Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1930
6 bámulatos hallása és kitűnő zenei érzéke volt. E sajátság csíráját ott látjuk édesatyjában is, kiről csodálkozva beszélték, hogy a magyar Orfeuszt: Bihari Jánost mint valami egyenrangú urat három napig látta vendégül. Különös és legendás idő volt ez. Az ébredő magyar lélek, a történeti hivatottságukra ráeszmélt vezető elmék nem találták meg honjukat a hazában. Idegen volt a koronát viselő család, idegen az uralkodói politika, ellentétes érdekű a külpolitikai irányzat. így vergődött a tettekre vágyódó magyar lélek tehetetlenségben és tétlenségben. Nem írt, nem olvasott, nem politizált a megye határán túl; de legalább a nótafa virágainak kelyhébe szórta a maga lelke hímporát. E lelki feszültség teremtette meg azokat az úri magyar dalidókat, melyek szépek, regényesek, varázslatosan bűbájosak lehettek, de valóban csak a felbúgó magyar keservnek és a történeti célgondolat keresésének mákonyos elaltatására szolgáltak, kivált az abszolutizmus éveiben. Az alkotmányos küzdelem lehetőségétől elzárt világi uraink közül a protestánsok az egyházi közélet terén fogtak alkotó munkába. Evangélikus főuraink az egyháznak valódi építő és harcos munkásai voltak ez időben. Igazi lelki megindultsággal és hódoló tisztelettel olvashatjuk e kor küzdelmeinek rajzát báró Prónay Dezsőnek „Emlékeimből“ című történeti okmányt alkotó írásából. Podmaniczky Ármin is ott buzog áldozatos lélekkel először az aszódi egyház életében. Mint az Úr-szerette jókedvű adakozó áldoz a tanítói hiványokra, az épületek rendbehozatalára, a templomba szólító harangokra, majd 1852-től viseli a felügyelői tisztet is. Ez évben alkotja meg az egyház két iskolájának szervezetét; a következő évben a Chrastina-féle házat adja oda örökre; 1857-ben az esperességi gyűlésen lelkesít a gimnázium megmentése érdekében; 1862-ben Miklóssy János lelkésszel átszervezik az iskolát s kivívják nyilvánosságát tanítván benne újra a latin nyelvet. Megteremti a szegény tanulókat segélyező intézményt is; később éppen így az alumneumot. Már az 1853/54. tanév elején elvállalta egy második tanári állás eltartását, mely célra 1863. augusztus 2-án évi 500 forintot, 2 öl fát és lakást biztosít. Két év múlva a harmadik tanári állásra 1000 forintos alapítványt tesz, ezenfelül lakást és tűzifát ád az új tanárnak. Végül ősi javaiból a regáliák közül az aszódi vásártartás jogának őt illető 3/i részét adományozza Petőfi iskolájának. Vele buzgólkodik ősi iskolánk felemeléséért méltó nője Keglevich Emma grófnő, ki egy táncestély rendezése révén közel 1000 forintot gyűjt intézetünk javára. Jótevőnk híre-neve túl száll Aszód határán, két ízben megválasztják az esperesség felügyelőjévé is, mely hivatalában 600 forintos alapítványt tesz a papi árvák és özvegyek gyámolítására. De ott küzd, fárad az egyházi közélet országos fórumán is. Mikor 1859 őszén megjelenik a protestánsokat csábító pátens, mely az ősi egyházi alkotmány romjain akarta megközelíteni a nemzeti alkotmányt is, — Ivánka Imre, Podmaniczky Frigyes és Ármin akadályozzák meg, hogy egyházunk a megalkuvás politikájába belemenjen. így
