Atomerőmű, 1987 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1987-08-01 / 8. szám
PAKSI ATOMERŐMŰ 3 Technika Atomhőerőmű Római kori leletek után kutatnak Ogyessza mellett atomhőerőművet létesítenek. A tervek szerint az erőmű nemcsak villamosenergiával fogja ellátni a várost, hanem hőenergiával is. Mind a négy, egyenként 500 kilowatt teljesítményű blokkját könnyen át lehet állítani hőenergiatermelésről villamosenergiatermelésre. Mivel ezt az objektumot egy közel másfél milliós lakosságú város mellett építik, a tervezők különös figyelmet fordítottak azokra az intéz-Azerbajdzsánban, a Kaszpitenger keleti partvidékén folynak egy 7,5 kilowattos szélenergetikai berendezés kísérleti próbái. A tudósok a köztársaság területén végzett „szélösszeírás” alapján határozták meg azokat a helyeket, ahol 50—80 méteres magasságban a szél sebessége eléri a másodpercenkénti 9—11 métert. Ezekre a pontokra tervezik a szélenergetikai berendezések elhelyezését. Egyes helyeken többtíz ilyen berendezést is felállíthatnak majd, amelyek évi össztermelése megközelítőleg 9—10 millió kilowattóra lesz. A Szovjetunióban ma mintegy kétezer, különböző telkedésekre, amelyek a hőerőmű biztonságos üzemeltetését biztosítják. Ukrajna ezen körzetében a villamos- és hőenergia-ellátás kérdése igen élesen jelentkező probléma. Itt nincsenek kőolaj-, szén- vagy olajpalalelőhelyek, ezért óriási összegeket költenek azok ideszállítására más területekről. Az atomhőerőmű lehetővé teszi, hogy ezt a problémát a leggazdaságosabban oldják meg. Az Ogyesszai Atomhőerőmű első blokkját 1990-ben tervezik üzembe helyezni. jesítményű és modifikációjú szélenergetikai berendezés üzemel. Kubányban például, ebben az észak-kaukázusi fontos mezőgazdasági körzetben több mint 50 szélberendezés segíti az öntözést és a víz melegítését. A jövőben a szélberendezéseket a vízellátásban, a lakások és ipari objektumok melegvízellátásában, az esőztető berendezések áramellátásában is hasznosítani kívánják. Ezeknek a berendezéseknek a fejlesztésével a „Vetron” tudományos-termelési egyesülés foglalkozik. Jelenleg a tudósok 1—6 megawatt nagyteljesítményű szélberendezések létrehozásán dolgoznak. A múlt történelmi emlékeinek összegyűjtése, feltárása terén csak araszolva jutott előbbre a város. Az 1945 előtt meglévő Szelle-gyűjtemény, a polgári iskola könyvtára, a kaszinó könyvtára és egyéb gyűjtemények a háború alatt eltűntek. A dr. Novák-gyűjtemény egy része, és egyéb, közben előtalált leletek a megyei és az országos múzeumokba kerültek. A már említett arasznyi lépést abban érte el a város, hogy a Bezerédj Általános Iskola honismereti szakköre közel 15 éve gyűjti a település néprajzi és más tárgyi emlékeit. Ha ez a gyűjtemény nem lenne, a régi épületeken és az írásos anyagokon kívül szinte semmi tárgyi emlék nem utalna a város múltjára. A város igen sok lakója érzi és fájlalja ezt a nagy mulasztást, ezért volt könnyű mozgósítani az erőket a Bottyán-sánci ásatásokhoz. A megyei újságból már értesülhettünk arról, hogy a Jannus Pannonius Tudományegyetem töténelem tanszékének az első évet végzett hallgatói, dr. Visy Zsolt egyetemi adjunktus vezetésével és dr. Tóth István egyetemi adjunktus közreműködésével megkezdték a volt római erődítmény romjainak a feltárását. Most nem a feltáró munkáról kívánok tájékoztatást adni, hanem a régészeti tábort megelőző nagy szervező munkáról. A városi tanács művelődési osztályát kereste meg dr. Visy Zsolt, hiszen ő már korábban folytatott itt szondázást. Ekkor egyeztek meg egy ásatási program kidolgozásában, melyhez a szükséges pénzügyi eszközöket a városi tanács biztosítja. A költségek csökkentése érdekében a tanács az üzemekhez, intézményekhez ford alt segítségért, és mint már anynyiszor, most is segítőkészségükről tettek tanúságot. Segített a költségvetési üzem, szerszámos kamrát és WC-t épített, szerszámokat biztosított. A Dédász paksi kirendeltsége vállalta a villanyhálózat kiépítését az ásatás helyéig. A vízmű, a csatornázási vállalat szerszámos kamráját ajánlotta fel és biztosítja a víz kivezetését. A Dunakömlődi Aranykalász Mgtsz a szükséges fóliákat biztosította, míg a konzervgyár dobozokat és gumikesztyűket bocsájtott a kutatók rendelkezésére. A Pécsi Geodéziai Vállalat helyi kirendeltsége műszereinek igénybevételét tette lehetővé, és a Bezerédj Általános Iskola előkészítő műhelye sok vas- és faipari munkát vállalt. Az ELTE Geofizikai Tanszéke a talajellenőrzést végezte el. Majd az Atomerőmű Vállalat bútorokat biztosított az egyetemisták számára berendezett szállóhoz és pauszpapírt adott, ami mellesleg országos hiánycikk. Az eredményes előkészületi munkák után, 1987. július 6-án megkezdődhettek az ásatási munkálatok. Ehhez nyújtott nagy segítséget a helyi honvédségi alakulatunk, akik össze tudták egyeztetni a katonai kiképzést és az erőmű építését a régészeti ásatással. Hasonló támogatást nyújtott a gimnázium és a szakközépiskola is, hiszen diákjai nyári szabadságukat megszakítva jöttek, hogy a tűző napon keressék a több mint ezeréves múltunk tárgyi emlékeit. Természetesen maguk az egyetemisták is lelkesen dolgoztak, nem ismertek fáradságot, ástak és gyűjtő útra mentek, nem is eredménytelenül. Nagy feladatot vállalt magára a Tolna Megyei Vendéglátóipari Vállalat, hiszen ők biztosították az egyetemisták étkeztetését — főztjükre nem volt panasz. Az egyetemisták részére délutánonként szakmai előadások voltak, melyek szervezését és díjazását a művelődési központ és a városi TIT vállalta magára. Tisztelt Olvasó! így fogott össze a város, hogy az eddig elmulasztottakat próbálja pótolni — már amit lehet — és megteremtse annak feltételét, hogy az 1988-as évben induló múzeumi helyreállítási munkák után, a legkésőbb 1990-re megnyíló városi múzeumnak római kori gyűjteménye legyen. Természetesen az ásatás az elkövetkezendő években is folytatódik és reméljük, ilyen nagy, közös összefogással. — béri — A szélenergia hasznosítása Pontúnkból Hit lehet tenni? 200 éves kastély jellegű épület — „Reménykedve figyelem az Önök tudósításai alapján, hogy városunkban új szemlélet kezd kibontakozni a régi értékek, a régi házak megmentése, állaguk megőrzése ügyében. Magam is sokezer forintot költöttem a város főutcájának tekinthető, Lenin utcán lévő 200 éves nagy házam rendbetételére. A fő gondom most az, hogy a tetőn többféle cserép van, és az összeeresztési helyeken ismét beázik, s emiatt a falak is és a födém vizesednek, ennek felújítása meghaladja jelenlegi lehetőségeimet. 71 éves létemre, kis nyugdíjamból, és főleg betegségem miatt nem tudom a szükséges javításokat sem elvégeztetni. Korábban többször felajánlottam az épületet a városi tanácsnak rendbehozatalra, és használatra, de nem segítettek; vagy ha erre valamilyen kedvezményes kölcsönt kapnék, azt is szívesen fizetném nyugdíjamból, csak már hátralévő napjaim alatt ne kellene izgulnom, hogy a pincébe is befolyik az eső, és, hogy hol fogjam föl a padláson a vizet?” — — írja szerkesztőségünkhöz címzett levelében Kiszl Károlyné, Paks, Lenin u. 15. sz. alatti lakos. Szerk. Visszaköszön a pénztárgép A technika csodái már Pakson, az „atomvárosban” is megjelentek. Az üzletekben szuper pénztárgépek pillanatok alatt blokkolnak, és kiszámolják a vásárlónak viszszajáró összeget, ami csodálatos; „visszaköszönnek”. A blokkoló szalagon megjelenő kedves szavak kimerítik az udvarias kiszolgálás szabályait. Sajnálattal veszem, hogy az eladók nem rendelkeznek egy ilyen készülékkel. Ezt meg is indoklom a következő soraimmal. A mindennapos vásárlások keserűségeit már nem is említem, csak egy-két kirívó esetet. A lakótelepi „sárga bolt”-ban hetek óta felvágottak parádéja várja a vásárlókat — párizsi, májas (színe egy kissé emlékeztet a véreshurkára), disznósajt. Kész. Családom változatos étrendjéről már lemondtam, és lassan arról is le kell mondanom, hogy akkor járjak a boltba vásárolni, amikor időm engedi. Ugyanis az történt a minap, amikor 6 órakor bementem a boltba vásárolni, hogy többen is reklamáltunk: miért nincs kenyér, tej, felvágott, az egyik vevő odáig merészkedett, hogy megkérdezte: „talán leltározni fognak?”. Az eladók felháborodva közölték: „nem ilyenkor kell jönni vásárolni !”. Felhívom a kedves vásárlók figyelmét, óvakodjanak ebbe a boltba zárás előtt 40 perccel belépni, mert csak árukat eltüntető, hypós ruhával és seprűvel közlekedő feldúlt arcú eladókkal találkoznak, akik dohogva szolgálják ki a kedves vevőt, és közben „mézédes” szavak hagyják el ajkukat. Keserűségem csak egyre nőtt, amikor beértem a lakótelepi műszaki áruházba, hogy egy színes televíziót vásároljak. — Jó napot kívánok, szeretnék egy Infra Color távirányítós televíziót vásárolni — mondtam az eladónak. — Jöjjön vissza délután 4 órakor, mert akkor lesz adás — válaszolt feldúlt arccal az eladó. Próbálkoztam: — Talán a jugoszláv adón van műsor. Az eladó dühödten bebizonyította, hogy kérésem lehetetlen. Délután visszatértem a boltba, és megjegyeztem: készpénzért veszem, talán egy kicsit megenyhül irántam, gondoltam én. Sajnos, semmi eredmény. Végül kiválasztottam a gyermekeim által várva-várt televíziót, és szomorúan tapasztaltam, hogy a kapcsolószerkezet kishíján kiesik. Bátortalanul közöltem észrevételemet, mire ő azt válaszolta: „nem az a lényeg, hanem a kép minősége”. — Könyörgök, mit érek én egy 26 900,— forintos készülékkel, ha jó a kép, de nem tudom bekapcsolni, mert hazaszállítás közben ki potyog a tévének az a része, ahol be lehet kapcsolni — kérdeztem én. Mondanom sem kell, hogy az aggályaimon feldühödött eladó mérgesen csapkodott, de kicserélte a televíziót. Oldalakon keresztül lehetne ennek a városnak az ellátottságát, az eladók modorát bírálnom. De én csak egyegy esetet említettem, amely türelmemet, megértésemet kiborította. Javaslom, ha már nincs mód az ellátás bővítésére, kapjanak az eladók egy olyan készüléket, amellyel udvariasan, kedvesen tudják kiszolgálni a vevőket. T-né (Levélírónk címmel és teljes névvel írta alá levelét, de kérte, hogy ne írjuk ki. A szerk.) Már tenni kell valamit Társadalmunk gazdasági reformálás előtt áll. Külső-belső kedvezőtlen körülmények teszik szükségessé a szerkezeti változtatást. Talán soha nem tapasztalt érdeklődéssel teszik fel a kérdést az emberek egymás között — hogyan tovább? A munkafegyelemmel baj van. Sok a lógás, a munkaidő alatti ügyintézés. Ilyen és egyéb hasonló, negatív előjelű megállapítások váltak ismertté. Aki felelősséget érez a társadalmunk, valamint munkája iránt, óhatatlan, hogy ne gondolkodjon el az elhangzottakról. Az általános megállapítások, elmarasztalások néha sértődést váltanak ki olyan emberekben, kollektívák körében, akik szorgalmas munkájukkal igyekeznek eleget tenni az elvárásoknak. Az eredménytelenség nemcsak a dolgozó hibájából adódhat. Sokszor a tárgyi feltétel biztosítása — szervezetlenségből adódóan — hiányzik. Például nincs anyag, áll a gép — rosszabb esetben egész gépsor, szalag — áll az ember. Hatékonyság, versenyképesség! Olyan árut kell előállítani, ami a viágpiacon megállja a helyét, minőségben és árban egyaránt. Mikor tudunk az elvárásoknak megfelelni? Csakis akkor, ha korszerű gépek, gépsorok, üzemek, gyárak állnak rendelkezésre. Ismert mindenki előtt, nullára leírt gépekkel — minden igyekezet ellenére — gazdaságtalanul. ráfizetéssel lehet termelni. A felvett pénzkölcsönökből kell biztosítani iparunk, gépparkunk, stb. rekonstrukcióját, modern, mai követelményeknek megfelelő berendezésekkel. Természetesen a megoldás közel sem ilyen egyszerű. Sokkal bonyolultabb és nehezebb. De azt is tudnuk kell, hogy az egyszerű ember, aki csak a vállalat kerítéséig lát. az is tudja, hogy mit kell, vagy kellene tenni. Sokszor a megfelelő szakirányú vezetés hiányzik. Társadalmunkat érintő dolgokban, az előttünk álló feladatok megoldásában mind szélesebb körben be kell vonni a dolgozókat. Demokratikus elvek figyelembevételével kell cselekednünk, hogy minél előbb kikerüljünk a hullámvögyből. Ezt akarja minden becsületes dolgozó, legyen az szellemi, műszaki, vagy fizikai egyén. Társadalmunk felemelkedése érdekében közös erővel, összefogással meg kell tenni mindent a magunk becsületéért, az utánunk következőkért. Bízzunk egymásban! Bízzunk abban, hogy nehéz, fáradtságos, áldozatos munkának meg lesz az eredménye M. J. Képzelt riport Aggasztó néhány utca helyzete a városban. No, nem azoké, amiket még nem építettek meg, hanem a hajdan voltaké. Ezért érdeklődtünk a tanács illetékes út- és táblaügyi osztályának vezetőhelyettes helyettesétől. Az alábbiakban arra kapnak választ, hogyan alakul az eső által lemosott November 7. utca sorsa. Íme: — Elvtársak! Mi aztán rögtön reagáltunk: — jegyzőkönyvet vettünk fel a kárról. Ezzel szinte egyidőben vettünk operatíve lépésként értesítettük Ferihegyet, hogy ez az útszakasz nem alkalmas kényszerleszálásra. Ezek után láttunk neki — operatíve — a kár felszámolására. Elsősorban felhívtuk az alkatrészbotlok figyelmét, hogy minden gépkocsihoz kétszeres mennyiségű féltengelyt és rugót szerezzenek be, mert hamarosan sok fogy majd belőlük azon az úton. Ezen felül felvettük a kapcsolatot Maros nénivel (szül. Kompack Rozália), aki gyógynövények és ráolvasások segítségével — operatíve — gyógyítgatja az út sebeit. Végezetül elmondhatom, hogy kitettünk az útszakasz mindkét végére egy-egy „egyenetlen úttest” táblát, hogy figyelmeztesse azokat, akik már egy hónapja a gödrökön járnak keresztül. Nagyszerű munkát végeztünk, mint ez kitűnik. Ez a dolgunk kérem, hogy ne érezzék magukat az emberek tanács-talanul. Egyébként az út kijavítását már beterveztük a 34. ötéves terv költségvetésébe. — Köszönöm a tájékoztatást! P. P. Seneca 127. levele Kedves Luciliusom, hallom, háborog kebeled az új adózás ellen. Ne háborogj öreg barátom, nem nagy ügy ez, hiszen már öreg vagy és ez az új rendelet csak gyermek- és családellenes. Neked, Barátom, sem kutyád, sem lámád, minden vagyonod készpénzben és aranyban van. Azt a kevés nyugdíjadat pedig, amit parány 30 évi szolgálatod után kapsz, megadóztathatják, ne sajnáld tőlük, ha már ők sajnálják is Tőled. Gondolj azokra az ismerőseinkre, kiknek gyermekeik vannak, vagy elváltak és gyermektartást fizetnek. Szomorú, de még mulatok is ezeken a szerencsétleneken, jobban szórakozom rajtuk, mint az arénában küzdő gladiátorokon. Ez nagyobb küzdelem lesz, csak sajnos, nem fog sokáig tartani. Barátom, Lucilius! Képzeld el azt a szerencsétlen férfi felebarátunkat, aki két gladiátornak valót hagyott az asszonynál, most levonják tőle a tartásdíjat, és még az összeg után járó adót is ő fizeti. Ez ám a humanizmus. nem a cián! Azt mondod, Luciliusom, hogy miért okozott gyereket? Bölcs megállapítás, barátom, hiszen nincs ma nagyobb luxus a gyereknél. Ezért mondtam már 45 évvel ezelőtt Neked, hogy hagyd a gyereket másnak, te csak élj a mának, hiszen csak így tudtad gyűjteni a vasat és az aranyat. És ezzel az életviteleddel még a világnak is hasznára vagy, hiszen tőled nem lesz utánpótlás a légiók számára, azok feloszlanak, kitör a világbéke. Mit mondasz? Hogy az én nyakam törjön ki inkább? Ejnye. Barátom, ezzel nem lesz jobb a helyzeted ... Élj egészségben! Corsica-beri, anno 87 ök kezdték az ásatásokat
