Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1935

13

Sághoz vezetett. Iskoláit a ceglédi ev. elemi iskolában, majd a polgári iskolában kezdte meg, de ez az iskolatípus kevés volt az éleseszű gyermeknek. A gondviselő Isten láthatatlan keze a sasfiókot csakhamar ki is emelte innen s elvezérli a szarvasi főgimnáziumba, Benka Gyula védő szárnyai alá. Itt már aztán nyilt és éles eszének megfelelő iskolatípusba került. Négy éven át szemefénye volt jeles tanárainak. Mikor aztán a színjeles érettségi bizonyítvánnyal a kezében főiskolai pályát kellett választania, először jogásznak ment. Két évi jogászkodás után azonban ismét feléje nyúl a gondviselő Isten láthatatlan keze és Pozsonyba vezeti a theológiai akadémiára. Mikor ezt is elvégezte mégpedig kiváló sikerrel, megint habozott, vájjon a tanári vagy a papi pályát válassza-e? És Raffay Sándor, miután egy évig szülővárosában segédlelkész volt, papi oklevéllel (akkor az még lehetséges volt) tanári pályára ment. A szépfekvésű Besztercebányára, az akkori ev. algimnáziumba. De csak egy évig marad itt. Egy szép napon búcsút mond Besztercebányának és a katedrának és elmegy Tápiószentmártonba. Itt 3 és fél évig lelkészkedett. A fiatal lelkész azonban hittudományi írásaival csakhamar magáravonta a szakkörök figyelmét s 1896-ban meghívják a pozsonyi theológiai akadémia egyik tanszékére. Az a tanári kar, amely nevelte őt, sokat várt tőle, attól, aki már theológus korában kimagaslott társai közül. Itt 12 éven át főleg az újszövetségi írásmagyarázat titkaiba vezette be a fiatal Thimoteusokat még pedig olyan lelkesen, hogy az ő előadásait nem mulasztotta el soha egyetlen tanítványa sem. Zsúfolt padsorok várták a mindig lelkiismeretesen felkészült és percnyi pontossággal érkező professzort. Emellett időt szakított magának szakirodalmi munkák írására is, amelyek közül a legfontosabbak: Magyarázatos Újtestamentuma, Imakönyve, Kiáltás a viharban c. prédikációs kötete, jézus példázatai, Jézus hasonlatai stb. című müvei, de valósággal korszakalkotók: Az újszövetség fordítása, Agenda, Az új liturgia. 12 esztendei theológiai professzori és tudományos irodalmi munkálkodás után Raffay ismét lelkipásztor lett. Megint nehéz feladat előtt állott, mikor a pesti ev. magyar egyház 1908. október 4-én közfelkiáltással a történelmi nevezetességű Deák-téri templom lelkészévé választotta. Az ő személyében azon a szószéken, — ahonnan előtte Székács és Győri hatalmas, majd Horváth Sándor lyrai szárnyalású prédikációit sokszor valláskülönbség nélkül hallgatta a főváros lakossága, — ismét kiváló és hamarosan nagy hírnevet szerzett egyházi szónok jelent meg. Beszédeit elsősorban a páratlan tisztaság és éles logika jellemzi. Minden mondata félreérthetetlenül világos. A gondolatokat olyan tiszta logika fűzi össze, mely csak a legnagyobb perspektivájú gondolkodók sajátja. Nyelvezete a szépséges magyar nyelv minden bűbájával rendelkezik. Ám a templomi szolgálaton kívül a társadalmi, egyházpolitikai és nemzeti feladatok száz és százféle munka elé állítják a mi fáradhatatlan energiájú főpásztorunkat.

Nem csoda, ha a bányai egyházkerület ezt a sokrétű, soha nem lankadó tevékenykedést azzal jutalmazta, hogy 1918. szeptember 5-én Raffay Sándort a püspöki székbe ültette. Alig néhány hétre rá jött a nagy magyar összeomlás. Legnagyobb megpróbáltatása nemzetünknek és egyházunknak, de legerősebb próbája az egyházvezetői képességeknek is. És Raffay Sándor ezt a próbát is fényesen kiállotta. Min-