Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1934
5 \ Ezt a magasztos célt szolgálta akkor, amikor nemcsak a Felvidék legkülönbözőbb politikai, tudományos és szépirodalmi lapjaiba, hanem a budapesti napilapokba és folyóiratokba a tárcáknak, cikkeknek, verseknek, kisebb irodalmi értekezéseknek egész sorát írta. Ezért lett Besztercebánya sz. kir. város képviselőtestületének, Zólyom vm. törvényhatósági bizottságának egyik legszorgalmasabb tagja és legszívesebben hallgatott szónoka, ki felszólalásaiban mindig a közélet tisztaságát követelte. Ezért volt a besztercebányai Ev. Egyletnek 10 éven át titkára; ezért szerkesztette 10 éven át a Besztercebányai Figyelő c. hetilapot; ezért tartott a különböző egyesületekben, a szabad líceumban, a munkásgimnáziumban, a 16. honvédgyalogezred altiszti körében és más különböző estélyeken több mint 100 népszerű előadást. De aztán bekövetkezett a világháborúnak ránk nézve oly szomorú vége, — s a csúfos pesti őszirózsás forradalom. Az Oravecz Ödönök emberfeletti magyar kulturális munkálkodása a Felvidéken véget ért. — 1918. őszén D. Raffay Sándor püspök úr megkísérelte még a cseh agitátorok izgatásait feltartóztatni, de ez már késő volt. A cseh zsebrákok 1918. december végén kardcsapás nélkül bevonúltak Besztercebányára is. 1919. január 27-én a cseh tanügyi referens az ev. főgimnáziumot bezáratta, annak igazgatóját és tanárait hontalanokká tette. Felettes egyházi hatósága ugyan részére nyugdíjat kért az úgynevezett cseh-szlovák kormánytól, de ő azt nem fogadta el. Négy kartársával együtt — úgy, mint a Selmecbányái ev. líceum tanárai, — inkább a vándorbotot vette a kezébe, mert szivet cseréljen az, aki hazát akar cserélni — főleg ha az illető pedagógus. A bányakerületi ev. püspök úr intézkedésére iskolánkhoz nyert beosztást, hová besztercebányai tanítványai közül mintegy 25-en követték, köztük a Vili. o. magyar érzelmű 11 tanulója. Ezek iskolánkban május hó derekán külön érettségit tettek. Ez volt az egyetlen rendes érettségi vizsgálat az ú. n proletárdiktatúra idején csonka hazánkban. 1919. szeptember havában iskolánk akkori fenntartó hatósága kiválóan eredményes munkálkodása jutalmául véglegesítette öt állásában. Ezzel megkezdődött Dr Oravecz Ödön 30 éves tanári pályájának második fele. Ezalatt a második 15 esztendő alatt itt Aszódon az ő küldetése az volt, hogy Petőfi Sándor 150 éves iskolájának fennmaradását biztosítsa a minisztérium által sürgetett új iskolaépület felállítása által, hogy aztán ez legyen a Felvidék felé lakó evangélikusoknak és a magyar kultúrának új végvára. Ez az elhatározás érlelődött meg Dr Oravecz Ödön lelkében akkor, mikor itt már sokan meghúzták iskolánk felett a lélekharangot. És mi adott neki erőt ahhoz, hogy ez elhatározása mellett a sok nehézség és akadály láttára is kitartson? Carlyle mondja valahol, hogy csak az alkothat nagyot, aki hisz valamiben. Ö hitt Petőfi Sándor iskolájának jövőjében, kulturális hivatásában és mert ebben hitt, azért sikerűit neki ezt az iskolát, ha sok küzdelem árán is, nemcsak megmentenie, hanem felvirágoztatnia is De micsoda sisyphosi munka volt ez. A folyton meg-megújuló, újabb és újabb nehézségeket gördítő ellentétek érzékeny lelkét bántották. És méltán, mert még ott is, ahol a szent cél érdekében feltétlen támogatást remélt, ehelyett csak gáncsvetésekkel találkozott. Nem csoda, ha ilyen körülmények között korán betegeskedni kezdett. De ő mégsem
