Atomerőmű, 1982 (5. évfolyam, 1-8. szám)
1982-04-01 / 2. szám
2 ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI Kitüntetés Vaszkó Péter Pált, a 22. ÁÉV karbantartó szerelőjét április 4-e alkalmából kimagasló politikai és gazdasági munkájáért a Munkaérdemrend arany fokozatával tüntették ki Töretlen lendülettel A KISZ zászlóbontásának 25. évfordulóját az atomerőművet építő katonák is megünnepelték. Március 20-án a Munkásművelődési Központ színháztermében került sor erre, az egység Életében kiemelkedőnek számító ifjúsági nagygyűlésre, melyen megjelent a csapatzászlót adományozó PAV képviseletében Szabó József igazgató-helyettes, Pétersz János, a KISZ-szervezet titkára, Szabó Tibor alezredes, a KISZ KB Intéző Bizottságának tagja, Rigóczky István, a városijárási pártbizottság első titkára, dr. Dallos Tibor, a városi tanács elnöke, Jeszenszky Ferenc ezredes, magasabb egység parancsnok, valamint a város, a be-Márton őrmesternek, az egység KISZ-bizottsága titkárának, aki azt a KISZ-tagok . nevében a jövő feladatainak maradéktalan teljesítésére tett Ígérettel köszönte meg. Ezt követően a KISZ KB kitüntetések átadására került sor. Az egység KISZ-szervezeteivel meglévő jó kapcsolataik elismeréseként szalagot kötöttek a zászlóra a területi, beruházási KISZ-szervezetek, valamint az úttörőcsapatok képviselői. Az ünnepség második részében Káldy Zsigmond alezredes, egységparancsnok — immár negyedszer — vette át a Magasabb Egység Élenjáró Zászlóalja cím viselésére jogosító oklevelet, Jeszenszky Ferenc ezredestől. Vecsei őrmester meglobogtatja a zászlót ruházás, a foglalkoztató vállalatok párt-, KISZ és állami vezetésének képviselői. Az ünnepségen a Marie Curie és a Bezerédj úttörőcsapat is jelen volt. Rauth Ildikó, a Vak Bottyán Gimnázium tanulója szép versmondása után Szabó Tibor alezredes ünnepi beszédben megemlékezett a KISZ zászlóbontásának 25. évfordulójáról, külön kiemelve, hogy a néphadsereg fiataljai az elsők között voltak a szervezet újjáalakításának nehéz munkájában. A fejlődés azóta is töretlen, folyamatoson felfelé ívelő. A néphadseregi KlSZ-szervezetek nagymértékben járulnak hozzá a szocializmus védelméhez, jelentős részt vállalnak a katonafiatalok erkölcsi-politikai nevelésében, élet- és munkakörülményeik javításában, a szabad idő hasznos és kultúrált eltöltésében. S különösen vonatkozik mindez a paksi építő-műszaki katonákra, akik több éven át végzett kiemelkedő munkájukkal tavaly a KISZ KB Kiváló KISZ-szervezet, idén pedig a Vörös Vándorzászlóját nyerték el. Az ünnepi beszéd után Szabó Tibor alezredes átadta a KISZ KB Vörös Vándorzászlóját Vecsei E magas elismerést az egység kiemelkedő eredményeivel érdemelte ki. A szocialista versenymozgalomban tett vállalásaikat minden tekintetben teljesítette a teljes személyi állomány. Jó eredményeket értek el a politikai munkában; kiképzési gyakorlati szakkiképzési eredményeik kimagaslóak. Az elmúlt kiképzési évet hat alegységük zárta Élenjáró címmel, mely mögött számos kis kollektíva és katonafiatal lelkiismeretes, becsületes munkája rejlik. Az ünnepségen az ifjúsági mozgalomban kifejtett eredményes munkája elismeréseként Vecsei Márton őrmester, KISZ- bizottsági titkár, Kiváló Ifjúsági Vezető, Csiszár József törzsőrmester, KISZ-bizoittsági tag, Aranykoszorús KISZ Jelvény, a Rózsa Ferenc KlSZ-alapszervezet a KISZ KB Dicsérő Oklevele elismerésben részesült. Az egység életében e jelentős eseményt követően, március 28-án került sor a négy héttel előbb bevonult katonafiatalok ünnepélyes eskütételére, akik számára katona elődeik eredményei, a kapott elismerések, katonai szolgálatuk ellátásában követendő példaként állnak. Kívánjuk, hogy esküjüknek ők is becsülettel tudjanak eleget tenni. Bemutatjuk az LKGT-t Igaz, Kedves Olvasók, a címben szereplő rövidítés nem tűnik ismerősnek? A következő néhány sorban a beruházás egyik legrugalmasabban dolgozó kis kollektívájának tevékenységét ismerhetik meg. Mint László János kirendeltségvezetőtől megtudtam, a Légtechnikai és Környezetvédő Gazdasági Társaság rövidítése a LKGT. Munkájukat, tevékenységüket mindig az olyan aktuálisan sürgős feladatokhoz igazítják, melyek megoldása a fővállalkozóknak nem feladatuk, illetve nem profiljuk. Jelenleg 120 fős létszámmal dolgoznak a területen. Ki kell hangsúlyoznunk, hogy ebből a létszámból összesen 1 fő nem fizikai állományú, aki az adminisztrációs feladatokat látja el. Az INTRANSZMAS alvállalkozóiként 45 fős létszámmal 5—8 tonnás daruk elektromos és egyéb szerelvényeinek szerelését végzik. Ezt a feladatot kezdték legrégebben, 1979. márciusában. A VERTESZ alvállalkozóiként kábeltartó acélszerkezetek szerelésén mintegy 52 fős szakmunkás gárdával dolgoznak. A 22. ÁÉV alvállalkozóiként végzik a hármas blokk vasszerkezetek szerelését, illetve a pódium szerelésében a lakatos szakmunkákat. — Milyen elvek alapján alakították ki a szakmunkás gárdát, és hogyan gazdálkodnak a létszámmal? — teszem fel a kérdést a kirendeltségvezetőnek. — A szakmai összetétel kiállításánál már törekedtünk arra, hogy komplexen felszerelt brigádokat hozunk létre, ahol a feladatoknak megfelelően már eleve több szakmát képviselnek a dolgozók. Ez előnyös az Atomerőmű Beruházásnak, hiszen kis létszámú, jól mozgatható, univerzális brigádjaink olyan feladatokat tudnak elvégezni rövid határidőn belül, melyekre egy nagyvállalat sem képes, és jó nekünk is, mivé! magas technológiai színvonalon végezhetjük munkánkat, melyet előre jól tervezetten tudunk biztosítani, hosszú távon, és mivel jól tudjuk, hogy a zökkenőmentes, folyamatos munka egyik alapfeltétele a jó anyagellátás, ezért aztán meg is valósítjuk ezt a feltételt is. A szállítási és anyagbeszerzési utakon magam vezetem a teherautónkat. A munkánk előrehaladását is jobban tudom ellenőrizni és a gépkocsi állásidejében sem ül tétlenül egy plusz létszám, így bérmegtakarításból a differenciálásnál lehet gazdálkodni. — A dolgozókat hogyan lehet megfelelően dotálni, milyen anyagi eszközök állnak ehhez rendelkezésre? — Kétféle lehetőséggel élhetünk. Elsőként említhetem a hagyományos anyagi eszközünket, mely elsősorban a teljesítmény-prémiumokon alapszik. A másik megoldás új gazdasági szabályozórendszer bevezetéséből adódó, a vállalási kedv előmozdítását célzó új, érdekeltségi rendszer kidolgozása. A legutóbbi igazgatótanácsi ülésen külön napirendi pontként foglalkoztunk ezzel a problémakörrel. Mint tudjuk, a dolgozók túlórában töltött munkaidejére járó túlóradíjat a béralap terhére kell kifizetni, így ez az anyagi lehetőségünk a kiadható túlórák száma miatt is viszonylag korlátozott. Ezért is szorgalmazzuk a teljesítményre orientált munkák hatékony dotálás lehetőségeinek és feltételeinek növelését, hogy ilyen természetű munkákat a dolgozók a GT-vel kötött szerződésben végezhessék. Ennek előnye, hogy a külön szerződéssel a határidős munkák elvégzése jobban számonkérhető. Az elvégzett munkáért adható, szerződésben rögzített anyagi juttatás költségként jelentkezik, tehát nem terhel bérjellegű kiadást. így a bérből lehetőségünk nyílik a jobb munka szerinti differenciálásra, a jó szakemberek jobb anyagi megbecsülésének biztosítására, mely a GT-ben már nem szólam, a megvalósítás fázisánál tartunk. — Ügy érzem, hogy a LKGT bemutatása hasznos volt, mivel olyan vállalkozást ismerhettünk meg, mely megpróbál minél jobban élni az új gazdasági lehetőségekkel, a jobb és hatékonyabb munkavégzés érdekében. Ezzel is hozzájárulva a Paksi Atomerőmű Építkezés határidejének betartásához. Köszönöm a beszélgetést. Sándor Ferenc Főzőcske, de nagyban Mintegy hét évvel ezelőtt, a Duna-parton indult a beruházás munkahelyi étkeztetése, az úgynevezett „MÁZ-telepen”. Akkor még nem ezrekben számolták az adagokat, és a túlnyomó részben szakképzetlen dolgozó nők is jól el tudták látni a feladatokat. Számítva azonban a várható létszámfelfutásra, a szakácsoknak tanfolyamokon nyílt lehetősége a nagy mennyiségben történő főzés fortélyainak elsajátításához. Abból az időből már csak négyen vannak, akik most is itt dolgoznak a konyhán. Az egyikük Horváth Ferencné, aki a Mecsekvidéki Vendéglátóipari Vállalat paksi kirendeltsége dolgozóinak szakszervezeti főbizalmija is egyszemélyben. Ő aztán saját bőrén tapasztalta a nagyüzemi konyhai munka összes nehézségét, így mély meggyőződéssel tudja képviselni a dolgozók érdekeit. Első kérdésemet neki teszem fel; — Milyen fizikai megterhelést jelent ez a munka, és mit tehet a szakszervezet a könnyítés, a feltételek javítása érdekében? — Vállalatunk vezetői minden lehetséges támogatást megadnak. A problémákat őszintén felvetjük, és őszinte válaszokat kapunk; nálunk nincs kényes kérdés. Közismert a vendéglátóipari alapbérek alacsony szintje. Ebből a szempontból a paksi üzemegység a többiek előtt jár, de ezen a téren további előrelépést várunk. A dolgozók kezdeményezésére, indokolt esetben rendkívüli termelési tanácskozáson vitatjuk meg a közösséget érintő aktuális kérdéseket. A főzési, a konyhai munka igen nehéz fizikai igénybevételt jelent, hiszen amint az látható, 12 üstben főzünk, egy üst feltöltéséhez körülbelül 200 kg alapanyagot kell mozgatni, kiszedéskor ugyanennyit, tehát nem puhulnak el asszonyaink. Az alapanyag-raktárban talán még ennél Is nagyobb az igénybevétel. A szemmel láthatóan keményen dolgozó asszonyokat nem akartuk zavarni munkájuk közben, így aztán elindultunk az alapanyag-raktárba, miközben csatlakozott hozzánk Rónaszéki László kirendeltség-vezető és Landor Gyula üzletigazgató. A raktárban Csépai Istvánnét — Erzsi nénit — kértük meg, hogy beszéljen a munkájáról. — A régi időkhöz képest ugyancsak megnehezült itt a munka. 30—40 szállító vállalattal, ezenkívül több kistermelővel tartunk kapcsolatot. A mi feladatunk a rengeteg áru és nyersanyag átvétele, elhelyezése, majd megfelelő kiszerelésben a konyha, illetve a büfék részére történő kiadagolása. Van mit emelgetni, mivel ennek a munkának a gépesítése még egy kicsit odébb van. Viszont jó kollektíva alakult ki, jó a hangulat, hiszen ezt a munkát másképp nem is lehetne csinálni. Őszintén megvallva, amikor a konyhai sétánk véget ért, és mondhatni, a pult másik oldatára is bepillanthattam, bizony nem találtam irigyelni valót az itteni munkában. Végezetül a kirendeltségvezetőnek tettem fel kédéseimet: — Milyen eredményekkel dicsekedhet a paksi üzemegység, és milyen nehézségekkel küszködnek? — üzemegységünk tavaly a vállalati összforgalom 20 százalékát adta, ezen belül az Erőmű étterem forgalma 32 millió forintot tett ki. A helyszínen gondoskodunk a szakember-utánpótlásról, itt tanítjuk a fiatalokat a mesterség fogásaira. Erre azért van égetően szükség, mert jelenleg is igen nagy a szakember hiány. Meg kell említenem az ERBE-től kapott műszaki segítséget, amely nélkül gyakorlatilag nem lenne megoldható a folyamatos működésünk. — Hogyan próbálják az étkeztetés színvonalát emelni, mik a terveik? — Az étlapokat tervszerűen, két hétre előre állítjuk össze; sajnos, előfordul, hogy a szerződésben lekötött áuk szállítása elmarad, aminek a pótlása más úton nem mindig sikerül, vagy csak más nyersanyaghoz tudunk hozzájutni. Ékkor jön a nem mindig népszerű változtatás az étlapon. Tervezzük a szállítókkal való megbízhatóbb kapcsolat kialakítását, fejlesztését. Sokat javítana helyzetünkön, ha a beruházás dolgozói nem ilyen nagy számban vennék igénybe a napi ebédjegy szolgáltatást (700—800 fő/nap), mert ez a körülmény komoly többletmunkát okoz nekünk, az előfizetéses rendszerhez képest. 1981-ben két újítást vezettünk be a fizikai munka könnyítésére; az egyik az evőeszközök és tálcák kocsival való szállítása; a másik pedig a higiénikus követelményeket is magas színvonalon kielégítő energiatakarékos szárító berendezés. A jövőben bővítjük tevékenységi körünket, amit a jelenleg is működő cukrász üzemünkre alapozva kívánunk elérni. Pontosabban mondva a növekvő igényeknek megfelelően új, önálló cukrászüzemet létesítünk a lakótelepen, melynek a személyzetét a mostani üzemünkben képezzük ki. — Köszönöm, hogy megismertették velem munkájukat, beszéltek gondjaikról, terveikről, és így általam az újságolvasók is bepillanthattak egy kicsit a pult másik oldalára. A magam részéről ezután egészen biztosan megértőbben és udvariasabban fogom elviselni azokat a kisebb-nagyobb boszszúságokat, amik a pultnak erről az oldaláról érik az embert, olykor-olykor. S. F. László János kirendeltségvezető Készül az ebéd Fotó: Horváth B.
