Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1930

7

szavaz azután a pátenst elfogadó 226 egyház 306 ezer hívője ellenében a visszautasítás mellett 345 egyház 543.000 hű fia.

Mint nemes szívű adakozót ott találjuk mindenütt, hol a magyar nemzeti érzés oltárán áldozni lehet. A Kisfaludy-Társaság, a Kisdedóvó Intézet, az Akadémia, a Nemzeti Színház, a Színészek Nyugdíjintézete alapító tagjainak sorában tisztelhette. Résztvett a Földhitelintézet megalkotásában s tagja lett az első választmányának is.

Bár a jobbágyi viszony rég véget ért, de igazában patrónusa maradt Aszód népének továbbra is. Mennyi könnyet törült le, mennyi sebet kötött be a községet elpusztító két tűzvész romjai között. Minden kamarájának ajtaját, minden magtárjának zárját kireteszelte s adott, ajándékozott, osztott — amíg csak volt mit.

Árva, beteg, szegény és üldözött mindenkoron bizalommal fordulhatott hozzá. Ifjabb Berkes Béla udvari zenész, ki maga is már 70 éves ma — könnyes szemekkel szokta emlegetni, hogy mint osztottak segítséget; pénzt, ruhát, élelmiszert minden szombat délután a kastély teraszán, honnan vigasz és segítség nélkül nem távozhatott senki.

Ha hallgatott is a politikai élet, annál hangosabb volt a társadalmi érintkezés lüktetése. Jótevőnk igazi udvart tartott, melynek megvolt a zenekara is, élén idősebb Berkes Bélával. Sírva mulatott e tájban a magyar.

A szomszédos falvakban se zárták be soha a nemesi kúriák rácsos kapuját. így szívesen látták egymást vendégül Egreskátán és Pétervásáron a Keglevich grófok, Foton a Károlyiak, Zsámbokon, Beniczky Ödön, Domonyban Kandó József, Kiskartalon Podmaniczky Andor, Pécelen Ráday Gedeon gróf, Gombán Patay József, Romhány- ban a két Prónay testvér, Pándon Szilassy György. Valóságos kis megyei gyűlés volt egy-egy ily összejövetel. Mintha az elnyomás borúja közelebb hozta volna a magyar sziveket, de a földet messzebb vitte régi uraink lába alól.

Mikor 1861-ben megkísérlik az alkotmányosságot, Frigyes Szarvas város képviselője lesz; a főrendek táblájára öt Podmaniczkyt szólít az uralkodói behívó — köztük Ármin bárót is, kit ez időben a váci járás föbírájává választott meg Pestmegye nemessége. Ám az igazi tavasz még nem jött el.

A győztes porosz ágyúk morajánál csendül csak teljesen össze az uralkodó és a nemzet szive. Báró Prónay Dezső beszéli el emlékezéseiben, hogy Prónay Gábornak acsai kastélyában jelölték követnek Podmaniczky Ármint az 1865. év végén egybehívott országgyűlésre. De akadt ellenpárt is, mire megindult a korteskedések és költekezések árja. „Vájjon az úgynevezett alkotmányos költségek nagysága nem járult-e hozzá vagyoni romlásához, azt sem állítani, sem tagadni nem merném. Sajnos, hogy sok magyar úri család vagyoni romlásához járult hozzá a politikai célokra gyakran önzetlenül történő aránytalan költekezés is". Bizony szent igazat ír vala, mert e föllépés a legördülésnek adott hatalmas lökést. De még jobban elősegítette ezt az egykor Velencében feltalált „váltó“. Ez a szalagszerű hosszúkás papír annyi családot fojtott már meg. Sokan azt hitték, hogy az az üdvösségre való írás, holott csak fejlap volt a pusztulás sírkeresztjén.