Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1935
12 szebbé, jobbá tevő tudományokat s a lelkeket nemesebbé formáló valláserkölcsi igazságokat. Bizony 12 évvel ezelőtt legfelsőbb helyen már kétszer meghúzták a lélekharangot Petőfi Sándor iskolája felett. Ha harmadszor is megszólal ez a lélekharang, akkor Petőfi Sándor iskolája már a múlté. Ekkor azonban csoda történt. Az a lélekharang harmadszor mégsem szólalt meg. Nem szólalt meg azért, mert valóban a legutolsó órában nagynevű elődöm, Dr Oravecz Ödön tanácsait és felvilágosításait megértve D. D. Raffay Sándor bányakerületi ev. püspök Petőfi Sándor évszázados iskoláját a szegény aszódi ev. egyház kezéből kivéve, átvette a bányai ev. egyházkerület tulajdonába. Ezzel a nemes cselekedetével a mi szeretett főpásztorunk iskolánk legnagyobb, legáldottabb jótevői közé emelkedett. 172 esztendővel ezelőtt a nemes Podmaniczkyak életre hivták Petőfi Sándor iskoláját, 10 évvel ezelőtt pedig D. D. Raffay Sándor ev. püspök a már-már agonizáló iskolát megmentette az élet számára. A csoda azonban csak akkor lett teljessé, amikor 1931. október 11-én felépült ugyancsak agilis főpapunk fáradhatatlan bnzgalmából jóformán a semmiből iskolánk új modern, gyönyörű fekvésű épülete Aszód község legszebb dombján, hogy onnan mint egy erős várból szerte az egész Galga völgyébe sugározza ki magából most már időtlen időkig a szellemi és valláserkölcsi evangéliumi világosságot. Aki ilyen cselekedetekre képes, aki gyors elhatározásával, akadályt nem ismerő erélyével képes volt evangélikus anyaszentegyházunk és édes magyar hazánk kultúrája számára megmenteni egy 172 esztendős középiskolát, aki Isten dicsőségére a templomoknak egész sorát emeltette, az méltó arra, hogy életével és munkásságával kissé részletesebben foglalkozzunk abból az alkalomból, hogy ez a nagy férfiú folyó évi junius 12-én töltötte be Isten kegyelméből földi életének 70-ik esztendejét. Kedves gyermekeim! Figyeljetek. Sokat, nagyon sokat tanulhattok abból a mindig felfelé ívelő életpályából, melyet én most csak nagy vonásokban fogok előttetek vázolni. Ez az életpálya 1866. június 12-én Ceglédről, Kossuth apánk városából indult el útjára. A Püspök úr derült, tiszta magyar levegőjű otthonában három festmény vonja magára a látogató figyelmét. Az egyik kép egy Kossuthszakállas gyönyörű kiállású magyar öregurat ábrázol. Püspök urunk édesapja ő, a székely eredetű Raffay családnak Cegléden megkülönböztetett megbecsülésben állott nestora: Raffay János nemzetes uram. A másik kép Raffay János nemzetes uram hűséges élete párjának, püspök urunk édesanyjának a képe, aki az akkoriban jómódú Szokol családnak volt az ivadéka. Egy ízben sokáig eltűnődtem a két képen és végül is megállapitottam, hogy Püspök urunk az őt annyira jellemző törhetetlen akaraterejét, fáradhatatlan munkabírását és színarany magyaros beszédjét édesatyjától örökölhette, — sötét (most már persze kissé szürkülő) haja, mélyen fekvő, de bársonyos pillantású szeme egykoron édesanyja ékessége volt. A harmadik kép egy csinos, a ceglédi cíviseknél elmaradhatatlan ámbitusos szőlőlugassal befuttatott házat ábrázol, amelyről az első pillantásra megállapíthatjuk, hogy azok, akik benne laktak, jómódnak örvendhettek. Innen indult tehát el 70 esztendővel ezelőtt D. D. Raffay Sándor arra a mind magasabbra ívelő útra, amely végül is a püspöki méltó-
