Atomerőmű, 1986 (9. évfolyam, 1-8. szám)

1986-04-01 / 2. szám

2 ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI A megújulás első lépései Világszerte alkalmazott módszerek Jövő hónapban, májusban fog ülésezni a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség XI. kongresz­­szusa, amit KISZ-es körökben csak úgy említenek - a tizenegyes. Ellestünk egy-egy pillanatot azokból az előkészületekből, me­lyek során a PAV és az atomerő­mű-építkezés fiataljai számba vet­ték a teendőket. KlSZ-alapszerve­­zeteknél igyekeztünk megtudni, hogy az előzetes kongresszusi vita során a fiatalok milyen KISZ- szervezetet akarnak és hogyan kí­vánják megvalósítani elképzelé­seiket? Az idén kiadott vitaanyag eltér a korábbiaktól, javaslatot ad a KISZ szervezeti szabályzatainak módosítására. Az új szervezeti szabályzat fiatalabb, politikusabb, demokratikusabb ifjúsági szerve­zet létrejöttéhez nyújt keretet. Ehhez a kerethez kell az alapszer­vezeteknek megkeresni azt a tar­talmat, amely adott szervezet köz­vetlen környezetében fontos, megvalósítható és vonzó célokat foglal magába. Fiatalítás a tagság sorában A „Mi a teendőnk?” c. kongresz­­szusi vitaanyaggal kapcsolatban Berkó János, a PAV KlSZ-bizott­­ság titkára megjegyezte, hogy a dokumentum elsősorban köve­telményeket fogalmaz meg. A ja­vaslatoknak az alapszervezeti tag­ság körében kell megszületni, akik érdekében az egész KISZ te­vékenykedik. Antal Lajos, a PAV villamos főosztály KlSZ-alapszervezeté­­nek titkára, - melynek a kongresz­­szusi vitával foglalkozó taggyűlé­sén részt vettünk - már mindjárt a beszélgetés elején jelezte, hogy ennek az egész vitának csak ügy van értelme, ha az itt elhangzot­tak jó hatásfokkal jutnak tovább el egészen a kongresszusig. Sok vélemény hangzott el a KISZ-es korhatár kérdésében. Fenyvesi Gábor, blokkelektri­­kus szigorúan fogalmaz: - jogos a 26 éves korhatár. Itt a 18 évesek érdekeit kell képviselni, a 26 év fe­letti korosztálynak már meg van a lakás, bedolgozta magát, jól keres, nem hajtja semmi, elfilozólfálgat legfeljebb. Seres Ottó, blokkelektrikus úgy vélekedik: - a fiatalítási törekvé­sek ellenére a mostani 25-30 éve­sek egyenlőre nem tűnnek el a mozgalomból, azért van a taggyű­lés, hogy ha vannak esetleg eltérő érdekek, ezeket ott meg lehet vi­tatni, így könnyebb lesz a gazda­sági munkakapcsolat is. A szabadidő programok tárgya­lásánál szinte valamennyi hozzá­szóló fontosnak tartotta - elte­kintve attól ki szervezi ezt meg - hogy legyenek olyan közös prog­ramok, ahol családosán meg lehet jelenni. A vállalat dolgozóinak je­lentős része fiatal házas, jogos Megyek a korlátok közt át a forgó keréken az ABC-boltba. Vacsorá­nak valót kell venni. A monitoron már látom a dúsan megrakott pol­cokat. Szeretem ezt a mókuskere­ket, hogy meglepődik aki szembe akar jönni a belépővel, neki már nem szabad, a technika biztosítja a rendet. Belépek a kamera elé, lá­tom magam, ők látnak engem - itt legalább figyelnek az emberre... Megvan a foznivaló, irány a szál­ló. A bejárati ajtó csengője mellett felirat figyelmeztet a valóra ez nem lakás, ez vállalati szálló - jó ezt tud­ni. De már enni kéne, irány a kony­ha. Igen ez a pici konyha a lelke ezeknek a lakásoknak, itt tölti el az emberfia az életét péntekjeit, szom­batjait, vasárnapjait, míg éjszakai műszakos társa pihen a szobában, vagy éppen tévézik és a másiknak meg tanulni kell. Most meg mit látok? Valamilyen tréfás manó leszórta az egész tűz­helyt mosóporral. Kérdem a tár­sam, mi történt itt? Nála is jártak, a igény, hogy a munka utáni sza­badidőt a családtagok együtt tölt­sék, de ne kelljen ezért lemondani a tartalmas, kollektívát összeko­vácsoló munkahelyi KISZ-es vagy munkatársi találkozásokról. Kiss Zoltán művezető, a tö­megsporttal kapcsolatos javasla­tot tett, mely szerint: - olyan tö­megsportkupát kell szervezni, melynek nyertese (vagy nyerte­sei) valamely nagyobb nemzetkö­zi sporteseményre juthatna el. Ez­zel a módszerrel nagy tömeget le­hetne mozgósítani, el kell jutni valahogy odáig, hogy a labdarú­­gás-centrikusság megszűnjön. Medveczki Gábor művezető ja­vaslata: az úgynevezett műszaki értelmiségi réteg kapjon nagyobb szerepet a KISZ-munkában. Pél­damutató szakmai tudásukkal, politikai tájékozottságukkal jó hú­zó erőt - úgy is lehet mondani pél­daképet - jelentenének az alap­szervezet tagjai számára; kár len­ne róluk lemondani statisztikai okokból. A vitát követően a 40 fős alap­szervezet tíz fő küldöttet válasz­tott a vállalati küldöttértekezletre. Az előterjesztett listát „megóv­ták” a fiatalabbak - mondván sok az „öreg” képviselő. A végered­mény, három fővel bővült a fiata­lok társasága. A taggyűlés a de­mokrácia és fiatalítás ügyében az új szellemnek megfelelően járt el. Munkában a sor elején áll­nak, fizetéskor a végén. A kivitelező vállalatok taggyű­léseiről elkéstünk, már valameny­­nyi alapszervezetnél túlvannak a kongresszusi vitán. A 22. ÁÉV he­lyi főmérnökségének KlSZ-titká­­rával. Kovács Imrével beszélge­tünk, aki kilenc alapszervezet „gazdája”, az atomerőmű-építke­zés KISZ-bizottság tagja. Milyen KISZ-t akarnak a fiata­lok itt az építkezésen?- Fiatalabb KISZ kellene, sok­rétű helyi igényekre és sajátosság­ra épülő programok. Ennek mi az akadálya?- Foglalkozni kell az utánpótlás kérdésével. Mi itt a mukahelyen a fiatalokat, akár KISZ-tag, akár nem, valamilyen szempontból már készen kapjuk. Többségük­nek rossz a véleménye a szerve­zetről. Az iskolai tapasztalatok - meg hozzátenném a honvédség­nél sem jobb a helyzet - a formá­lis, nem a diákélethez illő mozgal­mi munka az egyik ok. Hogy egy példát említsek, nem jó hogy ko­szorúzásnál és más hasonló társa­dalmi rendezvénynél keretszá­mot adunk. Ez nem az érzelmi rá­hatást erősíti, hanem - mint min­den kötelező dolog - inkább eltá­volítja a fiatalokat a szervezettől. Mi azt várnánk ezektől a KISZ- szervezetektől, hogy a fiatalok számára olyan mozgalmi, politi­kai előképzést nyújtson, amivel szellőzni kint hagyott ágyneműjét úgy össze kötözte valaki, hogy alig bírta kibontani. Emlékszem más­kor is volt már ilyen manójárás: a fürdőkád volt tele mosóporral. Sokáig nem jön a szememre álom, úgy látszik a használhatatlan­ná tett tűzhely miatt hidegen elfo­gyasztott vacsora megülte a gyom­rom. Töröm a fejem egy ideig még ezen a különös jelenségen. Al­momban két manó fog közre, pál­cával egy székre mutogatnak, ugor­jain át, aztán a tűzhelyhez paran­csolnak azt kell lemosnom, végül egy porszívót nyomnak a kezembe, aztán hirtelen eltűnnek. A szoba másik sarkában, a sötétben egy pil­lanatra a gondnokság két dolgozó­ját látom feltűnni, nézik a munká­mat elégedetten; aztán lassan, verí­­tékezve felébredek. Nincs a szobában senki, bosz­­szankodva fordulok be a fal felé fel­sóhajtva: - De jó lenne már ember­hez méltóan élni.- st -bátrabban tudnak mozogni kez­dőként a munkahelyi környezet­ben, ahol már kevesebb lehetőség nyílik a nevelésre. A katonafiata­lokkal más gond is adódik, nem kevés KISZ-tag úgy kallódik el, hogy leszerelés előtt a honvédségi alapszervezetnél beszedik a tagsá­gi díjat, de az átigazolással már nem foglalkoznak. Azt hiszem - és ezt igazolták az alapszerveti vélemények is - a szervezeti bürokrácia kezd ural­kodóvá válni, iskolában és mun­kahelyen is hivatalosdit játszunk, háttérbe kell szorítani ezeket a je­lenségeket. A munkáról lehetne egy pár gon­dolatot?- Furcsa ellentmondás van itt, a fiatalok szeretnek dolgozni főleg ha tudásuknak és érdeklődésük­nek megfelelő munkát kapnak, de a boríték mégis náluk a legvéko­nyabb. Egy húsz éve dolgozó sza­ki akkor is haza viszi a korához illő összeget, ha épp egész hónapban nem csinált semmit. Ezért a KISZ-alapszervezetek a differen­ciált, teljesítmény szerinti bérezé­sért kardoskodnak. Másik nagy ügy a lakáshoz ju­tás. Több helyen is bírálták a vi­taanyagot, túl általánosan fogal­maz - „támogatjuk azon kezde­ményezéseket, amelyek a lakás­gondokat enyhítik”. A KISZ te­remtsen olyan keretet, amelyben a fiatalok vállalkozhatnak, dol­gozhatnak saját otthonuk előbbi megteremtéséért, a vállalatoktól meg esetleg kapjanak munkaesz­közt és egyéb támogatást az épít­kezésekhez. Visszatérve a munkahelyi gon­dokhoz, napirenden kell tartani a demokrácia kérdését. Egyrészt azért, mert erre a fiatalok érzéke­nyek, másrészt a munkahelyi ve­zetők egyrésze nem tartja be a Já­tékszabályokat”. Mivel a műsza­kos szerveződés (dekádrendszer) miatt egy gazdasági vezetőhöz két alapszervezeti titkár is tartozik, vegyünk példának egy bérvitát. Egy bizonyos héten az „A”-mű­­szak dolgozik éppen, az ^“-alap­­szervezet titkára nem írja alá a lis­tát, mert valamit kifogásol, a gaz­dasági vezető aláíratja a „B”-mű­­szak alapszervezetének titkárával; az utóbbi nem tud a vitáról, aláír és a lista KISZ-vonalon el van fo­gadtatva. Ezek az „iker” alapszer­vezetek egymásra vannak utalva, a jövőben javítani kell az együtt­működést. De nemcsak ilyen szűk körben gondoltunk változtatásra. A de­mokrácia fórumai széles körben bővültek helyi tanácsok, vállalati tanácsok stb. a fiatalokat innen sem szabad kihagyni. A KISZ-nek legyen az a feladata, hogy érdemi, alkalmassági szempontokat nem figyelmen kívül hagyva delegál­jon tagokat ezekbe a testületekbe. NAGY ISTVÁN Brájzli A melegjáratás stádiumában va­gyunk, tehát fokozott figyelemmel kí­sérjük a berendezéseket. Már napok óta tudjuk, hogy probléma van a 3. blokki 3. FKSZrSzel, így a tmk szerelőcsoportja sűrűn „szaunázik” a szivattyúnál. így történt ez április 11-én 20 órakor is, amikor rezgésmérésre rendeltek be bennünket. Az FKSZ-szerelök csoport­­vezetője Nagy Sándor, akit csak rövi­den Brájzlinak becézünk, pillanatok alatt intézkedik. Gyors konzultálás ifi. Szabó Benjamin ügyeletes mérnökkel, és már vonulunk is „fogyasztani”. A boxban 50 C-fok árnyékban, s legalább 80 C-fok a berendezések közelében. Nekigyűrkőzünk a szétkuplungolásnak, és máris szakad rólunk a verejték. Sanyi közel 6 éve szereli már ezeket a „brájzlikat", részt vett az 1. blokki FKSZ-ek nullrevíziójában is. Szokta mondani: - Én úgy ismerem ezeket, mint a tenyeremet, becézem az alkatré­szeit; nekem mára szovjet szakértő sem tud ezekkel kapcsolatban újat mondani. Verejtékező, szikár alakját nézem, és közben arra gondolok, ö az egyik, aki sokat tesz a termelésért azáltal, hogy rendbe teszi a „brájzlikat”. SZABÓ PÁL Nehezen sikerült időpontot egyeztetni dr. Megyer Mária pszichológussal, a pszichológiai laboratórium vezetőjével, hogy leülhessünk a laboratórium mun­kájáról beszélgetni. A beszélgetés is többször félbeszakadt egy-egy sürgős munka, egy-egy újabb idő­pontegyeztetés szükségessége miatt. Önként adódott az első kérdés:- Láthatóan nem ideális körül­mények között dolgoznak. Med­dig?- Remélhetőleg már nem túl sokáig. Ha kinézek az ablakon, lá­tom az épülő oktatási központot, amelyben a pszichológiai labora­tórium is elhelyezést nyer majd. Sőt, már kinéztem az új laborató­rium ablakán is. Jelenlegi elhelye­zésünk valóban nem ideális; alig­hanem a miénk az országban az egyetlen pszichológiai laborató­rium, mely albérletben, fegyveres őrök között működik. Meg kell je­gyeznem, a fegyveresek megle­pően jó, segítőkész főbérlők, szomszédok. Mint ahogy nagyon segítőkész a vállalat vezetése is, s általában mindenki, akivel mun­kánk során kapcsolatba kerül­tünk.- Miért van szükség tulajdon­képpen pszichológusra egy válla­latnál?- Ha egy vállalat létrehoz egy pszichológiai laboratóriumot, az csak akkor jogosult létezni, ha el­látja amiért létrehozták. Az I. blokk indulásakor az volt a leg­fontosabb feladat, hogy az ott dol­gozóknál kiszűrjük azokat az alap­vető pszichés tevékenységbeli problémákat, melyek a munká­ban fönnakadást jelenthetnének, másrészt, hogy az egyes dolgozók által végzett munka ne károsítsa az illető szervezetét. Vizsgála­taink célvizsgálatok, az egyes te­vékenységek, az egyes munkakö­rök kulcshelyzeteinek pszicholó­giai modelljei. Félig játékosan, de szigorú laboratóriumi körülmé­nyek között méréseket végzünk. Mérjük az illető tevékenységét, szervezetének energiaháztartását stb. Ezek világszerte alkalmazott módszerek. Munkánkra a klini­kus megközelítés a jellemző, ami annyit jelent, hogy az ember hét­köznapi eredményeit az egész ember szemszögéből, az ember egész szervezetének működése szemszögéből nézzük. Mindennapos feladataink közé tartozik az új felvételisekkel való foglalkozás. Arról van szó, hogy aki a vállalathoz kerül, annak a rá­tartozó felelősséget vállalnia és bírnia kell. Tehát, hogy a szakmai felkészültsége mellett (amiért ter­mészetesen a munkahelyi vezető felel), milyen szinten képes ellát­ni az adott feladatot a dolgozó. Emellett nincs-e olyan jelen­ség, kóros tünet, ami felhívja a fi­gyelmet arra, hogy a felvétellel já­ró kockázatot a vállalatnak nem szabad vállania.- Mikor és hogyan kezdték a munkát?- Semmiből indultunk 1982 ok­tóberében, mint ahogy a semmi­ből indult a vállalat többi szerve­zeti egysége is. Mivel nem sokkal az 1. blokk indulása előtt kezd­tünk dolgozni, tűzoltómunkát kellett végeznünk. Amikor belé­pésemkor munkára jelentkeztem, Pónya elvtárs azzal fogadott: „Majd eszébe jut még, hogy mi­lyen későn jött.” Hát nagyon sok­szor eszembe jut még ma is. Erősen rangsorolni kellett a fel­adatokat. Kiválasztottak 38 mun­kakört, melyek betöltéséhez az 1. blokk indulásakor értékelt pszi­chológiai eredményekre tartottak igényt. Mivel ez nagyon sok em­bert érintett, szó szerint éjjel-nap­pal dolgoztunk. De még ma sem fér bele a munkánk a hivatalos munkaidőbe. A munka kezdetén kiderült: ahhoz, hogy meg tudjuk monda­ni, hogy munkakörönként milyen nívójú teljesítményt fogadhatunk el, tudnunk kell, hogy jelenleg a vállalatnál az egyes munkakörök­ben milyen a követelményszint, azaz tulajdonképpen vállalati standardokat kellett kialakítani.- Hogyan, honnan ismerik meg a munkahelyi követelményeket?- Az egyes munkaterületek ve­zetői ebben készségesen segítet­tek. Végigjártuk és azóta is rendsze­resen végigjárjuk az egész erőmű­vet, hogy megismerjük a munka­helyeket, munkakörülményeket. Részt veszünk a munkavédelmi szemléken, ahol persze nem azt nézzük, amit az üzemorvos, vagy a biztonságtechnikus, a tűzvédel­­mis. Nézzük és vizsgáljuk a meg­világítást, a színegyütteseket, a szó szerint vett és fizikailag re­gisztrálható feltételeket pl. a hő­mérsékletet, páratartalmat, lég­nyomást, levegőmozgást, a ké­sőbbiekben az elektroklíma-ada­­tokat is. Igyekszünk minden lé­nyeges zavaró körülményt kiszűr­ni, mert ezek hátráltatják a mun­kát, rontják a hatékonyságot. Sok minden okozhat gondot a lelki problémán kívül is, pl. fáradtság, kényelmetlen szék, rossz elhelye­zés, nem megfelelő magasságú munkaasztal, vezénylőpult, rossz főnök, nem megfelelő munkatársi környezet.- Mi a dolgozók „haszna” a vizsgálatokból? Nem érzik-e, hogy kiadják, kiszolgáltatják ma­gukat azoknak, akik a vizsgálati eredmények birtokába jutnak?- A dolgozónak ugyanúgy ér­deke, mint a vállalatnak, hogy a feladatait maximálisan meg tudja oldani. Meg tudjuk mondani és meg is mondjuk, hogy bizonyos feltételek között milyen hiba el­követésére hajlamos; megpróbá­lom elmondani neki, hogy ez ho­gyan zajlik le benne, tehát hogyan lehet megelőzni, hogy ez a hely­zet előálljon. Szigorú titoktartási kötelezett­ség köt bennünket. A vizsgált sze­méllyel közöljük tapasztalataink eredményét, de senki mással nem, illetve a munkahelyi vezető­vel az illetékesség határain belül annyit, hogy felelősséget vállal­hasson a dolgozó munkájáért. Vizsgálataink eredményéről min­den esetben tájékoztatjuk az egészségügyi szolgálat főorvosát.- A munkahelyi pszichológiát a laikusok között általában még mindig valamiféle homály, lila köd lengi körül. Mi a tapasztalata, a laboratórium immár 3-4 éves működése segített-e ennek elosz­latásában?- Feltétlenül, legalábbis azok­nál, akikkel valamilyen kapcsola­tunk van. A pszichológiáról álta­lában kétféle téves nézet uralko­dik. Az egyik, hogy a zárt osztály előszobája, tehát aki ide kerül, an­nál már valami baj van. Pedig a pszichológia - ellentétben az or­vostudománnyal - nemcsak azzal foglalkozik, aki beteg, hanem az­zal is, hogy a normál, átlagos, egészséges emberi szervezet ho­gyan működik; hogyan működik amikor örül, hogyan amikor dol­gozik, amikor hibázik, ismét hibá­zik - és hogy lehet-e és hogyan se­gíteni rajta. A másik téves - mondhatni „rózsaszínű” - nézet szerint a pszichológiai vizsgálat kizárólag beszélgetésből áll. Két­ségtelen, hogy a beszéd, a beszél­getés a pszichológia eszközei kö­zé tartozik, mint ahogy a beszéd általában az ember munkaeszkö­ze. Alig van olyan munkakör, amit beszéd nélkül el lehet látni. A pszichológia természetesen igénybe veszi a célzott beszélge­tést, de vizsgálataink alapjában véve egzakt vizsgálatok, amennyi­re emberekkel egzakt vizsgálato­kat lehet végezni. Aki járt nálunk, tapasztalhatta, hogy valóban Gallilei elvéből in­dulunk ki: mindent mérjünk, ami mérhető, ami nem, azt próbáljuk meg mérhetővé tenni. Mérünk, mérünk, mérünk, mert csak mért adatokat tudunk összehasonlíta­ni. A vizsgált személy különböző időpontokban és körülmények' között mért adatait hasonlítjuk egymáshoz, illetve az adott mun­kakört ellátókra jellemző szám­szerűsített adatokhoz.- Az embernek nemcsak mun­kahelyi, munkájával kapcsolatos gondjai vannak; nagyon sokszor más, pl. családi, anyagi és egyéb problémák is feszülnek bennük. Van-e lehetőség arra, hogy ilyen gondokkal is bárki fölkereshesse a pszichológiai laboratóriumot.- Természetesen. Bennünket bárki fölkereshet bármilyen gondjával. A munkavédelmi sza­bályzat szerint ehhez senkinek engedélyt sem kell kérnie senki­től. Az persze előfordulhat, hogy azonnal nem tudjuk fogadni, vala­mennyit várnia kell, de a sürgős esetekben azonnal rendelkezésre állunk. H. B. Postánkból Ki a manó? A dolgozónak is érdeke a vizsgálat

Next

/
Oldalképek
Tartalom