Atomerőmű, 1982 (5. évfolyam, 1-8. szám)
1982-11-01 / 7. szám
ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI 3 Eljöttek közénk Október 26-án este az egyik legnépszerűbb magyar író, Berkest András látogatott Palksra. A találkozó szervezői nagyobb érdeklődésre számítottak, mintegy 60 Olvasó volt kíváncsi Berkest András életútjara, irodaimi munkásságára. Jó hangulatú, bensőséges író—olvasó találkozó résztvevői voltak az érdeklődők, kérdéseikre őszinte válaszokat kaptak, és minden bizonnyal nem bánták meg, hogy nem a tévében aznap este indult sorozatot választották esti programként. Október 22-én Mészöly Kálmán szövetségi kapitánnyal és Németh Gyulával, a Népsport rovatvezetőjével találkoztunk. Meglepő módon az érdeklődés messze a várakozás alatt maradt: mindössze félszázan voltak kíváncsiak a vendégeknek elsősorban a magyar válogatott szereplésével kapcsolatos gondolataira, terveire. Lehet, hogy a ^hallgatóság távolmaradása nem is annyira a vendégek személyével, hanem általában a magyar fociról kialakúit közvélemény sajátos mutatója volt? Pedig Mészöly Kálmán számára nem volt „kényes" kérdés, mindenre őszintén válaszolt akkor is, ha az nem egyezett „fillérre” a közönség véleményével. Kár, hogy Végh Antallal „nincsenek beszélő viszonyban”, pedig mindketten elkötelezettjei ugyanannak: a magyar focinak bajnoksági és váltogatott szinten egyaránt. Igencsak szűknek bizonyult a Munkásművelődési Központ kilulbja október 13-án, amikor a művelődési bizottság meghívására vendégünk volt Chrudinák Alajos és Juszt László tévériporter. Olyannyira, hogy a tervezett kezdés előtt tizenöt perccel az előlkészített 130 ülőhely mindegyikének gazdája akadt, s a később érkezők még az irodákból is begyűjtötték az ülőalkalmatosságokat. Sok érdeklődőnek így is csak állóhely jutott... A közönség nem csalódott. Humoros betétekkel, több mint másfél órán át beszéltek élményeikről, a riportkészítés kevéssé ismert mesterfogásairól. A feltett kérdésekre őszintén, nyíltan válaszoltak, s akaratlanul igazolták: méltók a személyüket övező népszerűségre. Egyértelmű vélemény volt: jó lenne minél több hasonló érdeklődést vonzó vendéget hívni Paksra. Mivel tudjuk, hogy az ilyen találkozók .tiszteletdíja nem kevés, az érdeklődők bizonyára vállalnának netán egy mozijegynyi hozzájárúlást is ... Rövidhír: Az MN 2986 alakulatnál megszervezték a beruházás megvalósításában is részt vett nyuqdíjas tisztek baráti találkozóját. Ám kétsornyi száraz szövegnél sokkal többet érdemel az esemény, amely . . . De inkább beszéljenek itt a résztvevők: — Világéletemben sokkal fontosabb volt számomra az ember, mint a ,.katona”. Legyen az honvéd vagy ezredes. Hogy miért hívjuk össze minden évben az alakulatunktól, illetve Paksról nyugállományba vonult tiszteket? Részben talán az előbbiek miatt, de van mögötte egy kevés dicsekvő szándék is: megmutatni volt bajtársainknak, hogy arra érdemesek viszik tovább a tőlük átvett ,,stafétabotot”. Érezzék és lássák: nem feledkezünk meg róluk, őrizzük őket szívünkben, emlékezetünkben, a csapatmúzeumban, a KISZ-klub falán. Nézzék meg, mi minden emelkedett azokra az alapokra, amelyeket ók is építettek. A fenti, akár egy hitvallásnak Is beillő gondolatokat Káldy Zsigmond alezredes, az alakulat egyébként keménységéről és szigoráról ismert parancsnoka mondta tollba. Sem fénykép, sem írás, még magnetofon sem tudná hűen visszaadni a találkozó hangulatát. Utcán talán nem tűnne fel, de itt mindegyikük újra katonává vált. Olyannyira, hogy a búcsúzásnál egyikük így állt volt parancsnoka elé: — Kérek engedélyt elköszönni I — s a keze tisztelgésre rándult. Ám baráti ölelésbe oldódott ez a visszatérő „katonásdi”. Sokan, sokfelől és sokféle indítékkal jöttek. Volt, aki szinte kizárólag volt parancsnoka iránti tiszteletből, s mert látni akarta . . . — 1945-től sok helyen, sok parancsnokságon, sok parancsnok beosztott tisztjeként szolgáltam. De olyan jó, ilyen emberséges légkörben, mint itt — sehol. Ezért is jövök minden év-Chrudinák Alajos Fotó: Borbély Mihály Középen ül Németh Gyula, jobbra Mészöly Kálmán Berkesi András ben el, amíg csak tudok. (Benedek István ny. fhdgy.) Volt, aki mert: — érdekel, hogy mi történt, mire haladtak itt, amióta elmentem. Mert korábban mi nem annyira fel, mint inkább lefelé tekintgettünk, a 17 méteres „gödör” aljára. Mi csak így neveztük, hiába javított bennünket Varga Tibor főmérnök mindig „központi épület”-re. Ma pedig... A bódék, a puszta helyén egy város épült étteremmel, művelődési házzal, sportpályával, parkokkal, bennük sok vidám gyerekkel. Jobb a fegyelem, a szeraztán megkapta a beosztását, s csak sokára derült ki az igazság. — Látod, ma már az ilyesmi is elképzelhetetlen. A kártyázás is, meg itt vannak a színes sisakok . . . — Én attól féltem, amikor ma az építkezésen jártunk, a Sarlós meglát egy neki nem megfelelő öltözetű katonát, aztán kiereszti a hangját úgy, mint valamikor renggelente, hogy mindenki felébredt kétkilométeres körzetben . . . Féltem, ha elrikkantja magát, megáll az építkezés . . . — Szerencsére tilos a fényképezés az építkezés területén. Mert ahogy is-OBSITOSOK vezettség, az együttműködés a vállalati vezetőkkel. Kicsit, nem is kicsit, sajnálom, hogy nem lehetek a mostani építők között. S ezért valami, legalább évente egyszer, idehúz egy rövid látogatásra. (Fekete József ny. szds.) Megint más pedig: — Nézze . . . Nekem, mint törzsfőnöknek, sok gondom volt. Nem voltam elkeseredett a nyugállományba vonulás miatt . . . Ma is sok segítséget kapok ettől az alakulattól, és becsületbeli kötelességemnek érzem, hogy eljöjjek az ilyen találkozókra. Beszélgetnek. Elmesélik mindennapjaik örömeit, bosszúságait. Felelevenednek régi emlékek, keveredve a mai élményekkel. — Emlékeztek? Amikor a Jóska katonái déltájban javában kártyáztak a rámpán, és Varga Tibor éppen bejáráson volt. Kérdezte, melyik századhoz tartoznak, azok meg azt mondták, hogy a Béla emberei. Béla persze merlek, csupán irigységből lekaptál volna, amikor attól a régi kedves fiatalasszonytól azt a cuppanós puszit kaptam. — Sem szeme, sem ízlése nem lehetett annak a nőnek, hogy egy ilyen ronda vénembert csókolgat. Mert ha még engem, az érthetőbb lett volna... Jókedvűek, közvetlenek, természetesek. Szóba kerül, ki mit csinált tegnap, mit tervez holnapra. A kiskert általános gond, törődés, hobbi. Sokan dolgoznak. Ki raktári kiadó, ki rendész. — Méghogy te rendész vagy! Eredj már! Éjjeliőr, esetleg bakteri — Legyen neked igazad I Viszont van egy borjúnyi farkaskutyám. A telepre nappal az nem jön be, aki nem akar, mert ez a dög még enni sem ébred fel. Este viszont vigyázzba állítom, eligazítást tartok neki. Aztán jöhetnek a tolvajoki Vérző segg és bilincs nélkül egy sem megy ki a telepről, azt a kutyám meg én garantáljuk! (Rusznyák János ny. szds.) A lokalizációs torony Az atomerőmű biztonsági berendezése imek isimertetéséről megkezdett cikksorozatunk keretében ez aíkalbnrmal az üzemzavari lokalizációs torony rendeltetéséről aduink tájékoztatást. IMost amikor az I. sz. toronynak az építése, technológia! és irányítástechnikai szerelése befejeződött és a létesítmény üzemi próbái megkezdődték, tájékoztatjuk ollvasáiinlkat arról a munkáról, melyet a ímegvalósításiban részt vett vállalatok az éllmúllt időszakiban végeztek. A lokalizációs torony méreteit tekintve az erőmű legnagyobb biztonsági berendezése, létesítésének szükségességét az űj biztonsági filozófia szabta meg. E szerint abban az eset'ben, ha a reaktorra közvetlenül csatlákoztatott NA 500-as főkeringtető vezetékek valamelyike teljes keresztmetszetben eltörik és egyidejűleg az erőműben teljes áramkimaradás következik be (ez a lehetséges maximális üzemzavari állapot), a torony passzív védelmi rendszere biztosítja a hirtelen fellépő nyomás csökkentését. A torony 12 tálcaszintje az erőmű teljesítményen való üzeme alatt állandó szintenként 500 mm magas, összességében közel 1500 t boros, hidraziahidrátos vízzel van feltöltve. A víz minősége a primerköri követelményeknek féle! meg. lEgy esetleges „nagy" üzemzavar esetén a hermetikus térben kialakuló 2,4 bar nyomást b berendezés kb. 30 sec alatt 1,6 bar-ra csökkenti. A torony védelmi csappantyúrendszerénék működése biztosítja, hogy a tárolt nagy mennyiségű víz penmetszerűen eltávozva, ezáltal hűtőhatást kifejtve a boxba jut, ahol a zónalhűtő rendszerrel együtt részt vesz az üzemzavar lokalizálásában. A torony építészeti munkálta lengyel BUOOSTAL Vállalat végezte. A falok és a födémszerkezetek előgyártott cellákból (magyar gyártmány) készültek. Vastagságuk 1,5 m, mely képes az esetleges üzemzavar alkalmával igen gyorsan kialakuló túlnyomásnak ellenállni. A hermetikus tér integrális tömörségvizsgálata bebizonyította, hogy a fal- és födémszerkezetek kitűnően állják a túlnyomás okozta „imegpróbáitatás”-t. A technológiai szerelést a VEGYÉPSZER végezte. Ennék során mintegy 300 t szénacél és 500 t saválló ausztenites acélszerkezet került beépítésre. A hegesztési varratok ossz hossza meglhálad'ja az 5,3 km-t. Töbibek között 203 db rozsdamentes búborékoltató kondenzátor került elhelyezésre, mely előregyártóiban készült. A buborékolható kondenzátor tulajdonképpen egy sor vízrár, melyen keresztül áthaladva az üzemzavar során keletkező gőz lekondenzá'lodik. BÚBORÉKOLTATÓ KONDENZÁTOR ELVI MŰKÖDÉSE Az építészeti és technológiai szereléssel összefüggő festési munkákat az ORSZAK végezte. Ennek kapcsán több mint 15 000 m2 felületet kellett Durotuffal Ibefesteni. Az elsőt követően még három lokalizációs torony építése és szerelése történik. Az I. sz. torony kivitelezési tapasztalatai alapján elmondható, hogy egyes tevékenységek átfutási idejének rövidítésére reális lehetőségek vannak. A párhuzamos munkavégzés lehetőségeit jobban ki kell használni, mint történt az I. sz. blokknál. Ehhez azonban minden résztvevő vállalat aktív közreműködésére szükség Van. A 2. sz. lokalizációs torony legfelső tálcaszintje 1982. október 20-án beemelésre került. VÁGÓ JANOS Egy mindenkiért és mindenki egyért Ebből a riportból olyan összeforrott kollektívát ismerhet meg a kedves olvasó, ahol sikerült megvalósítani a célkitűzést a gyakorlatban is: „Szocialista módon dolgozni, tanulni, élni !” Azt hiszem érdemes visszatekintenünk egy kicsit mikor és milyen körülmények között alakult meg a brigád? A választ Radva Ferenctől, a PAV „Gillemot” szocialista brigádjának vezetőjétől kapjuk: — Brigádunk 1977. december 30-án alakult 11 fős létszámmal. Az akkori, kezdetleges körülményekre jellemzően területileg ugyan széttagolton dolgoztunk, de a közös feladatok eredményes megvalósítása érdekében már akkor szükségét éreztük a brigád létrehozásának. A következő évben brigádlétszámunk 18 főre nőtt. Eredeti elképzelésünket az új tagok felvételekor már bizonyítottnak láttuk. Az akkor felfejlődő anyagvizsgáló laborba az új dolgozók beilleszkedése zökkenőmentesen ment végbe, hiszen jó baráti, munkahelyi légkör alakult ki, melyben a közösségi szellem is igen jó volt, s ez elsősorban a brigádban kialakult szoros kapcsolatnak, összetartásnak köszönhető. Az akkori munkákhoz, életkörülményeinkhez igazítva tettük meg első — 1978. évi — brigádvállalásunkat is. — Melyek voltak a legjelentősebb szakmai feladataitok? — Visszapillantva az elmúlt időszakra, így az 1977—78-as évekre, igen jelentős, a későbbi munkánk Van néhány hiányzó is, néhány közülük a legsúlyosabb okból . . . Nekik az alakulat halottak napján virágot küld a sírjukra. — Ezeknek a találkozóknak — mondta később az alakulat parancsnoka —, az is célja, hogy megmutassuk, mit fejlődtünk itt, milyen változások vannak, mi történt azokkal az egységekkel, ahol ezek az emberek dolgoztak. Vajon mit válaszolnának a vendégek eqy ilyen kérdésre? — Sok és kedvező a változás. Új és felkészült a tiszti állomány. Jobbak az elhelyezés körülményei. A szobákban egy katonára több tér jut. (Sarlós Gergely ny. szds.) — Lényegesen javult a fegyelem, pedig most nagyobb a létszám. Javult az étkeztetés színvonala is kultúráltságban, mennyiségben és minőségben egyaránt. (Fekete József ny. szds.) — Akkoriban rajonként egy mosdó volt, most három. Ha valaki sportolni akar, melegítőben, tornacipőben teheti. Már gombot sem kell varrni a katonának, külön csoport foglalkozik ezzel. (Benedek István ny. fhdgy.) Esteledik. Ideje hazamenni. Van, aki csendben távozik, van, aki hoszszasan búcsúzkodik. Kölcsönös meghívások, ígéretek hangzanak, többszöri ölelések, meg-megcsillan a fény a párás szemeken. — Viszontlátásra, jövőre! — ez a leggyakoribb mondat. — Küldöm időben a meghívót, számítsatok rá! — köszön el a parancsnok. Utolsónak marad, s csendesen csukja be az ajtót. Belém villan a kérdés: vajon hány vállalatnál rendeztek a nyugdíjba ment dolgozóik szamára , idén hasonló találkozót? 1982. az öregek éve. Ennél az alakulatnál nemcsak idén, hanem minden évben iayekeznek egy kis örömöt szerezni nekik. Cx. T. alapjául szolgáló feladataink voltak. Ebben az időszakban indítottuk be az anyagvizsgáló laboratóriumot, melyet ERŐKAR labor néven ismernek a területen. Itt kidolgoztuk például a különböző típusú anyagvizsgálati módszerek dokumentálási rendszerét, több egyedi anyagvizsgálati feladatot oldottunk meg, természetesen az aktuális munkák elvégzése mellet. Újszerű munkáink abból is adódtak, hogy belföldi tapasztalatok nem álltak rendelkezésünkre. A meglévő gyakorlati tapasztalatokat igyekeztünk alkalmazni, így együttműködési szerződést kötöttünk a Vasipari Kutató Intézet hasonló területen dolgozó szocialista brigádjával, melynek elsődleges célja a szakmai tapasztalatok kölcsönös átadása, alkalmazása volt. Természetesen az új, nehéz és speciális feladatok elvégzésének megfelelő bélés külföldi szakmai továbbképzés is mint aktuális munkafeladat jelentkezett; ebbe valamennyi brigádtagunk aktívan bekapcsolódott, és eredményesen elvégezte. Ennek köszönhető, hogy mindjárt az első évben „Bronzkoszorús Szocialista Brigád” címet kaptunk.-— Mit jelent az anyagvizsgálat, miért van rá szükség? — Az erőmű építésével szemben támasztott magas minőségi követelmények az anyagvizsgálaton keresztül érvényesülnek a gyakorlatban. Az elkészült hegesztések minőségét az alapanyagok megfelelőségét, és a hegesztők szakmai hozzáértését tudjuk ellenőrizni radiográfiai, ultrahang, penetrációs és más módszerekkel. Az erőmű üzemeltetése során feladataink kibővülnek a forró-fülke sorban (aktív anyagvizsgáló laborban) végzett anyagvizsgálatokkal, melyek a reaktor üzemközbeni biztonságát szolgálják. — A továbbiakban próbáljunk általános áttekintést adni a brigád eddigi tevékenységéről, hiszen a kép teljességéhez ez is hozzátartozik. — Feladatainkat főleg az I. sz. blokkhoz kapcsolódóan véqeztük. Gondoljunk itt a primerköri főberendezéseken végzett ellenőrzési, anyagvizsgálati munkákra, melyeknek metodikai, technológiai munkaprogramjainak kidolgozásában is résztvettünk, mielőtt a tényleges munkához kezdtünk volna. Több ezer hegesztési varrat, ezen kívül egyéb vizsgálati feladatot végeztünk a csővezetékeken, armatúra kon. A labor felszerelése megfelelő technikai eszközökkel igen jelentős feladatot jelentett számunkra, ezzel párhuzamosan a forró kamrasor technológiai rendszereinek építési-szerelési munkáinál műszaki ellenőri feladatot vállaltunk. Volt olyan évünk, amikor közel 20 újítási javaslatot nyújtottunk be, melyből nem egyet még abban az évben hasznosított is vállalatunk. Persze ehhez az kellett, hogy brigádtagjaink ne riadjanak vissza az esetlegesen adódó pluszmukáktól. Nagyon sokat túlóráztunk és túlórázunk jelenleg is, a külső problémák megoldását is saját erőből próbáljuk megoldani. A munkaidőn kívüli szabad idő egy részét is rendszeresen együtt töltjük. ' — Az igen tartalmas, részletes brigádnaplót lapozgatva azt hiszem a fenti felsorolást még folytathatnánk. A brigádvezető igen szerényen elhallgatta azt a sok erkölcsi elismerést, melyet a brigád a folyamatosan végzett kimagasló kollektív munkájáért kapott. Lapunknak nem feladata, hogy értékelje bármelyik brigád, kollektíva munkáját, de azt hiszem a széles nyilvánosságra tartozik — követendő példaként — olyan szocialista brigádok bemutatása, amelyek kimagasló eredményeket értek el a munkaverseny-mozgalomban. Minden évben egy-egy fokozattal lépett előre a vállalati munkaverseny-mozgalomban, emellett 1980. évi újítási versenybe a PAV-nál első helyezést ért el. Ki kell emelni a „Paksi Erőmű Építésében” kiemelkedő brigádmunkáért kapott elismerést, melyet a területi versenyben nyert el 1981. évi teljesítményéért. • Az elért kitüntetésekhez gratulálunk, további hasonló eredményes munkát kívánunk a brigádnak, az eddiaieknél még jelentősebb feladatok teljesítése terén is. SÁNDOR FERENC A brigád
