Atomerőmű, 1982 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1982-12-01 / 8. szám

ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI Paksi virradat Ébred a város a dombtetőn, az éj sötét takarója átfakul, a hajnal zsongó apró zajaira, az élet ritmust vált álmatlanul. Atomváros! egyik újszülöttünk, a szőlő itt homokot fogott, távolról a dombtető fehér koronája, régi és új összenőtt, együttvirradott. Lent a völgyben a kitárult határ, mögötte a Nap arcát lassan fölemeli, megcsillan a víz, a fénytől tisztuló táj, erőműkolosszust a fénysugár átöleli. Megérik a munkásévek ezernyi gondja: Életre keltik a nyugvó energiát, reaktor gyomrában megfeszül a hő, műszerszemek vigyázzák a magenergiát... Gőzturbinák zúgó hangja száll: Generátorok mágneses terét metszi az erő, elektronfolyam indul a vezetéken át, transzformátorok zenéjére a feszültség magasra nő. Pókhálónyi ezüst színű drót húz íveket oszlopokon át, a feszültség erejétől kérgén, viszi az erőt, az energiát. Tiszta levegőjű madár röpte táj, a folyó kanyargóson ketté szeli, e táj szívében, mint jó anya gyermekeit, partjait magához öleli. Átfedi a múltat a jelen, nem ringanak malmok a Dunán. Amit e hullámcsillogású folyó adni fog, megpezsdül életünk lüktető ritmusán. GRÓF ALBERT Öt főtől több százig Vállalatunk, a Paksi Atom­erőmű Vállalat 1976. január 1- én alakult meg azzal az új, nagyszerű, de nehéz, nagy fel­­készültséget igénylő feladattal, hogy az épülő atomerőmű be­ruházási tevékenységében ve­gyen részt, készüljön fel, majd lássa el az erőmű üzembe he­lyezési, üzemviteli, karbantartá­si munkáit. Néhány héttel később — ja­nuár 24-én —, sor került az el­ső KISZ-ala pszervezet léterho­­zására, melynek létszáma öt fő volt. (Az atomerőmű-építkezés területén ekkor már 10 KISZ- alapszervezet működött.) Megalakulásának évében — tekintettel alacsony létszámára — önálló programokat gyakor­latilag nem szervezett, tevéke­nyen részt vett viszont az atom­erőmű-építkezés KlSZ-bizottsá­­ga által szervezett programok­ban, valamint a vállalat egé­szét megmozgató rendezvények szervezésében, lebonyolításá­ban. A vállalat munkaerő-gazdál­kodását rohamos létszámnöve­kedés jellemezte, ezzel párhu­zamosan nőtt a KISZ-tagok, alakult a KISZ-alapszervezetek száma. Egyre több önálló prog­ramot — vetélkedők, kirándulá­sok, sportnapok, vállalati ün­nepségek —, szerveztek KISZ- tagjaink, melyek nagy része vállalati, illetve beruházás szin­tű megmozdulás volt. Az atomenergetika jól felké­szült, speciálisan képzett szak­embergárdát igényel. Ennek biztosítása érdekében kezdőd­tek el a hazai és külföldi — el­sősorban Szovjetunióbeli — szakmai tanfolyamok, amik je­lentősen befolyásolták a válla­lat és a KISZ életét. Ennek kapcsán nyílt lehető­ségünk felvenni a kapcsolatot a Novovoronyezsi Atomerőmű Komszomol Szervezetével, ami ma is él, s amit most már Pak­son az itt dolgozó szovjet szak­értőkkel igyekszünk továbbfej­leszteni. Közben lakótelepünk is roha­mosan fejlődött, sok alkalom kínálkozott munkánkkal hozzá­járulni környezetünk alakításá­hoz. Számos társadalmi mun­kaakciót szerveztünk és szerve­zünk a gyermekintézmények - bölcsőde, óvoda, iskola -, a művelődési központ, parkok, játszóterek építésénél, később berendezésénél, karbantartásá­nál. 1979. végén KISZ-tagságunk létszáma 275 főre növekedett, s ebben lényeges számszerű vál­tozás napjainkig nem követke­zett be. Megalakult FMKT-csopor­­tunk, mely gazdája lett a kü­lönféle szakmai versenyek, ve­télkedők, munkaakciók szerve­zésének, lebonyolításának. Több szakmában évente rendszere­sen magas színvonalon kerül­nek megrendezésre a szakmai versenyek, amit az is bizonyít, hogy fiatal szakembereink or­szágos szintű versenyeken is jó eredményeket érnek el. Az „Al­kotó Ifjúság” pályázati felhívá­sokra, újítási felhívásokra a je­lentkezés rendszeres, a beadott pályamunkák aktuálisak, hasz­nosíthatók. Vállalatunknál a felfutással párhuzamosan egyre szélesebb körben bontakozott ki a brigád­mozgalom, mely — köztük az ifjúsági brigádokkal -, a szo­cialista életmód alakításában nagy szerepet vállal. Vállalatunk vezetése rendsze­resen megtartotta, s figyelem­mel kísérte a fiatalok sajátos demokratikus fórumait, az ifjú­sági parlamenteket. Tanulságuk szerint a fiatalok munkájára, aktív cselekvőkészségére bizton lehet számítani, amit eddigi tevékenységük is bizonyít. Ifjúsági bizottságunk 1979 óta működik, amely tevékenységé­vel jelentősen hozzájárul a vállalatnál folyó ifjúságpolitikai munka eredményességéhez. Megvan az igény és a jól ki­használt lehetőség a helyi vagy kihelyezett szakmai tanfolya­mokon, továbbképzéseken, il­letve az állami oktatás külön­böző formáin való részvételre. Taglétszámunk, a KISZ-tagok aránylag magas szakmai-politi­kai képzettsége, mozgalmi ta­pasztalatai révén a beruházás KISZ-életében igyekszünk a tő­lünk elvárt meghatározó helyet elfoglalni. Ami sajátossá teszi mozgalmi munkánkat, az a tan­folyamok, betanulások miatti nagyfokú lekötöttség, a KISZ- tagság aránylag magas életko­ra, és az ezzel összefüggésben álló családi gondok, letelepe­déssel, beilleszkedéssel, pálya­kezdéssel járó problémák. Vállalatunknak a beruházási munkákban való egyre nagyobb fokú részvétele igen komoly fel­adat elé állította szervezetünk tagjait is. A munkák főleg a tavalyi év második felétől soka­sodtak meg, egyre nagyobb szükséq van túlmunkák végzé­sére. Társadalmi munkaakció­inkat is elsősorban a gazdasági feladatokhoz igazodva szervez­zük. Az atomerőmű üzembe helye­zése, az üzemeltetési feladatok magas szinten való ellátása komoly felelősséget, önállósá­got, önképzést igénylő tevé­kenység. Nem kitaposott úton járunk, magunk alakítjuk mun­kakörülményeinket, a szakmai és emberi kapcsolatokat ennek gondjaival, szépségeivel. Nég néhány nap és indul a paksi atomerőmű első 440 MW- os egysége, melynek elindítá­sára, biztonságos üzemeltetésé­re vállalatunk kollektívája, fia­tal szakembergárdája felké­szült. Pétersz János Egyenruhásán az iskolapadban Közismert adat, miszerint is­kolaköteles ifjúságunk elég nagy hányada nem fejezi be előírt időben az általános isko­lai tanulmányait. Ennek szá­mos oka van de szinte kivétel nélkül a szociális környezet és a család nem harmonikus funk­cionálása a leggyakoribb. Miután a gyerek kimarad az iskolából két lehetőség között választhat. Az egyik a helyi me­zőgazdasági vagy ipari üzemek­ben mind segédmunkás, a má­sik mikor felszippantja egy-egy nagyobb város, ingázó lesz vagy munkásszálláson lakó, de szintén segédmunkás. Megsza­badulva eay nagy kényszertől, kötelességtől — mármint az is­kolába járástól —, most már jó­val szabadabban mozoghat, élhet, hiszen még aránylag ma­gas fizetést is kap. Bárhová kerüljön, környeze­te és a naponta elvégzett ke­mény fizikai munka nem arra fogja ösztönözni, hogy befejez­ze általános iskolai tanulmá­nyait. Ebben az ingerszegény környezetben tölt el 5-8 évet és ezután vonul be a hadsereg­be, eleget téve állampolgári kötelezettségeinek. Hadseregünk felkészülten várja ezeket a fiatalokat, tisz­tában vagyunk gondjaikkal és ismerjük a mi feladatainkat is. Már elmondhatjuk, hogy ha­gyománya van a hadseregben általános iskolai oktatásnak. A közel évtizedes gyakorlati mun­ka tapasztalatait leszűrve és hasznosítva, szinte szerves ré­sze lett ez az oktatási forma az egységes katonai kiképzés­nek. így van ez egységünk eseté­ben is, itt Pakson pedig 1975. óta. Természetesen a munka dandárját a III. sz. Általános Iskola 15 fős létszámú pedagó­guscsoportja végzi. Minden tiszteletet megérdemelnek ezek a pedagógusok, hiszen a foly­ton változó tanrend (Iskola­­reform) az iskolák közismert sok-sok napi gondja után még este 3-4 órát foglalkozni az „egyenruhás gyerekekkel”, nem könnyű feladat. Erre a kemény feladatra vállalkozók valóban hivatásuknak érzik a pedagó­guspályát. Tisztelet és köszönet ezért a szolgálatért. Természetesen a tanulók helyzete sem sokkal könnyebb. Ok is ledolgozzák a napi 10— 12 órát, vagy végrehajtják a kiképzési feladatot és ezután ülnek be az iskolapadokba. Ta­lán ez a kisebbik gond, a na­gyobb az, hogy 5—8 éve mór elhagyták az iskola padjait. Ez nemcsak időbeni elszakadást jelent, sokkal több következmé­nye van ennél ... Ilyen lelki stressz alatt kell megkezdeni ismét a tanulást. Azért éri olyan pozitív hatás is a tanulót, mely serkentőleg hat és oldja az előzőekben érintett görcsöket. Itt a hadseregben tudja meg, hogy amennyiben eredményesen befejezi az álta­lános iskolai tanulmányait le­hetősége n“ílik még a katonai szolgálati ideje alatt szakmát is tanulnia. Igen nagy serkentő erő, hogy gépjárművezetői jogosítványt szerezhet leszerelés után. Több évre visszatekintve az a tapasztalat, hogy nem szabad ezt az oktatási formát megszün­tetni, hanem hozzá kell igazí­tani a megváltozott körülmé­nyekhez. Számolnunk kell azzal, miszerint a már említett magas hányad nem csökken hanem emelkedni fog. Az elmúlt idő­szakban bekövetkezett változá­sok — a katonai szolgálati idő csökkenése: ötnapos munkahét stb... — nehezítik mind a ta­nárok, mind pedig a tanulók helyzetét. Ettől függetlenül meg kell keresni és ragadni minden lehetőséget hiszen aránylag nagy létszámról van szó, akik­nek ez az utolsó alkalom arra, hogy pótolják az elmulasztotta­kat. Hiszen abban a környezetben ahol eddig mozogtak, nem vé­gezték el és leszerelés után zöm­mel ugyanabba a környezetbe kerülnek vissza, így amennyiben a hadseregben nem fejezi be iskolai tanulmányait, igen ki­csi a valószínűsége annak, hogy később majd beüljön az isko­lapadba. Egységünknél — csak az utób­bi évekre visszatekintve —, több százan fejezték be iskolai ta­nulmányaikat. Az új tanév szeptember 6-án indult és 1983. január végén lesznek az évvégi vizsgák. A vizsgákon nem nagy a bukások valószínűsége, az osztályokból igen alacsony a lemorzsolódottak szórna. Kato­náink nemcsak a munkahelyen dolgoznak együtt civilekkel, ha­nem az iskolapadokban is. A művelődési központtal történt közös megegyezés alapján, amennyiben 10 főnél kevesebb lenne az általunk szervezett osztályok létszáma, akkor ezek a dolgozók a mi osztályainkba kerülnek beiskolázásra. A tanulás költséges és fá­radtságos, teljes embert kívánó kemény munka. Ezt méltányol­ja a vállalat — különösen a 22. ÁÉV, és a 26. ÁÉV - úgy, hogy munkaidő-kedvezményt ad dolgozóinak, valamint hat nap tanulmányi szabadságot. A hadsereg pedig a költsége­ket fedezi, így a tanulóknak sem tankönyvre sem ceruzára nem kell költeniük. Tehát az iskola, a vállalat, az egyén és a hadsereg közös és jól szervezett tevékenységé­nek lesz csak köszönhető ha a korábban eltanácsolt gyerekek végül mégis bizonyítványhoz jut­nak. A nem könnyülő körülmények mindig megújuló formákat és módszereket kívánnak. A szep­temberben indult oktatási év egyik új formája az úttörőmoz­galom és a hadseregben mű­ködő ifjúsági klub-mozgalom­ban rejlő lehetőségek jobb ki­használása az általános iskolai oktatás még hatékonyabbá té­tele érdekében. A kiindulópontot az adja, hogy a III. sz. Általános Iskola úttörőcsapatának névadója Al­pári Gyula. Az egyséaünk egyik nemrég alakult ifjúsági klubja Alpári Gyulát választotta név­adójának, a klub tagjai pedig hagyományosan jó eredménnyel segítik az iskolába járó tago­kat. Bízunk benne, hogy ez az újabb együttműködési forma még eredményesebbé teszi az oktatást és erősíti a kapcsola­tot a két intézmény között, ala­kulatunk pedig teljesíti azokat az elvárásokat, melyeket pár­tunk XII. kongresszusa fogalma­zott meg a Magyar Néphadse­reggel szemben Beregnyei Miklós A KISZ-élet hírei 1982. november 10—14. között a beruházási KISZ-bizottság vendége volt a BUDOSTAL 2. vállalat ifjúsági szervezetének 3 fős delegációja. Ezen időszak­ban pontosították, illetve alá­írták a nyáron előkészített együttműködési csereüdülési megállapodást. * A KISZ-szervezetek ismét el­érkeztek az értékelés, tervezés időszakához. Az alapszerveze­tekben, KISZ-vezetőségekben 1983. január 15. és március 15. között kell beszámolni az 1982- ben végzett munkáról, megha­tározni az 1983. év feladatait, ahol szükséges, új vezetőséget kell választani. * öt Tolna megyei klub adott egymásnak randevút Pakson, a Munkásművelődési Központban. Az évenként szervezett találko­zó házigazdája idén a Gene­ral’s klub (22. A ÉV) volt. Film­vetítéssel egybekötött aktuális témájú előadás, kitűnő hangu­latú csapatvetélkedő, KI MIT TUD és disco szerepelt a prog­ramban. Baratsag klub? Az MMK KISZ alapszervezete — a beruházási művelődési bi­zottság anyagi segítségével — csak megtapsolható ötlettel állt elő és meg is valósította. Bát­ran mondhatjuk: fényes sikerrel. Játékos, hangulatos és ötlet­gazdag művelődési vetélkedőre hívták meg a Pakson dolgozó lengyel és szovjet barátaink képviselőinek 2—2 csapatát. A magyar színeket a 22. sz. ÁÉV és a PAV 1—1 csapata kép­viselte. írásban lehetetlen visz­­szaadni a közel háromórás ve­télkedő, majd azt követő nem­zetközi disco hangulatát. Csak címszavakban és bízva az ol­vasók fantáziájában... Hat „új” címerterve készült Paksnak, nemzeti tánc- és népdalbemu­tató, szellemi totó (egyebek kö­zött olyan kérdés: elvileg hány futója lehet egy sakkjátszmá­ban egy játékosnak?), kanálfoci és hasonlók. Befejezésül — és versenyen kívül — „nemzeti ita­lok" felismerése. A díjak remél­hetőleg elnyerték a helyezettek tetszését; itt csak az első hár­mat említjük meg: 1. 22-es ÁÉV, 2. lengyel A, 3. PAV. Jellemző a sikerre, hogy a szovjet szakér­tők megígérték, hogy január vé­gén ők rendeznek hasonlót. Ké­sőbb majd lengyel barátaink vállalják a házigazda szerepét. Egyöntetű vélemény volt, hogy ebből a találkozóból, vetélke­dőből könnyen létre jöhet a „Barátság klub” - mindenki örömére. Kanálfoci Az egyik szovjet csapat a vetélkedés közben Fotó: Borbély Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom