Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1935
38 akinek a hűsége és lelkiereje nagyobb, mint a félelme. Nem, ő ott marad az őrhelyén, ott temeti be a hamueső, ott száll ki testéből a lelke. Ennek a katonának a teste lett minden időkre a hűségnek megkövesí- tett szobra. Egy másik példa. Leonidás, Spárta hőslelkű királya Krisztus előtt 480-ban maroknyi csapatával sokáig feltartóztatta a perzsa király óriási haderejét. A perzsa király már-már visszafordul hatalmas hadseregével, amikor egy áruló a görögök hátába vezeti a perzsákat. Leonidás látva a helyzetet, szövetségeseit hazabocsátotta, háromszáz spártai azonban királyával együtt ott marad és elvérzik a túlerővel szemben. A hős királynak és a háromszáz spártainak önfeláldozó hűségét ott a Thermopilaei szorosban még ma is ez a felirat hirdeti: Vándor, menj, vidd hírül Spártába, hogy törvényeiért kész vala halni fia. Egy harmadik kép nemzetünk legvérzivatarosabb századából. A török járom alól felszabadult, de vérevesztett magyarságot a bécsi kormány már nemcsak alkotmányától és szabadságától, hanem a nyelvétől is meg akarja fosztani. Ez ellen a nemzelölő politika ellen fog fegyvert a megzöldült erdőknek és mezőknek alkalmatosságával nyolc éven át a dicsőséges kuruc hadak élén a legideálisabb szabadsághősünk, dicső nagy fejedelmünk II. Rákóczi Ferenc és viszi a kurucokat diadalról diadalra egészen addig, mig szövetségese a napkirály cserben nem hagyja őt. De Rákóczi akkor is hűséges marad eszméihez, a teljes magyar szabadsághoz és alkotmányhoz, ott a messze idegenben egészen a sírig. Avagy ott van nagy Rákóczinak hűséges kísérője Mikes Kelemen, ki urához hű maradt ott a messze idegenben még a síron túl is, ki egyedül hallgatta a Márványtenger mellett a tenger mormolását és drága szülőföldje felé legfeljebb vágyait, sóhajait küldhette. Egyedül maradtál zágonyi Mikes Kelemen, de élsz és élni fogsz dicső nagyuraddal együtt minden magyar lelkében örökre példaadó hűségeddel. Azonban nemcsak nemzetünkkel szemben viseltethetünk hűséggel, ragaszkodással, hanem Istenünk és hazánk után szüléinkkel, felebarátainkkal és amit most mi cselekszünk nyolc éven át szüleinket pótló, szüléink munkáját kiegészítő Alma Materünkkel szemben is. Hölgyeim és uraim 1 A másik érzés, amely bennünket ma idehozott ez ódon falak közé, a hála érzete Alma Materünk iránt. De mi az a hála? A hála, miként fentebb mondottam, a hűség kisérő fénye és ragyogása. Aki hűséges tud lenni, az hálás is tud lenni. Mennyi örömet szerezhetünk szüléinknek, felebarátainknak, ha hálásak vagyunk velük szemben jóságukért és mennyi keserűséget, ha hálátlanok vagyunk. Pedig hányszor keserítik meg a gyermekek hálátlan magatartásukkal szüleik életét. Mennyi szenvedésbe, áldozatba kerül a gyermek hálátlansága, mire hálátlansága könnyet sajtol szülője szemébe! Pedig sajnos akadnak ám hálátlan gyermekek is. Olyanok, akik restellik egyszerű származásukat. Olyanok, akik restellik még most is, hogy ez egyszerű, szegényes falak között nevelkedtek. Elfelejtik azt, akadnak ám egyszerű szegény szülők is, akik gondosabban nevelik a maguk szegénységükben gyermekeiket, mint sok gazdag szülő. És hogy a mi kis gimnáziumunk mindenkor a legnagyobb gonddal nevelte a reá bízott gyermek-nemzedékeket, azt nem én állítom, hanem Gyulay Pál, a legszigorúbb magyar kritikus és költő. Gyulay Pál ugyanis az első centennárium alkalmával
