Atomerőmű, 1986 (9. évfolyam, 1-8. szám)

1986-09-01 / 5. szám

IX. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM 1986. SZEPTEMBER Eredmények és távlatok (A magyar-szovjet gazdasági és műszaki együttműködésről, a megújulásról írt cikket A. A. Jeli­­szejev, szovjet nagykövetségi gaz­dasági tanácsos a Leninszkoje Znamja c. szovjet lap 1986. július 23-i számában, melyet most rövi­dítve mi is közlünk.) Az SZKP XXVII. pártkongresz­­szusán kijelentették, hogy a SZU nemzetközi gazdasági kapcsola­tainak fő irányvonala volt és ma­rad a testvéri szocialista országok­kal való kapcsolat. Hangsúlyozták a KGST tagországok közötti kap­csolatok szélesítésének és mélyí­tésének szükségességét, jelentő­ségét a műszaki-tudományos ha­ladás gyorsításában. A Szovjetunió és Magyarország közötti gazdasági kapcsolatok egyik megnyilvánulási formája a gazdasági és műszaki együttmű­ködés ipari objektumok építésé­ben. A mai testvéri Magyarország ipari arculatát nagymértékben jel­lemzik a szovjet műszaki segít­séggel felszerelt vállalatok. Össze­sen, az együttműködés kezdete óta Magyarországon a SZU segít­ségével több mint 800 létesítmény lett felépítve és átadva, s ebből 23 az 1981-1985 közötti időszakra esik. Az utóbbi öt évben folytatódott az együttműködés a Dunai Vas­mű bővítésében. így például a szovjet cégek korszerű felszere­lést szállítottak a konverteres acélmű részére. Ennek az üzem­egységnek az üzembe helyezé­se lehetővé tette a kapacitás növe­lését, a fémolvasztásban felhasz­nált új technológia és az automa­tizált vezérlőrendszer bevezetése jelentősen javította az acél minő­ségét, amelynek felhasználója az Ikarus, a Rába, a Csepeli Autó­gyár, a hűtőgépgyár, stb. Az ország egyik legnagyobb be­ruházása a Dunai Vasmű új kok­szolója, amely évi 1 millió tonna kokszot képes majd előállítani. Az építkezés jó ütemben folyik, amelyhez nagymértékben hozzá­járul a kollektívák közötti szocia­lista verseny, amely végső célkitű­zése a munkálatok befejezése ez év november 7-re. A két ország közötti egvüttműködés másik nagy erőpróbája a Paksi Atomerő­mű építése. Jelenleg két 440 M W- os blokk működik, és az üzembe helyezésük óta már 14,4 milliárd kWó energiát termeltek - ebből 1985-ben 6,5 milliárd kWó-t. Az üzemelő két blokk tapasztalatai arra engednek következtetni, hogy a Paksi Atomerőmű Magya­rország villamosenergia-termelő rendszerének legmegbízhatóbb erőműve és egyike a legjobbak­nak a világ ilyen jellegű erőművei között. Az idén tervbe van véve a harmadik blokk üzembe helyezé­se, és jövőre a negyediké. 1990-ig az atomerőmű 50 milliárd kWó energiát fog termelni, ami az or­szág igényének 25%-át teszi ki. Magyarország a saját részéről a SZU-ban és más szocialista orszá­gokban épülő atomerőművekbe szállít berendezést. Az 1979. jú­nius 28-án aláírt sokoldalú megál­lapodás szerint Magyarország víz­tisztító berendezéseket, szállító, technológiai és átrakodási gépe­ket, valamint különleges karban­tartó berendezéseket biztosít Ezeket a berendezéseket szov­jet technológia alapján gyártják. Magyarországon a SZU segítségé­vel felépített és jelenleg épülő üzemek jelentősen növelik az or­szág ipari kapacitását, és hozzájá­rulnak a népgazdaság igényeinek kielégítéséhez. Általában minden ilyen üzem rentábilis és sok közülük az élvo­nalhoz tartozik. A magyarországi vállalatok a SZU területén lévő ipari objektumok renoválásában, korszerűsítésében vesznek részt, továbbá szállodákat, lakóházakat építenek. Magyarország a szocialista in­tegrációs terv teljesítésének kere­tében részt vett az orenburgi gáz­vezeték és az Uszty-Illimszki cel­lulózgyár építésében is. A jelenlegi ötéves terv kereté­ben a magyar vállalatok a jambur­­gi gázkondenzátum kitermelésé­ben vállaltak szerepet. 1986 feb­ruárjában írták alá az 1986-1990- re szóló gazdasági és műszaki együttműködési egyezményt Az egyezmény szerint a legnagyobb súlyt az atomenergetikára, éspe­dig a Paksi Atomerőmű bővítésé­re fogják helyezni. Az egyezmény valóra váltása hozzájárul majd a két ország gaz­daságának tervszerű fejlesztésé­hez, a hosszú lejáratú gazdasági és műszaki-tudományos együttmű­ködési program végrehajtásához a Szovjetunió és Magyarország kö­zött, 2000-ig. DÍZELEK A GANZTÓL A GANZ VILLAMOSSÁGI MÜVEK új termékkel az SDA 2300-A erőmű berendezéssel „szállt” be a KGST atomerőmű­építő programba. Ez a berendezés az erőmű biztonsági rendszereit táplálja áramkimaradás esetén. A Dízel-motor és a szinkron-gene­rátor vezérlő szekrényeit a VILA­­TI, a segédüzemi elosztókat a VERTESZ szállította. Az új gépekkel felszerelt dízel­gépház a III. blokkon üzemel majd először, próbái több hónap­ja folynak. Az üzemeltetők már átvették, így a gép már Varga Péter beren­dezés-felelős „tulajdona”. Ő ad rövid tájékoztatást a tapasztala­tokról:- Talán a kis méretek a legfeltű­nőbbek, de teljesítményben jóval felülmúlja az I.—II. blokkhoz be­épített berendezését. És ami még nekünk fontos, jól igazodik a mi üzemeltetési igényeinkhez. Ezt a beépített korszerű vezérlőauto­matika biztosítja, meg a GANZ is igyekezett itt a helyszíni szerelé­sen kéréseinknek eleget tenni. Van még egy adat, amiben a gép maximumot nyújt: az erőmű leghangosabb berendezése; indu­láskor a légturbók nagy zajt csi­nálnak, de ez a többi sok előnye mellett igazán elviselhető. N. I. Fotó: Bokrosi Judit Tanítsd az utódodat! Az elmúlt 10 évben nagyon sok minden történt itt Pakson, de az biztos, hogy 1986. augusztus 25. mérföldkő a PAV történelmében, s ha úgy tetszik, hazánk oktatási rendszerében. Kivona­tosan közlünk az MTI belpolitikai szer­kesztőségének küldött telexből: „Ma délelőtt avatta fel Pakson Kapo­­lyi László ipari miniszter a város új szak­képzési célú középiskoláját. Az iskola kísérleti minősítésű, célja egy vállalati szakember-utánpótlási rendszerminta létrehozása, ami végül a vállalati önfej­lesztés mintapéldája is lehet. Alapgon­dolat: Tanítsd az utódodat! A tanulók a gyakorlatokat az el­ső évben az iskola korszerű tanműhe­lyeiben, a második évtől kezdődően ki­zárólag a Paksi Atomerőmű blokküze­meiben és műhelyeiben végzik. A mai napon felavatott oktatási épület 16 tan­teremmel készült, és felszerelése kielé­gíti a mai legkorszerűbb követelménye­ket.” A már felavatott iskola igazgatói iro­dájában beszélgettünk Kováts Balázs Kováts Balázs igazgató igazgatóval és Hideg László igazgató­­helyettessel.- Lapunk márciusi számában tudósí­tottunk az iskola születéséről. Most be­széljünk a kivitelezés előzményeiről, hiszen az építkezés első fázisában még nem ez a forma volt a végső cél.- Valóban - kezdi a választ Ko­váts Balázs. - 1983-ban tanácsi be­ruházás keretén beiül indult el az épít­kezés, ami akkor egy általános képzési célú szakközépiskolát akart létrehozni. Az idők folyamán, a már ismert ténye­zők hatására (kormányhatározat az építkezés bővítéséről, az új oktatási tör­vény) a PAV átvette az építkezést, amely teljesen új formációt teremtett úgy szerkezetében, mint rendeltetésé­ben. Még februárban, amikor ténylege­sen beléptünk az építkezésbe, két dol­got kellett észlelnünk: az egyik, hogy az eredeti tervhez viszonyítva 5 hóna­pos lemaradás van; a másik, hogy amit várunk az iskolától, azt az eredeti tervek nem elégítik ki, így mindjárt több száz módoátási javaslatot tettünk, aminek zömét magunk terveztük. Ez a két té­nyező olyan operatív intézkedést igé­nyelt, amely képes volt ezt az álla­potot leküzdeni, az építés menetét fel­gyorsítani. Mindennap itt voltam 3-4 órát, így nyomon tudtam követni min­den apró munkát, s ha kellett, közbe­szóltam, intézkedtem, koordináltam. Az elmúlt egy hónapban rengeteg szo­cialista brigád segített szinte az avatóig. Délutántól estig valósággal megszállták az épületet az irodai dolgozóktól kezd­ve az építészekig bezárólag mindenki. A kollégáim és a gyerekek nevében ezúton is megköszönöm azoknak az embereknek áldozatkész munkáját. akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez az is­kola felépüljön.- Kérem, mutassa be az iskolát!- Annak idején úgy gondoltuk, ha már épí tünk egy új iskolát, akkor az fe­leljen meg a kor színvonalának, sőt, egy kicsit a jövőnek is. Kifejezetten célsze­rűen építettünk be olyan technikai esz­közöket, amelyek ma már teljesen nor­málisak. Így született egy 3-csatomás videó-rendszer, belső telefonrendszer, központi antennarendszer csatolóegy­séggel, egy központi stúdió 3 videomag­nóval és stúdióegységgel, egy 30 férő­helyes könyvtár, fizika-, kémialaborok, továbbá egy 18 gépállásos számítás­­technikai oktatóterem, amely távkap­csolással csatolható az atomerőmű nagyszámítógépéhez, egy 16 személyes idegen nyelvű oktató kabinet Európa legkorszerűbb rendszerével, tanmű­hely, amelyben CNC forgácsoló gépek és egyéb korszerű felszerelések találha­tók, valamint folyamatos szolgáltatású orvosi rendelő.- Milyen szakokon kezdődik majd meg a tanítás, és ezekre kik, hogyan nyertek felvételt?- Iskolánk a következő szakokat in­dítja: erőműgépész technikus (5 éves képzésben), számítástechnikai progra­mozó (4 éves), számítástechnikai folya­matszervező (4 éves), irányítástechni­kai műszerész (4 éves), elektronikai műszerész (4 éves), erősáramú beren­dezés-szerelő (3 éves), gépszerelő és karbantartó lakatos (3 éves). A tanítás szeptember 1-től 136 gye­rekkel indul, amelyből 26 lány. Tudott dolog, hogy a továbbtanulási jelentke­zéseket márciusig le kell adni. Szinte időnk sem volt kilépni az ország elé, mi­vel 1 hónap volt arra, hogy tudatosít­suk létünket. A számítástechnikai ága­zaton kétszeres volt a túljelentkezés, míg szakmunkás vonalon éppen sike­rült betölteni a helyeket. Mi tagadás, a most induló évfolyamnak elég rossz a tanulmányi átlaga. Az biztos, hogy a jö­vőben jobban fogunk válogatni, mert az iskolának rangot, tekintélyt kívánunk teremteni. Kikjelentkezhettek ide? An­nak idején sok támadás ért bennünket, hogy csak a PAV-nak akarjuk csinálni az iskolát. A 136 indulóból 36-nak PAV-os a szülője, ami azt jelenti, hogy megfelel a lakosság arányának, tehát szó sincs a részrehajlásról. Iskolánk egyébként nyitott, tehát bárhonnan je­lentkezhetnek az országból a gyerekek, és akik teljesítik a felvételi követelmé­nyeket, ill. tanulmányi átlaguk megfelel ide, az természetesen be fog kerülni. Következésképpen azoknak a vidéki gyerekeknek, akiknek utazása körülmé­nyes, elhelyezést biztosítunk abba a 36 személyes kollégiumba, amely augusz­tus 15-én került átadásra.- Kik tanítanak itt?- A fő hangsúly a műszaki olda­lon v*n, ami jellegünkből fakad. Az 5 osztály élén egy-egy mérnök képesítésű műszaki tanár áll. Ők tartják kézben el­sőtől negyedikig az osztályt minden gondjával, bajával. Ezenkívül van még egy főállású műszaki tanár, aki helyet­tesít szükség szerint. Tehát összesen 6 oktatótanár dirigálja a gyerekek gyakor­lati tevékenységét itt az elsőben, mivel a továbbiakban az atomerőműben kap­ják az oktatást, ottani szakemberektől. Van egy nevelési igazgatóhelyettes, aki összefogja és irányítja a közismereti ok­tatást. Ezek olvasása kapcsán joggal ve­tődik fel, hogy csak ennyi a tanár egy ilyen iskolában? Nos, a PAV-nál na­gyon sok fizikus, matematikus, kémi­kus, közgazdász, tolmács, mérnök ké­pesítésű szakember vállalta fel a tanítás ügyét, amin magam is meglepődtem, de végtére örülök is neki, és kíváncsian várom, hogyan fog ez alakulni. A tanulók kötelmeiről, a szabadidős tevékenység lehetőségéről Hideg Lász­ló a következőket mondta:- Amint azt az avatási ünnepélyen, ami egyben évnyitó is volt, láthattuk és hallhattuk, a gyerekek felesküdtek erre az iskolára, a Paksi Atomerőmű Válla­latra. Elsősorban ennek betartása a leg­nagyobb kötelesség. A másik, ami isko­lánknak szintén sajátossága lesz, hogy az első naptól kezdve életbe lép egy ösztöndíj-rendszer, tehát minden gye­reket pénzelünk, kivétel nélkül. Az, hogy ki mennyit kap, az mindenkinek a saját világa lesz. Azt akaijuk, hogy az első naptól szokják meg, nincs egyenlősdi, mindenki érdemei, teljesít­ménye szerint részesül a javakból. Aki jól tanul, jó a magatartása, aki vállal pluszt, a vállalatnál igyekszik az elvárá­soknak eleget tenni, az garantáltan jól jár anyagilag is. Aki viszont állandóan megbukik, magatartása is kifogásolha­tó, a vállalattól is csak panaszt hallunk róla, arra hosszú távon nincs szüksé­günk, az ilyentől megválunk. Tehát már itt meg kell tanulni, szokni azt az atom­­erőműves viselkedési-gondolkodási módot, ami később életformává kell, hogy váljék. Nem azt akaijuk ezzel mondani, hogy a nádpálcás korszakot állítjuk vissza; épp az ellenkezőjét, ez­zel a magas színvonalú felszereltséggel azt, hogy minél könyebben tanuljanak, érezzék jól ebben a légkörben magukat, azt szeretnénk, ha a gyerekek örömmel Hideg László igazgatóhelyettes jönnének az iskolába, és nem „kény­szerből” járnának. Megtanítjuk őket ta­nulni, amihez az járul, hogy mi is tu­dásunk legjavával adjuk le nekik az anyagot. Olyan intézményt szeretnénk, ahol a tanulás mellett rengeteg játékos programot szerevezünk, kínálunk a diá­koknak. Az igényeket persze később tudjuk felmérni.- Én, aki mindezt csak hallgattam, az elején úgy éreztem, nem szeretnék új­ból szakközépiskolás lenni, de a vége felé már egy kicsit „felengedtem”. Vé­gezetül kívánom, hogy az iskola építői­nek és üzemeltetőinek szándéka és tet­te maradjon nemes és tiszta, váljon vá­rosunk büszkeségévé, az országnak pél­­daképévé. SZABÓ pAL Jelentéstétel a miniszternek (Fotó: Polgár András)

Next

/
Oldalképek
Tartalom