Atomerőmű, 1985 (8. évfolyam, 1-8. szám)
1985-04-01 / 2. szám
2 ATOMERŐMŰ fiPlTÖI n Emlékezzünk régiekről Felszabadulásunk 40 éves jubileuma bőven ad alkalmat arra, hogy az eseményekről mindnyájan megemlékezzünk. Ügy gondolom, nem leszek ünneprontó, ha ezúttal ugyan a témához tartozó, de korunkban feledésbe merült, három évszázaddal ezelőtti „felszabadítást” elevenítek fel. 1521. augusztus 29-ig őrizte Hunyadi szelleme a híres Nándorfehérvárt. A török aztán újra ostromolta, sőt a tehetetlen királytól, az önző nagyurafctól cserbenhagyott végvárat, az Alföld kapuját, a várőrség minden hősködése dacára elfoglalta. Ezzel szabad lett az út az ország belsejébe. A nagyurak nem értek rá viaskodni. A sánta Báthori nádor házasodott, a király is a saját lakodalmára készült. „Eb higgye, hogy a tőrök beveszi Nándorfehérvárt!” mondották és vigadoztak, dáridóztak, amíg csak az ég fejükre nem szakadt. 1526. július 20-án végre II. Lajos, négyezer ember élén megindult Budáról, augusztus hó 2-án érkeztek a paksi táborba. A király hat napig tartózkodott itt, Paksy János volt gyámja vendégeként. A király itt rendelkezett, és adta ki parancsát, hogy Magyarországon, Erdélyben és a Horvát-Szlavon-Dalmát bánságban az összes jobbágy fogjon fegyvert! Ugyanezen a napon, augusztus 5-én Burgio Antal, a bécsi nuncius az alábbi levelet kapta tőle: „Lajos, Isten kegyelméből Magyar-, Csehország, valamint Dalmácia királya stb. ... arra kérjük most is, miként már eddig is kértük, hogy ha minél előbb teheti, hozasson Bécsből »32« mázsa puskaport, nehogy szükség idején hiány legyen. De mi pedig pénz dolgában is hiányt szenvedünk és nem tudjuk, hova forduljunk, hacsak nem magához. Azért mi ismételten kérjük, ha még van valami is Szentséges Urunk pénzéből, vagy küldjön nekünk abból szolgája által valamely összeget, vagy bízza azt kancellárunk kezeire, mert a pénzhiány igen szorongat. Ismételten és ismételten kérjük, hogy minél előbb segítsen rajtunk. A következő igen szomorú újságok vannak, Pétervárad elesett, Újlakot ostromolják, a szomszéd vidékeik felégetve. A többit magánlevelekből meg fogja tudni. Kívánjuk, hogy igen jó egészségben legyen. Pakosi táborunkból Harvi Boldogasszony ünnepén (augusztus 5.), az Úrnak 1526-ik esztendejében. Lajos király s. k.” Brodarics, a királyi kancellár másnap Dunaszentgyörgyön, a királynéhoz írt megdöbbentő levelet a helyzet alakulásáról: „higgye el Felséged azt az egyet, már minden késő, bármit is mondanak, mindenképpen végveszélybe kerültünk. De én abból amit csak megtehetek, semmit semmiképpen nem fogok majd elmulasztani.” Három hétre rá, augusztus 29-én, aztán Szulejmán török császár összetörte azt az utolsó hadsereget is, melyet Magyarország idegen segítséggel még ki tudott állítani. E csalta sorsa is azon fordult meg, hogy a török állandó katonaságával szemben nem tudtak felsorakoztatni s felfegyverezni magyar állandó hadsereget. Mátyás hadseregével minden szerencsétlenség és hitványság ellenére nem éri ily vész hazánkat; de hát azt feloszlatták, mert pénzbe került, mert a magyar nemes adózni soha sem szeretett. De ezután ugyancsak adózhatott, és rabja lehetett 150 évig a töröknek — németnek! A büszke Szulejmán szultán tábori naplója így summázza az eseményeket: „... a gyalázatos és gonosz szívű király nyomorult katonaságával rám, a Felséges Szultánra és az anatóliai hadseregre rohant. Végül a felséges Isten Prófétája segítségével erőt vett az iszlám népe, visszafordította a gyaurokat, s amikor már semmi erejük nem maradt újabb támadásra, úgy aprította őket, naint a kutyát!” A szörnyű öldöklés leírását a törökök sem vállalták. Ezután a Mohácsot követő 150 éves elnyomatásból sem a saját erőnkből menekültünk ki. 1686-ot írtak. A török ereje fogyóban, nem csoda, hisz vesztére már ő is a magyar nemesi szokásokban lelte örömét. 1668. július 31-én Mehmed simontomyai bég levelében kéri Eszterházy Pált, a vidék magyar főurát, hogy védelmezze meg hódolt alattvalóit a végváriak pusztításaitól, mert bizony egyetlen faluban sem marad meg senki miattok, és zaklatásaikat elkerülendő, a hatalmas császár más birtokaira menekülnek. Ami újszerű, az a levél aláírása, mely így hangzik: „Nagyságodnak szolgál a hatalmas törők császár simontomyai végvárának helytartója és bégje, a tergesl nagyságos Mehmet pasa”! A török tehát olyannyira a magyar nemesi allűrök rabja lett, hogy „nemesi előnéwel” és „nagyságos” titulussal ruházta fel magát, persze 6 is vesztére. A korabeli források szerint 1686. szeptember 12-én Pax (Paks) felszabadult. A Buda felmentésére indult és annak eleste után félúton viszszafordult nagyvezir, Eszéknél a Dráván átkelve végleg elhagyta országunkat. A német felmentő sereg a mi területünkön alig ütközött ellenállásba, mert a törökök csak a visszavonulással törődtek. Az üldözők csupán felégetett, puszta falvakra találtak. A tulajdonképpeni „felszabadított” nép szétrebbent, az idegen német sereg és az üszkös romok láttán ők nem érezték magukat felszabadítottalak. Egy Törökországba igyekvő követ felesége még csaknem egy évtized múltán is szomorú képet fest a pusztaságról: „Utunkat január 23-án folytatva, Adonyon és Földváron áthaladtunk, a török uralom alatt mindkettő jelentékeny volt, ma azonban romokban hevernek. Paks romjaiból is még ki lehet venni régi, jelentős voltát. Az ország e részét erdők borítják, de emberek alig látogatják. Hihetetlen nagy számú vadmadarat és vadállatot láttunk, melyek a puskáktól nem háborgatva, csendes nyugalomban élnek.” A Duma mente e sokat szenvedett vidékére nem az öröm, hanem a síri csend borult, nem a felszabadult lelkesedés mámora, mint 1944-ben, hanem a reménytelenség, a vigasztalanság, a tanácstalanság újabb réme! A róka vesztét egyetlen tyúk sem gyászolja, most egy újabb vészt jósoló falka dől menekültek a vadonba. DR. NÉMETH IMRE helytörténész Vannak még tartalékaink A titkár Az 1985-ös forradalmi ifjúsági napok KISZ KB „Kiváló KISZ-szervezet” zászlóval kitüntetett egyik szervezete a Paksi Atomerőmű Vállalat XlSZ-bizottsága. A KISZ-bizottság titkárát, Berkó Jánost kérem meg, beszéljen a testület, a fiatalok munkájáról, eredményeikről és terveikről. — Az elmúlt mozgalmi évben 12 alapszervezet dolgozott területünkön, összesen 326 fővel, ami 42,2 százalékos szervezettséget jelent. Az irányítás, ellenőrzés munkáját 11 fős vállalati KISZ-bizottság látja el, melynek tevékenységét megbízott reszortfelelősök és munkabizottságok segítik. Az év elején megfogalmazott akcióprogramokban, feladatvállalásokban főleg a gazdasági építőmunka hatékonyságát célzó vállalások domináltak. A fiatalok képességeik, tudásuk legjavát igyekeztek nyújtani az egyes munkafázisok sikeres elvégzéséhez. Mindennapi tevékenységeik mellett részit vettek a helyileg és központilag meghirdetett különböző munka verseny-mozgalmakban, mint például az Alkotó Ifjúság pályázaton, amelyre egy kollektív és öt egyéni pályamunka érkezett be. Magyarország felszabadulásának 40. évfordulója és az MSZMP XIII. kongresszusa tiszteletére 200 000 forint értékű munkát végeztek, aminek egy része vállalaton belüli, másik része a lakóterületen lett megvalósítva. KISZ-tagjaink aktívan részt vesznek a szocialista brigádmozgalomban, így az alapszervezetek az élet minden területén együtt élnek, együtt dolgoznak a szocialista brigádokkal. Politikai képzésünkben is sikerült előrelépnünk mind tartalmi, mind szervezeti vonatkozásban, ezt az újszerű formák bevezetésének köszönhetjük. A hagyományos vitakörökön kívül beruházás szintű, több fordulás politikai vetélkedőt hirdettünk, amelyben igyekeztünk olyan témákat feldolgozni, amelyből tanulhattak is fiataljaink, így például: közgazdasági, állampolgársági és jogi, állami és tömegszervezetek szervezeti kérdéseivel foglalkozó feladatok. Szabadidős tevékenységünket igyekeztünk úgy szervezni, hogy a családosok is részt vehessenek rajta, így került sor a különböző évfordulókra. jelentősebb Hunyadi Szabolcs üzemigazgató Kérdéseinkre Hunyadi Szabolcs, a paksi Volán üzemigazgatója válaszol. — Első kérdésem az, hogy mennyire tudják nyomon eseményekre szervezett vetélkedőkön 'kívül 1—2 napos kirándulások, színház, Planetárium látogatására is, ahol a tagok családjai is részt vehettek. Ide tartoznak sportprogramjaink is, többek között a vállalati sportnap, amit az AáE-val és a szakszervezettel közösen szerveztünk, és amivel szeretnénk egy hagyományt teremteni vállalatunknál. Meg kell említenem a II. sz. Általános Iskolát és a Bezerédj Általános Iskolával meglévő jó kapcsolatunkat, amelynek elsődleges célja a KISZ-életre való felkészítés, ezt tartalmas előadásokkal és az iskolák tanulóifjúságának döntő többségét érintő szabadidős, kulturális és sportprogramok szervezésével igyekszünk megvalósítani. Az elmúlt mozgalmi év során természetesen voltak kimagaslóan jól dolgozó alapszervezeteink, mint például az igazgatás alapszervezete, a villamos alapszervezet, a követni az utazó közönség igényeit, -hogy az emberek elégedettek-e vagy sem a közlekedéssel ? — Ez elég nehéz, mivel ami jó, arról nem nagyon beszélnek, mert természetesnek veszik, ami rossz, az lehet, hogy csak egy-két embernek rossz. Például kapunk információkat a sajtóból is, de ezek elkésett információk. Az a jó, ha elébe megyünk az igényeknek, az utasszámlálás, az utasforgalom vizsgálatának statisztikai adataira alapozva. — Hogyan fejlődött Paks autóbuszközlekedése az utóbbi években? — 1982. előtt konkrét igényeket elégítettünk ki, majd 1982. után egységesített útvonalon, napközben is periodikusán közlekedő járatokat indítottunk. Aztán egyre vegyész alapszervezet, a KAFö I—II. alapszervezet. Jól dolgozó KlSZ-tagjainkat sikerült a megfelelő erkölcsi és anyagi elismerésben részesíteni, így került sor 5 KISZ KB-s kitüntetés és 10 Szakma Ifjú Mestere és Kiváló Ifjú Szakember kitüntetés odaítélésére. A sikeresnek tekinthető 1984-es év után sem vagyunk önteltek. Arra törekszünk, hogy vállalatunk mindennapi gazdasági munkája területén még jobban bekapcsolódjunk a konkrét feladatok elvégzésének elősegítésébe. Ifjúsági klubunkat szeretnénk színvonalas, sokszínű, tartalmas, a fiatalokat érintő és érdeklő programmal megtölteni. Ügy érezzük, vannak még tartalékaink, van energiánk a megújulásra, a még színvonalasabb munkavégzésre. Vállalatunk 1984-es eredményei és a „Kiváló KlSZ-szervezet” zászló is erre kötelez minket. F. A. több területet kapcsoltunk be a közlekedésbe. Az egységes vonalhálózat kialakításakor naponta 3471-en utaztak, míg az 1984-es átlag: 4200 fő naponta. Vizsgálataink szerint csúcsforgalomban nem marad le egyetlen utas sem, rendszeres, elviselhetetlen túlzsúfoltságról nem beszélhetünk. Durván félóránként vannak járatok ma Pakson, és a rágyaloglási távolság is megfelel a normáknak. Ez azt jelenti, hogy belső területen maximum 350 métert, a külvárosban 500 métert kell megtenni a legközelebbi megállóig. Tehát a területi kiszolgálás is jónak mondható, és jelenleg több autóbuszra nincs szükség. — Mi várható a jövőben? — Figyeljük az utasforgalmat; 3—5 százalékos nőve-Fejlődik a közlekedés? A Béke sorsa A Békéért sokan aggódnak, ami természetes. Még akkor is, ha efbben a riportban most nem a költők által gyakran megszemélyesített — és ezért nagybetűvel írt — Békéről lesz szó, hanem egy sokkal prózaibb dologról: a paksi Béke étteremről. „A mai Béke-szálló helyén már a XVIII. században állt vendéglő, az Aranyhajó, mely 1816-ban egy felhőszakadás után összedőlt. Tulajdonosai, a paksi közbirtokosok helyreállították, és 1819- ben Zöldfa vendégfogadó néven újra megnyitották. Ez is hamarosan kicsinek bizonyult, ezért lebontották, és helyén 1844-ben felépítették a ma is álló impozáns épületet, nevét pedig Zöldfa vendéglő és kávéházra változtatták. A századfordulón a császárné tiszteletére Erzsébet-szállóra keresztelték. A felszabadulás után végül a Béke-szálló nevet kapta. A régi, nagy múltra visszatekintő épület — amelyben Deák Ferenc is gyakran megfordult — jellegzetesen zárja le a teret, útját állva a forgalomnak, ezért megállásra és betörésre kényszerítette az utasokat. Forgalommegállító szerepét ugyan elvesztette, de mivel az ország egyetlen, eredeti állapotában megmaradt ilyen jellegű épülete, műemlék. A Nagyvendéglő, ahogy a paksiak találóan nevezték, a XIX. században a környék egyetlen vendégfogadója és kávéháza volt, vendéglővel, kávéházzal, szállodával, kaszinóval és a mai viszonyokhoz mérten is impozáns bálteremmel, az udvaron pedig istállókkal, és kocsiszínekkel” — olvashatjuk a Paks monográfiájában. 1976-ban a Műemlékvédő Intézet a Tolna megyei Tanáccsal és a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalattal közösen felújította a több éven át üresen, árván álldogáló épületet. Az emeleti részre költöztették az ifjúsági és úttörőházat, alul pedig vendéglátód pari egységet létesítettek. A közelmúltban szomorúan tapasztaltuk többen — és különösen a törzsvendégek —, hogy a Béke étterem bezárt, s azóta is zárva tart. Ennek okairól, valamint a jövőre vonatkozó tervekről faggattam Kásádi Márkot, a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat paksi területi igazgatóját. kedéssel számolunk, annak ellenére, hogy megduplázódott a jegy ára. További típuscserét tervezünk, lehetőleg minden járaton a háromajtós Ikarust fogjuk közlekedtetni. Jelenleg a járatsűrűség növelésén kell gondolkodnunk, és új területek bekapcsolásán. 1985. júniusától a Gesztenyés utat is eléri majd a városi buszjárat. — Visszatérő panasz, hogy nem csatlakoznak a helyi járatok a helyközi járatokhoz. Miért? — Ebben a kérdésben döntenünk kellett, hogy mire van nagyobb igény: a városon belüli kapcsolatok erősítésére, vagy a helyközi járathoz való alkalmazkodásra. A paksi lakosság az előbbire szavazott, elszórt igényeket nem tudunk kielégíteni. TORMA CSABA — Vágjunk mindjárt a közepébe: mi tette szükségessé, hogy bezárják ezt a paksi üzletegységet? — Ha röviden akarok válaszolni, elég annyit mondanom: az új gazdasági szabályozók lehetetlenné teszik olyan üzletek üzemeltetését, amelyek nem gazdaságosak. A Békéhez 1985. január 1- től csatlakoztunk a vállalati váltás (Mecsek vidéki— Tolna megyei V. V.) következtében. Egy gyermekélelmezési, s emellett kereskedelmi vendéglátási funkciókat ellátó vendéglátóipari egységhez csatlakoztunk így. Ebben a formájában forgalma alacsony, költségei pedig túlzottan magasak voltak. Beszédes számot mondok bizonyítékul: a vállalat évente több mint egymillió forintot fizetett rá. — Mi lenne a Béke valós funkciója? — Ugyanaz, mint az előbb említettek, csak más formában. — Mégpedig? — A volt forgalom 96 százalékát Szalon sör tette ki, a paksiak igénye itt erre korlátozódott. Ez viszont nem lehet a célja ilyen vendéglátóipari egységnek. Ügy gondolom, elsősorban a 6- oson, a Pécs—Budapest között közlekedőket kellene a Békébe csalogatnunk. Hogy miként? Lehetőséget kell biztosítanunk arra, hogy olyan speciális vendéglátást (ételt, kiszolgálást, környezetet) kapjon az utazó, amilyent máshol nem kaphat meg, — Milyen átépítésre, átrendezésre gondolnak? — Az épület keleti (6-os út felé nyíló) részén egy korszerű park, parkoló és terasz létrehozatalát javasoltuk. Mindez azonban csak a kezdet lenne. Az étterem belső berendezéseit is változtatni szándékozunk. Az ételbár berendezéseit a Lepke presszóba hoznánk, és itt működtetnénk rendeltetésszerűen, mint éltelbárt. Az ott ily módon felszabadult helyiség a gyermekétkeztetés célját szolgálná. Azok a termek pedig, ahol jelenleg gyermekélel mezés folyik (Sárközi terem, Vadászterem, kisterem, folyosó), a vendéglátás céljára szabadulnának fel, természetesen az új profilnak megfelelő étel-, italkínálattal, új, hangulatos berendezésekkel. — Csupa feltételes módban beszél. Elképzeléseik mennyire reálisak? — Terveinkről még csak nagy vonalakban beszélhetek. Nézze, annyi bizonyos: az igazi vendéglátás célja nem az, hogy mindent egy helyen nyújtson, hanem hogy minden egyes kis helyiségnek megtaláljuk a maga profilját, jellegét. — Utoljára még két kérdés maradt a tarsolyomban. Hogyan készítsük a pénztárcánkat, és mikor ülhetünk be az új Béke étterembe? — A pénztárcával kapcsolatban megnyugtatom: a rémhírekkel ellentétben, maradunk a másodosztálynál, szolid áraink lesznek. Ami a másik kérdést illeti, könnyű a válasz: akkor nyitunk, amikor a feltételek megteremtődnek. Mindez elsősorban anyagiak kérdése. Félek kimondani, de talán nyáron már az újjászületett Békében hűsölhetünk. — Mi is reméljük, hogy nem sok idő múlva erről, mint eseményről, tudósíthatjuk olvasóinkat. AMBRÓZI ILONA
