Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1935
11 Szeressétek ezt a zászlót, szívből szeressétek, Fonjatok rá hőstettekből új koszorút, szépet, Hadd lengje be dicsőséggel Kárpát ősi ormát, Hadd hirdesse, hogy feltámad szép, nagy Magyarország, Régi Magyarország! Úgy legyen! II. Ä 70 éves főpásztorunk D. D. Raffay Sándor. (flz igazgató tanévzáró beszéde 1936. VI. 18.) Ismét elröppent egy 1anév felettünk. Ismét itt álltok előttem ez iskolai év utolsó napján bizakodó és képzeletben már az áldott szülői otthonban kalandozó gyermek szemetek mosolygó pillantásaival. Milyen nehezen vártátok ennek a percnek a beköszöntését, milyen göröngyös volt az út, mennyi akadályt kellett elhárítanotok, mennyi torlaszt kellett közös munkával lerombolnunk, hogy a kitűzött célhoz közelebb jussatok. De a sok akadály ellenére mégis csak egy fokkal magasabbra emelkedtetek az emberi művelődés létráján: mind nagyobb és nagyobb ismeretkör tárult fel lelki szemeitek előtt a természet örök, sohasem pihenő, csodálatos műhelyéből, — az emberi történelem sokszor oly titokzatosan szövevényes eseményeiből, — az emberi kultúra egyre magasabban ívelő alkotásaiból s az isteni gondviselés kifürkészhetetlen, de velünk gyarló emberekkel szemben mindig kegyelmes és áldott útjairól! Boldogoknak, szerencséseknek mondalak én benneteket, kedves gyermekeim, hogy a művelődés, a haladás eme szentelt hajlékába járhattok, ahol a sötétséget oszlató és világosságot gyújtó ismereteknek egész özönével népesíthetitek be telketeket, — ahol a felebaráti szeretet magasztos érzéseivel tölthetitek meg sziveteket, ahol a magatok életét szebbé és értékesebbé, de mások számára is hasznosabbá tudjátok tenni, — egy szóval ahol napról-napra, lépésről-lépésre tudatosan teljesíthetitek az isteni parancsot: legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes! „Igen, minden emberi haladásnak bölcsője itt ring iskoláinknak egyszerű fehérre meszelt falai között!“ Az itt elvetett kicsiny mustármagból lassan, de biztosan felnövekedő terebélyes fa emeli koronáját az emberi művelődés alkotta égboltozat felé s az itt naponként történő ismeretközléseknek lelketekbe világító szerény mécsese az emberi tudást magasztaló égő szövétnekké izmosodik. Bizony édes gyermekeim, nagy, nagyon nagy a tudás ereje és hatalma. Felbecsülhetetlen áldása az isteni Gondviselésnek. Hát hogyne viseltetnénk hálával, soha el nem múló örök hálával azokkal szemben, akik gondoskodásukkal lehetővé tették számotokra is, hogy ebben a legnagyobb isteni jótéteményben napról-napra részesedhettek ebben az iskolában. Pedig bizony 12 évvel ezelőtt Petőfi Sándor iskolájának kapui csaknem örökre bezárultak azok előtt, akik szomjuhozták az életet
