Atomerőmű, 1986 (9. évfolyam, 1-8. szám)
1986-11-01 / 7. szám
2 ATOMERŐMŰ Kl'ÍTÖl Kiváló század Az „atomerőművés" munkásőrszázad a kiképzési tervnek megfelelően végrehajtotta az 1386-ra tervezett kiképzési feladatokat. Helytállásukat mi sem jellemzi jobban, mint hogy Pach Ferenc századparancsnok vezetésével kiérdemelték a „Kiváló század” címet. Vannak változások Városunk fejlesztésében — fejlődésében a mögöttünk lévő közel egy évben igen dinamikus erők hatottak és nagy, pozitív változásokat eredményeztek. Egyre több mindent vesz észre még a nem itt lakó és átutazó idegen is. Az utak, járdák, kerékpárút és vízelvezetés kiépítésén túl, elkészültek a részletes rendezési tervek, melyek kivitelezése záros határidőn belül megindul. Ez a dinamizmus serkentőleg hat sok egyéb mellett az idegenforgalomra is, illetve hatékonyabb tevékenységre készteti az idegenforgalmi bizottságban tevékenykedő társadalmi munkásokat. A bizottság október elején ülésezett, mely ülésen névre szóló feladatok kerültek meghatározásra, azzal a kitétellel, hogy a decemberben újra összehívandó ülésen a bizottsági tagok beszámolnak a végzett munkájukról. Az elmúlt időszakban az alábbi eredmények és elképzelések születtek: Az Építőipari Szövetkezet elkészítette a kiállító helyiséget a volt rendőrség udvarán lévő lapos tetejű épületben. Itt tervezzük Paks üzemeinek termékbemutatóját, mely kiállítás tavasztól; őszig várja majd nemcsak a turistákat, hanem városunk minden lakóját. Úgy tűnik, ez a tervezett kiállítás tavaszra megvalósul, és a városba látogatók megismerkedhetnek a Pakson működő üzemek termékeivel. A leendő városi múzeum épülete alatti pince 70%-os készenlétben van. A belső burkolat befejezéséhez szükséges téglát a Paksi Téglagyár biztosította. A villanyvilágítás beszerelését a Paksi Konzervgyár vállalta. Amennyiben minden a tervek szerint halad, akkor tavaszra ebben a pincében bemutathatjuk — kiállíthatjuk — a szőlészettel és borászattal kapcsolatos tárgyi emlékeket, melyeket a Bezerédj Általános Iskola honismereti szakköre már évek óta gyűjt és raktároz. A leendő városi múzeum udvarát szeretnénk tavaszra rendbehozni, padokat és asztalokat elhelyezni a szép fenyőfák alatt, hogy a kiállításokat látogató csoportok leülhessenek és pihenjenek az egyébként gyönyörű környezetben. Az előzetes felmérések alapján az Építőanyagipari Szövetkezet és más üzemek segítségével ez a parkosító munka is elvégezhető tavaszra, kellemes környezetet biztosítva vendégeinknek. A vendégek azon igényét, hogy pincében paksi bort ihassanak, nagy valószínűséggel szintén ki tudjuk elégíteni, mert magánszemélyekkel folytatunk tárgyalásokat, akik megnyitnák saját pincéiket a vendégek előtt. Ezenkívül egyes csoportokat a Paksi Állami Gazdaság is vendégül lúd látni a szépen felújított vendégházában. A városi tanács megrendelte a Kartográfiai Vállalatnál Paks város turistatérképét, mely az előzetes tájékoz, tatás szerint jövő nyárra jelenik meg 20 000 példányban, előre láthatóan 15 forintos árban. Folynak a tárgyalások egy olcsó turistaszálló kialakításáról és egy másik kiállítóhelyiség biztosításáról, melyben a Paksi Atomerőmű Vállalat mutatkozna be a nagy nyilvánosság előtt. Ezen kiállítás megszervezéséhez a vállalat csak egy megfelelő helyiséget kér a tanácstól, amit előbb-utóbb biztosan megkap. Megoldásra vár még egy olcsó és kulturált étkeztetést biztosító objektum kialakítása. Énnek biztosítására a Márvány étterem vezetője tett ígéretet, máris rendelkezésünkre bocsátva az ott kialakított különtermet. Ilyen előkészületeket tettünk és kívánunk tenni annak érdekében, hogy az 1987-es idegenforgalmi év Paksra érkező vendégei kellemes benyomásokkal távozzanak városunkból. — béri — Egységes várossá váljunk! Az atomerőmű első ütemének a városra — illetve akkor még községre — gyakorolt hatásáról már sok helyen, igen sokan beszéltek, írtak. A megszerzett tapasztalatok értékelése csak komoly felelősséggel és alapos körültekintéssel végezhető. Természetesen ez nemcsak a vezetők feladata — amit következetesen fel, is vállaltak —, hanem a különoöző hétköznapi „szinten" mindannyiunk feladata. A települést a hirtelen „várossá válás" kettészakította. Irigykedve, olykor felháborodva tekintettünk, vagy tekintünk még ma is a lakótelepre. Azért, mert ott ez is van, meg az is van, és lent minden marad a régiben. Most megmozdult valami, és a változás lehetőségétől meg. ijedtünk. Pedig nem ért, nem érhetett váratlanul senkit, hiszen 15—20 éve szinte nap mint nap téma volt. Nem hittük, talán nem akartuk hinni, hogy bekövetkezhet. A tét igen nagy, valahogy elszoktunk attól, hogy mi is szembekerülhetünk ilyennel. Most bekövetkezett. Az indulatok olykor igen magasra csaphatnak, ha azokat kellő önvizsgálattal nem 1 ártjuk kordában. Azzal, hogy becsukjuk magunk mögött az ajtót, nem szűnik meg a „világ forgása". Az atomerőmű itt van, itt kell lennie. Még mindig nem tudunk vele együtt élni. Mert a PAV .. . ! Mert a pavosok ....... hallatszik itt is, ott is. Kik a pavosok? Ugyanolyan emberek, mint bárki más. Csak a munkahelyük meghatározza életüket, a munkájuk ideköti őket a városhoz. Itt élünk együtt, de az „őslakosok" idegeneknek tekintik őket. Mert nem ismerjük egymást, mert ott fenn a hegyen egy más/ világ van. Városban lakunk együtt, de nincs városunk, csak régi Paks, meg új Paks. Mit ér a kávéban a cukor, ha nincs felkeverve? A város elindult egy fejlődési úton, amiről kiderült, hogy nem jó, nem egészséges. Azt mindenki érzi, hogy változtatni kell, de hogy változtatni tudjunk, magunknak is változni kell! Az óvárosnak változni kell az új városhoz, és az új városnak az óvároshoz. A fejlődés egyetlen józan iránya az, hogy egységes várossá váljunk. Ne egyéni sorsunk tragédiájának tekintsük ezt, hanem a kor sürgető igényének, ami a jövő záloga. A „bezzeg az én időmben”, ma már elavult, arra törekszünk, hogy gyermekeinknek a lehető legtöbbet nyújthassuk, hogy az ő életük könnyebb, kényelmesebb legyen. A XXI. század kapujában ez mindannyiunk számára természetes igény kell legyen. KAKASY OLIVÉR Tanuljunk-e svédül ? Ez év szeptemberében három hetet töltöttem a svéd Barsebäck atomerőműben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség biztonsági felülvizsgálatán. A NAÜ 1982 óta szervez ilyen ellenőrzéseket, amelyeknek keretében az adott ország kormányának felkérésére egy 12—15 fős nemzetközi szakértői csoport elemzi az atomerőmű munkáját, elsősorban a biztonságos üzemeltetés szempontjából. A vizsgálat kiterjed az erőmű egész tevékenységére, a vállalatvezetéstől kezdve, az üzemeltetésen át a sugárvédelemig. Egy ilyen felülvizsgálaton vettem részt a Barsebäck erőműben, a nemzetközi csoport egyik tagjaként. A három hét szakmai tapasztalatait az útijelentésemben, illetve élménybeszámolók keretében ismertettem. Ezúttal azokat a benyomásaimat szeretném megosztani az olvasóval, amelyek nem konkrét műszaki tevékenységhez kapcsolódnak, ugyanakkor ismeretük érdekesek és hasznosak lehetnek mindannyiunk számára. A három hét legnagyobb élménye számomra a svéd munkahelyi légkör, a svéd munkakultúra megismerése volt. Korábban is olvastam erről egyet s mást: például, hogy a Volvo gyárban futószalag nélkül, csoportmunkával szerelik össze az autókat, stb. De mindezt az élet valóságában tapasztalni — meghökkentő és irigylésre méltó egyszerre. Napokig értetlenül álltunk — a csoport amerikai tagjai nemkülönben —, a mi fogalmaink szerinti szervezésnek (erős hierarchikus kapcsolatok, munkaköri leírások, stb.) nyomait sem láttuk, mégis minden ment a maga útján rendkívül olajozottan, üresjáratok és erőlködés nélkül,. A felmerült problémák gyorsan megoldódtak, az operatív személyzetre csak minimális mértékben hárultak nem a közvetlen üzemeltetéssel kapcsolatos dolgok. A második hét vége felé kezdtük megérteni, hogy itt egy másfajta, egy hatékonyabb szervezéssel, szervezettséggel van dolgunk. Mindenki önállóan, .alkotó módon. tudását maximális mértékben hasznosítva végezte munkáját. A beosztottak élvezték vezetőik bizalmát, s egyben rendelkeztek a szükséges felelősséggel is. A vállalat vezetése következetesen tartja magát ahhoz, hogy a felelősséget a lehető legalacsonyabb szintre „leosztja”. Az ilyen miliőben természetes, és magától értetődik, hogy csak az igényes, minőségi munkának van értéke. Érdekes felismerés volt számomra .az, hogy a munkakultúra megléte sokkal inkább a hagyományokon alapul és nem a gazdasági érdekeltségen. Ez utóbbi tulajdonképpen nem létezik: az azonos beosztásban dolgozók fizetése között nincsenek nagy különbségek, jutalmat, prémiumot nem kapnak. A kérdésre, hogy mi ösztönzi őket arra, hogy tudásuk legjavát adják, azt a választ kaptam: „ez az én erőművem. ez a mi erőművünk, ezért dolgozunk”. Aláhúznám: a mi erőművünk. Nem az üzemeltetés vagy a karbantartás. Az erőmű, ami oszthatatlan, íeldarabolihatatlan, s aminek működnie kell. A címben felvetett kérdésre — tanuljunk-e svédül? — szerintem csak igennel válaszolhatunk. Ezalatt természetesen nem a svéd nyelv tanulását értem, hanem az általam a fentiekben nagyon is szegényesen leírt munkakultúra, szervezettség elsajátítását. Bár eredményeink nem rosszak, a rendelkezésre álló mutatók szerint a világ élmezőnyében vagyunk, azonban mindehhez az indokoltnál sokkal több anyagot, eszközt, energiát, különösen emberi energiát használunk fel. A kétblokkos, 1200 MW-os Barsebäck erőműben 326-an dolgoznak. Nyilván ez számunkra nem lehet viszonyítási alap a két ország gazdasági szerkezetében meglévő különbségek (ipari szervizszolgáltatások, infrastruktúra, hírközlés, stb.) miatt. Ugyanakkor jelzésértéke igenis van, hogy lehet ezt másképp, jobban is csinálni. Munkánk során léptennyomon szervezetlenségekbe botlunk, és azokhoz nagyon hamar hozzá is szokunk. Ezek felszámolása nem lehet néhány vezető vagy megszállott feladata. Ahhoz, hogy előrelépjünk, mindenkitől gyökeresen új hozzáállás, új gondolkodásmód szükséges. Ma még munkánk hatékonyságát nagyban rontja, hogy sokszor nem látunk ki, vagy nem akarunk kilátni a szervezeti keretek alkotta várak — igazgatóságok, főosztályok, osztályok — falai mögül. A különböző szervezetek közötti együttműködés nehézkes, időt rabló. Ezen mindenképpen változtatnunk kell. Olyan érdekeltségi és tudati viszonyokat kell kialakítanunk, hogy mindenki számára világos legyen feladata és felelőssége, hogy mindenki számára egyértelmű legyen: egyéni boldogulása, jövője elsősorban attól függ, hogy erőművünk milyen eredményesen működik. BAJSZ JÓZSEF egitettek Nagy öröm érte Borsai Margitkát november 5-én. A PAV Karbantartási Igazgatóságán dolgozó Zalka Máté szocialista brigád egy olyan ajándékkal állított be a Borsai családhoz, amihez sem pénzért, sem hosszas utánjárással, még az Országos Rehabilitációs -Intézet támogatásával sem tudtak hozzájutni. A mozgássérült Margitka most 31 éves, közel 20 évet töltött el egy zárt íapadban; élete, egész napi tevékenysége e pádban zajlott, ami egészségi és kényelmi szempontból nem volt megfelelő. E körülményeket megtudva, látott hozzá Winter Ferenc és Lehoczki Tibor egy forgószékes, többféle testhelyzethez és alkalomhoz állítható — a mozgássérült szempontjából minden bizonnyal összkomfortos — lakószék és asztal együttes megtervezéséhez, illetve megépítésének megszervezéséhez. A munkába a Pollack Mihály építő szocialista brigád is besegített. Ök végezték az asztalosmunkákat. A munka értékét és az eltöltött időt nem irta lel senki pontosan, mint ahogy azt a 30 főnyi segítőt sem tudjuk mind felsorolni, akiknek ezen a helyen — a család nevében is — megköszönjük a jó cselekedetet. Akik részt vettek az ajándék átadásán, majd elmondják, — ha el tudják mondani — a család örömét. NAGY TIBORNÉ A Zalka Máté szocialista brigád tagjai: Dávid Ferenc, Lehoczki Tibor, TŰI Ferenc, Suplitz István, Winter Ferenc, Nyúlást József, akik részt vettek a nélkülözhetetlen „ajándék” elkészítésében. Fotó: NAGY I. Borsai Margitka a régi padban
