Atomerőmű, 1982 (5. évfolyam, 1-8. szám)
1982-12-01 / 8. szám
ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI 3 Felosztás Valamikor a ráérősük trapéznak képzelték a munkaidőt, melynek különféle idomokra bontásával a vállalati hierarchia egyes lépcsőfokainak foglalkoztatási keresztmetszetét meg lehet határozni. Az egyik ilyen elfajult kísérletet az 1. ábra mutatja. E kísérletek törvényszerűen kudarcra voltak ítélve, mert: 1. Nem alkalmazván a számítástechnika legújabb módszereit, nem tudták kimutatni a gyakorlati életben jelentkező finom, szubstrukturális változásokat. 2. Nem vették figyelembe, hogy ma már a munkaidő-felosztás szempontjából nincsenek vezetők és beosztottak — mindenki ugyanannyit dolgozik (vagy nem dolgozik). A munkaidő-felosztás elemzése ma már önálló tudomány, annak minden kellékével (szakszavak, disszertációk, doktorok stb.). Ezúttal egy analitikai rendszert mutatunk be olvasóinknak, kihagyva belőle (mivel lapunk nem kifejezetten szakfolyóirat) minden érthetetlen és értelmetlen körmondatot, az idegen szavakat, és a szakirodalomra való hivatkozást. Vesszük tehát a Dolgozót, akinek a mostani év 365 napos volt, ebből 53 hétvége, 4 hivatalos ünnep, 22 nap szabadság (átlag), azaz összesen: 1872 munkaóra.... Napi nyolc. Ennek felhasználását gondos mérésekkel és értékelő számításokkal lehet meghatározni. Például: alkoholos befolyásoltság: rendészeink a déli portán 173 liter pálinkát koboztak el. Ha igaz, hogy minden ötvenedik litert sikerült megcsípni (ami happy and lehetne a „Rendészek álma" című filmben), akkor az idén 865 liter dugipálinkát ittunk, ami még nem tartalmazza a repi piát, meg a 2. ábra „ A Ddgcxó munkaidc/cncJc fcJoszJtáso műszerlemosó tisztaszeszt, mert azt hivatalosan hozták be, viszont attól is be lehet rúgni. Ez tehát 1100 liter. Egy deci elfogyasztásához átlag fél óra kell és 4 óráig tart a hatás, ötezer emberre átlagolva: napi 10 percig voltunk részegek a kerítésen belül elfogyasztott pia okán. Ehhez jött egy január harmadika, egy húsvét kedd, meg két brigádbuli utáni szerda, átlagolva: napi 8 perc. A továbbiakban mellőzzük a részletes számításokat, csupán a kiinduló adatok és a végeredmény közlésére szorítkozunk. Ebben az évben volt a dolgozóknak: 1— 1 névnap, születésnap, kitüntetés, szolidaritási gyűlés, tüdőszűrés, rendőrségi ügy. 2— 2 véradás, termelési tanácskozás, elintéznivaló a tanácsnál, szellemi vetélkedő. 3— 3 vállalati ünnepély, munkavédelmi oktatás, ünnepi bevásárlás, orvosi vizsgálat. 234 reggeli, 351 értekezlet, 468 beírás a jelenléti ívbe, 702 kávé, 2340 rágyújtás cigarettára, 1 nap delegációk fogadása, 2 nap társadalmi tevékenység, 3 nap külföldi kiküldetés, 4 nap tanfolyam, 5 nap táppénz. A végeredményt pedig a 2. ábra mutatja. (Tóth) Sugárvédelmi ellenőrzés a paksi atomerőműben ... hogy aki maga alatt vágja a fát, az nem tartozik a legkiválóbb értelmi képességűek közé. És mit mondanak arról, aki munkavégzés közben nem használja a védőfelszerelést? Nos, az esetek nagy részében semmit. Miért nem használják? Ki tudja? Talán mert messze van a raktár, vagy „ezt a kis hegesztést hamar elvégzem", „gyorsan megköszörülöm, nem kell ehhez szemüveg" alapon. Pedig régi a bölcsesség: „jobb ma egy szemüveg, mint holnap egy üvegszem!" Nemcsak beszélünk róla, sajnos tapasztaljuk is, hogy a tárgyak lefelé esnek. Az emberek is. Mégis van jónéhány szerelőnyílás a főépületben, amelyik nincs lefedve vagy korláttal ellátva. Érthetetlen könnyelműség. Munkavédelmi bejárás volt az erőmű területén. A bizottság szinte egyetlen olyan hegesztődinamót sem talált a II—III. blokkon, amelyiknek a védőföldelése hibátlan lett volna. Lehet, hogy Pakson csupa „kamikázé" hegesztők dolgoznak? ... hogy megmérettünk, és nehéznek találtattunk. A bizonyíték: a fa feljáró lépcsők fokai ugyanis több helyen töröttek! ... hogy szikraesőben nem lehet elázni. Ki lehet próbálni. Felül betonvasat vágnak, alatta pedig jönnek-mennek az emberek. Ugyanis arra vezet az út... Aki fent van, gondolja: én jó helyen vagyok, aki lent van, az meg le van szórva (szikrával). Volna ám megoldás, és elég egyszerű. Egy azbesztszőnyeg. Csak azt ki kellene teríteni. ... hogy az erőmű úthálózata nem azonos a FORMA 1-es autós világbajnokság pályájával. Akit már „elkaptak” 80 km/órás sebesség miatt, az tudja. És a többiek meddig versenyeznek még? Az „anyád” szó és az ősi mesterség kombinálását a sofőr ablakon át is érti. De nem haragtartó. Egy intés, aztán az autó és az élet megy tovább. De meddig? ... hogy az erőmű statisztikái lehangoló képet mutatnak. Túl sok apróságot kellett emberélettel kifizetnünk! Mi lenne, ha átvennénk az Aranypók reklámját, és be is tartanánk: „Mi ügyelünk a részletekre" — (is!)? Vágó Az atomerőmű technológiája és létesítményei - amint az előbbi két „Technika”-cikkből kitűnt nagy biztonságot nyújtanak. Ezek állapotát és a folyamatok jellemzőit az üzemeltetés során többszörösen folyamatosan mérik és ellenőrzik. E fokozott ellenőrzés mellett különös gonddal történik az üzemeltető személyzet képzése és utánképzése. Az atomerőmű bejáratánál minden ki- és belépő sugárkapun halad ót, amely ellenőrzi, hogy a test és az öltözék, valamint a személyeknél levő tárgyak nincsenek-e radioaktivitással szennyezve. Az ellenőrzött zóna három kategóriára van felosztva: nem kezelhető, korlátozottan kezelhető és kezelhető helyiségekre. A nem kezelhető helyiségekbe a reaktor üzeme alatt belépni tilos. A korlátozottan kezelhető helyiségekben a reaktor üzeme alatt is lehet munkát végezni, de csak meghatározott ideig. A kezelhető helyiségekben a kezelő személyzet az egész munkaidejét eltöltheti mindenféle sugárkárosodás nélkül. Az említett helyiséacsooortokban dolgozók személyi dozimétert kapnak, amelyet az egészségügyi hatóságok is rendszeresen ellenőriznek. A vezénylőkben és az ellenőrző helyiségekben állandóan fiavelik (a személyzet és a számítógépek is) azokat a műszereket, amelyek a különböző folyamatok suaárviszonvairól adnak táiékoztatást, így a személyzet folyamatosan áttekintheti azokat. Az eddiq említettek elsősorban az üzemeltető személyzet biztonságát szolgálják. A paksi atomerőmű környezetének ellenőrzésére két rendszer éoült ki. Az eaviket az erőmű a másikat az illetékes hatóságok működtetik. Az erőmű környezetében a mérhető sugárjellemzők a külföldi tapasztalatok alapián várhatóan iqen kicsik lesznek. Azért, hoqy ezekből következtetést lehessen levonni, már rendelkezésre állnak az erőmű beindulása előtti adatok, az úgynevezett „0-szint" értékek. Az erőmű környezeti sugárvédelmi rendszere nagy számú mérőhelyből és mérőállomásból áll. A rendszerek folyamatosan mérik a meteorológiai viszonyokat, a kéményen kibocsátott radioizotópok összetételét és aktivitását, a kibocsátott vizek radioaktivitását és annak terjedési körülményeit. Az erőmű 33 km-es körzetén belül 22 különféle mérőállomás működik az erőműtől származó esetleges radioaktív szennyezettség, illetőleg a szennyeződésmentesség gyors és megbízható meghatározására. Ezeken az állomásokon folyamatosan mérnek különböző sugárjellemzőket, és vesznek mintákat (levegő, esővíz stb.). Ezen kívül mozgó mérőkocsi is rendelkezésre áll, ezzel tetszőleges mérőponton lehet a kívánt jellemzőket meghatározni. A paksi atomerőműnek ez a környezetellenőrző rendszere mind terjedelmét, mind az eszközök műszaki színvonalát tekintve kiállja az összehasonlítást bármely külföldi erőmű hasonló rendszerével. A környezetvédelem hatósági feladatai több állami szerv között oszlanak meg. így az egészségvédelem az Egészségügyi Minisztérium, a környezetvédelem az Orszáqos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, az élővizek tisztasága az Országos Vízügyi Hivatal, a talaj- és az állatvilág minőségének megóvása a Mezőgazdasóai és Élelmizésüqyi Minisztérium hatáskörébe tartozik. Az atomerőművekkel kapcsolatos kérdésekben a hatóságok tevékenységét az Orszáqos Atomenergia Bizottsáq koordinálja. A hatósáaok folyamatosan sok ezer minta részletes vizsgálata alapján avőződnek mea arról, hoav a lakosságot semmilyen módon sem éri a meaennedettnél naqyobb suqárterhelés, és az atomerőművet a követelményeknek megfelelően üzemeltetik. Benedeczky Ferenc Megállt az idő — Ha úgy tennénk fel a kérdést, hogy milyen a 22. sz. ÁÉV KlSZ-szervezete és az ifjúsági ház kapcsolata, mi lenne a válasz? — Dombi Imre (22. sz. ÁÉV KISZ-vezetőség titkára): Gyakorlati együttműködésünk 1981 szeptemberétől indult, egy megállapodás aláírásával. Kezdeményezésünk abból fakadt, hogy véleményünk szerint vasárnaponként a fiatalság számára a kultúrált szórakozási lehetőség igen szegényes volt Pakson. Gondoltuk, vasárnap esténként „kibéreljük" az ifjúsági házat, és discokat, koncerteket szervezünk a fiataloknak. Kétségtelen, eredeti elképzeléseink némelyike nem úgy valósult meg, mint ahogy szerettük volna. Beleértve az együttműködés zavartalanságát is az ifjúsági házzal. — Pétersz Mária (az ifjúsági báz vezetője): Bár sokmindenben nem értünk egyet a minket érő kritikákkal, igyekszünk mindenben segíteni a KISZ-esek kezdeményezéseit. Nem kérünk teremb'rt, .ha kell, adunk technikai eszközöket, részt vállalunk a szervezésből, propagandából. Rendezvényeink látogatottságát ugyanakkor nagyon alacsonynak ítéljük. Irigykedünk sokszor, mert olyan ráfizetéses műsorokat is vállalni tudnak, amilyenek mi nem engedhetünk meg magunknak. — Az eddigi tapasztalatok alapján milyen kritikus és önkritikus vélemények alakultak ki az együttműködésről? — Dombi Imre: Vannak bőven! Bár sokmindenért köszönettel tartozunk az ifjúsági háznak, az aláírt megállapodás ellenére sokkal inkább egymás mellett élünk és dolgozunk, mint együtt, vagy egymásért. Mintha nyűgnek, gondnak érezné az intézmény jelenlétünket, programjainkat. Jó lenne a vasárnapi nyitva tartás meghosszabbítása is, mert aki nyolckor jön ki a moziból, az igencsak meggondolja, hogy-másfél óráért kifizesse a belépődíjat. Kicsit mi is „túlterveztük” magunkat. A havi négy vasárnapból csak kettő lett ,,22-es", s már csak három disco bevétele fedezi egy koncert ráfizetését. Hamarosan kölcsönösen értékeljük, és valószínűleg módosítani fogjuk az 1981 szeptemberében kötött megállapodást. __ Pétersz Mária: Akad néhány! Volt, van olyan érzésünk, mintha a 22-esek „majd mi megmutatjuk nekik, mi és hogyan kell az ifjúságnak!” jelszóban gondolkodnának. Sokszor késve szerveznek, így nem kerülhetnek be a programok a Paksi Műsorba. Bár nem mi fizetünk, mégis kényelmetlen a meghívott előadóművészek szemébe nézni, amikor egy koncerten 40—60 érdeklődő van csupán. Kétségtelen, sokszor mi is érzékenyebbek, sértödősebbek voltunk, mint szabad lett volna. A megkötött szerződésen, az együttműködés formáin és módszerein feltétlenül módosítani, javítani kell. — Tervek, elképzelések? — Dombi Imre: Elsősorban a szemlélet javítása az együttműködés különböző területein, a programok színesítése például filmvetítésekkel, jobb szervezés és propaganda, kapcsolataink bővítése más alapszervezetekkel, ifjúsági klubokkal. Ezek a legfontosabbak. Kezdeményezésünk szerintem alapvetően jó, csupán a legjobb formákat, módszereket kell megtalálnunk a megvalósításban. — Pétersz Mária: A korábban elmondott gondolatok feladatokká is átformálhatok. Nem szeretnénk semmilyen ésszerű, lehetőségeinket nem meghaladó tett, kezdeményezés kerékkötői lenni, hanem amiben csak lehet, segíteni. Hiszen ezért is van az intézmény, s nemcsak nevében. Ennyi volt egy márciusi beszélgetés — némileg rövidítve. Akkor valahogy kimaradt a lapból. Októberben úgy gondoltuk, érdemes lenne megkérdezni, hogy mi történt azóta? — Dombi Imre: Bármenynyire is kellemetlen, be kell vallani, túl sok változás nem történt március (ilyen régen volt?) óta. Főleg abban, hogy közösen máig sem értékeltük együttműködésünk tapasztalatait. Ám azért valami mégis történt. Csalódtunk elképzelésünkben, hogy a fiatalokat valóban érdeklik a jazz- vagy rockhangversenyek. Jól mutatta ezt a látogatottság. .. Ilyen luxust mi sem engedhetünk meg magunknak, ezért 1982. december 31-ig megmaradunk a „sima” discónál ... Az is változás, hogy programjaink ősztől este 10-ig tarthatnak. Igaza van Marikának a szervezést illetően is... Túlságosan is nagy volt az önbizalmunk, nem vettük igénybe, nem építettünk megfelelően szakmai rutinjukra, kapcsolataikra. Eredmény, hogy 1982 végéig már minden programunk előre „leszervezett’, nem kis mértékben segítségüknek köszönhetően. Sok félreértés is tisztázódott. Az hiszem, most már valóban érdemben sor kerülhet együttműködésünk tapasztalatainak reális értékelésére, a további feladatok meghatározására. — Mikor? Mert lassan ismét március lesz! — Dombi Imre: Megígérem, a decemberi számban én írok erről egy rövid „jelentést" ! íme a „jelentés": 1982. november 30-án került sor a 22. sz. ÁÉV KISZ- vezetőség, az ifjúsági és úttörőház, valamint az MMK vezetői között az elmúlt egy év tapasztalatainak értékelésére. Megállapítást nyert, hogy az 1981 szeptemberében kötött együttműködési megállapodásban foglaltak alapvetően végrehajtást nyertek. A rendezvénysorozat bővítette a város fiataljainak szórakozási lehetőségeit, így a jövőben is célszerű fenntartani. Az együttműködés keretén belül tovább kell javítani a propaganda munkát. Mindkét fél arra törekszik, hogy közös rendezvényekkel, új módszerekkel tovább javítja a rendezvények színvonalát.