Atomerőmű, 1987 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1987-08-01 / 8. szám
PAKSI ATOMERŐMŰ A A víz folyik a maga útján A város pincéinek állapotáról, karbantartásáról és a vizek talajba engedéséről már több ízben szóltunk. Ügy látszik, nem eleget és nem elégszer, mert nem hogy csökkennének az ezzel kapcsolódó panaszok, hanem növekszenek. Most egy másik fő vízi témáról szeretnék szólni; a csapadékvíz elvezetéséről. A város utcahálózata nagyjából két fő irányba osztható, a völgyirányú és az erre merőlegesen futó. Ennek megfelelően a lakótelkek lejtése is ilyen. A csapadékvizek nagy része a kertekben elszivárog, de nagyobb mennyiség esetén, főleg záporokkor, a víz nem tud bejutni a talajba, és megkeresi az utat, hogy mielőbb lefolyjon a domboldalról. Ott, ahol a vizek lefolyásának „múltja van", és ezt kellő módon tiszteletben is tartják, nem jelent gondot még a nagyobb mennyiség sem. De sajnos, egyre többen, és egyre kevésbé tiszteljük a múltat, és olykor akaratlanul is ellene teszünk. Egy kapavágás ide, egy kapavágás oda — mondván, miért pont itt folyjon le víz —, máris megváltoztattuk a víz természetes lefolyását. Érthető, hogy mindenki félti, óvja a kertjét, a soksok munkát, amit a gyümölcsfák, szőlők és zöldségek gondozására fordított. A gond a kerítésépítésekkel kezdődik. Mivel ez csak az utcafronton építési engedélyhez kötött, a telek többi részén a lehetőség és a tehetősség szabja meg, hogy milyen kerítés épül. Sajnos, legtöbbször nem kellő körültekintéssel, a vízelvezetésről elfeledkezünk. Azzal, hogy a kerítésnek tízötven centiméteres lábazata készül, azon a vonalon lefolyó, gyakran észre sem vehető víznek az útja elzárul, és más irányba keres magának utat. Végül egy egészen más telken, már összegyűlve, koncentráltan megtalálja a „legalacsonyabb kerítést”, itt áttör, és komoly károkat, bosszúságot, munkát okoz a telek tulajdonosának, aki a történtekről a legkevésbé tehet. Ez ellen védekezni csak egy módon lehet, ha mindenki tudomásul veszi, ha fölötte olyan telek van, melynek csapadékvizei közvetlenül közterületre, csapadékcsatornába vagy árokba nem vezethető, akkor az az ő telkén keresztül kell folyjon. Ha a víznek rendszeresen karbantartott útja van, azon fog közlekedni. Ezt az utat a szomszédoknak közösen kell ápolniuk. Az ebből adódó szomszédviták elcsendesítésére és e gondok lehetőség szerinti egységes megoldására tanácsrendelet megalkotását kezdeményeztük. Reméljük, ha a város választott testületé jónak tartja, és elfogadja majd e rendeletet, és a tanácstagok kellő szószólójává válnak a közös megoldásnak, csökkenni fog a szomszédok közötti torzsalkodás lehetősége. K. O. Béranger ürügyén Hiadorról A nagy francia költő halálának 130. évfordulóján szép megemlékezést hallhattunk a rádióban. Métatták Béranger jelentőségét és sorolták a magyar kapcsolatait. Vártam, mikor említik Jámbor Pált (Hiadort), de hiába vártam. Ügy tűnik, az irodalomtörténet végleg megfeledkezett Jámborról. A „magyar átok" elérte Hiadort is. Mi ugyanis vagy az egekig magasztalunk valakit vagy sárba tiporjuk és teljesen elfeledjük. Értékítéletünkben csak pozitív és negatív hősökemberek vannak, pedig egy embert nem lehet ilyen sablonosán jellemezni és nem is létezik csak jó és csak rossz ember. Jámbor Pál, akit 1843—1848 között a két táborra szakadt irodalmi irányzat közül az almanach líra zászlóvivőjének kiáltottak ki, szerencsétlenségére szembe állították a Számok mérlegen Kezemben a Magyar Közlöny. Kinyitom az 1986. év költségvetésénél. Számok szerepelnek sorban. Rakjunk most néhányat egymás mellé: A központi költségvetési szervek támogatására elköltöttünk 111 milliárd forintot. Ebből védelemre 41 milliárdot. Ezzel szemben központi beruházásokra és lakásépítési támogatásra összesen kb 33 milliárd forintot. Az elkülönített pénzalapok összege kb. 52 millió forint. (Erről képviselőink sem tudják, hogy mire költjük!). Ezzel szemben a költségvetés hiánya kb. 47 milliárd forint. A gazdálkodó szervezeteket 41 milliárddal támogattuk az elmúlt évben. A központi szervek kiadásai (111 milliárd) plusz a veszteséges vállalatok támogatásának (41 milliárd) öszszege megegyezik azzal, amit nyugdíjra, táppénzre, gyógyításra, gyermekgondozásra, stb. költöttünk. Számomra egyértelmű, bár nem vagyok közgazda, hogy hol kéne újabb lyukat fúrni közös nagy nadrágszíjunkon. E számok Parkinson híres törvényét látszanak igazolni, így. egymás mellett: Csökken a flotta, de nő az admiralitás. P. P. másik irányzat, a forradalmi líra vezéralakjával: Petőfi Sándorral. Hiába csatlakozott Hiador a forradalom eszméihez, és osztozott a száműzöttek keserű kenyerén, soha nem bocsájtotta meg az utókor — élén Gyulai Pállal — Jámbornak, hogy egy időben Petőfivel együtt és ellenében emlegették. A mellőztetés végül igen magányossá tette és ez a magányosság a szabadságharc bukásával vette kezdetét. Egy ideig az országban bújdosott, majd az erdélyi havasoknál átlépve a magyar határt, Konstantinápolyba ment, onnan Londonba, majd 135 évvel ezelőtt, 1852. augusztus 15-én érkezett Párizsba és itt ismerkedett meg, barátkozott össze Bérangerral. Béranger nemcsak szellemileg, hanem anyagilag is támogatta Hiadort. A kettőjük közt lévő Ha lesz másfél száz év múlva még történelemtanításunk, mai napjainkat a második reformkorként említik tán. A tét ismét nagy: a nemzet sorsa. Léteznek még párhuzamok a Széchenyi reformkorral, ám ez nem jelenti azt, hogy a két korszak kérdéseire adott válaszok teljesen megfeleltethetők egymásnak. Itt van például a — gazdasági és társadalmi — taktika és a stratégia kérdése. Tudjuk, a taktika a rövid távú operatív lépések összege, a stratégia átfogóbb, következetesen megvalósuló, hoszabb távon jelentkező célegyüttes. Hogyan viszonyul a kettő egymáshoz? Semmiképpen sem az eddigi hazai gyakorlatok szerint, vagyis nem a hétköznapi taktikák összege a stratégia. A nagy stratégia adja a taktikai lépések szellemét. Csakhogy van itt egy bökkenő: amíg a stratégia erősen pénz- (tőke + tartalék) igényes valami, a taktika ideig-óráig megelégszik a jelszó és a bürokrácia eszközeivel. Jellegzetessége az utóbbinak, amikor az újratermelés bővítése helyett egyszerű újratermelésünk irányítását és szabályozását finanszírozzuk. Olyan ez, mikor a nem működő géphez hívnánk drága szakértőket, ahelyett, hogy lecserélnénk a masinát. Még ha beindul is, addigra régen korszerűtlen (versenyképtebensőséges barátságra jellemző, hogy Hiador bármikor beléphetett agg barátjához, még akkor is, amikor már senkit sem fogadott. A tőle kapott leveleket Hiador még öreg korában is szívesen olvasta és büszkeséggel mutogatta. Emlékét több versében is megörökítette. Halálos ágyánál is ott állott. Béranger halálával Jámbor Pál elvesztette azt az embert, aki számára az idegen környezetben majdnem a családi szeretetet nyújtotta. Nagy „igyekezetünkben” legalább mi, a Pakson élők ne feledkezzünk meg erői a Pakson született költőről, kinek több mint húsz kötete jelent meg, mely ha csak a mennyiségét nézzük, akkor is tiszteletet érdemel, méltó arra, hogy nevét és munkásságát ne lepje be az enyészet pora. ibrányi len) lesz. Széchenyi korában más szerkezetű társadalmat kellett a reform útjára lendíteni. Az újságolvasók táborát volt kénytelen a reformer megnyerni, s az újságot nem olvasók többnyire — kénytelen — követték őt. Talán nem jó ma így felosztani a társadalmat. Üjságot mindenki olvas (fogyaszt), de nem mindenki kezdi elöl olvasni. Heterogén társadalmat kell ma a reformra csalogatni. Nekünk is számolni kell sok szegénnyel és jónéhány gazdaggal. A gondunk ott kezdődik, hogy a mai gazdagok nem viselik úgy a leikükön a változásokat. A reform terhei a szegényekre várnak. Jöjjön hát — megint reformpárhuzam! — a közteherviselés. A személyi jövedelmek adóztatása. Itt azonban néhány leendő közteherviselő jogosan látja az ellentmondásokat az igazságosság és a leendő adósávok között. Rendkívül érdekes, ahogyan előkerül néhány régi fogalom napjainkban: szegénység, tőke, profit, stb. Ez természetes folyamat, de talán kéne hozzájuk egy új Tőke. Ha a régit olvassuk, fenti fogalmaknak eléggé rossz csengésük van. Pedig mi is abból élünk. Itt, e kis írás vége felé két szükséges dolgot jelenthetünk a kibontakozás feltételének: Üj tőkét és egy új Tőkét. I Patai Péter Tőke, profit, szegénység ßrißadfanyák lesznek az 00 Urge mezön Egy régi igény megvalósulásához kaptak zöld utat — egészen pontosan zöld telket — a városban és a beruházásban dolgozó szocialista brigádok. Az ürge mezői szabadidő központ egy részén létesülő brigád tanyák helyének kijelölésére és sorsolására került sor június 30-án. A jelenlegi kiépítés „fővédnöke” az AE Beruházás Szakszervezeti Intéző Bizottsága és a Paksi Városi Tanács. A telkek funkciója a szabad idő kulturált környezetben való eltöltésének biztosítása kisebb létszámú közösségek, illetve rendezvények számára, amelyet a településfejlesztésből részt vállaló gazdálkodó szervezetek kollektívái részére a városi tanács térítésmentesen rendelkezésre bocsát. A társadalmi munkában elkészült felépítményekre az igénylő vállalatok kezelői jogot kapnak. Az egységes tervezés és a várható kollektív kivitelezés elősegítése érdekében augusztus 4-én közös egyeztető tárgyalásra került sor, ahol a brigádtanyákat építő vállalatok képviselői és a városi tanács szakemberei egyeztették elképzeléseiket, és a kivitelezés lehetséges változatait. N. I. g mindig Tájékoztató Me életveszélyes Augusztus 10-én értesítették a városi rendőrkapitányságot, hogy tőlük 150 méterre, a Dózsa Gy. út—Árok utca torkolatánál az árokban lövedék található. A szükséges intézkedések megtétele után sikerült a lövedéket a forgalmas helyről biztonságos helyre szállítani. A szakembereket akkor érte a meglepetés, mikor beszélgetni kezdtek az összesereglett gyerekhaddal. A gyerekek elmondták, gilisztát ástak az út alatti átereszben, ott találták a lövedéket, és a mostani helyre ők dobták ... ! Csak a csodának köszönhető, hogy nem robbant fel a lőszer! Kedves Szülők! Kérjük, figyelmeztessék gyermekeiket — hiszen a nagy esőzések még ezután is moshatnak ki robbanóanyagot — ne nyúljanak ismeretlen fémtárgyhoz, és ha ilyet találnak, azonnal értesítsék a redőrséget. A szülőkön kívül természetesen kérünk mindenkit, vigyázzunk a gyerekekre és önmagunkra, épp elég tragédiát okozott már eddig is a talált lőszerrel-robbanóanyaggal való játék és hősködés, elég volt a tragédiákból! Beregnyei Utóirat: Másnap felhívtam a Tolna Megyei Népújság szerkesztőségét, és az ügyeletes szerkesztőt kértem: pár sorban közöljék ezt a hírt, mert a gyerekek csoportokba verődve játszanak, és egyre kevesebb a szülői felügyelet, hiszen a szülőknek rég elfogyott a szabadságuk, de valahogy figyelmeztetni kellene őket erre a veszélyre. A bejelentésem udvariasan megköszönték, és „majd megkérdem, melyik kolléga akar írni róla” megjegyzéssel elköszöntek tőlem. Kérem! Ez nem „akarok vagy nem akarok” kérdése, hanem lelkiismereti kérdés! A Budapest Bank Rt. Paksi Fiókja (7030 Paks, Dózsa György út 10., telefon: 11-228) tájékoztatja az újság olvasóit, hogy lakossági és gazdálkodó szervi kötvények eladásával és vásárlásával is foglalkozik. Ügyfeleik kötvényigényeinek kielégítésére nagy választékkal állnak rendelkezésre. Legújabb kínálatuk a Szegedi Ruhagyár, az Orosházi A. G., a MOBIL, a BORKÖV, a Kőbányai Gyógyszerárugyár kötvényei. ASE-sportcsarnok versenyprogramja (SZEPTEMBER) 05. (szombat): Országos felnőtt rangsorverseny (cselgáncs). 12—13. (szombat—vasárnap): Női Kosárlabda Atom Kupa. 17—20. (csütörök—vasárnap): Ökölvívás Utánpótlás OB. Küldjön egy képet! Kedves Olvasó! Biztosan található az otthoni fényképei között egy-egy érdekes felvétel, amely egy jól eltalált címmel közölhető lenne lapunkban. Küldje el címünkre, és mi közöljük. Év végén a legjobb felvételeket külön is díjazzuk. A fényképhez mellékeljék nevüket és címüket! (A mi fotósunktól ezt a képet kaptuk versenyen kívül, és azt a címet adta neki, hogy Szilencium.) 23—26. (szerda—szombat): Atomerőmű Ifjúsági és Sportnapok. 26. (szombat): Városok közötti asztalitenisz-bajnokság. PAKSI ATOMERŐMŰ Felelős szerkesztő: Torma Csaba Szerkesztőség címe: Paks, Pf.: 71 Kiadja a Tolna megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: t>r. Murzsa András Levélcím: Szekszárd, Postafiók: 71. 7101 Engedélyszám: III/UHV/30S/T Megjelenik havonta Készüt a Szekszárdi Nyomdában. 6000 87.2502 Felelős vezető: Benizs Sándor Jákli Péter: Számítunk a társadalmi munkára
