgozása mellett döntöttek. Ez utóbbi csoportba sorolható a PAV is. A vállalati munkaverseny-bizottság abból indult ki, hogy ma egy vállalatnál, különösen egy atomerőműnél nagy jelentősége van a minőségi munkának, erre mindent ki kell használni, nem szabad lemondani a szocialista brigádmozgalomban rejlő lehetőségekről sem. A vállalati szocialista verseny kollektívái eddig is jó eredményeket tudhatnak magukénak. Például 1986-ban a szakközépiskola berendezése, takarítása, szemléltető eszközök készítése, a kajak-kenu szakosztály csónakházának rendbehozatala, a sportcsarnok-építés társadalmi munkái, vagy a nagy havazás idején a százfőnyi csoport jelentkezése hóeltakarításra, az iskolák kiszabadítására. Lehetne folytatni a felsorolást a korábbi időszak munkáiról, melyek nemcsak a segítő szándékot bizonyítják, hanem az összetartozás, a hovatartozás meg nem fogalmazott igényét is. Nem ilyen egyértelmű a helyzet, ha az értékelésről van szó. 1986-ban 120 brigád közül 84-en kaptak aranykoszorús fokozatot. Az első ösztönös kérdés: megfelelő magasan van-e a „léc”, amihez a teljesítményeket mérjük? A mérlegeléshez azonban nem szabad azt a tényt figyelmen kívül hagyni, hogy ezek az eredmények bizonyítottan jó vállalati gazdasági eredményekhez kötődnek, így már nem is annyira hihetetlen, hogy magas a jól dolgozók aránya. Az első lényeges változás ehhez a problémakörhöz kötődik: nem lesznek „koszorús” fokozatok, a különbségtétel csak két kategóriára szorítkozik — szocialista I., illetve szocialista II. fokozatra. Igazgatósági szintű feladat lesz, hogy a két kategórián belül differenciáltan értékeljék a kollektívákat. Ezt segíti az a szervezeti változtatás is, hogy igazgatóságonként egy-egy versenyfelelős fogja össze a munkát. Az ő feladatuk a gazdasági vezetőkkel közösen a brigádvállalások és a helyi teendők egyeztetése, és nagyobb szabású munkáknál segíteni a vállalati versenybizottság munkáját. A szervezeti változásokon túl még szükséges, hogy kifejlődjön valamilyen értékrend, a különbségtétel képessége, a gazdasági vezetés pedig rákényszerül arra, hogy az egyes dolgozók csoportját, akiket egyénileg eddig is megkülönböztettek gazdasági munkájuk alapján, most már mint közösséget is figyelemmel kísérjék, hogy véleményt tudjanak mondani az igazgatósági kiváló, illetve ezek sorából a vállalati kiváló címek odaítélésére. Mindezeket a lehető legkevesebb adminisztrációval és tényszerű értékeléssel kívánja a versenybizottság megoldani. Ezen célok realizálására már meghaladott eszköz a brigádnapló, ami az utóbbi időszakban formálissá vált, mivel a benne megfogalmazott dolgokat nem lehetett ellenőrizni. Az új megoldás szerint a brigádok külön-külön munkaszerződést kötnek, a szerződés tárgyát képező pontok teljesülését tételesen igazolni kell, és mindezt néhány gépelt oldalon megtehetik. Adva van egy, a gyakorlat igényeinek jobban megfelelő szervezeti és értékelési szisztéma, most már csak szándék kérdése, hogy ennek a formának a brigádközösségek az eddigi tevékenységükhöz hasonló jó munkával tartalmat adjanak. Nagy István Tímár György Előre megbeszélt időben, másodmagammal felkerestem Tímár György alapító munkásőrt otthonában, Dunakömlődön. A házigazda feleségével együtt, vendégként igen nagy, őszinte szeretettel fogadott bennünket. Tímár Györgyöt régóta ismerem. Munkásőr-foglalkozások szünetében több alkalommal kicseréltük véleményünket az élet dolgairól, de most azzal a szándékkal kerestem fel, hogy beszéljen magáról. Láttam rajta, hogy kérdésemnek szívesen tesz eleget, mégis éreztem, hogy nem könnyű dolgot kértem tőle. — Az én életem olyan volt, mint sok más, magamkorabeli, szegény embernek — kezdte el a visszaemlékezést Tímár György. — Szegény, kubikos családból származom. 1945 után Endrődről települtünk át szüleimmel Dunakömlődre. Egyesgyerek létemre sem volt könnyebb az életünk, mint más szegény családnak. Dunakömlődön 1949- ben alakult meg a termelőszövetkezet. Édesapámmal együtt beléptünk a tsz-be. Uhrin Vendel lett az elnök. Kezdeti nehézségek után, ha lassan is, de mindig jobb lett, több lett a munkaegy-Portré ség. A tagság szorgalmas munkával, komoly eredményeket ért el a paksi járásban. Az egyetértés igen komoly szerepet játszott az ellenforradalom ideje alatt is. A munkánkat a zűrös időben is éppen úgy elvégeztük, mint máskor. A tsz-tagokat nem tudták megtéveszteni egyes elemek. Hogy ez mennyire így volt, mi sem bizonyítja jobban, hogy a munkásőrség megalakulásakor — az első hívó szóra — tízen jelentkeztek munkásőrnek: Uhrin Vendel, Hornok Bálint, id. Tímár György, Bállá József, Knapp György, Ficz Ferenc, Hanuszka János, Fazekas János, Polányi József és Tóth József. Fazekas János kivételével — aki a vasútnál dolgozott —, valamennyien tsz-tagok voltak. Sajnos, azóta már csak Knapp György, Ficz Ferenc és Tóth József él. Mindhárman nyugdíjasok. 1957 tavaszán már Dunakömlődön 32 vagy 33 fővel szakasz lett létrehozva. Szakaszparancsnokunk Uhrin Vendel tsz-elnökünk volt, 25 éven keresztül. 1957. március 21-én Szekszárdon tettünk esküt, mint a paksi járási önálló munkásőr század munkásőrei. Akárcsak a tsz megalakulásakor, itt is követtem édesapámat. Tavasszal én is munkásőr lettem. Így a márciusi eskütételen én is ott voltam. Fegyverrel a kezemben, esküt tettem, hogy a néphatalmat minden áron megvédem. A dunakömlődi munkásőr szakasz feladatai közé tartozott a rendszeres járőrszolgálat biztosítása. Nappal dolgoztunk, délután sokszor éjszakába nyúló szolgálatot adtunk Dunakömlődön és környékén. Néha be kellett segíteni a szekszárdi elvtársaknak is. Nehéz időket éltünk akkor. Sok volt a szolgálat, de igyekeztünk mindenkor helyt állni. Szerencsére a járásban hamar helyreállt a rend. Azt is szerencsés dolognak tartom, hogy fegyverhasználatra nem került sor. A későbbiek során, amikor már konszolidálódott a helyzet, a szolgálati leterheltség is könynyebb lett. 1956 novemberében vettek fel párttagnak. 20 éven keresztül pártcsoportbizalmi voltam. 17 évig önkéntes tűzoltóként is tevékenykedtem. Tovább ezt a társadalmi megbízást nem folytathattam, mert 1981-ben megszűnt Dunakömlődön a tűzoltó szakasz. 1984. április 1-vel egészségi okok miatt — 32 évi tsz-tagság után — kénytelen voltam munkahelyet változtatni. így kerültem az erőműhöz dolgozni. Átszervezés folytán 1986. január 1-vel a Paksi Atomerőmű Vállalat dolgozója lettem. Munkehelyemet, beosztásomat szeretem. A feleségem is PAV-os. Gyerekeink felnőttek. A fiam katonatiszt, a két lányunk férjhez ment. A munkásőrségben szerencsére mind több fiatalt látok. Ilyenkor arra gondolok, hogy már át kellene adni a fegyvert, hadd folytassák a fiatalok, amit mi 30 évvel ezelőtt elkezdtünk. De aztán a régebbi munkásőr elvtársaimra, parancsnokaimra gondolva, megerősödik bennem az az érzés, hogy mégsem tudnék megválni a testülettől. Büszke vagyok arra, hogy munkásőr vagyok! És hogy meddig? Ameddig élek! M. J. Demokrácia és passzivitás Évenként legalább egyszer — de néha többször is — valamilyen fórumon szóba kerül a munkahelyi demokrácia. Sokan e témánál legyintenek, halkan megjegyzik „lerágott csont”, beszélünk róla, aztán minden marad továbbra is úgy, ahogy eddig. Passzívak a dolgozók. Mindent el kell követni, hogy a jelenlegi helyzeten változtassunk — hangzik a hivatalos állásfoglalás. De hogyan lehet ezen a téren eredményt elérni ?! Erről már kevés szó esik. Ahol igényt tartanak a dolgozók véleményére, ott nem kell beszélni a munkahelyi demokráciáról. Van, ahol hangoztatják, hogy náluk minden rendben, fontos dologban esetleg ki is kérik a dolgozók véleményét, aztán a munkahelyi vezető saját belátása szerint dönt. Ha egyesek véleményt, vagy netalán-tán nemtetszést nyilvánítanak, a jutalom összegén rájön az illető, hogy jobb lett volna hallgatni. Sokszor a nem egyetértésben több az őszinteség, mint az igenben! A beleegyezés, az igennel szavazás mögött a félelem húzódik, hogy rosszallóan veszi a főnököm, ha nekem más a véleményem, inkább egyetértek. Rendelettel, határozattal lehet tenni valamit az ügy érdekében. Mégis annyit ér egy határozat, amennyit a gyakorlatban megvalósítanak. A nehéz gazdasági helyzetben a munkahelyi demokráciáról beszélni a legalkalmasabb időpont. A feladat ismeretes: „talpon” kell maradnunk! Jobb minőséget, többet kell termelnünk! Piacképes áruink legyenek! Importtevékenységünket növelni kell. A feladatok felsorolását lehetne folytatni. Ezen feladatokat hogyan tudjuk végrehajtani? Hatékonyabb munkával, jobb szervezéssel, a lehetőségeink jobb kihasználásával. A közgazdászaink a pártós állami vezetéssel együtt dolgoznak a népgazdaságunk reformálásán. Ebbe a munkába mindenkit be kell vonni. Nem lehet azzal egyetérteni, hogy én vagyok a főnök, majd én megmondom, hogyan kell csinálni, hogyan kell megoldani az előttünk álló feladatokat. Döntés előtt ki kell kérni a dolgozó kollektívák véleményét. De soha sem áldemokratikus módon. Az ilyen vezetői „húzást” a dolgozók észreveszik, ekkor jelentkezik a passzivitás. Mondhatok én akármit, úgysem veszik figyelembe, stb. Ha ellenben érzi a dolgozó, hogy a véleményére őszintén kíváncsiak, a feladatokat közösen megbeszélik, akkor a munkahelyi közérzet, munkahelyi légkör kedvezően alakul, ott a munka hatékonyságával sem lehet probléma. Érezni kell a dolgozónak, hogy a nagy „gépezetben” az ő személye is fontos fogaskerék, aminek fontos szerepe van. Ilyen munkahelyen a vezető valójában vezető, van tekintélye. Közösen érzik a munkával járó fáradtságot, a felelősséget. Közösen örülnek az elért eredményeknek, elismeréseknek. Ismeretlen a dermedt munkahelyi légkör! Vitatkozni lehet, kell is, de csak a feladatok végrehajtása előtt, a döntésig! Utána már nem! Határozatnak megfelelően végre kell hajtani — szorgalmas munkával — a kitűzött feladatot. Különböző szinten menynyire veszik komolyan a munkahelyi demokrácia betartását, több kérdésből álló kérdőív kiosztásával fel lehetne mérni, hogy hol van a probléma. Csak közösen kell, és lehet együtt dolgoznunk. Sokkor igen nagy türelemmel, megértéssel. Hát akkor cselekedjünk az eredményesség érdekében! Majoros János Táplálkozzunk helyesen A civilizációs betegségek elleni harc legfontosabb feladata a helyes táplálkozási szokások kialakítása lenne. Sokan kifogásolták már, hogy a sajtóban, rádióban elhangzott jó tanácsok az egészséges étkezéssel kapcsolatban, sokszor csak meddő ajánlások. A probléma egy ördögi körbe torkollik, mivel a boltok választékából gyakran pontosan ezek az ételfajták hiányoznak. A kereskedelem azért nem rendel, mert nincs megfelelő kereslet, a vevő azért nem vásárol, mert nem tudja, hogyan kell ízletesen elkészíteni, az ipar pedig azért nem gyárt nagyobb tételben, mivel nincs megrendelés, amit pedig legyárt, a kisebb volumen miatt, relatíve drágábban állítja elő. A probléma megoldásában talán nekünk, vevőknek kellene az első lépéseket megtenni, ehhez pedig egymást kellene tanítanunk már kipróbált receptekkel, hogyan készítsünk el egyes ételeket. Az egészséges ételek mellett ritkán található prospektusok nemegyszer nélkülözik a megfelelő konyhatechnikai ismereteket. Az így elkészített ételek ehetetlensége, rossz íze pedig örökre elveszi még a kísérletező típusú háziasszony kedvét is a próbálkozásoktól. A helyes táplálkozás kialakításában mik lennének a legfontosabb feladatok? Elsőként talán a bevásárlást kellene említeni. Sajnos, a mindennapi rohanásban ezt a feladatot a tumultus, választékhiány miatt nemegyszer szükséges rossznak tekintjük, és igyekszünk minél előbb túllenni rajta. Kevesen tudják, hogy az egyes termékcsaládokon belül lényeges kalóriakülönbségű termékek is találhatók. Ha például rendszeresen figyelemmel kísérnénk az egyes termékek kalóriatartalmát, mely minden csomagon fel van tüntetve, idővel kialakulna egy megfelelő szemlélet. így jelentős kalóriabevitelt tudnánk megspórolni anélkül, hogy fogyókúráznunk kellene. Fontos lenne továbbá, hogy bátran kísérletezzünk. Térjünk el megszokott ételféleségektől, vagy változtassunk rajtuk. Itt főleg a zsíros ételekre, tésztaköretekre gondolok. Étkezésünkbe vigyünk be minél több zöldségféleséget, gyümölcsöt. A hűtőládák terjedése, sajnos, sokszor a húsfélék otthoni tárolását jelenti. Ennél sokkal fontosabb lenne, hogy a nyári hónapokban gyümölcsilletve zöldségféleséggel töltsük fel ezeket a ládákat. Ahogy ez fogyni kezd, a téli hónapokban aztán betehetjük a disznóvágás termékeit is. A hús bővebb választéka szerintem nem indokol nagyobb mérvű tárolást. További fontos feladat lenne, hogy keressük a boltokban az egészséges élelmiszereket, ételeket. Ilyen céllal néztünk körül a lakótelepi Csemege ABC- ben, mivel a városi tanács úgy tervezi, hogy ezt a boltot az egészséges élelmiszerek árúsításával is megbízza. A választékról kialakult kép megfelelő, de őszintén meg kell mondani, ennek egyik fő oka az, hogy viszonylag kicsi az érdeklődés ezen termékek iránt. A bolt a kistételű rendelések miatt szállítási nehézségekkel küszködik. Az áru hetente általában egy alkalommal érkezik, nem egy termékhez pedig minden igyekezetük ellenére sem tudnak hozzájutni. Az egészséges termékek számára külön pultot alakítottak ki a diabetikus ételekkel közösen. Itt szeretném hangsúlyozni, ezek az ételek nemcsak a cukorbetegek számára ajánlottak. Kisebb szénhidrát tartalmuk miatt minden túlsúlyos embernek javasolt. A diabetikus termékek mellett megtalálható a szója és a hántolt köles is, bár kevés fogy belőle. Sajnos, étkezési búzakorpát és -csírát eddig még nem tudtak beszerezni. Hasonló a helyzet a kukorica-, borsó- és Graham-liszttel is. Bakonyi barna kenyérből és korpáskenyérből napi 10—15 fogy. Ez bizony nem nagy mennyiség. Nagy forgalmat bonyolítanak le azonban a mirelit zöldségfélékből, rostos italokból. Ez utóbbiakból mintegy 4_5 fajta áll állandóan rendelkezésre. Egész télen sikerült citromot vagy citromlét biztosítani. Hidegkonyhai készítményeket hetente egy alkalommal kapnak, mintegy 20 féle változatban, 350—400 pohár mennyiségben. Ennek a többszöröse is elfogyna. A vezetés szívesen venné, ha Pakson vagy a közelében találna vállalkozót, aki rendszeresen biztosítana hidegkonyhai készítményeket. Tejtermékekből a választék közepes. író például ritkán kapható, és sokkal több fogyna a habosított joghurtkészítményekből is. Kalóriaszegény húskészítményekből általában megfelelő a választék, de baromfi-felvágottakat az utóbbi időben nem forgalmaznak minőségi kifogások miatt. Gombakonzervet egész évben tudtak biztosítani. A Natura GT, mely nemrég nyitott Pesten szakosított egységes termékboltot, az év közepén gyümölcslékészítő edényt és csivitálat kínált forgalmazásra. A lékészítő edénynek nagy sikere volt. Ezeket mind eladták. A tv-ben is nemrég bemutatott csivitálat mindössze két vevő vásárolt. Feltehetően nem tudjuk még, mire is szolgál. A boltvezetés egybehangzó véleménye, hogy számos egészséges termék forgalmazását a megfelelő ismertetők hiánya nagyban akadályozza, így sokszor csak tisztességből tartják. Az egészséges étkezés javítása érdekében szerkesztőségünk úgy gondolja, örömmel vesz minden olyan javaslatot, amelyet olvasóink már kipróbáltak, és beváltnak minősítettek. Ezeket a recepteket szívesr n tennénk közkinccsé minden, kedves olvasónk számára. Dr. ötös Miklós
