Atomerőmű, 1982 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1982-11-01 / 7. szám

ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI Kérdés — Válasz — Kérdés — Válasz — Kérdés — Válasz — Kérdés — Válasz — Kérdés — Válasz — Kérdés — Válasz — Kérdés — Válasz — Kérdés — Uj érdekeltségi rendszer Előző számunkban Knizner István (OT-főelőadó) és Szőke Károly (Ip. M. főmunkatárs) köz­reműködéséivel ismertettük a paksi beruházáson várható 1983. jonuárjától bevezetésre kerülő új érdekeltségi rendszer lénye­gét Olvasóink — érthetően — fo­kozott érdeklődéssel fogadták az írást. Bizonyítják ezt a szerkesz­tőséghez beküldött kérdésék, amelyekkel megkerestük a ko­rábbi beszélgetőpartnerek egyi­két, Kniznet Istvánt. — Az új érdekeltségi rendszer­ben nem megy-e majd a minő­ség rovására a különböző (anyag, gép, munkaerő) költ­ségcsökkentésre való törekvés? — Az új érdekeltségi rendszer nem mentesíti az üzemeltetőket, a beruházókat, a tervezőket és kivitelezőket a valóban szüksé­ges minőség biztosításának fe­lelőssége alól. A megvalósítás eddigi tapasztalataiból azonban jól látszik, hogy a költségek csökkentésének számtalan lehe­tősége van a minőség megtar­tása, sőt, javítása mellett is. így például az anyag- és energia­­pazarlás megszüntetése, a tech­nológiai fegyelem betartása, gazdaságos technológiák kidol­gozása és bevezetése, a mun­kaidő jobb kihasználása, a mun­kafegyelem javítása. Azokon a területeken pedig, ahol olyan követelményeket tá­masztanak, amelyek betartása a biztonság szempontjából egyáltalán nem indokolt, a mi­nőség természetesen csökken­het is a szükséges és elégséges mértékre, ba ezzel költség-meg­takarítás érhető eJ. Mindnyájan tudnánk számtalan gyakorlati példát mondani azonban arra is, amikor a költségesebb meg­oldás jelenti a silányabb minő­séget.- Hogyan vehetők figyelembe a vállalkozás és a teljesítés köz­ben bekövetkező árváltozások?- Az árak jelenleg becsülhe­tő mértékű változása a létesítés normatív költségében figyelem­be lett véve. Ha a megvalósí­tás ennél magasabb árszínvo­nalon történik majd, ez a közre­működők számára veszteséget, az alacsonyabb árszínvonal pe­dig nyereséget jelent. Helytelen lenne az árváltozásokat az ér­dekeltségből kiemelni, mivel azokra hatással van a vállalko­zók magatartása is, téhát az, hogy mennyire igyekeznek azo­kat leszorítani. Várható, hogy most már a váHöllkozók az ed­digieknél nagyobb figyelmet for­dítanak majd arra, hogy felku­tassák az azonos vagy hasonló megoldások közül az alacso­nyabb árfékvésűeket.- Hogyan lesz elkerülhető az előforduló hibák esetén a válla­latok „egymásramutogatása”? Ki vagy kik döntik majd el a vét­kesség fokát?- A jelenlegi gyakorlat sze­rint az „egymásraimutógató” vál­lalatok mintha azt várnák, hogy az egymás közti problémákat majd egy kívülálló, harmadik fél megoldja. Különösen sok példát lehet találni erre a „cso­davárásra" a muníkaterület-át­­adósaknál. Mivel az új ösztön­zési rendszernek kofléktív elemei is lesznek — tehát a jutalom egy részéhez a vállalatok csak a közös teljesítés esetén juthat­nak hozzá — váltható az együtt­működésnek a közös érdekek alapján való olyan színvonal­­emelkedése, amely szocialista kollektíváktól’ egyébként is el­várható lenne. Mulasztás ese­tén a vétkesség mértékét a vál­lalkozási szerződésekben rögzí­tett mutatóktól való eltérés fog­ja tükrözni.- A külföldi együttműködő partnerekre (Pakson dolgozó szakértőkre, vállalatokra) vonat­kozik-e az új ösztönzés?- Nem vonatkozik, és nem is látszik helyesnek rájuk is kiter­jeszteni. Joggal várható el a hazai vállalatoktól, hogy ha­zánk és saját gazdasági érde­keinket együttműködő partnere­ink felé messzemenően érvénye­sítsék. Vagyis azért és annyit fi­zetünk, amiért és amennyit el­lenértékként megkapunk. A nor­matívák itt is az eddigi együtt­működés tapasztalatai alapján lettek meghatározva, tehát ha elmarad ennek joggal várható javulása, a hazai vállalatok helyzetén még ez sem fog ron­tani. Amennyiben együttműködő partnereink hozzájárulását kell megnyerni egy számottevően gazdaságosabb, a szükséges biztonságot nem csökkentő mű­szaki vagy építészeti megoldás bevezetésére, a hazai vállalatok számíthatnak a felsőbb szintű gazdaságirányítás segítségére.- Kivitelezői szemmel meg­állapítható-e a vállalkozás rea­litása, és milyen garanciák van­nak erre?- A létesítés lassan 50 száza­lékos készültségbe jut. Az a ve­zető, aki nem tudja felmérni a vállalkozása realitását, nem lát­ja a magosabb színvonalú tel­jesítés lehetőségeit és annak korlátáit, az bekötött szemmel dolgozhatott csak az elmúlt években. Olyan igazi vállalko­zásokon alapuló gazdaság pe­dig a világon nincs, ahol pozi­tív eredmény esetén a vállalko­zók hozzájutnak megérdemelt jutalmaikhoz, de ezt közös ku­darcuk esetén is garantálja va­laki a számukra. Terjedelmi okokból itt meg­szakítjuk a 'kérdések sorát, az­zal, hogy várjuk olvasóink to­vábbi kérdéseit, különösen pe­dig a Pakson dolgozó vállalati részlegek vezetőinek észrevéte­leit. CZAKÓ TIBOR Húsellátás Nem egyszer jogosan bosz­­szankodik az ember, amikor be­tér az ABC-be, hogy megvegye a hétvégi ebédnek valót. Mert a hűtőpultnál eiétáruló látvány lehangoló. A tálcákra szép ser­téskaraj- és combdarabok van­nak kirakva, kilója 90 forint. Ol­csóbb húst még elvétve sem lát a kedves vásárló. Pedig a hús fogyasztói árának emelkedése óta jobban meggondoljuk, hogy mit és mennyiért vásárolunk. De vajon hova tűntek az ol­csóbb, a felvásárlápiac által ke­resett húsok, miért csak ritkán juthatunk oldalashoz, dagadó­­hoz, miért nem rendel több húst a kereskedelem. Ezekre a (kérdésekre kerestük a választ Taircza! Zsuzsával, a 10. sz. ABC fiatal eladójával. őszintén szólva kényes téma erről beszélni — kezdte az el­adó —, mert bőségesen el va­gyunk látva áruval. Hétfő kivé­telével mindennap kapunk hús­árut. Hol a Szekszárdi Húsipari Vállalattól, hol a Paksi Állami Gazdaságtól. Egy szállítmány átlag 2 q hús, amit úgy 6—8 fél­sertés tesz ki. A fenti példánál 'maradva, mondjuk 8 félsertésből hány kg oldalas nyerhető a bontás után? Ügy kb. 10 kg - mondja. T. Zsuzsa. Érdemes nyomomkövetni a ki­szállított félsertések útját addig, amíg a fogyasztókhoz eljutnak. Miután megtörtént az áruát­vétel — mondja T. Zsuzsa —, hozzáfogunk a bontáshoz, a csontozáshoz, daraboláshoz, a nemes húsrészek szétvá lógató - sához. Mire mindezt befejez­zük, már hosszú sor várja a ki­mérés megkezdését. Nem sze­mélyeskedni akarok, de volt rá példa, hogy a bölcsődétől valaki a sor elején állt, és tízszer 1 kg oldalast kért, és ezzel már ki­merítette a készletünket. A sor végén állóknak már csak daga­dó és tarja juthatott és, hogy azoknak mi jut, akik munkaidő után érkeznek? Ez - mutat az eladó a hűtőpult felé -, ahol most is csak karaj és lapocka van. Beszélgetésünkbe itt bekap­csolódott Kern Sándor, a 10. sz. ABC üzletvezető-helyettese. Vajon mint üzletvezető-he­lyettes, nem tudná-e szabályoz­ni az olcsó husiból vásárolható mennyiséget? Nem áll módomban, de ez mint probléma már felvetődött magasabb fórumokon is, de mind a mai napig nem került sor döntésre. Végül felkerestem a paksi áfész elnökét, Rauth Jánost, alk'it arról kérdeztem, .hogy meg­alapozottnak tolatja-e a:z olcsó hús hiánya miatti panaszokat, hogyan lehetne ezeket orvosol­ni, és várható-e javulás a kö­zeljövőben. — Szeretném, iha a fogyasztók is tudnák, hogy a hús keretes cikk — mondja Rauth János el­nök nem áll korlátlan meny­­nyiségben a kereskedelem ren­delkezésére. Ebből következik, hogy az olcsó húsok kínálata nincs mindig összhangban a ke­reslettel. Természetesen a veze­tés ezt nem nézi tétlenül, mert a fogyasztók igényeit mindig szem előtt kell tartanunk. Min­dent elkövetünk annak érdeké­ben, hogy húskészletünk alkal­mas legyen a jelentkező vásárló­erő lekötésére. Felmerült már, hogy az ol­csóbb ihiúsök egy részét csak az esti órákban rakjuk ki, amikor­­is ugrásszerűen megnő a for­galom. Ez azért nem lehetséges, mert ellentmond annak a bel­kereskedelmi rendeletnek, amely kimondja, hogy minden raktáron lévő árunak az eladótérben is kell szerepelnie. A közeljövőben várható a probléma esetleges megoldása a húsipari vállalat mintaboltjá­nak megnyitásával — fejezte be az elnök. Szépek a tervek, de nekünk, vásárlóknak a mielőbbi meg­valósulás lenne elsődleges, mert ez nagy mértékben javítaná a lakótelepen a húsellátás színvo­nalát. SEBESTYÉN MARIA Otthagyják az utasokat? Park vagy játszótér? Itt tart a parkosítás Fotó: Borbély Mihály Október 3-án este a gyorsvo­nat érkezésénéi nem volt busz, ezért mintegy ötven utas kény­telen volt gyalog hazabaktatni a csomagjaikkal együtt. Olyas­mi is előfordult, hogy a helyi járat — bár vezetője jól lát­hatja a távolsági járat érkezé­sét — a távolsági buszról le­szálló utasak orra előtt húz ki a megállójából. Az egész busz­­közlekedés nem valami városi­as. Miért van ez? A kérdésre Hunyadi Szabolcs, a Volán üzemigazgatója vála­szol: — Az említett napon a gyors­vonat több, mint húsz percet késett, mivel 21 óra 28 perckor érkezett be. A vasútállomásra járó buszvezetőinknek házi uta­sításban van meghatározva, hogy tíz percet kötelesük várni. ha a megadott menetrendtől eltérően, késéssel érkezik a vo­nat, tehát ebben az esetben buszvezetőnket nem illetheti szemrehányás. Nagyobb tűrés­sel már a többi utas rovására lehetne a vonatváirást megolda­ni, azokra az utasaikra gondo­lok, akik a város többi megálló­jában toporognak a buszra vár­va. Különbuszt a vanatérkerés­­hez biztosítani nem tudunk, mert sem buszunk, sem vezetőnk nincs hozzá. 22 óra 15 perckor érkezik megint busz a vasútállomásra, és alki nehéz csomagokkal van, annak értlemes ezt megvárni, Ka késéssel érkezik a gyors. A helyközi és a helyi járatok összehangolására a közeljövő­ben lesz lehetőség, mivel no­vemberben a 6-os út mellett át­adják az új buszpályaudvart, amely egyben a városi közleke­désben is változást fog hozni, mert megszűnik az eddigi egy­vonalas rendszer, és ki fog ala­kulni a sugaras közlekedési for­ma. Itt lesz egy irányítóközpont is. A lakótelep és az új buszállo­más viszonylatában lesznek konkrétan kapcsolódó járatok a Paksról induló helyközi járatok­hoz, de az átmenő járótokhoz o későbbiekben sem tudunk al­­ka'lmozlkad'ni. Ami a közlekedés városiaso­dását illeti: bizonyos mértékű járatsűrűség-javulásra lehet szá­mítani. A szükséges egyezteté­sek után kiadott új menetren­deket hirdetményeken és szóró­lapokon fogjuk utasaink tudo­mására hozni, rövidesen. Megkezdték a lakótelepi B- szektar házai közt is a parkosí­tást, amit eddig nagyon hiá­nyoltak az ott lakók. A gyerme­kes szülők most azt panaszolják, hogy nincs tehetőség a labdá­­zásra, nem készülnek játszótéri berendezések, nem tudnak hova menni játszani a nagy mozgás­igénnyel rendelkező ifjú ember­kék. Mi erről a véleménye Mihályi Pálnak, a városi tanács műsza­ki osztálya vezetőjének? — Nincs ok az aggodalomra; lesznek játszóterek is, és spor­tolásra alkalmas pályák is. Amit most a parkokban csinálnak, az csak egy része a végleges kiala­kítás munkálatainak, nyilván­való, hogy füvesített részek­re, bokrokra, fáikra is szükség van. Ez a konkrét helyszíntől függően többféle variációban lesz megoldva. Saját kivitele­zésben — a költségvetési üzem­ben — készülnek már a külön­féle játszótéri elemek, spartpá­lyatartozékok, kerítések. Egy úgynevezett „dühöngő” már van, lesz még egy. Várjuk a lakók javaslatait és közreműködését a legjobb megoldás keresésében és megteremtésében. Az előző évek tapasztalata szerint nagyot lendítene az ügyön, ha a szocialista brigádok is jelentkeznének nálunk, és megbeszélnénk, hogy mire vol­na még szükség, és mit tud­nak ők legyártani. Drága mosás A paksi Patyolatnál csak gyorstisztítást lehet végeztetni, meg gyorsmosást. Az utóbbi időben emelkedtek az áraik is, amelyek eddig is elég magasak voltak. Ezekkel a problémákkal ke­restük fel Bencze Jánosné sza­lonvezetőt, aki a következőket mondta: — Mi a Ssekszárd'i Textiltisz­tító és Ruházati Vállalat részle­ge vagyunk, ebből fakad mind­járt, hogy az áremelést október 1-től felsőbb utasításra hajtot­tuk végre, és indoklást nem na­gyon mellékeltek hozzá. Ameny­­nyire tudom, ez az áremelés a nyugati vegyszerek drágulásával magyarázható. Itt a paksi sza­lonban dán és ölasz berendezé­sekkel rendelkezünk, és nyugat­német vegyszerekkel tisztítunk, mosunk bennük, mégpedig olyan hatékonysággal, hogy 3 napnál tovább egy ügyfelünket sem kellett 'eddig megvárakoz­tatni. Ha sima masást kér vala­ki, természetesen annak is ren­delkezésére állunk, és elküldjük a mosnivalát Szekszárdra, ahol viszont 3 hétre vállalják, össze­hasonlításul négy árat: Dunnahuzatmosás Pakson 10,40 Ft (3 nap alatt), Szekszár­­don 9,60 Ft (3 hét alatt). Nadrágtisztítás Pakson 36,50 (3 nap alatt), Szekszárdan 33,50 Ft (3 hét alatt). Üzemi lapunk hasábjain rendszeresen foglalkozunk közérdek­lődésre számottartó kérdésekkel, problémákkal. A témák kivá­lasztásánál felhasználjuk a beruházási pb-hez befutó „infó"­­kat. Ha nem is mindig így, egy oldalra összegyűjtve, de az ol­vasó tájékoztatást kapott és kap a nem tetsző dolgok eredeté­ről, továbbra is ostorozzuk a közérzetünket rontó hibákat, hiá­nyosságokat, és az illetékesekkel közösen keressük meg « meg­oldást, ha van. Azonban arra nincs mód, hogy minden pa­naszra, személyes sérelemre az újságon keresztül keressük az orvoslást. A kisebb közösségeket vagy a személyeket érdeklő kérdésekre a titkári értekezleteken a párttitkárok megkapják a válaszokat, és ők továbbítják az érintettek felé. (A szerk.) A húsáruk pultja előtt november 2-án délben Átadásra vár a Volán új paksi pályaudvara

Next

/
Oldalképek
Tartalom